Nagykároly és Vidéke, 1919 (40. évfolyam, 1-53. szám)
1913-03-26 / 13. szám
if „ .... Uzíetáthelyezés. Addig is az összes Rákóczi-ütcai lakházam május hó 1-töl kiadó, esetleg eladó^ Május 1-én női-, férfi- és gyermekruha raktáramat ^ Véber Tibor ur házából Igaz Károly ur házába a „Fekete Sas“ gyógyszertár szomszédságába helyezem át. áruimat (tekintettel az elköltözésre) mélyen leszállított árakban árusítom el> Tisztelettel: SxitVió Malmán* 1 GRÓF MÉGIS A lEGeJOii MEGLEVŐ ISTVÁN UTÓDAI PROMONTÓk j oc-5 Képviselőtestületi közgyűlés. Városunk képviselőtestülete ünnep má- [ sodnapján a városháza tanácstermében rendkívüli közgyűlést tartott. Hetey Ábrahám főjegyző helyettes pol-; gármester d. e. 10 órakor a meglehetős gyengén látogatott közgyűlést a megjelentek üdvözülése mellett megnyitván előadta, hogy a közgyűlés összehívását1 szükségessé tette Debreczeni István kir. tanácsos polgármesternek a „Közérdek“ cimü lapban ellene emelt vádak alaposságának avagy alaptalanságának megállapítása céljából vizsgálat elrendelése iránti kérelme tárgyában vármegyei alispán által hozott 28310/913. sz. véghatározat bemutatása, hogy az azzal esetleg megelégedve nem levő jogosult 15 nap alatt a felebbezést benyújthassa. Áttérve a napirendre Preisz Miklós aljegyző bemutatta llosvay Aladár vármegyei alispán leiratát mely a város képviselőtestületéhez intézve igy szól: A vizsgálat elrendelését mellőzöm, mert Nagykároly r. t. város képviselőtestületé- j nek a kérdéses hírlapi támadásokkal kapcsolatban hozott s a polgármester személyét illető s köztudomásszerü bizalmi nyilatkozatától eltekintve, — a hivatott számú lapokban megjelent cikkekkel leközölt vá-! dakat vizsgálat tartására megfelelő alappal bírónak nem tartom. A képviselőtestület hivatkozva ez ügyben már meghozott múltkori határozatára, a leiratot egyhangúlag és megnyugvással tudomásul vette. A közgyűlésnek egyéb tárgya nem lévén, helyettes polgármester a jegyzőkönyv hitelesítésére Merts Imre, Rosenberg Bernát, Sándor György, Seny György és Török Istrán képviselőtestületi tagokat felkérvén, a közgyűlést befejezettnek nyilvánította és berekesztette. CIsö magyar általános bizto- tositó társaság. A közgazdaság bármely ágát művelő vállalatok közhasznú működésének kritériumát az adja meg, hogy az illető vállalat működési körében mennyire jut kifejezésre az ország és a vállalat által müveit gazdasági ágazat fejlődése. A jól vezetett, céltudatos programmal dolgozó vállalatok mérlegei mindenkor hű tükrei a közviszonyoknak. Ily szempontból vizsgálva az Első magyar általános biztosító társaság most megjelent 1912. évi mérlegét és zárszámadását, hazafias önérzetünk büszke megelégedésével konstatálhatja, hogy ez a mi 55 éves magyar társaságunk milyen fiatalos szervei és biztos erővel tudja szolgálni a reá bízott erdekeket és noha a nagyságnak már eddig is magas étapjait érte el, még mindig tud magasabb fokokra jutni. Annál Örvendete- sebb ez, mert a társaság, mint tudnivaló első sorban és túlnyomó részben a hazai talaj művelését tartja helyes feladatának, tehát prosperitásának eredményei közvetlenül és közvetve a magyar gazdasági érdekeknek válnak javára. A laikusnak is megközelítő fogalmat nyújthat a társaság óriási térfoglalásáról az, hogy évi bruttó díjbevétele valamennyi! ágazatban meghaladja az 53 millió K t és hogy a társaság értékpapiráliománya és pénzei ca. 173 millió K-ra rúgnak. Gigászi számok ezek, ha tekintetbe vesszük, hogy hazánk | I közgazdasága a modern fejlődésnek még csak első korszabában van és az Első magyar álta- 1 lános biztositó társaság már ezt a rövid idő- j szakot a biztosításügy terén oly eredinények- ! kel gazdagította, melyek a gazdaságilag legfej- : lettebb államok biztositó társaságainak sorá- I ban is díszes pozíciót biztosítanak részére. A társaság március 14-én délután tartotta Zichy János gróf v. b. t. t, alelnök elnöklete alatt ez évi rendes közgyűlését. Az igazgató- j ságnak ormódi Ormody Vilmos vezérigazgató által előterjesztett jelentése szerint a társa- 1 ság díjbevételei a lefolyt év ismeretes rend- | kívül kedvezőtlen gazdasági viszonyai dacára i is mindegyik üzletágban emelkedtek, tanulságául annak az osztatlan és változatlan bizaI ° lomnak, melyet a társaság ötvenöt évi munkásságával a magyar közönség legszélesebb : rétegeiben vívott ki magának. A lüzbiztositási j üzletkárok tekintetében kedvezőnek nem mond- j ható ugyan, azonban az 1911-iki abnormális évvel összehasonlítva, mégis lényegesen keve- ! sebb kártérítést kellett a társaságnak teljesítenie, úgy, hogy ezen üzletág kielégítő nyereséggel zárul. A jégbiztositási üzletág lefolyása a múlt évben előfordult rendkívüli gyakori | és súlyos jégverések következteben, a melyek j igen jelentékeny kártérítéseket igényeltek, veszteséges volt. A szállítmányozási üzletet a társaság a nemzetközi verseny tultengése ; folytán már évek óta csak szükebb keretek ! között folytatja s ezen üzletág a társaság i óvatos üzletpolitikája folytán ez évben is némi nyereséget hozott. A betörés biztosítási üzletágban szerzett kedvező tapasztalatok az üzletállomány fokozott fejlesztésére sarkalták a társaságot, ami az elmúlt évben is eléggé sikerült. Az életbiztosítási üzletág további fejlesztésére a társaság a lefolyt évben is kiváló gondot fordított s fokozott munkássága, valamint a biztosítási feltételeknél és díjtáblázatoknál életbeléptetett időszerű újítások következtében az életbiztosítási uj szerzemények a pangó gazdasági helyzet és pénzügyi viszonyok dacára is túlhaladták az előző év szerzeményének összegét. Noha a társaság gazdag tartalékainak elhelyezésére szolgáló elsőrendű értékpapírok tőzsdei árfolyama az általános, súlyos gazdasági helyzet folytán jelentékenyen alászállott, az esztendőkön át következetes igy tett. Az elnök kérésére szóról-szóra megismételte azt, amit a piacon mondott ezer és ezer ember füle hallatára. Metternich és megint Metternich. — Deltát honnan tudja azt maga olyan bizonyosan — kérdezte az elnök — hogy Metternich megvette az urakat ? — Az urak cselekedeteiből — válaszolt a vádlott. Az elnök segíteni akart rajta. — Nézze csak jó ember — mondotta — magát megtévesztették azok az Írások, melyek tele vannak szemenszedett hazugságokkal, amelyeket árult. A históriás ember tiltakozott: — Olyan Írást én nem árulnék, ha szin- arannyal fizetnék is, amelyik nem az igazat mondja. A fejemmel állom, hogy az igazi portékát kínáltam és igaz szavakat beszéltem a nép üdvére. Ez a makacsság döntötte el sorsát. December tizenhatodikán késő este kimondták a halálos ítéletet, mely statáriális természeténél fogva megfelebbezhetetlen volt. A kivégzést másnapra, december tizenhetedikére tűzték ki. A pandúrok felhúzott karabéllyal a kezükben nyeregben töltötték az éjszakát a városháza előtt, melynek egyik börtönszobája a históriás siralomháza lett. A lázangók egész éjen át tanácskoztak, gyülekeztek. Megállapodtak, hogy akkor szabadítják ki Oláh Istvánt, mikor veszteni viszik. Ők szűk sikátorból rohannak egyszerre a menetre és nyílt harcot kezdenek a fegyveres pandúrokkal, s ha kell, mind leölik. Minderről pontosan értesült a halálraítélt. Egy kofa, akinél lakott, vitte be neki a siralomházba a híreket. Ez a kofa — Dudás Ágnesnek hívták — az egyik őrségi bakternek a felesége volt s ennek révén engedelmet nyert, hogy éjszaka is beszólhasson a históriás- hoz, ki érthetően nagyon érdeklődött a mentő akció iránt. És Ágnes nem fukarkodott a szóval, a biztatással. 9 — Ne féljen kigyelmed semmit — mondotta az elitéltnek — tizen vannak a kigyelmed emberei egy ellen, ügy lekaszabolják a megyei pandúrokat, mint a gyenge sarjut . . . Hírmondónak is alig marad belőlük. És a históriás vakon bizott az általa fanatizált nép hűségében és önfeláldozásában, ügy mondják, hogy lefeküdt és nyugodtan aludt reggelig. Az éjfélkor nála járt Dudás Ágnesnek ezeket mondotta: — Tiszteltetem a népeimet, holnap találkozunk. Nem kételkedem hűségűkben! Velünk van az igazság! Sokkal nyugtalanabb éjszakája volt Kiss Péternek, a főszolgabírónak. Tudta, hogy az : este négyszáz Lehel-huszár érkezik Orosháza alá, kik hajnalban folytatják az utat a tábor felé. Kiss Péter lovas futárt küldött Boczkó Dániel kormánybiztoshoz, azzal a kéréssel, hogy a Lehel-huszárokat engedje Orosházán tartani a kivégzés napjára. A staféta hajnalban érkezett meg az engedéllyel és Kiss Péter tanácskozni ment a tisztekkel. Ennek a tanácskozásnak eredményeképpen a Lehel-huszárok másnap délelőtt kivont karddal és recsegő trom- bitaszóvai fogták körül az elitéltet vivő kocsit. Szegény históriás! Hiába nézett jobbra- balra, nyugtalan szeme a délceg huszárok sorfalán nem látott át. És emberei a villogó szab- lyák láttára moccani sem mertek. Ott állottak egy darabig a kutyaszorítóban, aztán hazakullogtak erőtlenül. Oláh István leikébe a halálos elkeseredés ezekben a rettenetes percekben szavakat kívánt. Hatásos szavakat. Az akasztófa létrájáról kiáltotta oda a népnek a keserűségtől harsogó hangon: — Vége van Magyarországnak! Már az én embereimet is megvette Metternich! . . . Azt hiszem, senki sem vette komolyabban Metternichet, azt az igen középszerű osztrák államférfiul mint az Orosházán kivégzett boldogtalan históriás.
