Nagykároly és Vidéke, 1912 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1912-12-04 / 49. szám
3 éljenzéssel köszöntötte a közönség- a vonatból kiszálló püspököt. A megjelent küldöttségek nevében, az esperesség részéről Domabidy Elemér debreceni főispán, egyházmegyei főgondnok, Nagykároly városa nevében Debreceni István kir. tanácsos, polgármester üdvözölték meleg szavakkal a föpásztort, ki szívből fakadó szavakban mondott köszönetét a szives fogadtatásért A vonattal szintén az ünnepélyre érkezett nagyszámú közönség hosszú kocsisorban vonult be a zászlókkal feldiszitett utcákon a városba. A püspök Csaba Adorján főispán lakására ment, akinek szívesen fogadott és látott vendége volt. A püspök látogatásai. Az esti órákban a püspök több látogatást tett. Nevezetesen tiszteletét tette özv. gróf Károlyi Istvánnénál, kinek hálás köszönetét mondott a Kálvineumi ünnepély védnökségének kegyes elfogadásáért ; Asztalos György ref. lelkésznél, Debreceni István kir. tanácsos polgármesternél, Fürth Ferenc izr. főrabbinál, Marchis Romulus és Mitrovits Elek gör. kath. föespereseknél, a Piarista rendházban, Rédei Károly ág. hitv. ev. lelkésznél stb. Színházi estély. 8 órakor kezdődött a Városi Színházban a kitünően sikerült estély. Áz értékes, gazdag programm fényes sikerét a kiváló szereplők nemes lelkesedéssel párosult művészete biztosította. Igazán magas nívójú előadásban gyö- nyörködöthetett a színházat egészen betöltő előkelő nagy közönség. A városi dalárda Vitek Károly zenetanár-karmester vezetésével remekül előadott énekkel nyitotta meg az estélyt. Luby Béla nagygéci földbirtokos bájos leánya Luby Magda Petőfi „Jövendölés“ c. költeményét szavalta el oly nagy hatással, hogy a lelkes éljenzésnek engedve Farkas Imre: „Sárga narancs" c. költeményét is elszavalta. — Dr. Domokos Andor nyug. alispán, szatmári ügyvéd remek hegedüjátéka, Bendiner Nándor zongora-1 művész kísérettel elragadta a közönséget. A szűnni nem akaró tapsra újabb darabok előadásával gyönyörködtették a hallgatóságot. Lel-1 kés éljenzéssel és tapssal üdvözölte a közönség NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE a színpadon megjelenő dr. Baltazár Dezső püspököt, ki mélységes gondolatokban gazdag lelkes beszédének alapmotívumául a drágagyöngy- ről szóló gyönyörű bibliai hasonlatot vette s fejtegette. A szívből jövő szavak szívhez szólották s mélyen meghatották a haligatóság lelkét. Szinte szűnni nem akaró lelkes éljenzés és taps követte a főpásztor ajkáról elhangzó remek beszédet. Bendiner Nándor zongoraművész mesteri játéka oly magas élvezetet nyújtott a közönségnek, amilyenben igazán ritkán lehet részünk. A hallgatóság tüntető lelkesedésére a művész szives volt több darab előadásával gyönyörködtetni a hálás közönséget. Boer Sárika Leoncavallónak és Böhmnek egy-egy müdalát énekelte páratlan művészettel. Majd magyar dalok csendültek meg ajkán, melyeknek művészi előadásával elragadta a közönséget. Boer Endre zongoraművész magyar dalok remek előadásával gyönyörködtetett s közóhajra a szebbnél-szebb magyar dalok egész sorozatát játszotta el általános nagy tetszés közepette. Kozma Zsigmond biharnagybajomi ref. lelkész Kiss József „Rohoz Ágnes“ c. gyönyörű költeményét szavalta el nagy hatással. Jánossy Antal, a püspökladányi ref. egyház országos hírű énekvezére, tüneményes mély bariton hangján több magyar dalt énekelt általános nagy tetszéssel. Kiss Ferenc a püspökladányi ref. egyház nagytudásu lelkésze, főesperes, kit az imént választottak meg a debreczeni ref. kollégium (heológiai tanárának, költői gondolatokban gazdag, hatalmas beszéddel zárta be az estélyt, meleg köszönetét mondva a nagyközönség nagy és meleg érdeklődéséért. A fényesen sikerült estélyt a nagykárolyi dalárda gyönyörű énekkel fejezte be. Valóban elmondhatjuk, hogy az estélyen résztvevő előkelő közönségnek gazdag élvezetben volt része. Bizonyára emlékezetes is lesz a „Kálvineumi ünnepély“ a jelen voltak előtt nagyon sokáig ! Vacsora és tánc. A színházi estély után a közönség egy része a vármegyeháza fényesen kivilágított termeibe vonult, hol Wesszel Manó kitűnő konyhájában készült hideg ételek állottak az érkezők rendelkezésére. A fiatalság pedig táncra perdült s Fátyol Józsi hegedüszója mellett világos reggelig vidám kedélyhangulatban volt együtt. Nem lenne teljes egyszerű referádánk, ha meg nem emlékeznénk arról a férfiúról is, aki heteken át fáradhatatlan buzgalommal végezte a nagyszabású ünnepély rendezésének igazán nehéz munkáját. Annyival nehezebb volt ez reá nézve, mivel a távolból kellett intézkednie. Az ő ügybuzgó tevékenységének köszönhető főként a „Kálvineumi ünnepély“ fényes sikerei Az ünnepélyt ugyanis a nagykárolyi ref. egyházmegye nevében annak kiváló főesperese Berey József ecsedi lelkész rendezte, ügy a fényes erkölcsi, mint a bizonyára fényes anyagi siker is főként, az ő buzgó fáradozásának szép ju'alma. HÍREK. Meghívás. Nagykároly r. t. varos képviselőtestületének t. tagjait 1912. évi december hó 8-ik napján délelőtt 10 órakor a városháza tanácstermében tartandó rendes közgyűlésre tisztelettel meghívom. Nagykároly, 1912. évi december 3-ik napján. Hetey Abrahám, h. polgármester. — Tárgysorozat: 1. Bejelentés arról, hogy m. kir. pénzügyminiszter ur a városi választókerületek megváltoztatásához hozzájárult. (10343—1912. k. sz.; kj.) 2. Kereskedelemügyi m. kir. miniszter ur leirata az uj kövezetvámdijszabályzat ügyében. (10147— 1912. k. sz.; kj.) 3. Intézkedés az 1913. évi városi költségvetés végrehajtása iránt. (9540—1912. k. sz.; kj.) 4. A villamosműre vonatkozó szabályok módosítása. (7846—1912. k. sz.; kj.) 5. A városi villamostnü 1913. évi költségvetésének megállapítása. (Kj.) 6. A nyugdijügyi bizottság tagjainak megválasztása. (Kj.) 7. A villamosmű felügyelő-bizottság tagjainak megválasztása. (Kj.) 8. Polgármester előterjesztése tűzifának nagyobb mennyiségben leendő beszerzésére vonatkozólag. (Fj.) 9. A vásárvám városi házi kezelése módozatainak bejelentése. (Kj.) 10. A Kaszinó-u. aszfalt-gyalogjáró kószitéfüzi. A könyv cime: „A Rotschildok“, Írója a magyar irodalom egyik rendkívül szimpatikus, nagy tehetségű művelője: Bállá Ignác. Maier Amschel halálának százéves évfordulója alkalmából Bállá jeles könyvéből mondunk el néhány jellegzetes annekdolát a Rotschildokról. * Egy alkalommal egy frankfurti asszony — nem éppen a legelőkelőbb társadalmi körből való — keservesen panaszkodott az öreg budulának és sírva, jajveszékelve vallotta be, hogy miért aggódik : — Kitör a háború — siránkozott — és elviszik az én egyetlen fiamat is, mert nem tudom kiváltani a katonasorból! Az öreg Sudula, a Rotschildok anyja, mosolyogva vigasztalta meg az aggódó anyát: — Sohse féljen! Nem lesz háború ... A fiaim nem adnak pénzt hozzá! * Rotschild Náthán az igazán nagy arányú pénzügyi műveletet szerette csak és éppen ezért nagyszerűen találók Gutzkow szellemes följegyzései, aki a következőket Írja a frankfurti ghetto szülöttjéről: „A londoni Cityben az erkölcsök józanságát és a vagyont Rotschild Náthán képviseli legkiválóbban. Óriási marokkal nyúl vállalkozásaihoz. Őrajta és őnála minden óriási méretű. Nemrégiben egy barátom azt mondta róla: — Ha ez az ember vadászni megy, legalább elefántoknak kell lenni azoknak a vadaknak, amiket elejt.“ * A londoni Rotschild Náthán idegességében sokszor annyi időt sem szakított magának, hogy az eléje járuló kéregetöket jobban szemügyre vegye. Egy alkalommal azután megtörtént, hogy egy szegény zsidó állott meg a londoni krőzus Íróasztala előtt és Rotschild Náthán meg sem engedte, hogy elmondja mondókáját, hanem szó nélkül egy aranyat tett eléje. — Hát már meg sem ismersz? — kérdezte a zsidó. Máyer Jeremiás vagyok. — Nem ismerem — felelte idegesen Náthán. Az öreg zsidó most elkomolyodott és halkan dörmögölt magában : — Nem ismer meg . . . Nem ismer meg. Szegény! Három nap alatt meghal! — azzal csöndesen eltávozott. Az utolsó szavakra már felütötte fejét a londoni pénzfejedelem. Ideges, de babonás ember is volt és babonás félelemmel félt az átoktól, hogy azok lóghatnak rajta. — Három nap alatt meghalok ! Azt mondja ez az ember — villant át agyán és idegesen intett titkárjának. A titkár nyomban mellette termett. — Látta ezt az embert ? — kérdezte dul- tan Náthán.-- Igen. — Azonnal hívja vissza. Teremtse elő nekem ezt az embert . . . Két perc nem telt el és az öreg zsidó ismét ott állott a londoni pénzfejedelem Íróasztala előtt. — Ön azt mondta — fordult most hozzá Rotschild Náthán — hogy három napon belül meghalok. Miért mondta ezt? Hiszen én nem bocsájtottam el magát üres kézzel . . . Az öreg zsidó halkan mondta: — Nem. Adott egy aranyat. — Nos. — De nem ismert meg. És mert nem ismert meg, most már nem is merem tegezni. Pedig mi tegeztük egymást, mi barátok voltunk még Manchesterben ... És most már meg sem ismert . . . Szegény ember vagyok . . . A szegény embert, egykori barátját nem ismerte meg . . . — És ezért mondta, hogy három nap alatt meghalok? — kérdezte Rotschild Náthán. — Csak ezért ? — Nem is, meg igen is. Én azután, hogy tönkre mentem Manchesterben, kivándoroltam Amerikába. Voltam ott minden : öszvérhajcsár, kifutó-legény, napszámos, majd végül betegápoló egy kórházban . . . — És — vágott szavába idegesen Rotschild. — És a kórházban megfigyeltem valamit. Ha a betegek közül valaki már nem ismerte fel hozzátartozóit, a barátjaif, az orvosok mindig azt mondták: „Három napon belül meghal!“ Most azután ön sem ismert meg engem . . . régi barátját. Ezért mondtam, hogy három nap alatt vége. Nem volt ez átok. .. . Rotschild Náthán most boldogan, szívből felkacagott. És ettől kezdve ismét a régi jó barátja volt a szegény Mayer Jeremiásnak a londoni Krőzus, aki nemcsak hogy fölsegitette a szegény öreg zsidót, hanem a bankházában is alkalmazta és Mayer Jeremiás később egyik legkitűnőbb tőzsdei ügynöke lett Rotschild Nát- hánnak. * Megtörtént, hogy Salamon bárónak egy alkalommal sürgős dolga akadt valahol és hogy gyorsabban juthasson el oda, belevetette magát az első kocsiba, amelyet az utcán talált. Történetesen egy fiakker volt, még pedig éppen az, amelyet a fia szokott használni. A bécsi kedélyes fiakkeros már előre örült annak, kogy milyen busás borravalót fog kapni az öreg Rotschildtól, amikor már a fiát nem lehetett szűkmarkúnak mondani. De nagy meglepetés várt rá, amelytől alig tudott szóhoz jutni. Amikor megérkeztek és Rotschild Salamon báró kiszállt a fiakkerböl, éppen csak hogy annyit fizetett a fiakkeresnek, amennyi az előirt taksa volt Egy fillérrel se többet. De viszont ezt sajátkezüleg nyújtotta át. A fiakkerosnak egyszerre leesett az álla. Meglepetve, csudálkozva nézte egyideig a markába nyomott pénzt és ezt olyan feltűnően tette, hogy az öreg Rotschild báró végre megkérdezte : — Talán több volna az előirt viteldij ? — Nem, a taksa éppen annyi volna, — dörmögte a bécsi fiakkeros,— de a fiatal báró ur legalább is háromszor, négyszer ennyit adott volna! — ügy ? — csattant föl most energikusan Salamon báró hangja. — Hát igén, de az én fiamnak gazdagabb papája van, mint nekem volt!
