Nagykároly és Vidéke, 1912 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1912-09-11 / 37. szám
NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE vethessék lábukat s kiszoríthassák földéről a magyart. Ezzel a törvénynyel tartozunk a magyar földnek s a magyar haza jövendőjének ! Vármegyei közayülés. Csütörtökön f. hó 5-én tartotta meg Szat- márvármegye közönsége székhazában rendes őszi közgyűlését, amelyen sikerült a már jól ismert módon és eszközzel beszállítani a kormánynak a bizalmat. A becsületesen megfontoló meggyőződés fölött diadalmaskodott az ilyen célokra kitünően adminisztrált közigazgatás, ami természetes is abban a teremben, ? hol 125 bizalmat kifező szavazatból 4-et munkapárti képviselő, 4-et főszolgabírói és 50-et jegyzők adtak le. Ezek a számok magyarázzák meg legjobban azt a körülményt, hogy a tárgysorozatban szereplő 435 közügyben üres tetem előtt mondta ki a határozatot elnöklő főispán. Egyik érdekes nevezetessége e különben a közgyűlésnek, hogy azon — ezúttal [ először — részt vett kerületünk orsz. gyűl.! képviselője, dr. gróf Károlyi József is. Csaba j Adorján elnöklő főispán fél 11 órakor megnyitván az ülést napirend előtt megemlékezett I Samassa József egri érsek, Mándy Ignác és j Bodoky Béla bizottsági tagok elhalálozásáról, kiknek emlékét a közgyűlés jegyzőkönyvileg; megörökittette. Együtt tárgyalta a közgyűlés a tárgysorozat három első pontját: Torontálvármegye átiratát j és Nagy Béla indítványát a kormány üdvözlése iránt, továbbá Zemplénvármegye átiratát a kormány eljárásának elitélése tárgyában. j Az állandó választmánynak a kormány iránti allerunterthänigste javaslatát fölösleges ismertetnünk, szóról-szóra egyezik az egypár törvényhatóság hasonló módon létrejött határozatával. Az ellenzék nevében dr. Falussy Árpád nyújtotta be a következő élleninditványt : Szatmárvármegye törvényhatósági bizottsága Tisza István gróf képviselőházi elnöknek alkotmányunk elleni végzetes merényletét, a nemzet igazi jogáért küzdő parlamenti ellenzékkel szemben törvényellenesen elkövetett erőszakosságát, továbbá a házszabályok megsértésével elkövetett azon tettét, hogy a nemzet szabad akaratából megválasztott és alkotmányunk védelméért küzdő ellenzéki képviselőket a képviselőházba berendelt rendőrökkel kivezettette és őket törvényhozói müködésök- ben jogtalanul megakadályozta, azzal a Lukács László miniszterelnökkel együtt, aki ebben a jogtalan eljárásban a Ház elnökét támogatta és igy az elkövetett erőszakosságokért a felelőséget viselni tartozik, mélyen elitéli. Kívánja, hogy azok, akik az alkotmányos jogrendet felforgatták és ez által a mai válságos politikai helyzetet előidézték, helyükről távozzanak, az alkotmányon ejtett csorba megfelelő módon helyreáliittassék és hasonló merényletek ellen a nemzet alkotmánya törvényes intézményekkel biztosittassók. Dr. Falussy Árpád szép beszédben indokolván ezen határozati javaslatát, bátran vágta a jobb oldal felé a szavakat: „Megjósolom ez alkalommal önöknek azt is, amikor Tisza és Lukács szerencsecsillaga lehanyatlik és a hatalom birtoka más férfiú kezébe kerül, az önök táborának legnagyobb része ledobva mai jelmezét, kengyelfutókként rohannak majd az uj vezér felé, hogy azt is szeretetükröl, ragaszkodásukról és elvhüségükről biztosítsák.“ Madarassy Dezső nagy hatást keltő felszólalásában helyteleníti, hogy a főispán pártpolitikai kérdést hurcol a vármegyei közgyűlés elé. Csatlakozik ezért szivvel-lélekkel az ellenzék indítványához. Kende Zsigmond rövid felszólalásával az állandó választmány javaslatát fogadja el. A közgyűlés egyik legjelentősebb' része volt Károlyi József gróf általánosan nagy hatást keltett, mérsékelt és igen konciliáns beszéde. Dr. Károlyi József gróf országgyűlési képviselő beszéde — melyet a munkapártiak az elején gúnyosan fogadtak, azonban már az első néhány mondat elhangzása után ezek is lelkesen megéljenezték, sőt megtapsolták — következőképen hangzott: „Midőn először van alkalmam a vármegye házában felszólalni, lehetetlen elpalástolnom az elfogulást meghatottságát, mert hiszen, e vármegyéhez olyan régi, olyan vérbeli kötelékek fűznek. Ha körültekintek e teremben, olyan férfiak [ képét látom megörökítve, kik mind a hazafiság ! mintaképei voltak. Egy hazafias iskola, melyből j mindannyian tanulhatunk. Ezektől igyekeztem I tanulni én is — főleg három erényt tartva szem előtt: önzetlen hazaszeretet, elfogulatlanságot, de főleg hajlíthatatlanságot meggyőződésem kifejezésében. Ez a három erény tartotta fenn ez országot is 1000 éven át. Talán szerénytelenség részemről, ki majdnem idegen vagyok e vármegyében, minden- ! esetre itt először jelenek meg, hogy a szőnyegen I levő tárgyhoz felszólalok, de mindig tisztelve i másoknak meggyőződését, a magamét is min- j dig kifejezem bátrán. Az igen tisztelt előttem szóló Nagy Béla ur azt mondotta, hogy csak a forma sértetett meg a Ház elnöke által. Nálunk Magyarországon ragaszkodni kell a j törvény és a házszabály minden betűjéhez, j mert csakis igy tudjuk megmenteni illetve fenntartani annak lényegét. A Deák-féle kiegyezéskor is egy jottát se engedett Deák a törvényből ugyanezt követelve 67-ben Kőnigratz után, mint 1861-ben. Más országok, hol a hatalom és erő az országé kizárólag, engedhetnek talán ebből a princípiumból, de reánk ez végzetes precedensé válhatik. Beszélt a tisztelt szónok az obstrukcióról — előre bocsájtva, hogy . én a legutóbbi 6 hónapban nem vettem abban részt, — de készségesen elismerem, hogy mi is követtünk el hibákat, hiba nélkül senki sincsen, — de akármilyenek voltak is az előzmények, nem helyeselhettem és el kell, hogy ítéljem az erőszakot, mellyel a többség akaratát végrehajtotta. Nem arról van szó itten igen tisztelt várm. közgyűlés, hogy nekünk vagy a kormánynak van-e igaza, hogy bizalmat ennek vagy annak nyilvánítsunk, — hanem keresnünk kell kölcsönös megértéssel egymás iránti tisztelet és becsüléssel — a békés kibontakozásnak útját. Erre égetően van szüksége ez országnak, hogy azután nem a viszavonást keresve, hanem egyetértve dolgozhassunk az ország jólétéért. Nem látok én áthidalhatatlan ellentéteket közöttünk. Nincs itt ok erre a felcsigázott ádáz harcra, ha józan belátásra jutunk. A restitutio nem lehet akadálya a megegyezésnek, mert azt önök is mind elismerik, hogy a jun. 4-iki szavazás nem szabályszerűen történt, reperálható tehát, ha a Ház kimondja, hogy ez nem lehet ezentúl a törvények hozatalának módja. Személyi okokat sem lehet józanul felhozni. Mert hiszen a Háznak jelenlegi elnöke maga is megmondotta, hogy erre a díszes állásra nem vágyik és gróf Tisza lehet az önök szenpontalig serkedző szakállal, szikrázó barna szemekkel. Amint az utcán volt, kezébe vette a szép nagy harmonikát, melyet vállára akasztva hordott. Köszönt nekem s fürge ujjait végig futtatva a billentyűkön, elkezdte játszani a „Ba- rénía“ vig dallamát, aztán ütemszerü mozdulatokkal megindult az utcán. Mellette egy szintén középtermetű, tagbaszakadt szőke legény lépdelt. Önérzetesen nézett jobbra balra s mohón fogott bele a második szólamba, mikor a karvezető abba hagyta az elsőt. Ez már házas volt. Mindketten elől lépkedtek. A többi három szintén szépen kiöltözve nyomukban és semmiben sem külöm- bözik tőlük, ha csak nem abban, hogy egyikük igen magas termetű volt. Követtem a tömeggel együtt a legényeket. Minden dal, amelyre rágyújtottak, vidám volt s menetközben nem lehetett rajtok észrevenni semmi fájdalmas kifejezést. De amint a következő házhoz értek, ahol szintén ennivalóval várták és megállották, az asszonyok mindjárt görcsös zokogásba törtek ki. Nehezen lehetett érteni, mit mondtak, csak szaggatott szavakat lehetett megkülönböztetni, mint: halálom .... apám ... anyám .,. szülőfalum ... és minden szó végén a sirató asszony hosszú jajgatásba tört ki, aztán idegesen fölkacagott. A távozók anyjai, húgai voltak ezek. A szülők sírásán keresztül hallani lehetett az idegenek kérlelő szavait is: „Csillapodjál Matuona... egész ki vagy merülve...“ szólt egy asszony, csendesíteni próbálva a zokogót. II. A legények bementek a házba. Én az utcán maradtam egy paraszt-ismerősömmel, Vaj szil Oriekovval beszélgetve, aki valamikor tanítványom volt. Az ő fia is az öt között volt,! a nős újonc. I —- Hallod-e, hékás ! nagyon levert vagy — szólék. — Tehetek-e róla ? Akárhogy is csak el kell válnunk. És elbeszélte családja egész történetét. Három fia van, egyik otthon marad, a másik az, aki a katonasághoz vonul be és a harmadik1 szintén messze van munkában s valamit küldözget neki. Az, aki most berukkol, igaz, nem ! sokat keresett. Felesége városi születésű . .. I Nem való a mi munkánkhoz. . . Levált testrész..í tartsa fenn legalább magamagát. Nagyon sajnálom, de mit tegyek ? Mialatt beszélgettünk, a legények kijöttek a házból s újra elölről kezdődött a sirás-rivás, jajgatás, ideges kacaj, csititgatás. Miután itt töltöttek vagy öt percet, tovább álltak egy házzal s megint nótára gyújtottak harmonika mellett. Lehetetlen volt meg nem csodálni a játszónak tökéletes biztosságát, mellyel a taktust verte, amint mindig kellő időben toppantott lábával és állott meg, aztán vidám hangon dalolt, körüljártatva barátságos barna szemeit. Igazi zenei tehetség volt. Ránéztem s amint szemeink találkoztak — legalább úgy tetszett nekem — zavarba jött s szemöldökét összevonva elfordult és torkát köszörülte. Mikor az ötödik és utolsó udvarhoz értek a legények, bementek a szobába, utánok mentem. Mind az ötöt abrosszal terített asztalhoz ültették, melyre kenyér és bor volt téve. A gazda ugyanaz, akivel beszélgettem s aki^házas fiát kisérgette, maga töltötte a bort, a legények nagyon keveset ittak, alig egy messzelyt ; némelyek csak éppen, hogy ajkaikat nedvesítették meg. Az asszony kenyeret szelt, s azzal kínálkozott. A gazda körüljárta az asztalt s újra töltötte a poharakat. Mig az újoncokat néztem, azalatt a kemence mellől, ahol ültem, egy asszony jött elő, előttem igen meglepőnek és szeszélyesnek tetsző módon öltözve: világos zöld szoknya volt rajta, mely selyemnek látszott, divatos fodrokkal. Magas sarkú cipője volt, szőke haját divatos kontyba tűzte s füleiből nagy aranykarikák csüngtek. Az asszony arckifejezése nem volt sem. derült, sem szomorú, inkább bosszúsnak látszott. Leszállt a boglyas kemence mellől, miközben magassarku uj topánkéi erősen recsegtek s anélkül, hogy az if- jakra nézett volna, kiment a pitvarba. Minden, ami rajta volt, ruhája, elégedetlen, dúlt arca s különösen karikafüggői annyira kiríttak környezetéből, hogy nem tudtam elképzelni, ki lehetett ez az ismeretlen, s honnan vette magát Vaszil szobájának kemencéje padjan. Megkérdeztem egy oldalamnál álló asszonyt: — A Vaszili menye. Szobaleány volt — felelte. A gazda harmadszor készült megtölteni a poharakat, de a legények viszszautasitották, s fölállva elmondták az asztali imát, azután elköszönve távoztak. III. Mihelyt az utcára értek, a sirás, zokogás újra kezdetét vette. Egy meggörnyedt, nagyon öreg asszony kezdette, aki a legények mögött jött. Annyi kétségbeesés volt hangjában, olyan keservesen zokogott, hogy az asszonyok egyre vigasztalták s karjánál fogva támogatták az öreg asszonyt, aki előredőlt testtel ordítozott fájdalmában. TTiodern tartós 7 ■■ TÄ ITTl I CD H IV I : Legszebb ruhatisztitás : plisérozás és gouvlérozás || AJ I A J L l\ r AL Vegyileg száraz utón! Tlagykároly, Széchenyi-u. 4?. sz. (A róm-kath* e,emi flui*Wa mellett.)
