Nagykároly és Vidéke, 1912 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1912-04-24 / 17. szám
2 NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE hagyását. Más tekinteteknek itteni emlegetését a maga részéröl nem tartja ildomosnak. Szűnni nem akaró éljenzés és taps kisérte és követte a remek beszédet, mely után Böszörményi Sándor személyes megtámadtatás címén védekezett az ildomosság határának megsértése ellen. Ezek után elnöklő főispán elrendelte a névszerinti szavazást, mely nagy izgatottság között folyt le. Az állandó választmány javaslatát elfogadó szavazatok száma azonban mindjárt a szavazás kezdetén többségben volt, úgy hogy j az eredmény biztosra volt vehető. Leszavazott! összesen 202 bizottsági tag, 157 elfogadta s | csak 45 nem fogadta el az állandó választmány javaslatát, igy tehát 112 szótöbbséggel jóvá-j hagyatott Nayykároly városának a pénzügyigazgatósági palota építésére felveendő kölcsöne. A gyűlés ezután csekély érdeklődéssel igen rövid idő alatt letárgyalta a többé-kevésbé fontos ügyeket. Városi értekezlet. Debreczeni István polgármester folyó hói 19-ének délutáni 4 órájára a képviselőtestület j tagjait értekezletre hívta össze két fontos ügy megbeszélése céljából. Az egyik, hogy a vármegye törvényhatósági bizottságának nagyszerű j határozatát milyen utón juttassák a miniszterhez, hogy a miniszteri biztost mielőbb ki- küldje, — a másik pedig N. Szabó Antal és társainak a vármegyei gyűlés elé terjesztendő j indítványa a megyei pótadópak 5%-ról 8%-ra' való felemelése iránt. Az első ügyben az értekezlet akként döntött, hogy a város polgármestere folyó hó 21-én ; személyesen felviszi a vármegye közgyűlésének •—: a pénzügyigazgatósági palota felépítésére Nagykároly városa részéről felveendő 600,000 koronás kölcsönére vonatkozó — jóváhagyott határozatát s a főjegyzőt sürgönyileg értesíti arról, hogy a pénzügyminiszter mikor fogadja Nagykároly városának küldöttségét. Egyébként a polgármester bemutatta gróf Károlyi Mihály sürgönyét, amelyben arra kéri a várost, hogy a deputációzást halasszák el az uj minisztérium megalakulásáig, akkor szívesen áll a város rendelkezésére. Erre való tekintettel azt javasolja dr. Adler Adolf, hogy folyó hó 28-án menjen a deputáció, mert akkor Pesten a magyar pénzintézetek országos egyesületének közgyűlése lesz, amelyen sokan vesznek részt városunkból. Beható eszmecsere után a polgármester indítványát fogadták el. A másik nevezetes indítvány N. Szabó Antal és társainak az alispánhoz benyújtandó kérvénye, amelyben a tavaszi közgyűlés tárgy- sorozatába felvenni kérik a vármegyei pótadónak 5°/0-ról 8°/0-ra való felemelését. Az indítvány azonos az egy évvel ezelőtt beadott in ditványnyal, csakhogy akkor az l°/0 ingatlan forgalmi pótadóról volt szó, amelyet — mint nem törvényes intézkedést — a miniszter nem hagyott jóvá. Aktuálissá teszi a pótadó felemelését a vicinális vasutak segélyezése. Ugyanis se a Halmi—bikszádi, se a láposvölgyi vasút nem fogja megkapni a már megszavazott koncessziót, mert a vármegyei határozatot a miniszter nem hagyta jóvá. Ez a körülmény alkalmas lesz arra, hogy az érdekeltek Nagykároly vasúti érdekeit is támogassák két vicinális vasút ügyében : a Börvely—fehérgyarmati és a Nagykároly—nyírbátori vasút érdekében. Ugyancsak hozzájárulás kell a Peér—szalacsi vicinálishoz is, mert az érdekeltek csak az előirányzott összeg felét szavazták meg, itt tehát körülbelül 40—50 ezer korona biztosításáról van szó, amelynek kilátásba helyezésénél a vállalkozó még augusztusban hozzákezdene az építkezéshez. A vármegyénél letétben levő 150,000 korona kamatait akarták erre felhasználni, de kitűnt, hogy a vármegye ezeket felhasználta már. A Börvely—fehérgyarmati vasút, nemkülön- | ben a Nagykároly—nyírbátori, elsőrangú érdeke városunk fejlődésének: tekintettel arra, hogy a más érdekeltekkel junktimot lehet felállítani s a miniszter jóváhagyja a határozatot, a pótadó megszavazása egészen biztosra vehető. Ezzel végződött az értekezlet. Az indítványt aláírva eljuttatják az alispánhoz. Az amerikai bevándorlás korlátozása. Az Egyesült-Államok törvényhozásának be vándorló bizottsága Dillingham szenátornak a bevándorlás megszigorítására irányuló javaslatát elfogadta. Ez a javaslat nagyobb jelentőségű lehet az európai kivándorlás szempontjából, mint a kivándorlás szabályozására, vagy korlátozására hozott összes törvények. Az uj törvény nagy szigorúsággal védekezik a bevándorlás áradata ellen. Az uj törvényjavaslat még jobban kiterjeszti a bevándorló felügyelők hatáskörét a nekik nem tetsző bevándorlókkal szemben ; a bevándorló törvényeknek a szerződéses munkásokra vonatkozó intézkedéseit megszigorítja; kémszolgálatot állít föl, illetőleg felügyelőket, orvosokat és matrónákat alkalmaz a hajókon, akik már az utón kikémlelik a bevándorlók viszonyait. A bevándorlókat az uj törvény értelmében felügyelet alá helyezi s minden egyes bevándorló a személy leírását tartalmazó igazolványt kap. A törvényjavaslat valamennyi paragrafusa között a 3 ik szakasz a legszigorúbb. Ez a paraprafus annak a megállapítását, hogy ki a nem kívánatos bevándorló, még az eddiginél is jobban kibővíti és kimondja, hogy kizárandó minden csavargó. Más szóval, ha a bevándorlási felügyelők akár egy, akár más oknálfogva ki akarnak zárni \ alakit, egyszerűen kimondják, hogy csavargó. Az Egyesült-Államok bevándorló hatósága a szerződéses munkásokra vonatkozó törvényt is meg akarja szigorítani. Kizárja azt a bevándorlót is, akinek otthon Ígéretet tettek, hogy az Egyesült-Államokban munkát kap, akár igaz volt az ígéret, akár nem. Kizárja azt a bevándorlót is, aki bevallja, hogy otthon olyan körlevelet olvasott, amelynek hatása alatt határozta el magát a kivándorlásra. A bebocsátott bevándorlók rendes igazolványt kapnak, mely a bevándorló személyleirá- sát, az érkezés idejének a megjelölését, a hajó nevét fogja tartalmazni. Miután ez igazolvány a bevándorló törvényes bebocsátását van hivatva igazolni, ennek hiánya az illető bevándorló kizárását vonja maga után. Azokat a törvényesen bebocsátott bevándorlókat, akik három éven belül bármelyes ok folytán is közjótékonyságra szorulnak, egyszerűen visszaküldik, ugyanez a sors vár azokra is, akik öt éven belül egy évet meghaladó fogházbüntetésre Ítéltetnek. Ha az uj törvényjavaslatot elfogadják, akkor julius 1-én már életbe léptetik. Mit szól hozzá ? (ifj.) Az a kiszólás, hogy: arról beszéljünk, amiből élünk, inkább hasznos nemzetgazdasági tanács, mint ajánlatos társalgási szabály vagy csevegésre való anyag gyanánt szerepelhet. Azért tehát előleges engedelmet kérek reá, hogy ez egyszer mégis arról beszéljünk, amiből élni — fogunk. Már tudniillik az, aki, úgy, ahogy. Nagy Németországnak egy kis városában, városának még kisebb lapjában jelent meg a következő, nem mindennapos őszinteséggel fogalmazott hirdetés: „Keresek egy ügyvédet, aki nem tart engem annyira ostobának, hogy orromnál fogva akarjon vezetni, aki nem bízza ügyemet kizárólag a jó Istenre, aki nem alussza'el a tárgyalást, aki nem nyúz meg s aki nem gondolja azt, hogy a kliens csak azért született, hogy az ügyvéd jól élhessen!“ A nagyigényü hirdető, úgy látszik, nem járt Nagykárolyban, ahol tizével-huszával is talált volna kívánságának megfelelő fiskálist. Ezeknek egyikéről — aki még a régi gárdából való, de ma is elsőrangú irodát tart — kolportálják a következő kitűnő kis esetet: Szabó Bálint dengelegi legény, katonaviselt, jóravaló gazdaember indokolt féltékenységi haragjában vadászfegyverrel támadta meg szivének hűtlen bálváúyát. Kétszer is rálőtt a leányra, de szerencsére nem találta halálosan. A leányzó ugyan szépen felgyógyult a sebéből, de az összeröffent atyafiság elkeseredett bosszúval üldözte a hivatalból is vizsgálat alatt álló Szabó Bálintot. A mi ügyvédünk volt a védője s mindent elkövetett a teljes fölmentése érdekében, de nem sok biztató reménység mutatkozott reá. A dr. ur azonban annak idején maga is volt katona, tartalékos tiszt s igy azt is tudta, amit nem az egyetemen, sem a bíróságnál tanítanak. Tudta ugyanis, hogy mik azok a lö- lapo/c. Ezzel a furcsa szóval nevezik katonáék- nál azokat a hivatalos jegyzékeket, melyeken pontosan, számszerint ki ván mutatva, hogy az irás fején megnevezett közlegény a katonai lő- gyakorlalokon hányszor talált célba ? Ez volt a nagy ágyú, amelylyel a védőügyvéd j előállott a főtárgyaláson, mikor már látta, hogy I minden fonál szakad. — Mondottam, t. esküdt Uraim, hogy vé- ! dencem nem akarta komolyan elpusztítani hüt- I len kedvesét, csak rá akart ijeszteni. Állításomat bizonyítom a katonaságtól beszerzett lö\ lapokkal, melyek szerint Szabó Bálint közlegény [ 10 közül 8 esetben pontosan centrumot talál. Ebből kitűnik, hogy akit védencem komolyan célbavesz, azt ő komolyan le is lövi. így kiderül védencem ártatlan volta: kérem fölmentését. Az esküdtszék — bevette a maszlagot. — Mit szól hozzá? A mi barátságunk. Lassan járunk fel-ald az utcán, Szemünkben kömig csillog, arcunk oly halovány. Egyszer, rég —- ugye már jártunk ketten erre ? Nem hangos beszéddel, nem vígan nevetve. A házak — azok most is, A kert újra éled, Félve idézem fel azt a régi képet. Ott az utca sarkán látod azt a házat ? Nem érzel szivedben semmi — semmi vádat ? Hazudtál e akkor, mikor arra jártunk, Mikor magyaráztad a mi barátságunk, Hogy többet jelent az Nem csak egy szót csupán ? Mondd, ugye igaz volt s most is több az talán ? Épp annál a háznál keskeny utca nyílik, Mikor arra járok, eszembe jut mindig Egy későbbi szó, mely minden szép emlékem Halomra borítja, parányi reményem Összetöri, zúzza Neked most már más van, Kiről elmerengesz némán és boldogan. Majd ha újra járom egyedül az utcát, Csöndben bandukolva nézem minden zugát, Ha megállók újra a sarki ház előtt, Összetört lelkemnek talán ad pihenőt Ha eszembe jut megint Az a szebbik emlék Mintha veled volnék, mintha együtt lennénk. B. M. HÍREK. Személyi hírek. Csaba Adorján, várme- | gyénk főispánja, vasárnap délután pár napi | tartózkodásra Budapestre utazott. — Debreczeni István, városunk polgármestere, szintén Budapestre utazott. A katonaság köréből. A -király Zieger Alfréd gyalogsági tábornokot, a kassai hadtest V TTlodern tartós 7 plisérozás és gouvlérozás NÁJTÁJER PÁL : Legszebb ruhatisztitás : Vegyileg száraz utón! : Tlagykároly, Széchenyi-U. 43. SZ. (A róm. kath. elemijfiuiskola mellett.)
