Nagykároly és Vidéke, 1912 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1912-03-13 / 11. szám
4 NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE Színház. — Március 5-től március 13-ig. — (ifj.) E színi tudósítás lezárja a szezont. Holnap utoljára gyűl össze városunk közönsége se nem gyönyörű, se nem díszes, nekünk még is kedves színházunk épületébe. Azután legördül a függöny s egy esztendeig „néma csönd.“ Lapunk állandóan figyelemmel kísérte s hűséges objektivitással bírálta a színtársulat előadásait. Ha most a bucsuzás alkalmából megakarnánk tenni a színtársulatra vonatkozó észrevételeinket, az alig lehetne egyéb, mint ismétlés. A társulat előnyeit mindenkor örömmel dicsértük meg, fogyatkozásait mindenkor jóindulattal említettük fel. A dicséretek rovatába tartozik: a tapasztalható törekvés, a rendezés körültekintő volta, a díszletek fényes újdonsága s mindenek fölött a zenekar páratlan kitűnősége. Hátrányok: a kar gyöngesége, az előadásokba folytonosan beszúrt rögtönzések s a rettenetes felvonásközök. Az egyes tagokról mindenkor részletesen emlékeztünk. Ha még megemlítjük, hogy a szini idény anyagilag a mi városunkhoz képest elég jó sikerrel járt, nem marad más hátra, mint Isten hozzádot mondani — a viszontlátásig. Múlt heti, mindig zsuffolt ház előtt lefolyt előadások: Kedden: Cigánybáró. Régi operette s hogy jó, azt mutatja a cégjegyzés: Jókai—Strausz Oszkár. A szinlap Gáspár jutalomjátékát jelezte s igy természetesen telt ház viszonozta ünnepléssel azt a sok kellemes órát, amit az egész idény alatt szerzett neki a társulat ez egyik legtehetségesebb tagja. Legteljesebb elismerést és dicséretet érdemelt ez este Komáromi is komoly énekművészeiével. Szerdán: Ernyei játalomjátékául a Vasgyáros. Ohne agyonjátszott, de az érzékeny kedélyekre mindig meginditóan ható szentimentális színmüvéből váratlanul egész uj hatásokat váltott ki a két szereplőnek a legapróbb részletekig gondosan kidolgozott, drámai alakítása. Jutalomjátékról lévén szó, annak hősét illik először említeni; Ernyei ez este igen jól volt disponálva s ugylátszik az ő előadására a mindenkori hangulata igen nagy befolyást gyakorol s ez az oka, hogy aki sokszor látja, egyéniségét kissé egyenetlennek találja. Ez alkalommal fényes qualitásokat mutatott. Partnerének, Spőner Ilonkának, játéka ritka magaslaton állott; a büszke, lelki nemesség kifejezésére épp oly őszinte hangja van, mint az odaadó szerelemre. Szépséges megjelenése s diszkréten elegáns ruhái is növelték a játéka keltette nagy és meleg hatást. A többiek hozzájárultak a sikerhez. Szombaton: a Leányvásárban”bucsuzott Komáromi Gizi. A közönség tüntetőleg ünnepelte kedvencét s annyi sok szép virággal halmozta el, amennyit egyszerre együtt a nagykárolyi színpadon még nem láttunk. Az ünnepelt primadonna viszonzásul tehetségének legjavát adta s egy igazán meleg színházi est emlékét hagyta mindig hálás publikumának. Vasárnap: Peleskei nótárius. Nemcsak külsőségében, de tartalmára nézve is igazi díszelőadás. Sróff Gábor k. r. tanár, úgyis, mint a Kölcsey Egyesület irodalmi szakosztályának elnöke, irodalomtörténeti adatokban rendkívül gazdag s vármegyei vonatkozásaiban érdekesen vonzó előadást tartott Gaál József kitűnő bohózatának irodalmi es társasági előzményeiről. A rendkívül nagyszámú, díszes közönség hálás elismeréssel éljenezte a felolvasást. De mindvégig kivételesen lelkes hangulat jellemezte az estélyt, melynek folyamán a vendégszereplő lovag Szentgyörgyi Istvánt számlálatlan sokszor tapsolták a függöny elébe. Az alakítása már maga teljesen bevégzett művészet, melyhez hasonlót aligha lesz majd alkalmuk azoknak élvezni, akik a nagy művészt most nem látták. Mert hiszen körülbelül előre látható, hogy Szentgyörgyi nyugalomba vonulásával le fog szorulni a deszkákról az a műfaj is, amelyet már jóformán csak az ő művészete tud még elfogadtatni az ilyen naiv színpadi müvektől már kissé idegenkedő közönséggel. Az egész előadásról, rosszakarat nélkül, nem lehetne rosszat mondani, ügy a drámai, mint az operett együttes tagjai teljes elismerést érdemelnek. — A zeneszerzőt tévesen hirdette a szinlap. Them Károly, egy szepességi születésű komponista, irta a Peleskeihez a zeneszámokat. Hétfőn: Cigány. Nem akarok nagy szavakat használni, de erről az estéről nem túlzás azt mondani, hogy ez volt az egész sziniidény legjobb előadása. Minden egyes szereplő egész ambícióját hozta színre s amellett hogy külön mindegyik tökéletes volt, egész odaadással simult minden egyes szereplő az ensembléba. Szentgyörgyi cigánya a kabinetalakitások gyöngye. Átgondolt jellemzése, minden szavának és mozdulatának kiszámított, de amellett természetes hatása, kifejező arcjétáka amilyen mély, olyan tartós benyomást is tett. A művész, saját nyilatkozata szerint, egyenrangú partnerre talált Spóner Ilonkában, akinek ez este alkalma volt a legpathetikusabb drámai helyzeteknek is hangot adni s ezt megkapó erővel végezte. Az őrültségnek egész felvonásra terjedő jeleneteinek nemcsak nehéz, de rendkívül fárasztó sorát J is mindvégig fényesen adta. Ez este volt al- I kalma drámai tehetségének igazi nagyságát j bemutatni. Magával is ragadta az egész közönséget, mely tüntetőleg hívta, tapsolta és élje- I nezte őt a vendég-művésszel együtt. — Bay gyönyörűen énekelt és játszott. A hét többi estéiről nincs mondanivalónk. Ma Neményi Liliké, holnap Csáky Antal és Füzes Lenke jutalomjátékául az Adjutáns fog I menni. MEGVAN! amit minden ember keres! GRÜNSPAN IGHÁCZ bel- és külföldön készült lábbeliek nagy raktára Nagykárolyban, a városháza mellett, ahol mindenki a legkényelmesebb és legjohb cipőket kaphatja a legolcsóbb árban. Egy próbavásárlással mindenki meggyőződhet arról, hogy sok pénzt takarít meg az, aki itt szerzi be lábbeli szükségleteit! Műhely: Templom-köz 3. szám. (Saját ház.) Milyen az igazi „titkos“ szavazás? A parlamenti életben — mint minden újságolvasó ember tudja — a kormány a szerencsétlen véderőreformot akarja keresztül erőszakolni, mely annyi újabb áldozatot kíván a nemzettől. Ezzel szemben az ellenzék követeli a kormánytól a sokszor hangoztatott és Ígért „általános, egyenlő és titkos választójog“ életbeléptetését. Mig a kormány erre vonatkozó javaslatával elő nem áll s mig e nagy kérdést meg nem oldja a parlament, a véderőreform elfogadását az elszánt Justh-párt minden rendelkezésre álló eszközökkel meggátolni igyekszik. S a választójog vitatott reformjánál különösen nagy szerepet játszik a „titkos“ szavazás kérdése. Azt hisszük érdeklődéssel olvassa a közönség, ha ismertetjük a németországi „titkos“ szavazás módját. A németországi birodalmi gyűlés tagjait a választópolgárok j ugyanis „titkos“ szavazás utján választják, amely eljárás a legtökéletesebb mértékben megfelel a „titkos“ szavazás követelményének. Az imént végbement országgyűlési — vagy mint ők nevezik birodalmi gyűlési képviselő választások is, mit oly nagy érdeklődés kisért s mely oly nagy meglepetést okozott — „titkos“ szavazás utján folyt le. A választás d. e. 10 órakor kezdődik s este 7 órakor véget ér. Minden választópolgár személyesen, közvetlenül adja le szavazatát. A képviselőjelölt nevét fehér lapra írva magával viszi a választó. A szavazó-lapra a jelölt nevén kivül semmit sem szabad Írni. Ha esetleg több név, vagy bármi megjegyzés volna Írva a lapra, azt a szavazatszedő-bizottság érvénytelennek nyilvánítja. A szavazó a választási helyiségbe lépve, kap egy hivatalos át nem látszó borítékot. Ezzel bemegy a szavazóhelyiség melletti üres szobába, ahol senkitől nem zavarva beleteszi szavazó-lapját a kapott borítékba. Amelyik választó nem e külön szobában készíti el beadandó szavazatát, attól a választási elnök nem fogadja el azt. Ezzel is ki van zárva a szavazópolgár esetleges kétkedése, hivalkodása a szavazat nyilvánosságra hozatalával. A lezárt borítékkal azután a szavazó a választási terembe lép a választási elnök asztala elé, megmondja nevét, lakását, igazolja választói jogosultságát, átadja a lezárt borítékban szavazatát az elnöknek, az a mellette levő bizottsági tagnak, ki is a szavazó polgár szeme előtt a borítékot felbontatlanul az urnába | dobja. A szavazási idő lejártával a szavazatszedőbizottság jegyzője az általa vezetett lajstromból megállapítja a szavazók számát. Ezután összeolvassák a beadott szavazatokat, hogy ezeknek száma egyezzen a lajstrom számával. Ha ekként rendben van a dolog, az urnából I kivett borítékokat a szavazatszedő-bizottság egyik tagja egyenkint felbontja, megnézi a szavazólapot, átadja az elnöknek, aki hangosan felolvassa a jelölt nevét, hogy jegyzőkönyvbe vehessék. Majd az elnök a szavazólapot a borítékkal együtt a bizottság egy másik tagjának adja át megőrzés végett, amig a választási aktus befejezést nem nyer. A jegyző a bediktált nevet irásközben hangosan ismétli, hogy a bizottság másik tagjai is, ki ellenőrzés céljából szintén jegyzőkönyvezi a szavazatokat, ne tévedhessen. így és ekképpen bármiféle visszaélés szinte képtelenség, teljes lévén az ellenőrzés, vigyázat és óvatosság. Természetesen a különféle pártok és jelöltek bizalmi emberei helyet fog- I lalnak a bizottságban s éles szemmel őrköd- j nek a szavazás előirt szabályaira. lm ilyen az u. n. „titkos“ szavazás módja Németországban. Annyira praktikus és annyira | tökéletes a választás titkossága Németország- j ban, hogy ezt csak„az a becsületesség, alaposság és komolyság eszelhette ki, amely a németeket nagyszabású intézményeik berendezésében jellemzi. A szavazásnak ezt a módját tanulmányoznia kellene mindenkinek, aki a titkosság technikájának a tökéletességét nem tudja elképzelni !“ Mit szól hozzá? (ifj.) Méltatlan előítélet, hogy a pletyka- fűzés csak a fiatal hölgyek és szép asszonyok kedvenc foglalkozása. Ezen a téren a klub túlszárnyalta a szalont és sehol olyan pikáns, friss pletyka nem kapható mint a t. Ház folyosóján. Onnan kelt szárnyra ez a csinos kis politikai traces is, melyet a rovatvezető siet, minden felelősség nélkül, továbbterjeszteni. A technikai obstructió első, legmelegebb napjaiban történt, hogy egy nagyszájú, akarom mondani nagyhírű ellenzéki vezérférfi egy gyöngéd kívánságát súgta meg a miniszter- elnöknek. A képviselő ur megerőltető fáradozásait három hónapi szabadság utján óhajtotta kipihenni, de mint kerületének buzgó képvigelője, a pihenését is értékesíteni akarta. Nem a maga érdekében 1 Ilyen gyanú nem is férhet hozzá. De annál inkább városa javára. Ez a város pedig, jaj minékünk, mindég szegény Nagykároly kárából hizlalja a maga telhetetlenségét. Ezúttal az alku — úgy beszélik — erre ment: a képviselő ur az obst- ructióban részt nem vesz s minden gonosz kormánybuktató praktikától magát távol tartja. Láttuk, hogy szavát híven meg is állta. De a kormány is ura lett ígéretének: nagyhatalmi parancsszóval, fogta magát, áthelyezte a pénzügyigazgatóságot Szatmárra. i
