Nagykároly és Vidéke, 1912 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1912-02-21 / 8. szám
NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE 3 hozza a Bródy Sándor legtöbb nagyobb müvében feltűnő vonást. íme egy iró, aki nem mer az lenni, aminek született: érzelmes, lágy, meleg költőnek szánta őt a természet s durva hangú, nyers cinikust csinált belőle — ő maga. Bizony nem is az irodalmi divat. Ez csak az ő vegzetes tévedése, mely nem akarja belátni, hogy az őseredeti, finom érzésű, vagy akár egy csöppet szentimentális Brudy Sándornak is lenne legalább annyi olvasója, mint ennek, aki valósággal erőszakot tesz a saját benső lényén. Ez önt olyan szaggatott, kellemetlen hangulatot a Medikus nemesen gondolt meséje fölé. Kár, hogy az előadás messze elmaradt a Hit es haza mögött. Nem kényszeredetten bla zirt, az élettől agyonpofozott egyetemi hallgatókat, hanem operetie-figurákat láttunk. Dicséretet csak Spóner, Salgó és Csáki érdemelnek. Helyén nem való notabénét követett el ez este Gáspár és Pelsöczi. Szombaton: Babuska. Lehár Ferenc szép zenéjü, ismert operetteje, amelynek keretében kedves meglepetést nyújtott a két énekbetét, melyet N. Szelényi Ilonka és Cs. Füzes Lenke énekelt ügyes beállításban, kedvesen, pajzánul és sok-sok sikerrel. A hét többi előadásairól már az elmúlt heti referádáinkban beszámítunk. Jövő heti műsor: szerdán Leányvásár, csütörtökön Kegyelmes ur (bohózat, újdonság), pénteken Babuska, szombaton Boszorkány vár, vasárnap Bor. :| FONTOS! A visszamaradt ŐSZI és TELI öltönyök, télikabátok, boák, rnuffok, női kabátok, leánykabátok, tekintettel arra, hogy elvem minden idényre uj és uj árut tartani, mindezeket áron alul árusítom el, — úgymint: Férfiruhák . . Férfi kabátok . Női kabátok . . Nadrágok . . Fiú ruhák 3-10 évig „ 10-14 7.— frt. feljebb 7.— „ „ 7.- . „ 2. „ „ 2.= „ 4.— „ „ „ „ hosszú nadrággal 5.50 „ „ Szafcó Kálmán ruha nagy raktárában NAGYKÁROLY. (Wéber-ház, Royal nagyszálloda mellett,) Mit szó! hozzá? (R.) Ha jól emlékszem (a szives helyreigazítást köszönettel veszem !) Gróf Tisza István néhány évvel ezelőtt a „Széchenyilakomán“ kezében a Széchenyi serleggel tartott ünnepi beszédjét eme — immáron szállóigévé vált mondással fejezte be: „Nem boldog a magyar!“ Igazán nagy örömre szolgál (pedig, mint látni méltóz- tatik biz’ Isten inkább szomorkodni kellene felette), hogy rövid néhány év múlva a komor kijelentés elhangzása után kénytelen vagyok azt megcáfolni, illetve az ellen tiszteletteljes „vétót“ mondani avagy — protestáns lévén — az ellen protestálni. Ezen én protestálásom pedig alapítom a következő tényre: December hó folyamán — épp Karácsony szent ünnepe előtt (mikor tudvalevőleg legnagyobb a vásárlási kedv) egy „müveit francia“ szabó: Paul Poirett ur (méltó a neve megörökítésre !) nagyot és merészet gondolt s a müveit Nyugatról s éppen Paris müveit városából elindult a messze-messze Keletre, ahol Európa köztudata szerint (elég bajánk az nekünk) kevésbe müveit népek laknak. Szóval a szabó ur felkereste a mi szép hazánkat s rövid pár napi tartózkodásra letelepedett székesfővárosunkban : „a csodaszép Budapesten“ (Edison nevezte el ennek). És nem jött üres kezzel, illetve üres bőröndökkel, óh nem ! Eihozta zseniális láng- eszének nagyszerű, nem, fenséges produktumait : egy csomó női toilette, kostüm stb. stb. mintát. S im a barbár kelet elegáns hölgyeinek elannyira megtetszettek a „minta kollekció“ darabjai, hogy egy-egy darab francia rongyért csekély 10—20,000 frankot ajánlottak fel. Igen, Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! A párisi divatkirály, a leghíresebb női szabó ur nyomorgo országunk főrangú hölgyeitől csekélyke kis 517,000 frank értékű megrendelést kapott egy rövidke kis hét leforgása alatt. S hogy pontos adatokkal szolgáljak, bátor vagyok felemlíteni, hogy a legolcsóbb női öltönyért csak 2400 frankot fizet a megrendelő (képzelem mennyire resteli és szégyenli szegény, hogy „szerény körülményei“ nem engedték drágább kostüm vételét) — a legdrágábbért pedig mindössze csak 18,900 frankot. lm ez az a — felső tízezrek magas körében — talán nagyon is egyszerű, közönséges, mindennapi, de bizonyára nagyon jellemző „ténykörülmény“, amelynek alapján bátor vagyok „vétót“ mondani a geszti nemes gróf honfiúi bánat sugallta azon kijelentése ellen, hogy „nem boldog a magyar!“ Ellenkezőleg! nagyon is boldog! Igaz ugyan, hogy csak a kiváltságos osztály kiváltságos tagjai. Mert bizony, ha a felső tízezrek magas köréből leszál- lunk — ahová nekünk úgyis csak képzeletben szabad szállanunk, — egészen más, bizony-bizony ! „boldogtalan magyarokat“ láturfk. A hivatalnoksereg, a magunk fajta egyszerű polgáremberek, a kisbirtokos, a kereskedő, az iparos, kik kora reggeltől késő estig huzzuk a - héz igát fáradozva a közért, csakhogy a idennapi kenyeret fárasztó gonddal, izzadó verejtékkel megkereshessük — örülünk, igazán szívből örülünk, ha családunk tagjainak a legsztiksé-1 gesebb ruhadarabokat megtudjuk szerezni. Pedig a felsoroltak alkotják a haza polgárainak jó s/4-ed részét s bizony, ha ez szegény, szegény ott az egész nemzet, ha ez nyomorog, j nyomorog ott az egész nép. Sajátságos egy ország is vagyunk mi. Telik itt mindenre, sok mindenre. Telik főként s elsősorban a hadsereg fejlesztésére. Telik. Mert hát az j éhenhalásig — tagadhatlanul — még mindig j lehet spórolni. Ám, ha a nemes gróf a fenséges magasságból eme százezrekre, nem, milliókra kegyesen letekintve méltóztatott kijelenteni azt, hogy „nem boldog a magyar !“ akkor szives készséggel visszavonom „tiltakozásom“, „vétóm“ és „pro-j testálásom“, mert ebben a tekintetben teljes | tökéletesen igaza van. Csakugyan „nem boldog a magyar!“ Ugyan kérem : Mit szól hozzá? HÍREK. Személyi hir. Csaba Adorján, vármegyénk főispánja, titkárja: Kálnay Gyula kíséretében múlt héten az árvíz színhelyére Fehérgyarmatra utazott, ahol a mentési akcióban személyesen vett részt. — Ilosvay Aladár, vármegyénk al-1 ispánja, múlt hét elején az árvízkatasztrófa kezdetén kormánybiztosi minőségben a fehér- gyarmati járásba a helyszínére utazott s ott emberfeletti erővel fáradhatatlanul személyesen j intézte és irányította a mentési munkálatokat és csak f. hó 18-án érkezett haza székhelyére, j de ugyanaznap ismét visszautazott. Kinevezések. Csaba Adorján vármegyénk főispánja^ Böszörményi Ferencet az érendrédi állami elemi iskolai gondnokság rendes tagjává nevezte ki. , Szabadság. Dr. Falussy Alajos rendőr- alkapitány négy heti szabadságra JVIáramaros- szigetre utazott a jogtudományi államvizsga letétele végett. Városi közgyűlés. Rendkívüli közgyűlést tartott városunk képviselőtestülete f. hó 18-án amelyen mintegy 40-en jelenlek meg. Igazán érthetetlennek találjuk, miért keltett olyan csekély érdeklődést a tárgysorozat, amelyben pedig eleggé fontos ügyek voltak felsorolva. 1. A helybeli Uéményseprőmesterek kérvényt nyújtottak be, amelyben a városi szabályrendelet olyan módosítását óhajtották, hogy a kémény- seprési dijakért ne csak a lakók, hanem a háztulajdonosok is szavatoljanak. E kérvényt a képviselőtestület elutasította, de felebbezés folytán Szatmár vármegye törvényhatósági bizottsága a szabályrendelet 30. §-ának a kérvény értelmében leendő módosítását elrendelte. A belügyminiszter a város határozatát hagyta helybe s erre vonatkozó leiratát a rendkívüli közgyűlés tudomásul vette. 2. 42 névszerinti szavazattal, egyhangúlag elfogadta a közgyűlés a tanács határozati javaslatát, melynek értelmében a vásárvámszedési jogot a város házi kezelésbe veszi. A jog társtulajdonosának, Károlyi Erzsébet^ grófnőnek a ráeső haszon címén évenkint 814G kor. 75 fillért fog kiutalni a város. 3. A Korparét árverésén felvett jegyzőkönyv bemutatása — minthogy annak érvényes megtörténtéhez törvény szerint legalább a képviselőtestület tagjai felének jelenléte szükséges — a legközelebbi közgyűlésre, március 24-ére lett halasztva. 4. A jelenlegi kövezetvámtarifa érvényének 1913. évi január 1-éig való meghosszabbítását kérni fogjuk a belügyminisztertől. 5. A Nagykároly—mátészalka— csapi helyi érdekű vasút igazgatóságába szerződéses joga van a városnak egy tagot jelölni. Elfogadta egyhangúlag a közgyűlés” a tanács javaslatát, hogy Debreceni István kir. tanácsos, polgármestér kapja a mandátumot. 6. Ifj. Ma- tolcsy Sándor azon kérelmét, hogy a Gencs- utca elején nyilvános telefonállomáls állittassék fel a város költségére, a tanács a pénzügyi- bizottság meghallgatása után elutasította. Az erre vonatkozó határozati javaslatot a közgyűlés egyhangúlag elfogadta. — A nem éppen életbevágó, de mindenesetre városi ügyeket tárgyaid közgyűlés nagyobb részvételt és több érdeklődést érdemelt volna ! A Kölcsey-Egyestilet Shakespeare ciklusának harmadik, utolsó, részét az a felolvasás képezte, melyet f. hó 16-án a városi tornateremben hallottunk. Kisszámú közönség jelenlétében olvasta fel ifj. Andrássy Jenő azt az ismertető előadást, melyet Erdélyi tanár németből nagy gonddal, sok fáradtsággal és szép magyarsággal fordított. A felolvasás keretében Shakespeare müveiből láttunk élőképeket, melyeknek pontos és ügyes vetítése a Bielek Ede tanár szakértelmét dicséri. Kinevezés. A vallás- és közoktatásügyi miniszter dr. Gönczi Jenő miniszteri fogalmazót, városunk fiát, segédtitkárrá nevezte ki. Szomszédból. A „Szamos“ szatmári napilap felelős szerkesztője f. hó 15-én Zsemley Oszkár lett. Gyászhir. Barcánfalvi Hodor Kornél oki. gyógyszerész életének 30-ik évében, folyó hó 17-én hirtelen és váratlanul elhunyt. Temetése óriási részvéttel vasárnap délután ment végbe a temetőutcai gör. káth. temető kápolnájából. Az árvíz. Még élénken áll szemünk előtt ököritói halálnak minden mozzanata, már isi t sújtja a sors vármegyénk nehány virágzó, szép községét. Ez egyszer nem a láng, hanem a viz. A tavaszi árvíz. Folyó hó 12-én kezdte meg az Ecsedi-láp társulat az árvízvédekezést. Ugyanis a Kraszna-csatorna és Homoród-csa- torna oly magas vízállást mutatott, hogy ezen intézkedés elkerülhetetlen volt. Ilosvay Aladár alispán a szükséges intézkedést megtette és Szatmár, Nágykároly, Fehérgyarmat és Tisza- ujlak távirdahivatalaiban, az alispáni hivatalban és az Ecsedi-láp társulatnál éjjeli szolgálatot rendeltek el. így jutott el 13-án reggel az első szomorú jelentés városunkba, hogy Panyola községnél a viz a töltést több helyen áttörte. Az alispán kérelmére egy utászszázad pontonokkal és két század gyalogság érkezett a helyszínére és megkezdődött az élet- és vagyonmentés. Az árviz által sújtott községekben, u. m.: Nábrád, Kérsemjén, Panyola, Olesvar TOoclem tartós plisérozás és gouvlérozás HÁJTÁJER PÁL■{5?£SÍÍ. nágykároly, Séchenyi-u. 43 sz. (A óm. kath. elemi fiúiskola m ellett,)
