Nagykároly és Vidéke, 1912 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1912-02-14 / 7. szám
Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye.----i— ►- • ■»—-----Na gykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden szerdán. ys Előfizetési árak: Egész évre .... . . . . 8’— kor. Fél évre................. • • • ■ 4-- , Negyedévre . . .- • ■ - 2— , Egyes szám . . . • • • .—'20 „ Községi jegyzőknek és tanítóknak egész évre 6 kor. Főszerkesztő: Dr. Adler Adolf Szerkesztőség: Kossuth-utcza 3. — Telefon T. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76. Felelős szerkesztő: Főmunkatárs : Rédei Károly. ifj. Somossy Miklós. Laptulajdonos és kiadó : a „Nagykárolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 fill. Kéziratok nem adatnak vissza. A választói jog1 reformjáról. A magyar választói jog reformja kérdésének tárgyalása van most szőnyegen. Erről beszélnek, erről vitatkoznak most széles e hazában mindenütt. A tudományos egyesületek és társulatok s a falusi olvasókörök és egyletek, a városi müveit közönség s a falusi egyszerű nép, tudós fők s tanulatlan emberek, politikusok és nem politikusok, szakértők és nem szakértők, kereskedők és iparosok egyaránt, így e kérdés valóban nagy nemzeti kérdéssé lett. És különös, nem ismételt kormányprogramul alapján s nem a királyi trónbeszéd Ígérete révén lett e kérdés oly általánossá és népszerűvé, oh nem! hiszen hozzászokhatott már a nemzet ahhoz, hogy a magas és legmagasabb ajkakról elhangzó Ígéret igen sokszor igazán csak „röpke szó“, hanem az ellenzék s jóként a függetlenségi és 48-as vagy mint a mindennapi beszédben nevezn i szoktuk : a Justh párt erős, immáron hajthatatlannak látszó állásfoglalása által, mely párt követeli a megígért és beigért reform végrehajtását. Ezt tekinti e párt elsősorban és sürgősen megoldandó nemzeti feladatnak. A választói jog reformja kérdésében a nézetek meglehetősen szétágazók, sőt — mondhatnók — ellentétesek! Egy dologban valamennyi politikai párt s minden ember megegyez, nemzetesen abban, hogy a választói jognak tetemesebb módon történő kiterjesztése okvetlenül keresztülviendő, ámde, hogy e téren meddig és mennyire menjenek, minő korlátok és korlátozások állíttassanak fel, e kérdésben a felfogások nagyon divergálnak. Abban szintén megegyeznek az összes pártok és tényezők, hogy a politikailag érett elemeket okvetlenül fel kell ruházni! választói jogosultsággal. Hál Istennek — az érvényben levő választási törvény megalkotása óta — óriási mértékben haladt | előre nemzetünk az intelligentia mezején. Óriási mértékben megnövekedett a nép széles rétegében azoknak száma, akik felvilágosodott, józan gondolkozásukkal, tudásukkal, egyszóval intelligenciájukkal méltók arra, hogy felruháztassanak azon jogokkal, amiktől az egykori viszonyoknak megfelelő, de immáron elavult választási törvény megfosztja őket. A régi törvény ugyanis főleg a vagyoni viszonyokra való tekintettel állapította meg a választói jogosultságot. Akkoron — az érvényben levő választási törvény megalkotása idején — tagadhatatlanul a vagyonosabb osztály képezte a nemzet intelligensebb elemét. A rendelkezésükre álló anyagi eszközök révén ő nekik állott módjukban a megkivántató intelligentia megszerzése. Ámde azóta nagyot fordult a világ kereke. Ma már — az általános haladás és felvilágosodás korszakában, amikoron mindenki előtt nyitva az ut, mindenkinek megvan adva a mód az értelmi haladás mezején az előmenetelre — az értelmi kellékeket óriási arányban és számban megszerezTARCZA. +3S-*Egy nap Shakespeare szülővárosában. A Kölcsey-Egyesület 1912. február hó 8-án tartott Shakespeare estélyén szabadelőadás keretében tartotta: Dr. Sternberg Géza főorvos, az egyesület társadalmi szakosztály elnöke. Általánosan elfogadott nézet az, hogy egy nemzet műveltségének legbiztosabb fokmérője, hogy az illető nemzetnél, mily fokban van kifejlődve a Shakespeare kultusz. S ha ez áll nemzetekre, igaz ez városokra is s Nagykároly város közönségének magas fokú intelligen- tiája indokolttá teszi, hogy kíséreljük meg nálunk is alkalmazni e fokmérőt s a Kölcsey- Egyesület irodalmi szakosztály elnökének főtisztelendő Sróff tanár urnák indítványára szenteljünk nehány estét Shakespeare kultuszának. Nyári utazásom alatt szerencsés voltam egy napot tölthetni Stratford on, Avonban, az Avon folyó partján fekvő kies Stratford városkában, hol Shakespeare született s meghalt, hol minden az ő emlékének van szentelve s majdnem mindenki az ö emlékéből él. A Kölcsey egyletnél viselt tisztemből kifolyólag vállalkoztam néhány rövid sorban e napi élményeimmel tisztelt hallgatóimat untatni. Washington Irving a világhírű amerikai iró, kiről mellesleg jegyzem meg, hogy a Rip Van Winkle legendájának szerzője, egy irodalmi gyöngyszemet képező remekben irja le e szent helyre tett zarándok útját s e leírásban mondja, hogy e helyen elménk egyáltalán nem akar időzni semminél, ami nem áll valamelyes vonatkozásban Shakespeare. S valóban az egész napon csak a nagy költő életphasisain tűnődtem én is s töprengtem első sorban azon, hogy Shakespeare avagy Bacon? A világ irodalom remekeit Shakespeare irta e avagy kortársa a nagy jogtudós bölcsész s prózairó Baeon, aki álnévül választotta az akkor élő jó nevű szinész s szinháztulajdonos Villiám Shakespeare nevét. Könyvtárakat kitevő irodalma van már e kérdésnek s nem is kísérlem meg ez utón ebbe belemenni. Tény az, hogy nehezen magyarázható jelenség, hogy a kutató utókor mindössze csak öt név aláirást tudott Shakespeareröl felfedezni, ezek között három tollba mondott végrendeletében van, más kézirat nem volt eddig kikutatható, de ha tekintetbe vesszük hogy sem ő maga, sem kortársai nem méltányolták s ismerték munkái absolut értékét, hogy akkor még szerzői jog nem volt, ellenkezőleg minden szintársulat féltékenyen őrizte saját színdarabjait, hogy azt más elő ne adhassa, hogy három század lezajlása után sok más hasonló értékes dolog vész el mystiens sötétségben még e körülményben döntő érvet nem láthatunk. Anglia társadalmi irói s tudományos körei nagy többségben Shakespeart tartják e müvek szerzőjének s csak egy maroknyiba egyesületet alkotó hírlapot fentartó excentricus csoport az, mely még mindig hirdeti, hogy Bacon volt Shakespeare. De végre is a név mellékes s Shakespeare j az emberiség legnagyobb lángeszméinek egyike j volt s ha ily tehetségeket mérni nem is lehet, i nem is lehet eldönteni, hogy ki volt nagyobb Michel Angello, avagy Raffael, Beethoven avagy Wagner, Nagy Sándor vagy Napoleon, Newton I vagy Kant, kétségtelen, hogy ott, hol az em- j beriség lángelméiről lesz szó, a legelsők között lesz Shakespeare, kivel csak Goethe volna összehasonlítható s kiről Shakespeare kutatók legkiválóbbja Sydney Lee azt mondja, hogy emberi jellemekben ismerete, humorának gazdagsága, szenvedélyfestésének mélysége, képzelő tehetségének termékenysége, Ítéletének józansága senkiével nem mérhető össze. Heine állítja, hogy ő az egyetlen egy iró, ki a bibliának definiálhatlan stílusára emlékeztet s kiről a mi Petőfink igy nyilatkozik : Shakespeare. Változzék e név hegygyé s magasabb lesz a Hymalájánál, változzék e név tengerré s mélyebb s szélesebb lesz, az Atlanti óceánnál, változzék e név csillaggá s nagyobb lesz a napnál. S egy ő maga fele a teremtésnek, ő előtte tökéletlen volt a világ s az Isten midőn öt alkotá igy szóla: nesztek emberek, ha eddig kételkedtetek, ezután ne kételkedjetek létezésemben s nagyságomban. S hogy Shakespeare három század után mennyire modern maradt, mi sem igazolja jobban, minthogy korunk egymással ellenkező végletet képező színházi irányzatai ép őt választották kísérleti objectumul. Az egyik irányzat, mely a decorátiót • teljesen elveti, a másik, mely seenikus effectust legszélesebb mérvben érvényesíti, az első irányzatnak megfelelő- leg láttam Shakespeare Vesztjét a müncheni művész színházában, hol a szinpad keskeny, alig három deszkányi, couliszák nincsenek, egy díszlet jelzi a tengert a darab menetén, egy bokor a márványpad, az angol kertet, a hatást decoratio eszközei nélkül érték el a müncheni udvari színház legjelesebbjei s nyújtottak decorátió nélkül műélvezetet egy egész nyáron át, a világ minden részéből idetódult közönségnek. Egy másik irányzat, mely a színházat a szabad természetbe helyezi át, ez is
