Nagykároly és Vidéke, 1912 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1912-12-04 / 49. szám
* XXIX. évfolyam. Nagykároly, 1912. december 4. 49. szám. NAGYKÁROLY És VIDÉKÉ Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden szerdán« l'.'f ElŐfizetési árak: Egész évre..............................8-— kor Fél évre..................................4/— „ Negyedévre .........................2-— „ Eg yes szám...........................—‘20 „ Ta nítóknak egész évre . . 6‘— „ Főszerkesztő: Dr. Adler Adolf Felelős szerkesztő: Főmunkatárs: Rédei Károly. ifj. Somossy Miklós. Laptutajdonos és kiadó : a „Nagykárolyi Petöfi-nyomtia Részvénytársaság“. Szerkesztőség: Kossuth-utcza 3. — Telefon 7. Kiadóhivatal: Széehenyi-utcza 37. — Telefon 76. Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 fill. Kéziratok nem adatnak vissza. r/ Ősz végén. Alig serény mezei munkások síelve végzik az elkésett betakarítást s a déli verőfény olykor-olykor még meleget is ád, — de im odakünn a városvégén, a falvakon kivül már egyre zordabb lesz a szél s a magasban kavargó varjucsapatok egyre hangosabb károgással hirdetik, hogy immár kapuink előtt leskelődik a tél. Búcsúzik az év ! Alindjobban kihal az élet s eltompul a zaj. A harangoknak nyár idején messze csendülő szava, most bánatos bugássá tompul s az utcáknak máskor olyan bántó, szinte kíméletlen zaja a csöndesen haladva menők meghalkitott suttogásává enyhül. S mintha a lombokat losztó őszi hervadással- vele együtt járna kedélyünknek pusztulása is: valami önkéntelen, nem várt s nem is keresett, de mégis jóleső csöndes szomorúság költözik a mi szivünkbe is. Az egyre korábban leszálló esti alkonyattal vele együtt szállnak gondolataink s hiába futunk előle, hiába erőszakoljuk a jókedvet magunkra: — a sárguló avarnak láttán az elmúlásnak gondolata örökké nyomunkba kisért, örökké visszatér s akarva, nem akárva, arra kényszerit, hogy vele foglalkozzunk, hogy emlékezzünk! . . . A vissza nem sirható s gyorsan tovatűnő időknek suhanó szárnyán érkezett el az idén is az évnek visszaemlékezésre szánt ünnepe: Mindenszentek estéje s komor, ünnepi gyászával, fájó érzéseket fakasztó szomorú hangulatával harmóni- kusan illeszkedett bele a természetnek zajtalan, csöndes hervadásába . . . Azután elmúlott az is ... s másnapra kelve: szünetet nem ismerve zakatolt tovább s haladt előre az idő kereke. De mégis, az esztendőnek az elmúlást szimbolizáló ez a szomorú ünnepe az idén mintha még most sem múlott volna, nem röppent volna el! Alintha estéről-estére újra éledne a temető, a szomorú füzek alól, az avuló fejfák felől az ittmaradottaknak búsongó, panaszoa sírását minthogyha ismét hallanám. Mintha a lombfosztotta fák koronái mögül estén- kint most is még gomolygó, barnás-fekete füstpárák szállnának fel az elhagyott sir- hantok felől, mintha még most is ezer és ezer meggyujtott gyertya libegő lángjának fénye lobogna felém ! Valami mélységes, elmondhatatlan szomorúság ejtette rabid a lelkem s bármerre forduljak, mindenütt hasonlóan aggódással teli s szo- morkodó arcokra esik megnyugtatást kereső tekintetem. A megpróbáltatásoktól terhes jelennek vigasztalansága s a közeli jövőnek még rettentőbb bizonytalansága az, mely állandó szorongó érzésben tartja lenyűgözve a kedélyeket. Egy -: csapásokkal teli esztendőnek minden keserve után egy véres leszámolásnak sötét árnyéka kisért, amely ! mögött a mi számunkra nem az életnek, j a szabadulásnak s a felvirágzásnak éltető ; reménye, de a minden bizonyossággal TÁRCZA. Papi árvák. A távol messzeségle hangzó Bánatos, szomorú harangszó Hirdeti, hogy mindenki hallja: Meghalt a falunak a papja! Alig múlt még el harminc éves . . . Jólelkü volt, vidám, beszédes, A szive tele szeretettel, Bár sohase kérkedett ezzel!... Hetek óta nyomta az ágyat, A szenvedésben úgy kifáradt! A hosszu-hosszu éjszakákon Nem jött szemére édes álom; De panasz-szóra sem nyílt szája, Bár bánat csókolt csókot rája! A falunak apraja-nagyja Folyton kérdte: hogy van a papja ? Mig ime most a harang nyelve — „Meghalt a pap!“ — fájón kiverte. Hogy lesz állott tegnap az alkony, ügy sirt a tiszteletesasszony ! A pap biztatta halkan, váltig: „Ne, ne sírj . . . nem tart már sokáig. Amit Uramtól esdve kértem, Tudom, még ma megadja nékem. 8 amig a követe még vár rám: Vezesd ide két kicsi árvám!“ Anyja kezén a két kis árva Betipeg a betegszobába, A szemükben szent égi jóság . . . Óh, de drága két kis apróság! Miig nehéz lesz megválni tőle 3r egymaga menni temetőbe !. .. Es átölelte mind a hármat. .. Melle zihált... a szeme bágyadt. „ Tavasz nekem már nem nyit rózsát! Isten veletek, festő rózsák! Lelkem nem fürdik illatárba’ S hiába dalol a madárka: Nem haitik a sírba zenéje. . . Színes álmom hej! véget éré!! Télnek szemfedője borul rám És ticket itt hagylak árván.. . „Apám!“ ... mondjátok... s nincs, ki értsen, Úgy nöttök fel árva kenyéren . . . Most kéne még pedig csak élnem! — Már úgy ahogy, szokott szegényen, — Hogy gondolnék mind-mind reátok 8 lenne tisztes, meleg ruhátok! S egy pár krajcárt nagy néha-néha Be-bevinni a takarékba . . . Mert igy elhagyottan, szegényen Bolyongtok csak a földi téren.. . De, ha mindenki elhagy is lenn, Oh, veletek lesz a nagy Isten! És mert a sors nekem sem hintett Se aranyat, se drága kincset: Nem, nem tudok mást hagyni rátok Csak egy elnyűtt, kopott palástot!.. . „Kopott palástot“ . .. ismételte. . . S csillag fényén elszállt a lelke! És összegyűlt a falu népe. Mindnek olyan borús a képe, A szeme mindnek könytöl ázott S mind hozott egy-egy szál virágot!. . . Gyászos volt a halotti ének, A. nagy karácsonyi occassio e hó £0-«sji vette kezdetéi női-ésuridivat änj|l(tZÜl>il """P* Rubletzky Kálmán Az alant felsorolt meglepő olcsó árakra felhívom a m. t. vásárló közönség b. figyel Cosmanosi kretonok minden színben, métere 36—40—45—50 f. Egész nehéz blouzsélyem minden színben, mtre 1.90—2.30—2 40 K. Maradékselymek métere — '— — —— — I -—K. Legjobb, minőségű harhetflanel métere — — — — —.40 f. 120 cm. széles kelmék minden színben, mtre 90—98—1.10—1.30 K. 140 cm. széles kelmék minden színben, mtre 2.60—3.-----3 Mo só delinek métere — — — — — — — — —. 1 darab női gyapjuschál — — — — —- — — 3 Középminoségü fekete női ernyő — — — — 2. Mindenféle maradékok felárban I =- Ajándékoknak alkalmas tárgyak, divatos kézitáskák, alkalmi sálak, keztyűk, harisnyák, férfiingek, nyakkendők, zsebkendők, női és férfi esőernyők, alsószoknyák és dlszkötények mindenkor a legdusabb választékban
