Nagykároly és Vidéke, 1912 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1912-11-27 / 48. szám
NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE 3 A Fazekas-utca keleti vonalának szabályozása tárgyában a képviselőtestület a szabályozási vonalat úgy állapította meg, hogy a 48. sz. telken fekvő épület utcafelőli északi sarka köttessék össze egyenes vonallal a 42. nép- sorszámú lakóház utcafelőli északi sarkával és ez a pont a 18. népsorszámu ház utcafelőli sarkával és ez a vonal hosszabbiltassék meg mindaddig, mig a 12. számú saroktelek északi utcakerités e vonalat metszi. A gyűlésnek egyéb tárgya nem lévén, elnök a jegyzőkönyv hitelesítésére Albanézi Mihály, Bunda Miklós, Drágus István, Kaufmann Jakab és Kun István képviselőtestületi tagokat felkérvén, a közgyűlést befejezettnek nyilvánította és berekesztette. A közgyűlés berekesztése után Debreczeni István kir. tanácsos polgármester a képviselő- testület meg ott maradt tagjai jelenleteben Demidor Ignác rendőrkapitány, tűzoltó-főparancsnoknak átnyújtotta a tűzoltói arany diszér- met, keresetlen szavakban méltatván Demidor- nak a tűzoltás terén 25 év alatt szerzett érdemeit. A kitüntetés átadásánál az önkéntes tűzoltók testületének összes tagjai is jelen voltak, kiknek neveben Szolomájer János al- parancsnok üdvözölte a kitüntetett parancsnokot. A Kálvineum-ünnepség. — 1912. évi december hó l-én. — 1. Istentisztelet. Délelőtt pontban 10 órakor a református templomban egyházi beszédet fog tartani Jánossy Zoltán debreceni lelkész, egyházkerü- leti tanácsbiró, aki 1909-ben a reformáció világhírű ünnepén ugyanazon szószékből imádkozott, amelyből Kálvin tartotta hires beszédeit. Hogy mennyire nagy az érdeklődés e szónoklat iránt és mennyire szeretik a debreceniek, mutatja az, hogy sokan jönnek át I Nagykárolyba Debrecenből meghallgatni. Templomi perselypénz a Kálvineum javára ! 2. A püspök fogadtatása. Délután fél két órakor a gyorsvonattal érkezik meg Debrecen felöl dr. Baltazár Dezső, a tiszántúli nagy egyházkerület kiváló püspöke, valószínűleg elnöktársa : gróf Dégenfeld József egyházkerületi főgondnok és Kiss Ferenc főjegyző stb. társaságában. A pályaudvaron fogadja Debreceni István I polgármester a város nevében, aztán Domahidy I Elemér a nagykárolyi ref. egyházmegye nevében. Megjelennek a helybeli ref. presbyterium, valamint az egyházmegyei papság palástosan. A püspök urat Debreczeni István polgár- mester fogja szállására, a vármegye házához, főispán úrhoz kisérni a fellobogózott utcákon keresztül. Dr. Baltazár Dezső püspök ur délután nehány látogatást tesz s küldöttségeket ez alkalommal nem fogad. 3. A hangverseny. Este pont 8 órakor kezdődik a színházi hangverseny, melynek műsora a meghívóban közöltetett. Megnyitás után — mint teímésze- tes — a bemenetel akadályozva lesz és szereplés alatt a színházba bejuthatás tiltva lesz, mire való tekintetből pontos megjelenés kéretik. Óriási az érdeklődés a hangverseny iránt! Habár négy rögtönzött páholy állittatik fel, még sem lehetett az előjegyzéseket mind teljesíteni. A védnöknők számára van fentartva a legtöbb páholy, kik előzetes értesítést nyertek arról, hogy melyik páholy fog rendelkezésökre állani. A földszinti ülőhelyek nagy része is előjegyeztetett s úgy az előjegyzett jegyek, mint a fenmaradottak kiválthatók Kovács György divatáru-üzletében, vagy este a színházi pénztárnál. A gazdag műsor magas élvezetet igér s a szereplők művészete teljesen biztosítani fogja a sikeit! 4. Közvacsora, tánc. A vármegye dísztermében és a két kisteremben szervírozza a hatfogásos vacsorát Weszel Manó s ugyanott huzza Fátyol zenekara a talp alá való ropogós csárdást és andalító keringőket. Tehát színház, illetve hangverseny után ide vonul fel a közönség. A közvacsora szintén igen népesnek igér-; kezik. Az előre jelentkezők számára biztosítva lesz a hely. Az előjelek arra mutatnak, hogy Nagykárolyban aligha volt egy-egy oly jól sikerült és minden igényeket kielégítő ünnepély, mint ez a december elsején tartandó Kálvineum-estély, melynek anyagi sikere immár biztosítva van s remélhetőleg a jövedelem kamatja néhány lelkész-árva szeméről letöröli a gyászos könyeket. A Nagykárolyi Önkéntes Tűzoltó Egyesület parancsnokának kitüntetése. Szép ünnepség keretében ünnepelte meg a tűzoltó egyesület parancsnokának Demidor Ignácnak 25 éves szolgálata elismeréséül adományozott arany diszérem átadását. Az egyesület tagjai d. e. Vs 11 órakor a városháza nagytermébe Szolomájer János alparancsnok vezetésével vonultak fel, ahol már szép számú közönség volt jelen. Debreceni István kir. tanácsos, polgármester adta át a főparancsnoknak a tűzoltás terén kifejtett munkássága elismeréséül a király által adományozott szolgálati diszérmet, mely alkalommal szép beszédet intézett akitüntetett parancsnokhoz, kérve öt, hogy eddigi kifejtett munkásságát továbbra is tartsa meg. Demidor Ignác meghatva rövid szavakban megköszönte az üdvözlő szavakat es igerte, hogy ezután is éppen oly önzetlenül fog a tűzoltás térén munkálkodni, amint azt ezelőtt tette és kérte a tagokat, hogy tartsanak ki mellette és az eredmeny nem fog elmaradni. Este a tűzoltó egyesület tagjai szeretett parancsnokuk tiszteletére vacsorát rendeztek, a melyen Debreceni István polgármester, dr.. Vetzák Ede, dr. Kovács József, Szolomájer Gusztáv pénztárnok, Marián Forenc ipartestületi elnök, Csorba Gyula és dr. Falussy Alajos alkapitányok és még sokan megjelentek. Vacsora alatt egyleti alparancsnok megható szavakkal üdvözölte — a szeretett parancsnokot — s kérte, hogy a tagokat továbbra1 is tartsa meg jóindulatában. Demidor Ignác szép beszéd keretében köszönte meg a nem várt ünnepeltetést és köszönetét mondott a megjelenteknek s Vitek I Károiy dalegyleti karmesternek, hogy a Dalegylettel az estélyen oly szép és precízen előadott énekeket adott elő. Dr. Vetzák Ede szólalt fel azután s rámutatott arra, hogy a közpályán mily nehéz j érdemeket szerezni, mert az nem babérokat, hanem töviseket terein s Demidor ezen kitüntetése mutatja, hogy céltudatos munkának az elismerése még a mai korban is megvan, amit bizonyít a megjelentek szép száma és az estély 1 sikere. döző maga is üldözött és vak. S mig szemeire vakság homálya borul, bensejében csodálatos világosság támad s ő — az önhitt, büszke farizeus — felelemmel és szent borzadállyal ismeri be, bogy szegény, nyomorult, elveszett bűnös, ki meg nem állhat a szent Istennek itélőszéke előtt. Bűneinek, nyomorának és fájdalmának érzetében nem eszik és nem iszik, szemeit elkerüli az édes álom. Szünet nélkül imádkozik ahhoz, akit eddig üldözött, s mit imádkozna mást, mint e szavakat: „Jövel Uram Jézus ! fogadj engem kegyelmedbe ?!“ És az Ur meghallgatta imáját s eljött hozzá Anániás személyében. Kezeit fejére tette és feloldozta bűnei alól. Azonnal lehull szemeiről a hályog és lát, testi szemeivel külsőleg, ben- sőleg meg lelki szemeivel vagyis hitt, felkelt, megkeresztelkedett s hirdette a keresztre feszített Krisztust, Istennek szent Fiát. így tette Jézus Sault Pállá, a vérengző farkast bárány- nyá, az üldözőt hitvallóvá s igy teljesült be rajta az Ige: „Azokáért, aki a Krisztusban vagyon uj teremtet állat: a régiek elmúltak, ime mindenek megújultak.“ (II. Kor. 5. 17.) Keresztyén Testvérem! Vájjon tapasztal- tad-e már ezt te is? Megtértél-e igy te? Ha még nem, akkor szivemből kívánom neked, hogy mielőbb jöjjön el az a nap, amelyen te porba omolván — bűnös életednek érzetében — csak egy gondolat éljen lelkeden, csak egy ima lebegjen ajkidon : „ Jövel Uram Jézus /“ irgalmazz nekem, bocsásd meg vétkeimet, ments meg, üdvözíts, taníts meg engemet! A kép, melyet most láttunk, igen komoly. A következő is olyan. Betegszobába lépünk, hol a beteg fájdalmasan gyötrődik ágyában. Sötét éjszaka van. A betegszobában is néma csend honol. Csak az éji mécs sercegése hallik, s időnkint a beteg sóhajtása. Régóta gyötri kínos betegség. Az orvosok tudománya és szeretteinek gondos ápolása mindent elkövet, — de mindhiába. A fájdalmak mind kinzóbbak. így múlik egy nap a másik után. Mily végtelen hosszuaknak tetszenek az álmatlan éjszakák! Mily sokszor rebegte már az ajak: „Meddig még óh Uram?“ De im érzi már, hogy közéig a vég. Közeleg az utolsó óra. Látja már az örökélet kapuit kinyílni. Érzi, mint szabadul ki a lélek a test kötelékéből. Tudja, hogy minden elhagyja, egyedül kell áthaladnia a halál sötét völgyén. De.hem fél, nem remeg, nem csügged, hanem imádkozik. Az ima rövid, — óh boldog az, ki utolsó órájában a hitnek bizonyosságával tud imádkozni, — halkan sóhaltja: „Jövel Uram Jézus! végy magadhoz engemet!“ És az Ur meghallgatja az imát, megjelen a halálos ágynál s magával hozza szent angyalait is. Ezek felviszik gyöngéden a megváltott lelket az atyai hajlékba, hol az Ur helyet készített számára. E nehéz óra mindannyiunkra elkövetkezik, némelyikünkre talán nagyon is hamar. Tudunk e [ majd úgy imádkozni, mint ama türelmes lelek ? Nem mindenki! Nem sokan! Többnyire csak1 kevesen! De ki tud tehát? Csak'az, aki igy képes szólani: „Krisztus az én életemY‘ Ha életeddé lett ő, igen, óh akkor bizonyosan eljön a halál órájában is s örömmel visz mennyei városába. És lássuk most az utolsó képet. Ez a leg-: komorabb valamennyi közt. Az utolsó időről szól. Sokan vannak, kik azt hiszik, hogy aj világ hovatovább mindinkább megdicsőül, mig végre eljön a boldog aranykor, amikor a föld j paradicsommá, s a földi élet paradissomi életté j válik. E nézetnek azonban az írás a leghatározottabban ellent mond. Bizonyos, hogy a világ bizonyos átalakulásnak van alávetve; az j emberiség iparban, tudományban, művészetben mindig nagyobb haladást tesz ; az élet élvezetei és örömei mindig nagyobbakká és kedvesebbekké lesznek. Ámde mindezzel az emberi szív nem lesz jobbá, ellenkezőleg, az igazságtalanság mind nagyobb tért hódit, önzés uralkodik, a szeretet elhidegül, s végül is a hivők száma oly kevés lesz e földön, hogy az Ur kétkedve szól: „Azt hiszitek, hogy az embernek fia találand hitet, mikor eljövend?“ Jön idő, midőn a hívek kicsiny seregét oly vad gyűlölettel üldözik, amilyennel még soha. Akkor a föluön élő, kicsiny, üldözött, halálra gyötört serege a keresztyéneknek ez egy imát rebegi szünet nélkül: „Jövel Uram Jézus! Jöjj hamar és szabadisd meg a tieidet!“ És ő megérkezik, ha órája eljön és a bűnnek emberét, az Antikrisztust, minden seregevei együtt megsemmisíti ajkának lehelletével, övéit pedig beviszi a dicsőség honába s megvalósítja azon kegyelmes Ígéretét, hogy „leszen egy akol és egy pásztor“ mindörökké. S kik jutnak be ide? Mindazok, akik a hitben hívek maradnak Jézushoz, mert aki mindvégig állhatatosan ragaszkodik ő hozzá, az üdvözül. Az Ur Jézust, a gyermekek szerető barátját, ki karácsonykor eljön hozzájok, s megörvendezteti kicsinyeinket ajándékaival; a legjobb házi barátot, ki benyit mindenhová, ahová hívják, s megáldja amit ád; az irgalmas Üdvözítőt, ki felkeresi a bűnösöket, kik megtértek s bünbocsánatban részesíti őket; az életnek fejedelmét, ki megjelen híveinek haldokló ágyánál s leiköket mennybe viszi; a dicsőség nagy királyát, ki a világ végén ismét eljövend és az ő ellenségeit lábainak zsámolyul veti, Ót, Őt hívjuk mindannyian : „Jövel Uram, Jézus /“ Rédei Károly evang. lelkész.
