Nagykároly és Vidéke, 1912 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1912-11-27 / 48. szám
yv 2 avagy kedvezőtlenül, megnyuvással és feltétlen tisztelettel akceptálja az egész országos közvélemény. .Feltétele pedig ennek, hogy azon a. választáson szabadon és függetlenül nyilvánítsa akaratát és meggyőződését még az a mai kontingentált és szűk körre szorított választóközönség is, melynek józansága és hazáfias belátása, ha ment lesz ez a választás a korrupciótól és erőszaktól, terrortól, megfogja találni azt a helyes verdiktet, amelyet az eléje tárult helyzet mérlégelése és becsületes megítélése alapján hoznia kell. De végül regenárálni kell a parlamentet és egy uj válászlás tisztitó tüzén átvinni a magyar politikai közéletet azért is, mert nagy történelmi alakulások idejét éljük, amikor nem lehet többé középkori módra kormányzási jeligéül választani, hogy döntünk és uralkodunk, ha kell nélkületek, sőt ellenetekre is. Arról van szó, hogy a külpolitikai súlyos helyzet nagy elhatározás elé állíthat bennünket. Érdekekért, amelyeknek legalább is magyar jellegűek és kétségtelen reális tartalmuk ma még nincsenek előttünk dokumentálva, háborúba vihetnek bennünket, megfosztva családokat ke- nyérkeresőjüktül, szülőket gyámolóiktól, gyermekeket eltartóiktól. Végső szükség esetén, igaz nagy nemzeti érdekek veszélyben forgásakor szoktak az ultima rátióhoz fordulni még a civilizált államok is, hogy ilyen végszükség fennforog-e, vagy elő fog-e állani, annak megítélését és elbírálását megnyugvással nem bizhatjuk arra a kormányra, amely a maga nemzeti függetlensége és gazdasági önálló-; sága iránti érzékének olyan kevés jelét adta, sőt amel mindezek ellenére tört egyenesen bécsi parancsra. Döntsön a nemzet, kívánja az egész ország közvéleménye. Döntsön egy tiszta,! NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE törvényes választáson. Ezzel szemben áll a kormány és táborának fennhéjázzó gőgje, hogy a nemzet már döntött, aminek állítása annál nagyobb hipokritása, mert tudják nagyon jól, hogy ha a nemzet iteletre felhivatik és dönteni fog, ez a verdikt a kormány és pártjára súlyosan elitélő és megsemmisítő lesz. Képviselőtestületi közgyűlés. Városunk képviselőtestülete vasárnap igen gyengén látogatott rendkívüli közgyűlést tartott. Debreczeni István kir. tanácsos polgármester délelőtt 10 órakor a megjelentek üdvözlése mellett a közgyűlést megnyitván, napirend előtt a következő jelentést olvasta fel: Tisztelt Képviselőtestület! Egyik helybeli lap folyton azzal vádol, hogy a kir. Pénzügyigazgatóságnak Nagykárolyban hagyása érdekében a kellő intézkedéseket nem i tettém meg; — ilyen vád alapos vagy alaptalan j voltát — nézetem szerint — hírlapi cikkekkel j elintézni nem lehet. Bejelentem tehát, hogy vármegyei alispán úrtól vizsgálatot kértem magam ellen, a vizsgálat lesz hivatva megállapítani, követtem-e el mulasztást, alkalma lesz a hírlapíró urnák vádjait beigazolni. Kérem bejelentésemről szíveskedjenek tudomást szerezni; kijelentem azt is, ( hogy én hirlapi cikkekben nyilatkozni nem fogok. Polgármester ezen jelentését helyeslöleg tudomásul vette a közgyűlés. Polgármester bejelentetté, hogy a városi villamosmü jövő évi költségvetése még nem volt elkészíthető, miért is a rendszerint december hó 1-én megtartani szokott rendes városi közgyűlés december hó 8-ára halasztandó el. A képviselőtestület ily értelemben határozottEzután a folyó évi házipénztári költségvetés keretén belül a hitelálruházás engedélyeztetett, az a bejelentés, hogy Szabó Károly II[-ik kerületi választott képviselőnek a városból történt elköltözködése folytán ebbeli állásáról lemondott és helyére Molnár Ignác póttag behivatott, tudomásul vétetett. A nagykárolyi ref. egyházmegye esperesének kérelmére a ref. lelkészek és önálló ref. kántorok árvái otthona (Kálvineum) javára a képviselőtestület 200 korona segélyt szavazott meg. A Lövölde-kert bérbeadása tárgyában megtartott árverésről felvett jegyzőkönyv, mely szerint Stöttner Nándorné évi 400 korona bért ígért, Frank Lajos azonban az árverés megtartása után 100 koronával magasabb felül— ígéretet lett — bemutattatván, a képviselőtestület újabb árverés megtartását rendelte el. Ezután bemutattatott a Ganz-gyár részvénytársaságnak a városi tanács azon határozata elleni felebbezése, mely a céget — az altala a villamostelep részére szállított motordynamó késedelmes szállítása miatt — kötbér megfizetésére köteleztetett. A képviselőtestület méltányolva a felebbezésben felhozott azon indokot, hogy munkássztrájk miatt nem indíthatta a cég pontosan a gépet — a kötbért elengedte. Szabó Gyula polgári leányiskolái szolga fizetésjavitás iránti kérelme tárgyában a képviselőtestület elhatározta, hogy ezt a kérelmet majd akkor veszi érdemleges tárgyalás alá, amikor a polgári iskolák az uj helyiséget elfoglalják. Zelinger táncmesternek az általa rendezett táncgyakorlatokért fizetendő dijak és bélyeg elengedése iránti kérelmét a képviselőtestület | teljesithetőnek nem találta. Sturza Romulus és társának a Hunyady- utca kiköveztetése iránti kérelmét — minthogy ezen utca kiköveztetési költsége a jövő évi költségvetésbe már felvétetett — mint tárgytalant, félretelte. Hozzájárult a képviselőtestület Szatmárnémeti szab. kir. város abbeli kérelméhez, hogy_az ugyanott 1913. évi szeptember 24-én és 25-ikén tartandó országos vásár 1913. évi szeptember 30. és október 1-ső napjaira áttétessék. A képviselőtestület Balogh Rózát és kiskorú gyermekeit, továbbá Csókás Rózát és kiskorú gyermekeit helybeli illetőségüeknek el nem ismerte, ellenben kiskori> Demeter Anna és Demeter István helybeli illetőségét megállapította. A Kaplony-utcai 12. sz. telekhez utcaszabályozás következtében csatolt terület m* árát 2 koronában, az ugyanezen utcában a 14. sz. telekhez csatolt terület m2 árát pedig 3 koronában, a Fazekas-utca 36. sz. telekből,- valamint a Gózson-utca 1. sz. telekből ulcalerü- lethez csatolt telekterület árát pedig negyszög- méterenként 1 koronában állapította meg a képviselőtestület. ajándékozóról sem, hanem mondjatok neki szívből fakadó hálát és köszönetét, de ne csak ajkaitokkal, hanem teljes életetekkel akként, hogy a ti kedves szüléiteket, kiket ő ajándékozott ti néktek, szívből szeretitek s nekik készséggel engedelmeskedtek és szolgáltok, hogy igy dicsőittessék az Ur Jézus és tisztelhessék kegyes életetekkel. Akkor beteljesül rajtatok az ige: „Akinek vagyon“, t. i. kegyes, háládatos szive, „annak adatik“. t. i. érezni fogja annak áldásteljes eredményét. (Máté 13, 12.) lm, ez egy karácsonyi kép ezen felírással: „Jövel Uram Jézus!“' Most lássunk egy másik képet a családi életből. Két ház van egymás mellett. Az egyik nagy, magas, nagyvárosias. Benn minden feje- delmileg van berendezve, s az első pillanatra látni lehet, hogy lakói gazdag emberek. Isten megáldotta őket földi javakkal gazdagon. E ház mellett egy kicsiny, alacsony, szegényes házacska áll. Bizony nagyon egyszerű odabenn is minden: egy asztal, egy pár faszék, egy hosszú láncú sétáló óra, im ez körülbelül az egész szobaberendezés, mert bizony a szegény napszámos-családnak, mely itt lakik, nincs módjában drága bútorokkal felékesiteni hajlékát; de azért tisztaság és rend van Ott mindenütt. Déltájban mindkét családnál meg van terítve az asztal. A nagy házban gazdagon, a szegény hajlékban bizony csak egy tál étel van az asztalon. A gazdag család leül az asztalhoz ; esznek, isznak, majd fölkelnek és szerte mennek, — arra, aki az áldott mindennapi kenyeret adta, nem gondol senki sem. Egész másképp megy a napszámos családjában. Ott áll mindenki az asztal mellett. Várnak valakire, aki nélkül egyszerű ételüket nem akarják elkölteni. Azért összekulcsolják mindannyian kezeiket s a családapa igy imádkozik : „Jövel Jézus, légy vendégünk, Áldd meg, amit adtál nékünk! Ámen.“ Akkor azután vidáman elköltik egyszerű ebédjüket az Úrral. És ő nem is hagyja magát bizonyság nélkül, mert elhozza ajándékait: a kevéssel való megelégedést és a háládatos szivet. És most azt kérdezem tőlelek: ugyan melyik házat tartjátok áldottnak ? Nemde nem a napszámos-család kicsiny, alacsony, szegényes házát-e, ahol az Ur Jézust naponként vendégül hívják s kegyes, istenes életet folytatnak? Ezzel azonban nem azt akarjuk mondani, hogy minden gazdagnál és minden szegénynél ezt a képet látjuk és találjuk. Nem ! Mai napság igen sok helyen megfordítva áll már a dolog, t. i. sok előkelő helyen kegyes élet honol, s istentelen- élet a napszámos hajlékában, hol Krisztusról hallani sem akarnak. Azt akarjuk tehát e képpel kifejezni: Üdv a háznak! ahol sem enni. sem inni, sem élni nem akarnak az Ur nélkül, s épp azért reggel, délben es este igy imádkoznak: „Jövel Uram Jézus!“ Óh, édes atyák és édes anyák, — ilyen ház-e a ti házatok is? A harmadik kép el, messze-messze vezet innen bennünket: Damaskusba, a pálmák gyönyörű városába. Olt ül egy szobában egy férfiú, ki a keresztyének réme volt, mert halálra üldözte azokat. Saul ő, a farizeus. Lóhalálba vágtat katonáival, hogy a damaskusi itju keresztyén gyülekezetei megsemmisítse. De im az Úr a város kapujánál hirtelen útját állja. Csak az ajtóig engedte menni a farkast a jű- hok aklánál. Ott a földre sújtotta, s a büszke férfit az ő erejének és képzelt igazságának minden büszkeségével összetöri. Most az ül)■« Lili ZE2Zellem.es meleg műterem I Pompás g^errmelűlsiépels:! ■■1 fii Borult, esős idő 1: nem határoz Legs zebb Legértékesebb lé1 5 1 k egy jól sikerült fénykép! Ilyen jól sikerült fényké- :: pék készülnek :: Hnszíly Zoliin közismert műtermében Nagykárolyban, Kossuth-utca 5. sz. Öltöző ‘^2 IKst* szobácska BB I na <3-37-öxo.37-ör-ü. Im-viteliö. fézn^lsép-ana-g^itésols: régi Inépelr: után is. ■ ■ ■ ■