Nagykároly és Vidéke, 1912 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1912-11-06 / 45. szám

p

2

Képvisélötestületi közgyűlés.

Városunk képviselőtestülete vasárnap délelőtt 10 órai kezdettel igen gyengén látogatott rendkívüli közgyűlést tartott.

Debreczeni István kir. tanácsos polgármester a közgyűlést megnyitván, előterjesztette, hogy a képviselőtestület 180—1912. kgy. sz. véghatározata értelmében a pénzügyigazgatóság elhelyezésére szolgáló épület felépítésére vonatkozó kérdésben kellett a mai rendkívüli közgyűlést összehívni. A fenti határozat értelmében a Fény-utcai 2-ik számú telekre, a Széchenyi-utcai 39. sz. telekre és a pénzügyigazgatóság által lakott jelenlegi épület területére vonatkozó tervek és előleges költségvetéseket a városi mérnök elkészítette és pedig azért a harmadik helyen említett telekre nézve is, mert Károlyi Melinda grófnő ezt a telket 1913. évi január l-ével ajándékozás cimen a városnak átengedni hajlandó. A Fény-utcai telek 70,000 koronába, ott az építkezés 190,000 koronába, a Széchenyi-utcai telek 80,000 koronába, ott az építkezés 192,500 koronába, a grófnő által átengedendő telken levő épület alapos átrenoválása, a zárt folyosó létesítése, az épület megfelelő kiegészítése és járdakészi- tés 130,000 koronába kerülne. A jogügyi, pénzügyi és építészeti bizottságok, valamint a tanács véleményével egyezően a határozati javaslat aá volt, hogy a három terv terjesztessék fel a pénzügyminiszterhez azzal, hqgy ő válassza ki, melyik elhelyezést tartja legmegfelelőbbnek, azon kijelentéssel, hogy akármelyiket választja a miniszter, a város hajlandó az épületet felépíteni és azon bérösszegért, mit a kincstár most fizet, a kincstárnak rendelkezésre bocsátani. A javaslat felolvasása után a névszerinti szavazás rendeltetett el és ejtetett meg és 57 szavazattal a javaslat egyhangúlag elfogadtatott és a felterjesztés megtétele elhatároztatott.

! Kuszka Mihály, Lövy Dávid és Nonn János I képviselőtestületi tagokat felkérvén, a közgyűlést befejezettnek nyilvánította és berekesztelte.

A no, mint családfentartó.

A világ képe szép csendben és észrevétlenül szokott átalakulni. A nagy revoluciók, a földrengések, sokkal kevesebbet változtatnak rajta, mint a szürke hétköznapok, amelyek olyan következetes lassú munkával végzik el azt a feladatot, mint az esőcsepp a maga sziklavájó munkáját.

Néhány évtized alatt a felfogások egészen átalakulnak. Ami azelőtt lehetetlen volt, az lehetővé válik; ami azelőtt még megbotránkoztató volt, az természetessé lesz.

Minden kornak megvannak a maga többé- kevésbé rejtett evolúciói, amelyek egy-két emberöltő alatt megváltoztatják a képet.

A mi korunknak egyszerre több is van.

Az egyik, a legfontosabb és legjelentősebb: a tőke és munka harca, a munka követelése és harcias előnyomulása, s a tőke védekezése.

Ezt az evolúciót kellően méltányolja és fontossága szerint értékeli a társadalom.

Emellett azonban más evolúciók is folynak más téren is és forradalmi átalakulásokon mennek át a felfogások; uj erkölcsök, uj világnézetek születnek.

Egyike a legérdekesebbeknek ezek közül az evolúciók közül az, amelyiket csak újabban méltat a társadalom jelentősége szerint és ez a nő társadalmi helyzetének a fejlődése.

Nagyon érdekes néha azokat az aprólékos jeleket megfigyelni, amelyek azt jelentik, hogy á társadalmi felfogás lassú, észrevétlen előrehaladása közben ismét elérkezett egy-egy álló— máshoz.

Nem kell nagyon öreg embernek lenni ahhoz, hogy visszaemlékezzünk arra a korra, amikor a közvélemény többségének az volt a véleménye, hogy semmi szükség emancipált nőkre; a nő maradjon a házi munka mellett, maradjon a konyhában, mosdassa és fésülje a gyermekeit, főzzön ebédet az urának és stoppolja a harisnyákat.

Ez volt a nő úgynevezett „hivatása“ és a közfelfogás az volt, hogy mindazok a nők, akik ennél többre vágynak, feltűnési és nagyra* vágyási hóbortban szenvednek.

A nőt csak egy hivatásban ismerték el, ebben is csak azért, mert közel állott a nő

parton, arányos, szép alakokat formálva az agyagból.-— Ügyes ez a fiú, de félünk, nagyon aggódunk miatta — mondogatták a nagyszülők egymásnak.

Egy nagy művész jött a tengerparti kis faluba üdülni. Elragadtatással csodálta Jason agyagfiguráit. Saját költségén akarta Londonba vinni, tanítani, világhírű művésszé nevelni. De Jason megrázta a fejét.

— Nem tehetem — mondta — nagyon köszönöm uram az ajánlatát, de nem fogadom el, nem tudom itthagyni a tengert.

A művész nevetett rajta, de sajnálta is. Jason ismét a tenger partjára ült, formálta az agyagot és bámulta a tengert. ,Ha van valami, amit megörökíteni érdemes, azt csak a tenger adhatja nekem" suttogta.

Hajnalodott. Az égbolt ezer változó színét tükrözte vissza a tenger. Mindjobban világosodott, mig végre a menny és tenger egy csodálatos, tiszta tükörszinbe olvadt össze. Jason elkábulva, nyitott ajakkal, könyes szemekkel bámult a messzeségbe.

Különös dolgot látott. Messze ... a tenger szélén, mintha tündér lebegne. Hosszú, hullámos haja utána úszott a habokon. Elmerült, majd újra előtűnt, kacagva, játszva a hullámok között.

Aranyhaján a tengarcseppek gyémántként tündököltek, szeme sötét volt, mint a tenger.

Jason megbüvölve nézte s közeledve hozzá, csodálkozva kérdezte:

— Ki vagy te? Te tengerszemü nő.

Nem felelt, mosoly cikkázott gyönyörű arcán keresztül. Karját előre nyújtva, Jason kezét megfogta és húzta lsssan a tenger felé. Jason hirtelen megállt.

— Nem, én nem mehetek tovább veled! Maradj itt te, én mellettem.

A leány megingatta szép fejét. Búcsút intve a habok közé merült. Ezüstös kacagása hallatszott még, de Jason szemei elől eltűnt egészen. Jason kezét szeme fölé emelve, erősen nézett a messzeségbe, hátha megláthatja még egyszer ? De hiába, csak a kis hullámok locsogása, a tenger halk moraja hallatszott.

Szomorúan indult hazafelé. Fogta vésőjét, egy kevés agyagot és ment a tenger felé.

— Öt, a megtestesült szépet fogom mintázni — gondolta.

Egész napot dolgozott emlékezetből. Megpróbálta visszaadni azt a mennyei szépséget, amit látott, vagy álmodott virradatkor; éjjel sem tette le vésőjét, dolgozott folyton lázasan. Örült vágyódással leste a hajnalt. Hátha újra eljön, hátha újra megláthatja a tündért, a j nimfát és bizonyos lesz benne, hogy nemcsak álom volt, meg látomány.

Minden úgy történt, mint előttevaló regge- ! len. Csábítóan, mosolyogva libegett a tündér Jason felé. Mindjobban közeledett, most karcsú I karjait tárja szét. Nem ... ez nem álom . . .

! Ez a csillogó arany haj, ezek a mély, tenger- I kék szemek. Nem mert megszólalni. Megra- ; gadta vésőjét, munkáját igazítja. Könyörögve néz a tündérre, hogy csak egy pár percig engedje magát mintázni. Kedvesen mosolyogva állt előtte. Jason gyorsan, lázasan dolgozik, minden pillanatban retteg, hogy eltűnik a nimfa. Az agyag formálódik, életet önt belé, már-már két nimfa áll a parton, mikor a nap felüti fényes fejét s az egyik, az élő, a hullámok közé veti magát.

Ezentúl minden hajnalban dolgozott már, késő napnyugtáig. Néha órák hosszat volt

[ együtt a nimfával, néha csak pár pillanatig. Á hatodik héten be volt fejezve a munka.

Jason szomorúan ült, fejét a kezére hajtva. A hold ezüstösen világította be a kész munkát. Soha még ilyen tökéletes alkotást emberi kéz nem teremtett! — Hullámos haja köny- nyedén omlik utána, az egész alak oly könnyű, törékeny, szinte lebegni látszik.

Jason térdre esve, az élettelen nimfa lábait átölelve, lázasan suttogta:

— Szeretlek, szeretlek, szeretlek! Te tündér vagy, vagy csak egy hajnali vízió, de én örökké, változatlanul foglak szeretni.

Az éj elmúlt. Rózsaszínű hajnal hasadt. A nimfa megjelent s Jason fejét átölelve, magához szorította. Jason felpillantott.

— Te vagy az? — kérdezte boldogan. — A tündér mosolyogva nézett rá tengerkék szemével. Lassan a tenger felé tartott, intett Jasonnak, kövesse őt.

Mint az álom, lassan, de biztosan haladt a tündér után, lába a vízbe ért, már a dereka is, kiterjesztve karját, kiáltá:

— Szeretlek! — Két édes kar karolja át a nyakát, két puha ajk érinti az ajakát . . . aztán ... aztán egy kicsi hullám elborította.

Jason nagyszülei aggódva lesték unokájukat. Nem jön. Keresésére indul az egész falu. Megtalálták a parton, az arcán boldog mo- solylyal.

Nem messze tőle vésője és mesteri munkája. Az életével fizetett érte.

Jason az „álmodozó“ munkája világvárosi ' múzeumba került, hol az emberek csodál- I kozva bámulják a „Nimfát* és .utva. hallgatják Jason történetét.

Marchioness Townshend.

tást, hogy még messzebb hangozzék. Valóban itt van már a 12-ik óra, hogy a törvényhozás házában megkezdődjék valahára ismét a rendes, békés, becsüle- letes munkálkodás korszaka s e téren is hozzanak oly törvényt, mely erösiti, megtartja és magyarságában megvédi a magyar földet!

A korparéti tagosbirtok eladásával kapcsolatosan a kir. kincstárral a honvédségi lőterü- let bérbeadására vonatkozólag kötött bérleti szerződésre vonatkozólag a kincstár részéről azon pótzáradék köttetett ki, illetve vezettetett rá, hogy a lőtér megnagyobbitása szükségességének esetén a város köteles azt az arány- lagos bérfizetés ellenében megnagyobbítani. Minthogy a város az eladás alkalmával 6 holdra vonatkozólag a visszavásárlási jogát lekötötte és telekkönyvileg is biztositotta, semmi akadálya nincs annak, hogy a pótzáradék jóvá- hagyassék, miért is e kérdésben is a névszerinti szavazás megejtetvén, a pótzáradék egyhangúlag elfogadtatott és jóváhagyatott.

A kir. tanfelügyelő a mostani gazdasági iskola helyét nem találta alkalmasnak arra, hogy a polgári leányiskolái gazdasági oktatás ott legyen eszközölhető, miért is megkereste a várost, hogy e célra és később a létesitendő polgári iskolai internátus elhelyezése céljaira is szolgáló telket vegyen és azt bocsássa az iskola rendelkezésére, kijelentvén azt, hogy a közoktatásügyi miniszter ezért megfelelő bért fizetni hajlandó. Ezek alapján polgármester a Verbőczy-utcai 31. népsorszámu 861 □-öl területű telket 12,500 koronáért megvette és annak a polgári leányiskola gazdasági oktatásához szükséges részét 600 korona évi bérért a miniszternek felajánlja. A vételre vonatkozólag folyó évi október hó 30-án kelt szerződés bemutattatván, a bizottságok és a tanács vé* leményével egyezőleg, névszerinti szavazással a szerződés elfogadtatott, jóváhagyatott és a tanács utasittatott, hogy a hiányzó kerítést kér szittesse el és a házat, valamint az udvarnak a gazdasági oktatáshoz szükséges részét a köz- oktatásügyi miniszternek 600 korona évi bérért adja ki bérbe.

Ezután bemutattattak a város és Schmidt György és neje Mitereiter Juliánná, továbbá a város és Horváth Józsefné szül. Fátyol Terézia között kisajátítási szerződések és vázrajzok, melyek megkötése az Ákácfa-utca Malom-utca felőli végének szabályozása céljából köttettek meg. A közgyűlés -névszerinti szavazás utján a szerződéseket és vázrajzokat egyhangúlag jóváhagyta.

A folyó évi október hó 15-én tartott pénztárvizsgálat eredménye bejelentetvén, tekintettel arra, hogy különös intézkedés szükségessége fenn nem forog, a jegyzőkönyv irattárba tétetni rendeltetett.

Ezután polgármester a jegyzőkönyv hitelesítésére id. Kaufmann Adolf, Kun István,