Nagykároly és Vidéke, 1912 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1912-01-31 / 5. szám
XXIX. évfolyam. Nagykároly, 1912. január 31. 5. szám. Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden szerdán. Előfizetési árak: Egész évre .................................8‘— kor. Fél é vre.................................4-— „ Ne gyedévre.........................2'— „ Eg yes szám.........................—'20 „ Kö zségi jegyzőknek és tanítóknak egész t-.re 6 kor. Főszerkesztő: Dr. Adlep Adolf. Felelős szerkesztő: Fömunkatárs : Rédei Károly. ifj. Somossy Miklós. Laptulajdonoé és kiadó : a „Kagykaroiyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. Szerkesztőség: Kossuth-utcza 3. — Telefon 7. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76 Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 fill. Kéziratok nem adatnak vissz A P..Ó..K. (ifj.) Az a krónikus válság, melyben városunk egykor nagyon életrevaló és virágzó kulturális testületé, a Polgári Olvasókör, már úgyszólván évek óta sínylődik, — most akut kitöréssel fenyeget. Aki megszokta figyelemmel kisérni és szerelő gonddá: figyelni a nagykárolyi társadalom minden életnyilvánnlását, az már régóta sajnálattal látja e hajdan erős intézménynek mindig lejjebb való hány adását. Volt idő, mikor 700 felé járt a Polgári Olvasókör tagjainak száma, mely most a 350-et is alig üti meg. Voltak évek, midőn napról-napra o‘í gyűlt össze az a társaság, mely ma szétszórtan is csak egyenkiní található itt-otf, de sohasem a Pók termeiben együtt. A dologban a legszomorubb, hogy azok a kifogások, amelyeket a Pók elhanyagolásával szemben felhozni szoktak, valódi okoknak is beválnak. Valóságom igaz, hogy a kaszinó épülete, mely már tervében, ab ovo, elhr ott volt, ma már szinte használhatlanul szűk, kellemetlen és alkalmatlan. Karbantartása el van1 hanyagolva s egyáltalában nem hivő- j gató. De lenne bár ez épület vályogkun-hó, amely fejünkre dűlni kész, a mienk ez: otthonunk. A nagykárolyi polgárság, amelynél derekabbat, különbet, intelligensebbet alig alig találhatni, nem hagyhatja veszendőbe azt az intézményt, melyet apáink még v. legnagyobb magyar szellemében alakítottak. Nem kártyázó szobának, nem lánchelyiségnek, hanem a polgári egység neinzetfenntartó eszméjének otthonául Hogy akarunk mugállani mi, a mának nemzedéke, holnapi utódaink elölt, ha elhagyjuk veszni, amit már a tegnap önludalosabb polgára? hagytak mireánk; örökségül. Ha bajok vannak — aminthogy ta- i gadhatatlanul vannak is — a Pók körül, abból nem az következik, hogy cserbe- hagyjuk magát a nagyfontosságu kullu- 5 ralis intézményt, hanem hogy szanáljuk az állapotokat. Gyógyítani kell a betegei, nem éhen halatni! Az ember lelkének fájó húrja réz-: dűl, mikor azt kell tapasztalnia, bogy ily nagyszámú és kiváló polgárság kebelében nem találkozik férfiú, akit a Pók most megürült elnöki székébe ültethetne. Azaz, dehogy is nem találkozik! Vannak bizony öten-hatan is, kiknek nevét a választmány bizalmas beszélgetésben fölvetette s kiket a közvélemény egyforma örömmel üdvözölne. De az ám a'baj, hogy akik hivatottak volnának, azok nem akarnak. Bizonyos pedig, hogy azok az urak egytől-egyig komoly, meglett férfiak, müveit emberek, akik teljes értékében tudják felbecsülni, milyen nagy megtiszteltetés az, melyet egy ilyen nobile officiumra való meghi- vatás jelent. Hasonló társadalmi kitüntetést, még csak a diszpolgárság nyújthat. Csakhogy akik ezt igen jól tudják, azt mondják: — Nem lehet vállalni az elnökséget, mikor az embert az egyesület zilált anyagi viszonyai minden javítási kísérletben akadályozzák. Igen, de amint erre célzás történik, legott felzudul a „nem adózunk“ — párt harsogása: „Nem fizetünk magasabb tagdijat, inkább kilépünk a Pókból.“ Már pedig a legegyszerűbb számitás ivott-e már a Szöke-féie nyers kávékeverékbö! ? jJQgr* Kilója 4 korona 40 fillér. SZŐZKIIE fűszer, csemege Csakis nállam kaphatók: tescheni tea-vaj, festékm entes virslik, Búza Barna-féle borok. Január 20-tól a hires Sáfránek-féle prágai sonka. Tea-kanna védjegyű tea (ez idén érkezett) csali TÁRCZA. A vágvölgyi tót nép babonás hagyományai.*) (Folytatás) Általánosan ismert e vidéken a „rarásek“ nevű bűbájos lény. Ennek az a jó tulajdonsága van, hogy az ember helyett mindenféle munkát elvégez, természetfölötti tevékenységet, sikert biztosit a tulajdonosának. Egy katonaviselt Hári Jánostól erre vonatkozólag hallottam a következőket: Huszárkoromban nagyon sok bajom volt a lovammal, mert rossz erkölcsű jószág volt. Azért mikor kiszolgáltam a I katonaságot és urasághoz parádés kocsisnak i kerültem, az volt a főtörekvésem, hogy egy raráseket kerítsek. Ez sikerűd is. Egy öreg *) Irta és felolvasta a ,Nagykárolyi Kereskedő Társulat“ december hó 31-én rendezett estélyén: Matuska István, a nagykárolyi kert-gazdasági szakiskola igazgatója. cimborám félliter pálinkáért rám ruházta. Ettől kezdve aranydolgom volt. A lovam mindig olyan volt, mint a tükör. Tiszta fényes, pedig alig simítottam végig egysei kétszer Az etetéssel sem törődtem sokat. Azt mind a rarásek végezte. Ha valahová mentünk és sürgős volt a dolgom; csak megszorítottam a raráseket a meHényzfebemben és a, lovak csak úgy úsztak a levegőben. Egyszer az uramnak nagyon sürgős dolga volt Pozsonyban, mert kig?u!,adt az istálló és nem volt bebiztosítva, hát azonnal indulni kellett s az uram rám parancsolt, hogy hajtsak, amint tudok, ha mindjárt bele is dög- lik a ló, mert az istállókat még ma be kell biztosítani. Hát kérem — mondja a kocsis — fél óra alatt Pozsonyban voltunk. Megnéztem a térképet ezután s láttam, hogy Pozsony csekély 60 kilométernyire van a megnevezett falutól. Egyébként a rarásekkel csak annyi baja volt, hogy minden ételéből a legelső falat ételt neki kellett adni, mert ha ezt nem tette, nem teljesítette a kötelességét, sőt kárt tett a jószágban. A raráseket a tulajdonosa hét évnél tovább nem tarthatja, mert ha tovább tartja a tulajdonos kerül a rarásek hatalmába, ez pedig kiszolgáltatja az ördögnek és elevenen elviszi a pokolba. Hosszabb idő után a tulajdonosa bizonyos bűbájos imák kíséretében átadhatja másnak. Az átadásná’ követendő ceremónia szorosan betartandó, különben a tulajdonos sohasem szabadul meg többé tőle. Emberem szerint az alakja hasonlít a hüvelykujjhoz, mások szerint a golyóhoz. A rarásek tüzes golyó, v. tüzes lánc alakjában szokott a kéményeken keresztül járni a házakban, néha teljes emberi alakot vesz fel és ilyenkor nagyon szerelmes természetű s leginkább a fiatal özvegy asszonyokhoz szokott járni. A garabonciás diák babonás hite is feltartotta magat ugynevezet „csernoknazsnik“ alakjában. Szószerint annyit jelent, mint „fekete pap“. Csernoknazsnik oly emberből válik, ak; papi pályára készült s elvégezte a 12 iskolát, s ezután nem akarván pappá lenni, az ördöghöz megy a 13-ik iskolába. Rendesen fekete tyúktól származó tojással és fekete tehéntől származó tejjel él. Szerepe leginkább abból
