Nagykároly és Vidéke, 1912 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1912-10-02 / 40. szám

4

NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE

tozást a taktikában, ez önöket ne tévessze meg, mert ha előbb azt mondám, hogy komornak látom a helyzetet, hogy szomorúnak látom a helyzetet, hát akkor ennek a hazafiul aggodalomnak kifejezése senkiben se keltse azt a látszatot, hogy ebben az akaratnak higga- dása, az akaratnak gyengülése van, mert ami akarat bennünk él, az él nem fog higgadni, az el nem fog csüggedni, működését nem fogja abbanhagyni mindaddig, mig a célt el! nem értük: a jogrendet helyre nem állítottuk. (Lelkes éljenzés.)

De mondjuk, hogy békeajánlatokat tett nekünk a kormány. A kormány igenis felajánlotta, hogy mondassák ki, hogy ami junius hó

4-én történt, precedensül nem szolgálhat, felajánlotta, hogy a házszabályoknak egy újabb módosítása eszközöltessék a mi hozzájárulásunkkal, törvényes utón, felajánlotta, hogy az elnöki hatáskör újból körülirassék, felajánlotta, hogy a képviselők mentelmi joga törvényben körülirassék. Nos hát erre az én válaszom kettő. Tartalma ennek az ajánlatnak az, ha ezeknek az uraknak eddigi működését és lélektanát ismerik, hogy kegyesek lesznek megengedni, hogy a házszabályok a mi hozzájárulásunkkal még szigorittassanak, kegyesek lesznek megengedni, hogy az elnöknek hatalma még nagyobbá tétessék a házszabályokkal és a képviselőháznak pártjaival szemben, kegyesek lesznek megengedni, kogy a mi hozzájárulásunkkal törvény erejére emeltessék az, ami most törvénytelenül történik: a képviselőknek erőszakkal való kivezetése.

Ez minden valószínűség szerint a békeajánlat tartalma mögött lappang.

Jól van, nem akarok erről a tartalomról véglegesen beszélni mindaddig, amig nem láttam, de kérdem, ha a jogrenden ejtett sérelem nem orvosoltatik, hát akkor mindezek a dolgok, ha még oly jól is viszik azokat kérész- | tül, vájjon mit használnak ? Ugy-e bár szabályban fogna kimondatni, hogy ami junins 4-én történt, precedensül nem szolgálhat, szabályban Íratnék körül, legyen az törvény, vagy házszabály, jogszabályban íratnának körül a képviselők jogai, az elnökségé, de ha egyszer megtorlatlanul történhetik az, hogy eddig j érvényben lett szabályokon magát túl lehet tenni, hát akkor az uj szabály éppen annyit fog érni, amennyit a régi szabály. Azokról a rothadt alkotó részekből, azokból a szilánmegy s lehajolva, megcsókolja a hős tábornok kezét. Azután ő is meghal.

Nyolc óra volt . . .

Felhangzott németül a vezényszó:

Térdre! Imára!

S a katonák halkan imát rebegtek. Parancsszóra, de szívből. Hisz a magasztos fönség, mellyel a vértanuk a szörnyű halál szemébe néztek, lelke mélyéig meghatott minden szemlélőt.

. „Láttam már sok kivégzést — kiált föl emlékeiben egy osztrák szemtanú — de ilyen magasztos, hősies viselkedést elképzelni sem tudtam volna. Sohsem feledhetném el, ha száz évig élnék is, ezt a csodás látványt / . . . Nem voltam az ő pártjukon, de sírtam az egész napon, keservesen sírtam . . .“

Ezután hat gránátos hátrahagyásával, a katonaság visszatért a várba s a lelkészek letérdeltek a bitófák előtt. . . Imádkoztak. . .

Az őszi reggel komorságát lassankint fény váltotta föl. A nap előbujt felhői mögül s lebocsátá sugarait a földre . . . Mintha az örökkévalóság koszorúját vonta volna a vértanuk sápadt homloka köré . . .

*

Ez történt 1849. október 6-án. Tizenhárom hős tábornokkal kevesebb, tizenhárom magyar vértanúval több. Ház kért, szabadságunkért haltak meg mindannyin. Ne felejtsük el őket soha, hanem ha eljön az ő gyászos emlékű napjuk, mondjuk el az imádságot: Istenünk ! áldd meg azokat, kik a hazáért haltak meg ! Istenünk! védelmezd meg mi Magyarországunkat!

kokra tört darabocskákból, amelyekből a mos- tanig létező szabályok váltak, azokból szilárd uj épületet felépíteni nem lehet csak akkor, ha az alapot megerősítjük, ha elsősorban a jogrendet helyreállítottuk, ha biztosítékot szerzünk arra nézve, hogy ami jogtalanul történt, az jogosnak ne nyilvánittassék és ha igy ami történt a maga valóságában, jogtalanságnak elismertetett, mint olyannal bántak el vele, akkor jöhet ideje annak, hogy uj, szilár- j dabb alapra lehessen az uj jogrendet fektetni. (Lelkes éljenzés és helyeslés.)

Ezekben az úgynevezett békeajánlatokban mindig ki volt zárva a személyi kérdés, mi ne feszegessük azt, hogy ki lesz a képviselő- ház elnöke és ki a miniszterelnök, az a többség dolga, mi nyugodjunk szépen bele abba, hogy azok az urak maradjanak. Lehet-e a képviselőház elnöke az a férfiú, aki megtagadta azt azt az alapot, amelyen az egész elnöki tekintély nyugszik. Ennek az elnöknek még a házszabályokon alapuló intézkedését sem ismerem el reám nézve kőtelezőnek. És maradhat-e kormányon az a férfiú, aki közt és a parlamenti kisebbség közt lehetetlen az érintkezés, amelyet az ország érdeke gyakran megkíván, aki annak a bizalomnak is minden fonalát elvágta, mely nem politikai bizalom, hanem ami az egyéni megbízhatóságba vetett hit, kivel tárgyalni teljes lehetetlenség, mert az ember nem tudja, hogy az alapon, melyen a megállapodás történt, a következő pillanatban me: lehet-e állani.

Ezeket a személyi kérdéseket nem mi vetettük fel, hanem felveti a dolog természete és azok, akik a jogtalan erőszakot elkövették még kisebbítik önmagukat, hogy ha vonakodnak ennek logikai következményét levonni t. i. azt, hogy aki azt hitte, hogy magát tulteheti a jogrenden, az legyen elkészülve arra, hogy midőn a jogrend helyreáll, neki félre kell vonulnia, mert ő nem képviselheti azt, amit összetört és megtagadott.

Hát miért történt mégis az erőszak? Nekem j úgy látszik és ez bennem meggyőződéssé válik, azért, mert a Ház elnöke félt, hogy talán megállapodás jöhetne létre a kormány és ellen- j zék közt a demokratikus választójogon. Hogy ennek a megállapodásnak a lehetőségét is eltávolitsa, azért rögtönözte a Ház elnöke az erőszakot és a végleges összeveszést és azért azt hiszem, azok az urak nem is akarják a békét, nem akarják őszintén, nem akarhatja az a férfiú, akinek kezében minden hatalom van és aki mellett a kormány férfiai tisztán akaratnélküli bábok, nem akarhatja Tisza István, mert ma ismét aggódik, hogy ebből a békéből talán kinöhetné magát egy őszintén demokratikus választójogra való megállapodás.

Azért készüljünk a választásokra, mert ebből a hínárból csak háromféle ut vezethet tovább. Az egyik volna egy becsületes megegyezés, amelynek alapjait kifejtettük számtalanszor, a jogrend megrontóinak távozása, a jogrend helyreállítása, a népjogoknak őszinte kiterjesztése és megszilárdítása. (Lelkes éljenzés.) Ezt nem akarják. Marad a másik, folytatni, amint júniusban tették, az ellenzék kizárásával, házilag alkotni úgynevezett törvényeket. Ötvenkilenc képviselő már ki van újból j zárva az ülésekről, nem harminc napra, hanem harminc ülésnapra, ami annyit jelenthet, hogy talán egy félévre is, talán az egész ezentuli országgyűlési folyamatra, akkor megcsinálják házilag az uj választótörvényt is Tisza István- 1 nak gondolata szerint. Hát ez egészen kárba j veszett munka, mert az a választói reform, melyről Tisza Istvánnak nézetei ismeretesek, azt akár meg se csinálják, az nem oldja meg a kérdést, az nyitja hagyja a kérdést, azzal szemben mi csak úgy, mintha semmi sem történt volna, ragaszkodni fogunk ahhoz a j megállapodáshoz, mely az ellenzéki pártok közt létrejött és melynek alapján a haza minden \ értelmes és erkölcsileg fedhetlen polgárának i meg akarjuk adni és szabadságában a titkosság , által biztosítani a választójogot. (Hosszas, lel- 1 kés éljenzés.)

Mi készek lettünk volna ezt a széttört parlamentet összedrótozni arra, hogy legalább ! egy ilyen választói törvényt c: ’nálhasson és hagyhasson bűneinek eltörlésen1 a nemzet jobb jövőjére, hát ha nem lehet ezi a parlamentet erre sem képessé tenni, hál akkor ezzel a parlamenttel ne is számoljunk, hanem tartsuk

fent a népnek erejét akár a mostani választási törvény alapján, melyet nélkülünk csinálni fognak, tartsuk fent a népnek erejét, hogy vegye kezébe saját ügyét a választásoknál, meg- támadhatatlan törvényességgel kergesse ki aa ország templomából azokat, akik szégyent hoztak rá, akik megalázták ezt a templomot, vívja ki jogait azoknak, akiknek ma nincs, és akikre szükségünk van, hoay minden polgárnak vállaira támaszkodva épüljön fel a haza szabadsága. (Hosszantartó lelkes éljenzés és taps.)

Ez, uraim, az én szózatom Magyarország népéhez, Nagykároly népéhez, mint minden más választókerület népéhez: Hidegvér, erős akarat, elszántság, kitartás ! Nagy czélokért küzdünk, melyeket ha egy nap alatt nem is lehet elérni, ha elértük, hosszú évtizedek nyugalmát és fejlődését biztosítja.

Szűnni nem akaró lelkes éljenzés és taps kisérte a szónoki emelvényről lelépő szónokot.

Zichy Aladár beszéde.

Mi, mint kisebbség, — mondotta többek közt — nem jelölünk miniszterelnököt, sem házelnököt, de az erkölcsi igazság törvényei tiltják, hogy megtűrjük ezeket az embereket hazánk vezető állásaiban. (Lelkes éljenzés.)

Nem érthetem azt a lelki momentumot, ami nekik bátorságot és merészséget adott a jog- tiprásra, de ha már elkövették, legyen bennük annyi hazafias érzés, hogy a kibontakozás akadályai ne legyenek. Mi nem az ő egyéni meg- gyalázásukat kívánjuk, de az ország tisztességét. (Élénk éljenzés.)

Az elmúlt napokban a fővárosban megmozdult a közönség, példát adva a vidéknek, mondhatom, mi akik az első sorban állunk és a történteknél első sorban viseljük a felelősséget is, uj erőt, uj biztatást találtunk a főváros megnyilatkozásában, épp úgy amint örömet, bátorítást, buzdítást találunk a nagykárolyiak al- kotmányszeretetében.

Nem szabad, hogy az ellenzék között kü- lömbség legyen, mert ennek az országnak szabadságra van szüksége. Közszabadság nélkül nincsen ellenzék, a közszabadság leigázása az ellenzéknek elfojtása, ez pedig a hatalmon ülőknek egészen szabad menetelt ad. A nemzet érdeke ez az ellenzék és ezt az ellenzéket csak úgy tudjuk megerősíteni, ha egymás között nincs különbség, nincsen válaszfal. Az ország alkotmányának biztosításában ne is legyen köztünk különbség, hanem mindnyájan törekedjünk arra, hogy legelői küzdjünk. Ez nemcsak az ellenzéknek, hanem a magyar népnek is igazi érdeke. (Hosszas lelkes éljenzés.)

A többi szónok.

Az ovácziók csillapultával Manndorff Géza báró Justh Gyidának és Fehér vármegyének és Székesfehérvárnak üdvözletét tolmácsolta. Az ellenzéknek most már kötelessége egygyé forrni, hogy azok ellen, akik az alkotmány elleni merényletet elkövették, sikerrel vehessék fel a küzdelmet. Tömörüljön az ország közönsége j összmüködésre és segítse az ellenzéket ebben a küzdelemben az ügyhöz méltó komolysággal, buzgalommal és kitartással. (Lelkes éljenzés.)

Mezőssy Béla szólott ezután. A kormány- j nak, illetve Tisza István grófnak, — úgymond — mert hiszen csak a vak nem látja, hogy ma a kormány teljesen Tisza István gróf mindenható gondnoksága alatt áll, az volt a számítása, hogy a véderőjavaslatokat bármilyen eszközökkel is keresztül viszik, úgy a bevégzett tények ereje előtt meg fog hajlani az ország idelent, odafent pedig az iránytadó tényezőknél olyan elévülhetlen érdemeket szereznek ez utón, hogy szabad kezet nyernek a jövőre nézve j az ellenzékkel szemben az egész vonalon. És J e számításukban csak lefelé csalódtak. A kor- 1 mány ma még nem bukott meg, de tisztán az { ellenzék egységén, elhatározásának szilárdságán J és a nemzet akaratán fog ez múlni, hogy a kormány távozását kikényszeritsük.

Aki Lukács Lászlót ismeri, az nagyon jól tudhatta, hogy ha őt kidobják az ajtón, háromszor is visszamászik az ablakon. Nincs a világnak az a kiéhezett piócája, amely olyan mohón tapadna az emberi testre, mint aminő görcsös elszántsággal kapaszkodik a miniszter- elnök a hatalom emlőihez. (Zajos tetszés és j éljenzés.)

Az első kísérlettel, t. i. az erőszak politi- ! kájával a kormány határozott vereséget szen\