Nagykároly és Vidéke, 1912 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1912-10-02 / 40. szám
XXIX. évfolyam. Nagykároly, 1912. október 2. 40. szám. NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. ■— *- • •*>■ Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden szerdán. Előfizetési árak: Egész évre............................8-— kor. Fél évre ...............................4-— „ Negye dévre .... . . 2-— „ Egyes szám.......................—'20 „ Ta nítóknak egész évre . . 6'— „ Főszerkesztő: Dr. Adler Adolf Szerkesztőség: Kossuth-utcza 3. — Telefon 7. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76. Felelős szerkesztő: Főmunkatárs : Rédei Károly. ifj. Somossy Miklós. Laptulajdonos és kiadó : a „Nagykárolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 fill. Kéziratok nem adatnak vissza. Városunk ünnepnapja. Ünnepnapja volt vasárnap városunk- i tk, a nagykárolyi választókerületnek, s a- egész vármegye függetlenségi érzelmű polgárságának. Méltán használhatj.uk az ünnep szót, mert az a nagy és meleg érdeklődés, amellyel a választókerület polgársága viseltetett országgyűlési képviselőnk beszámolója iránt, az az igazi lelkesedés, amellyel fog' ^ . a városunk falai közé érkező nag\ . ű ellenzéki képviselőket, s az a méltóságteljes lefolyású népgyülés, mely Nagykároly városa s a választókerület községei polgárainak impozáns részvételével igazi lelkesedéssel, a legszebb ö Lkangban, s példás rendben folyt le —- valósággal örömnappá, örömünneppé avatták a beszámoló napját. Választókerületünk lelkes polgársága szive egész melegével fogadta és ünnepelte az országgyűlési ellenzéki párt hozzánk érkezett képviselőit. Szivünk megtelt édes örömmei látva azt a sok ezerre- menő lelkes tábort, mely szinte szent áhítattal hallgatta az egyesült ellenzék oszlopos vezéreinek és tagjainak ajkairól elhangzott lelkes beszédeket. De magok a hozzánk jött képviselők is jól eső érzéssel látták és tapasztalták, hogy oly választókerületbe hozta utjok, amelynek polgársága azzal a színvonalon álló intelligenciával, azzal a politikai érettséggel és önállósággal bir, amellyel bölcsen mérlegelni és megítélni képesek a politikai eseményeket ; akiket elvhüségökben, szilárd meg- győződésökben megingatni, megtántoritani nem tud a hatalomnak sem ereje, sem semmiféle furfangja. Az elhangzott lelkes beszédek újból megerősítették a hallgatók ezreinek szivében azt a hitet, azt a szent meggyőződést, hogy csakis a függetlenségi dicsőséges eszmék megvalósítása által virradhat ezer seb: vérző magyar hazánkra az „a jobb kor, mely után, buzgó imádság epedez százezrek ajakán!“ Fogadtatás az indóháznál. A déli fél két órás gyorsvonat hozta illusztris vendégeinket. Jóval egy óra előtt nagy tömegekben gyülekezett a közönség az állomás épülete előtt, akik pedig a perronra juthattak, ott tömörültek. Nagy lelkesedés sugárzott le minden ember arcáról és azon vágy, hogy ott legyen azon férfiak üdvözlésénél, kik az alkotmány ellen tett sérelmek miatt vivják nehéz harcukat, ezrekre menő néptömeget hozott össze. Debreczeni István kir. tanácsos polgár- mester, Ilosvay Aladár alispán, dr. Péchy István vármegyei főjegyző, a vármegyei függetlenségi párt képviseletében dr. Falussy Árpád, Luby Béla, Jantyik Elemér, Madarassy Dezső, Madarassy Zoltán, Szarka Andor, Jékey Zsig- mond és Tóth Mór, a helybeli függetlenségi és 48-as párt elnöksége dr. Adler Adolf, Papp Béla, Csipkés András, Janitzky Albert, Somossy Miklós, Sternberg Sándor, Strohmájer Ferenc, továbbá Reök Gyula, Gulácsy Tibor, Marián Ferenc ipartestületi elnök, Jordán Károly apát, Cseh Lajos, Récsei Ede házfőnök, Rédei Károly ev. lelkész, dr. Kovács Dezső, dr. Szabó Albert, dr. Vetzák Ede, Péchy László és közéletünk még számos vezető fórfia, dr. Kósa Béla tasnádi pártelnök és Kávássy Sándor a tasnádi függetlenségi párt képviseletében, valamint a választókerület összes községei és az érmihály- falvai küldöttség tagjai várták a vendégeket hozó vonatot. A gyorsvonat érkezése előtt jött meg a csapi személyvonat, mely a Szálkái Sándor országgyűlési képviselő vezetése és zászló alatt a mátészalkai választókerület 30 tagú küldöttségét hozta és megjelent dr. Jármy Béla országgyűlési képviselő vezetése alatt a fehérgyarmati választókerület 6 tagú küldöttsége, melynek tagjai voltak : Mártonffy István és Miklós, Bakó István, Tóth Zsigmond, Gaesó László és Kaufmann Béla. Nemsokára azután berobogott a gyorsvonat. Krizsán Gyuri zenekara rázendített a Rá- kóczi-indulóra, a tömeg pedig éljenzésbe tört ki, kalaplengetés és üdvkiáltások mindenünnen. A vasúti külön Pullmann-kocsiból legelsőTÁRCZA. Dal egy dalról. Parasztlegények dalolnak az utcán. Merengve, búsan hallgatom, Szerelmes és bitbánatos a nóta . . . S emlék hull a szivemre, hulló rózsa, Pú ismerek: az én dalom! — Szerelmes és búbánatos a nóta! Én írtam ezt valaha a nagy erdőn, Szomorúan, szerelmesen. Vélem sírtak a harmatos falombok, A párjavesztett, búgó vadgalambok, .' Csak egy lány nem sirt velem . . . — Velem sírtak a harmatos falombok. Hejh, az a lány maholnap öregasszony, Elhervadunk, elhamvadunk. Csak ez a dal marad meg ifjan, épen, Szerelmünk bus, vándorló telkeképpen, Mikor mi már rég porladunk . . . — Csak ez a dal marad meg ifjan, épen / Szabolcska Mihály. Az aradi vértanuk napja. Közeledik október hatodika, az sradi vértanuk napja. Szomorú események emléke, hősöket sirató gyász sötétsége ébred fel lelkűnkben. Ekkor vitték az aradi várban halotti mezőkre a magyar szabadság 13 hősét, a függetlenségi harcok vezéreit, a hős tábornokokat. De ha ismerjük is ezeket az eseményeket, mégis kötelességünk az emlékezés megújítása. Mert szegény és veszendő nép az, mely vértanúi emlékezetét nem becsüli meg és elpusztul az a nemzet, mely nem szentel ünnepet a történelem nagy eseményeinek. Azért jöjjetek i magyarok, gyújtsuk meg az emlékezés tüzét ié' mig könnybeboruló tekintettel fájdalmas idők sötétségét fürkésszük: tanuljuk meg hősök példájából a hazát szeretni. Emlékezzünk ! * A szabadságharc leveretése után a nemzeti hadsereg 13 tábornokát is elfogták s az aradi i várba zárták. Jót senkise remélt! Az osztrákok í gyűlölete oly nagy volt, hogy elfojtott minden emberséges érzést. Nem tudták megbocsátani, hogy ezek a vitézek hazájuk szabadságáért küzdöttek. Azt meg éppen nagy bűnnek számították, hogy osztrák seregüket — ahol előbb ' tisztek voltak — otthagyva, az osztrák ellen fordultak. Mindegyiket külön szobába zárták. Ők pedig férfias bátorsággal viselték sorsukat. Egy szomorú őszi napon kihirdették nekik az ítéletet. Halálra szólt mindenik. De ők ezt is nyugodtan fogadták. Nem kért kegyelmet egyik sem. Mindegyik elkészült a halálra. Lelkészek mentek be hozzájuk, azok vigaztalását hallgattál. Imádkoztak, majd leveleket írtak kedveseiknek. Damjanich gyönyörű imádságot irt s azt küldötte vigasztalásul nejének. Könny szökik szemünkbe, mikor olvassuk. íme itt következik : „Mindenség ura! Hozzád fohászkodom 1 j Te erősítettél engem a nőmtől való elválás ; borzasztó óráiban, adj erőt továbbra is, hogy a kemény próbát: a becstelen, gyalázatos halált erősen és mint férfi állhassam ki. Hallgasd meg, óh Legfőbb vágyteli kérésemet 1
