Nagykároly és Vidéke, 1912 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1912-09-25 / 39. szám
Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden szerdán. Előfizetési árak: Főszerkesztő : Egész évre ............................. Fél évre................................. 8— kor. 4-— Dr. Adler Adolf Felelős szerkesztő: Fömunkatárs: Negyedévre . . ................. 2‘- , Rédei Károly. ifj. Somossy Miklós. | Egyes szám . ..................—‘20 „ | Laptulajdonos és kiadó: Ta nítóknak egész évre . . 6-— „ a „Nagykároj^JPetöfi-nyomda Részvénytársaság“. Szerkesztőség: Kossuth-utcza 3. — Telefon 7. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76. Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 üli. Kéziratok nem adatnak vissza. Dobálődzás a mii I iókkal. Hétfőn megkezdődtek ismét a csupán kipróbált munkapárti tagúkból alakult magyar delegáció ülései Becsben, az ősi császárvárosban. Mivel a delegációban egyetlen taggal sem szereplő ellenzék a delegációk egyhangú üléseit nagyon is élénkké és érd ke-sé akarja tenni — a íőfigyelem csakis a külsőségekre irányul és nem a lényegre, arra a sok-sok milliót kitevő összegekre, a mikkel a honatyák dobálóznak s mégis szavaznak a mi bőrünkre. Persze, persz ismét rengeteg összegekről van szó, amire „okvetlenül“ szükség van — bárha „fedezet“ nincs is rá. Oil de minő boldogság, van még hitele a magyarnak! S hogy meggyorsítsák a nagy munkál, az illetékes katonai körök ismét újabb katonai terhek kedves hírével örvendeztetik meg az országot. Bár még a véderőreform költségei sincsenek folyósítva, már is újabb nagy hadihajó építkezések es tüzérségi átalakítások vannak küs/.öben, sőt már arról is érkezik hir, hogy a hadvezetöség újabb merényletre készül, álakarja alakíttatni az összes lőfegyvereket. Valóban megszokhattuk már, hogy nálunk két dolog növekszik igazán vas- következetesseggel: népünk nyomora és a hadügyi költségvetés, még pedig fordított arányban. Minél nagyobb a nyomorúság — annál nagyobb a követelés. Komikus dolognak látszik ez, de sajnos — minden komikum melleit tragikus is. Mert bizony azzal, hogy minden remélhető állami bevételeinket szinte következetesen lekötik a hadsereg, a haderő fejlesztésére — feltétlenül megrontják közgazdasági viszonyainkat. A mezőgazdaság, az ipar és a szociális intézmények fejlesztésétől elvont milliók végzetes bosszjf állhatnak azért a könnyelműségért, hogy nem is a mi hadi egünkre erőnkön felül költekezünk. Pénzügyeink megrontása káros hálást gyakorol az egész országra s minden intézményünkre, közte a hadseregre is. Ki az ördög fog félni egy olyan hadseregtől, mely elejétől végig adósságon épül fel? A hadviseléshez pénz, nagyon sok pénz, milliárdok kellenek manapság s ha már a felszerelésnél kimentjük hitelünket, mit fognak csinálni akkor, midőn a háború küszöbén állunk — pén^nél- jkül, hitel nélkül? , ”1 Erre feleljen meg a bölcs hadvezetöség ! De még az csak a kisebbik baj volna. A főhiba ott van, a mire találó a közmondás: „Mit ér a cifra szerszám, ha a ló felfordul alatta“ ? Mit ér nekünk a modernül felszerelt s látszólag félelmetes hadsereg, ha fenntartási költségeihez elveszik asztalunkról a betevő felatot, lehúzzák rólunk a ruhát s kiveszik fejünk alól a párnát is ? De a legnagyobb, a legfőbb hiba ott van, hogy szerencsétlen politikai viszonyainknál fogva védtelenül ki vagyunk szolgáltatva a hadvezetöség tehetetlenségének, kapzsiságánál Hazafiasabb, sokkalta hazafiasabb kormánypárt s még erősebb, sokkalta erősebb ellenzők kellene ahhoz, hogy megvédjen bennünket a katonai kizsákmányolástól. De ki beszélhet ma a kormánypárt — nemzeti nagy munkapárt — lelkes hazafias érzéséről? A legolcsóbb ajánlattevő, a mostani „dicső kormány“ csinált magának kormánypártot — annak tehát szent kötelessége a kormány minden kívánsága előtt szó nélkül térdet-fejet hajtani — az TÁRCZA. A ti házatok. Mikor úgy titkolva, el-eljárok néha Fehér kis házatok előtt: Gondosan rakosgatsz, vígan dildolgatva S nem látsz engem — a szenvedőt. Ha délbe járok arra : kijönni látlak Imakönyvvel a kezedben, Utánad lopózom; templomban imádlak S könyörgöm érted csendesen. Ha alkonyban megyek arra: ablakodban Kis virágidat öntözöd, Jóságos kezeid megáldom titokban, Csendes, szent sóhajok között. Késő estén megyek arra: néma csendben Oly üres a kis házatok S arany-virágos kis ablakodra dűlve, Oly keservesen zokogok. (Budapest.) Papp Tibor. Tempi passati . . . — A „Nagykároly és Vidéke“ eredeti tárcája. — Egyik estilap híreiben olvasom: „Eltűnt elmebajos asszony. W. Teréz nagykárolyi születésű 80 (?) éves nő eltűnt ápolói lakásáról stb.“ . . . Régi idők emlékei tűnnek fel előttem e hirrel kapcsolatban. Visszaemlekezem a kedves jó Tercsi nénire, aki engem úgy szeretett. A jó, a szép Tercsi nénire, aki mindig cukorral, játékkal csalogatott magához, engem, kicsi nyolc éves leánykát és egész délutánokon ott üldögéltem a besötétitett szobájában, amelyből még öt-hat nyitott, de oda legfeljebb ha bekukkanthattam. Annál kiváncsiabbá tett az elzárt, titokzatos lakás és csodálatos, ma, közel félszázad után is még álmodom gyakran egy sor elzárt szobáról, melynek legutolsójában valami titokteljes van s ime, most jövök rá, honnan ered ez a gyakori álmom, hogy rágondolok a Tercsi néni magános, sötét szobáira. Izgatta ez folyton a kíváncsiságomat. Éppen úgy, mint a Juhánka kisasszony lakása, aki a szomszédunkban lakott. Ott volt a kis háza, ahol most a Vetzák-féle ház van; ő is egyedül lakott, mint Tercsi néni, bár ennek egy régi kocsis-szolgája volt. Juhánka kisasszony ablaka előtt ha elmentem, folyton trécselést hallottam. Egy szobában lakott a háziállatjaival, sőt malacaival és ezekkel beszélgetett mindig. Azt állította, bennük van a szülei lelke s azokkal beszélget. Hányszor leskelődtem az ablakai alatt! És mennyi állati hang felelt az ő becéző szavaira! Általán nagyon izgattak a titokteljes dolgok, amiknek mindig a nyitjára akartam jutni. Például a „talléros“ Nagy Sándorné tallérait szerettem volna nagyon látni. Azt mesélték nekem, zsákszámra van az ezüst talléra, onnan a neve is. Itt is be sokszor bekukucskáltam a palánk hasadékán, hátha meglátom, amint éppen kivagy elássa a sok pénzt. Érdekeltek az öreg emberek is, akiknek gyermekkorára voltam kiváncsi. Odajött néha az öreg Kapili, aki elmesélte, hogy a „nagyzsidóház“-at egy gazdag zsidó ember épitette, akinek grófi vagyona és
