Nagykároly és Vidéke, 1912 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1912-09-04 / 36. szám
NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE mindentgyógyitő balzsam, amelytől egy sok sebből vérző népnek minden baja egyszerre megszűnne fájni. Lám az igénytelen Japán fellendült a császári kormány alatt s a dicső Franciaország elhanyatlik a demokratikus köztársaság mellett. A romlott erkölcsök egyformán megtermik a mételyt az udvari élet tele- vényében s az elnöki iroda ugarjában. : Agg királyunk, — kinek Isten hosszúra j nyújtsa életét e földön, emlékét a jövendőben, — tökéletesebb reprezentánsa egy államfő fogalmának, mint aminőt akármelyik köztársaság elnökéül valaha is láttunk. Nem a királyság alkotmányos államformája magyar hazánk baja s nem a köztársaság esetleges felállítása lenne gyógyitója. Királyság, köztársaság: puszta politikai fogalmak. meghívó. Felkérem a függetlenségi és 48-as párthoz tartozó vármegyei bizottsági tagokat, hogy a ma (szercián) este 9 órakor a Polgári Olvasókör nagytermében tartandó értekezletre okvetlenül megjelenni szíveskedjenek. Nagykároly, 1912 szeptember 4-ikén. Dr. Adler Adolf, a függetlenségi és 48-as párt elnöke. Tanintézeteink működése Jó közigazgatás, gyors és olcsó közlekedés, ingyenes állami közoktatás, gondosan rendezett közegészségügy s ami mindennek lehető alapja: általános nemzeti jóllét: politikai tények. Ingatag fogalmak futóhomokja helyett tények sziklatalajára épitsük a nemzet jövendőjét. Uj „szer“-t kötni kell valóban. Nem többé a főbbek kiváltságainak minél biztosabb megerőltetésére, hanem az összes teherviselők egyenlő jogainak kivivására. Kár volna nemes buzgalmat és őszinte munkakészségét messzetávolba vesző, ködös fogalmak utáni kapkodásra vesztegetni. Itt van előttünk a legfontosabb nagy dolog : a nemzet életerejének a népjogok kiterjesztése által való megerősítése. Ez az erős, sőt egyetlen alap, melyre a nemzet gazdasági jóllétét emelni lehet. Már pedig hiába minden okoskodó szóhajtás : se a királyság meg nem tartja, se a köztársaság föl nem emeli az országot, melynek hiányzik a szilárd közgazdasági falapja. „Bárki bármit ábrándozik : valóban szabad és független csak vagyonos ország lehet“ ! Máriavölgyi viz kristálytiszta, kellemes az 1911-12-ik iskolai évben. — Az idei értesítők alapján. — (Folytatás.) V. Iparos tanonciskola. „A nagykárolyi iparos tanonciskola 1911— 1912. tanévi értesítője. Összeállította: Lukács Mihály, igazgató Az értesítőt a tanonciskolái bizottsághoz intézett igazgatógi jelentés nyitja meg, melyből a következő fontosabb adatokat közöljük. ] Az iparos tanonciskola a lefolyt tanévvel 34 ik esztendejét zárta le. A tanítás szeptember 15-étől junius 18-ig fennakadás nélkül folyt. A helyiségek, melyekben a tanítás folyt, szanaszét voltak. A rajzot a főgimnázium, a városháza és a róm. kath. fiúiskola, a közismereti tárgyakat pedig a róm. kath., a ref. és a st.- quo izr. elemi fiúiskola tantermeiben tanították. Az 544 tanoncot 9 közismereti (3 előkészítő, 2 első, 2 második és 1 harmadik) osztályba és 1 rajzpótló osztályba sorozva tanították, a raj- I zot pedig 6 csoportban. A tanoncok iskolalátogatása a téli időszakban kielégítő volt, tavasztól kezdve azonban j hiányos. A tanoncok magaviseleté az iskolában általában szabályszerű, sőt egyes osztályokban egészen jó volt. Külön beavatkozásra az egész tanév alatt nem volt szükség egyetlen tanonc- cal szemben sem. Felette örvendetes jelenség! A vallástanitásról csak a róm. kath. és az ág. hitv. ev. egyház gondoskodott. Az iskolát hivatalosan a kir. tanfelügyelő s a felügyelő-bizottság tagjai mintegy 100 esetben látogatták meg a tanítási időben. A milleniumi es koronázási emlékünnepet a városháza nagytermében Pünkösd első ünnepén tartotta meg az iskola rajz- és munka- kiállitással kapcsolatosan. A rajzkiállitásban minden rajzköteles tanonc részt vett rajzaival, a munkakiállitásban pedig 144 tanonc állította ki ipari készítményét. Ä legnagyobb mértékben helyeseljük, hogy a tantestület, élén ügybuzgó igazgatójával, évről-évre rendez munkakiállitást, mivel a tanoncok ambícióját nagy mértékben serkenti. Az idei munkakiállitásra is igen szép tárgyakat készítettek a tanulók, egyesek meg valóban értékes és érdemes tárgyakat. Részint pénz, részint könyvjutalmat 26 tanonc kapott. A tanonciskolái bizottság 22 tagból áll, a tantestület 9 tagból. A tanoncok névsorának és érdemsorozatának közlése után a gondosan összeállított statisztikai adatokat közli az értesítő, mikből a következő fontosabb tételeket ragadjuk ki: Beiratkozott 544 tanonc, évközben felszabadult 62, kimaradt 38, év végén maradt 444. Magaviseletre nézve jó 203 (igen szép!) szabályszerű 217, nem szabályszerű, tehát rossz csak 3. Előmenetel szerint jeles csak 33 (nagyon kevés!) jó 135, elégséges 242, elégtelen 94 (nagyon sok!) Nemzetiség szerint mind az 544 magyar. Mulasztott tanórák száma: 11,749 igazolt, 1420 igazolatlan. Óriási nagy számok. Az értesítő két helyen is felemlíti, hogy az igazolatlanul mulasztó tanoncok gazdáit a hatóság pénz- birsaggal sújtotta. Nem ártott volna a pénzbírság összegét is közzétenni annak igazolására, hogy a hatóság csakugyan a megkívántad) szigorral járt el a negligens iparosgazdákkal szemben. Az 1420 igazolatlan mulasztás felette rossz színben tünteti fel egyes iparosok kőtelességtudását tanoncaik iskoláztatását illetőleg. Iparág szerint legtöbb volt a cipész (87), asztalos (84), kőműves (60), szabó (59), csizmadia (39) tanonc. Az értesítő a jövő tanévre vonatkozó figyelmeztetéssel zárul. Hogy úgy az előmenetel, mint főként a magaviselet tekinteteben oly kedvező, sőt örvendetesen szép az állapot az iparos tanonciskolánál, az bizonyára elsősorban az ügybuzgó tantestület érdeme, melynek valóban nehéz, fáradságos munkája a legnagyobb mértékben méltó az elismerésre. Bizonyára belátja ezt mindenki, de — sajnos — mégsem siet azt csak némileg is méltóképpen megjutalmazni. Kerek 20 év óta nem emelkedett az iparos tanonciskolái tanítók fizetése, most is csak annyi az, mint a 20 év előtti boldogabb viszonyok közepette, a mostani nehéz megélhetési viszonyokat tekintve. Két év óta kérik, kérvényezik 80 korona óradijaiknak 100 koronára való felemelését — hiába! Ha az államtól kérik fizetésük rendezését, az a városhoz, Láttam egy kálvinista templomban fészkelt kétfejű sast is. Egerallján vagy Adorjánházán a Marcal mellett láttam ezt. A szép fehérre meszelt templom falán és pedig a karzat falán volt fekete színnel fölfestve egy nagy istenadta kétfejű sas. Magassága, szélessége lehetett vagy fél öl. Ezen annyival inkább csodálkoztam, mert mint mindenki tudja, a kálvinisták semmi faragott vagy festett képet nem tűrnek szentegyházaikban. De a kétfejű sast megtűrték. 48-ban, 49-ben elfeledték bemeszelni, az 50-es években pedig már nem lehetett tenniök. Most azonban nem hiszem, hogy meg volna már. Jól emlékszem, ez a sas még a régi alakú volt, aminőt Mária Terézia és József császár idejéből ismerünk. Az a kétfejű sas sokkal soványabb és ritkább tollú, mint a mostani és sokkal jobban hasonlít a mai német császári vagy porosz sashoz. Igaz, hogy a múlt században az osztrák császárság felállítása előtt körülbelül egy volt mindkettő. Nem emlékszem, hogy a kétfejű sast túl a Tiszán vagy a Tisza mellékén láttam volna kálvinista tornyokon. Igaz, hogy e vidéken 48 •lőtt nem jártam, kakast azonban láttam s [különösen sokat láttam a felvidéken, lutherá- I nus templomok tornyain is. S bizonnyal a vén Hurbán, ha már úgy beleszeretett a madárvilágba, jobban teszi, ha kétfejű sas helyett — hitrokonainak ősi szokásához ragaszkodva, kakast tétet temploma tornyára. Egyébiránt valamikor, ezelőtt száz évvel, a tiszamelléki kálvinistáknál se volt gyöngébb a Habsburgok iránti loyalilás, mint túl a Dunán. József császár 1871. október 19-én adta ki hires rendeletét a vallás szabadságáról, a Christiana tolerantia-ról, mint az egykoruak nevezték. Ez a rezolució december 26-án érkezett és publikáltatott Debrecenben s a krónika-iró megjegyzi, hogy e napnál nem ért Debrecen örvendetesebb István napját. Ez évnek utolsó és a következő évnek első hónapjaiban az egész országban felharsogott a protestánsok örömének vidám zaja. És az ünneplések, lakomák, hálaadások és áldomások tömegesebbek valának, mint 1848-ban a márciusi törvények ünneplése. És ez természetes volt. A protestánsok, kálvinisták túlnyomó nagy része jobbágy volt, igaz, hogy a köznemes- | sógé is. 1715-től kezdve is talán ezer protestáns templomot vettek el s az iskolák százait zárták be. Mág nagyobb városokban is folyt az okkupálás. Veszprém 1716-ban, Pápa 1752-ben vesztette el kálvinista templomát és iskoláját. Mária Terézia szabályozta az urbért, József a vallásszabadságot. Mindkettő tette mindezt a rendek, a nemesség, az országgyűlés, a vármegyék ellenére. Bizony természetes volt, hogy a protestáns nép, mely szabadságát és anyagi érdekeit és vallásának gyakorlatát a Habsburgoktól nyerte: ezek iránt túláradó hálát érzett szivében és demonstrált külsőleg is, ahogy tudott. így kerültek a kétfejű sasok a kálvinista templomok csúcsára. 1871-től a század elejéig száz meg száz kálvinista templom épült s ezek nagy részére hálából odafészkelt a kétfejű sas. Jókai egyik legszebb regényében, az .Elátkozott család“-ban leirt templomépités és tem- plompusztitás is ez időre esik. Az eset Komáromban történt s a komáromi kálvinistáknak is megvolt egykor a maguk kétfejű sasuk. :: Modern ruhafestés M jk ITTI I T H D'Ál : ' ^a^éro^ gőzmosása :: bármily divatszinre I M J L i\ i M L tükörfénynyel, hófehérre. Hagykároly, Széchenyi-U 43. SZ. (A róm. kath. elemi fiúiskola mellett.)
