Nagykároly és Vidéke, 1912 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1912-08-28 / 35. szám
3 tanfolyam igazgatója tette közzé, a kereskedő tanonciskola értesítőjét Jakab Gyula fögimná- ziumi tanár, a kereskedő tanonciskola igazgatója szerkesztette. I. „A kereskedelmi szaktanfolyam értesítője“ a tanfolyam fenállásának és működésének első esztendejéről számol be. A „Kereskedő Társulat“ ugyanis elnökének, Pucser Karolynak lelkes agitációjára elhatározta, hogy a nagykárolyi kereskedő ifjak továbbképzése céljából kereskedelmi szaktanfolyamot létesít. E szak- tanfolyam célja: tanulnivágyó, a kereskedelmi pályán magukat nemes ambícióval tovább képezni óhajtó kereskedő segédeknek s általában a kereskedő pályán működő egyéneknek módot es alkalmat nyújtani részint a kereskedelmi irodai szolgálatban való kiképeztetésre, másrészt a magasabb kereskedelmi szakképzettség elsajátítására. Elismerés és dicseret illeti a szaktanfolyam létesítésén fáradozó nemes lelkületű s fennkölt gondolkozásu emberbarátokat, kik érezve s tudva azt, hogy korunk s az élet a kereskedőktől magasabb szellemi műveltséget s kellő szakképzettséget követel — siettek ennek áldásában részesíteni a kereskedői pályán működő ifjú nemzedéket. E tanfolyam szükségességét s életképességét igazolja az a körülmény, hogy ma már minden pályán működő egyén érzi nagy szükségét annak, hogy a minden lépten-nyomon uj meg uj találni nyokkal gazdagodó s minden szak- p'ályán folytonosan tökéletesbülő felfogásokkal haladó korunkban csakis az állhat meg az óriási versenyben bátrán és biztosan, aki a megkivántató magasabb műveltséggel bírva a hivatása s pályája körében felmerülő közhasznú üdvös eszroeket és mozgalmakat elénk figyelemmel kisérve s kellőkép mérlegelve, a maga kisebb köreben azokat megvalósítani igyekszik. Különösen nagy fontossággal bir ez a kereskedelmi pályán s ép a mi hazánkban. Valóban üdvös s áldásos munkát végzett a „Kereskedelmi Társulat“, midőn korunk hivó szavát megértve, Nagykároly városában szervezte a nagy fontossággal biró szaktanfolyamot. Sokak köszönetét és háláját tolmácsolja az a szép levél, melyet az első tanfolyamot végzett egyik hallgató intézett a szaktanfolyam felügyelő bizottságához. Mi is csakis az elismerés hangján szólhatunk ez ifjú intézményről, kívánva hogy azt a szép célt, amelyet maga elé kitűzött, teljes mértékben megvalósíthassa a kereskedői osztály javára és dicsőségére. A tanfolyamot nemcsak kereskedősegédek, hanem mások is látogatták. Az előadások a Kereskedő Társulat székházában tartattak hetenként négyszer este 8-tól 10-ig. A tanfo-' Jyam október 10-étől május 21-ig tart. A beirt 34 hallgató közül évközben kimaradt 12, 22-en úgy az írásbeli, mint a Szóbeli vizsgálatot I sikeresen megállották. A debreceni kereskedelmi és iparkamara 300 koronával segélyezte a tanfolyamot. A felügyelőbizottság 17 tagból, a tanári testület 5 tagból áll. A szaktanfolyam ; iránti érdeklődés céljából talán helyes lett j volna az előadott tananyagot vázlatosan közzé ■ tenni. Ha legalább 15 hallgató jelentkezik, (mi azt hisszük, hogy sokkal, de sokkal több ragadja meg a kínálkozó kedvező alkalmat \) akkor továbbra is fentartja a társulat a tanfolyamot. Végül szabadjon egy szerény megjegyzést tennünk, illetve felhívást intéznünk Nagykároly j városának kereskedőihez. A szaktanfolyamot j végzett hallgató „végbizonyítványt“ kap.! Felette óhajtandó s eléggé nem helyeselhető eljárás lenne az, ha kereskedőink üzleteikben első sorban szaktanfolyamot végzett segédeket alkalmaznának. Az az ifjú, aki a szaktanfolyamot elvégezte, bizonyságot tett arról, hogy tanulni szerető, hivatásának élni akaró, szorgalmas s magasabb müvetséggel biró ifjú. Bizonyára minden kereskedőnek hő vágya az, hogy ilyen alkalmazottai legyenek. És az az ifjú is megérdemli, hogy pártolják és pártfogolják s előnyben részesítsék a kereskedők. De ezen eljárással elérnék azt is, hogy a kereskedő ifjakat mintegy serkentenék arra, hogy a szaktanfolyamot látogassák és elvégezzék s igy és évenként közreműködnének a müveit, szakképzett kereskedő osztály megvalósításán. Ezzel fontos kulturális es hazafias célt is szó gálnának. II. „A kereskedő tanonciskolaértesítője. Adriink a kereskedő tanonciskola ez évi történetéhez c. jelentéssel kezdődik, miből a következő nehány fontosabb dolgot, adatot ragadjuk ki. A tanonciskolát a vallás- és közoktatás- ügyi minisztérium „ultimátuma“ folytán kénytelen volt a fentartó testület a főgimnázium | épületéből — hol 18 éven át folyt a tanítás — ; kihelyezni. A kihelyezés oka az volt, hogy a lefolyt 18 év alatt többször merült föl panasz a kereskedő tanoncok fegyelmezetlensége és a tanszerek rongálása miatt. Ez a megokolás nagyon szomorú árnyat vet a kereskedő tanoncok magaviseletere, akiket magasabb intelli- | genciánál s igy finomabb lelkülettel és nemesebb érzelmekkel bíróknak gondoltunk. A Kereskedő Társulat a saját helyiségébe helyezte I át a kereskedő tanonciskolát. Mivel az épület nem volt kész, a tanítás csak szeptember j 26-án vette kezdetét. Beiratkozott 104 tanuló. JA jelentés szerint viselet tekintetében sokat javult a helyzet, az előmenetel azonban nem minden osztályban volt kielégítő. Főként az első osztály tanulóival felette hiányos elő- készültségük miatt a haladás nehéz, szinte lehetetlen, minek legfőbb oka a kínosan nehézkes olvasás. Azt hittük, hogy a kereskedői pályára az értelmesebb szülők, legalább is az elemi népiskolát jó eredménnyel elvégzett gyermekei lépnek. S ime a jelentéiből kitűnik, hogy a kereskedő tanoncok egy része még olvasni sem tud s ha tud is, oly kínosan nehézkesen, hogy a szavak gondolati összefüggését meg nem értik. Milyen kereskedő lesz az ilyenekből, kivált ha a kellő szorgalom s az önképzésnek vágya is hiányzik bennük? Az előző értesítő kapcsán említettük, hogy korunkban a kereskedőktől általában magasabb szellemi műveltséget és kellő szakképzettséget várunk és követelünk. Olvasva a szomorú jelentést csak a messze jövő zenéjének kell ezt tekintenünk. Igaz, hogy a fenti szomorú jelentés csak a tanulók egy reszere bár tekintélyesen nagy részére vonatkozik, j (s ez ép az elszomorító jelenség!) de ez! árnyat vet vagy enyhébb kifejezéssel élve: kedvezőtlen színben tünteti fel a kereskedői pályára lépő tanoncsereget. Mikor jön el az a hőn óhajtott idő, amidőn valahára nálunk is — miként a nyugati országokban — 4—6 középiskolát végzett ifjak lépnek a kereskedői és ipari pályára ? ! Remélhetjük-e a mostani j „felette hiányos előkeszültsóggel“ biró tanon- j coktól tengődő kereskedelmünk és iparunk felvirágzását ? E sajnálatos tény sajnálatos bizonysága annak, hogy az u. n. értelmesebb osztály mennyire idegenkedik még mindig gyermekeit a gyakorlati pályákra adni és nevelni, minek következtében kereskedőink kénytelenek olyan tanoncokat alkalmazni, amilyeneket éppen kapnak. A tanonciskolát az elmúlt tanév folyamán a fensőbb hatóság részéről senki sem látogatta meg. Felette óhajtandónak és szükségesnek jelzi az értesitö az ifjúsági könyvtár felállítását. Valóban az is az! Több tanuló ezüst éremmel s kitüntető okmánnyal és hasznos könyvvel lett jutalmazva. Az iskola felszere- lésd kielégítő. Az áru és technológiai gyűjtemény 306 darabból és 5 térképből áll. A könyvtár (nincs kitüntetve hány kötetből áll) 26 füzettel szaporodott. A tanév ünnepélyes bezárása junius 16-án volt. — A tanítótestület 7 tanárból áll. A végzett tananyag vázlatos feltüntetése után közli az értesítő a tanulók névsorát és érdemsorozatát. Az I-sö osztály 39 tanulója — bizonyára a felette j hiányos előkészültség miatt — két osztályba J osztva taníttatott. A beiratkozott 104 tanulóból 100 magyar, 4 román, évközben kimaradt 18, magaviselet szerint jó 57, szabályszerű 38, kevésbé szabályszerű egysem. (Ez a felette kedvező kimutatás egészen más, szinte rózsás színben tünteti fel a magaviseletét a jelenlés elején nagyon is sötét színben feltüntetett »NA. G Y K Á R OL Y ÉS VIDÉKE magaviselettel szemben.) Előmenetel szerint jeles 7, jó 16, elégséges 33, kettőnél több tantárgyból elégtelen 13. (A szerencsétlen 13 szám felette nagy a 86 tanulónál.) Az iskolát 22 tanuló kev sbb ; szorgalmasan látogatta. Ez az adat árnyfoltot vet a tanoncot tartó egyes kereskedőkre. A 98 igazolatlan félnapi mulasztás (294 tanóra) szintén. Az értesítő a jövő iskolai évre szóló tudni- ; valókkal zárul. (Vége.) A Szent István napi népünnepély. A „Nagykárolyi Dalegyesület“ nyári mulatsága. Szinpompás hajnal hasadt Szent István I napjára. E napon tartotta a Nagykárolyi Dal- ! egyesület hagyományos népünnepélyét a városi Lövölde kerthelyiségeben. A kora délután óráiban már nagy tömegben j hullámzott a közönség a Lövölde kertjének bejárata előtt, amely a szórakozni vágyókat ! fényes zászlódisszei várta és üdvözölte. A Dalegyesület tagjai a kaplonyi fuvózene- kar hangjai mellett, fél négy órakor vonultak fel a városházától az ünnepély színhelyére. Útközben lavinamód növekedett a menet, amely betódulva a földiszitett kertbe, egyszerre ellepte a teret. És megkezdődött a mulatság, a szórakozás, a kacagás. Mindenütt derű, mindenütt csapongó jókedv, ingerkedés és a vendéglő előtti hosszú asztal-sorok felett a vidám pohárcsengés. Az ifjúság csak a jelre várt s megrohanta a három mászó-póznát, hogy elérhesse vágyainak álmát: a méltóságteljesen himbáló pezsgőspalackot és más ingerlő jutalom-tárgyakat. Négy élénkség uralkodott a karika-dobálás körül, valamint az állatkert bódéja előtt, hová hangos szóval hívta a közönséget a kikiáltó. Megindult e közben a világposta működése és a kis kihordók szorgalmasan hordták a levelező-lapokat a hölgyeknek. A pezsgős-sátor is megkapta a maga közönségét s a palackok egymásután ürültek. Az igazi népmulatságok sem szüneteltek ezalatt: a lepény-evés, gyertya-halászás, liszt— fuvás, zsákba-futás. A rendezést a Dalegyesület tagjai Tremha Márton dalegyesületi igazgató vezénylete mellett kifogástalan figyelemmel végezték, amelyért őket, de különösen Tremba Mártont, a legnagyobb elismerés illeti. Fél hatkor a Dalegyesület két gyönyörű dallal szórakoztatta az ünneplő közönséget. Előadták a verseny-dalukat: „Ismerek egy szép országot“ és „Nyisd ki anyam a virágos ablakod“ kezdetű népdalt. A vezénylő pálca Vitek Károly zenetanár, az egyesület karmesterének kezében volt, ki ezúttal is tanúbizonyságát adta kiváló zenei tehetségének és karmesteri hivatottságának. Az esti órákban befejeződött a tekeverseny, amely egész délután folyt. Első dijat: egy órát Szabó József kereskedő, a a második dijat: egy dohányzó-készletet Makay Lajos vállalkozó és a harmadik dijat sorshúzás utján ugyancsak Szabó József nyerte : egy pipát. A fiatalság az egész idő alatt szórakozott a confettivel és szerpentinnel, a tánchelyen pedig a nép büszkén roppta a deli táncot. Este fényes tűzijáték volt, melyet Dipold Ferenc egyesületi tag készített nagy szakértelemmel. Nyolc óra után vette kezdetét a tárgysorsjáték sorshúzása dr. Falussy Alajos rendőr- alkapitány, polgári biztos felügyelete alatt. A főnyeremény — egv aranyóra — nyerőszáma : 239. Tudomásunk szerint az összbevétel mintegy 1500 korona volt, amelyre esnek az egyesületnek mintegy 800 korona összegű kiadásai. A népünnepély mérlege ezek szerint úgy anyagi, mint erkölcsi tekintetben fényes eredményt mutat fel, s a közönség, mely csak a késő éjjeli órákban oszlott széjjel, egy igen kellemes délután és est emlékét vitte magával. :i|í ITT! IFD PÁ I :: Gallérok gőzmosása :: bármily divatszinre I HJ Ll\ rHL tükörfénynyel, hófehérre. Modern ruhafestés ratszinr< Tlagykároly, Széchenyi-U 43. SZ. (A Tóm. kath. elemi fiúiskola mellett.)
