Nagykároly és Vidéke, 1912 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1912-08-14 / 33. szám
3 NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE A nagybányai mükiáliitás. / ' (Folytatás.) (ifj.) Iványi Grünwald Bélát — Szerencsé- j jére — már amúgy is jól ismerjük, mert ha az itt kiállított müveiről kellene himetvarnunk, i az meglehetősen siralmasan ütne ki az ő niü vészi értékelésére. A katalógus kitünően meg- ! irt bevezetésében a Réti István gyönyörű tolla | annyi nobilis elismeréssel méltatja a Grűnwald művészeti kvalitásait, hogy az elfogultság nélkül szemlélő mübiráló szinte feszélyezve van j szabad véleményt nyilvánítani ott, ahol ilyen — Bohémiában meglepően ritka — nemes hangot üt meg az idősebb kartussal szemben az a fiatalabb művész, aki olyan magasságra | túlnőtt rajta, mint — hogy lokális hasonlattal éljek — a nagybányai Kereszthegy a Virághegyen. Illő hát, hogy a néző is erre az előkelőén emelkedett álláspontra helyezkedve, azt mondja s egy szót se szóljon többet, hogy a Grünwald Béla jobb müvei — másutt vannak. Bornemisza Gézának, kinek neve városunkban is a Gaál-kép megfestése óta sok szóbeszédre adott alkalmat, ugyanebben a teremben egypár komoly, művészi elmélyedésre valló képét láttuk, melyből elismeréssel kell, hogy kiemelkedjék Édesapám és Önarckép. Kár, hogy e remekbe készült két kép mellé, olyan dolgokat is állított ki, amelyekről lejjebb emlékezünk meg. A III. teremben találjuk a kiállítás egyik legjobban bámult objektumát, Perlrott Csaba Vilmos nagy vásznát: Cigányok a csűrben. Sok i valőrrel biró munka, amelyen az arckifejezések ; jellegzetes kidolgozása vetekedik a -színezés gazdag harmóniájával. Ugyancsak PerlrottnakI egy, a festőművészet legmarkánsabb erejével ható portraitjét találjuk a lehető legelűtőbb milieuben a 369. szám alatt. De arról a csodálatos teremről bővebben kell megemlékezni s egyelőre csak maradjunk a főszinhelyen, ahol legközelebb Horthy Béla elegáns és meleg színezetű Önarcképe váltja ki őszinte érdeklődésünket, inig a közelében függő Havas táj inkább havas, mint táj, lévén a sürü hófelhőkkel telitett légkör annyi hűséggel visszaadva, hogy rajta keresztül nem látható egyéb, mint a képnek — kerete. Szép dolgokat mulat aZifferpár; különösen a kettős arckép s az asszony festette Ligeti részletnek van sok hive. Csak egy, de megragadó hatású müvei szerepel Krizsánovszky ; sok-sok vászon itt körűibe lesz majd poros foszlány, amikor az ő Ökrös szekere gyönyörűséges műélvezetnek marad. Ferkai Jenő egy igen jó Öregasszony mel-I előtt várakoznak ránk és a pályaudvarhoz szállítanak bennünket. Amikor a kétórai gyorsvonattal elhagyom a Shibachi állomást, a látottak szines, bolondos álomnak tűnnek fel lelki szemeim előtt. Kis jegyzőkönyvembe firkálom gyorsan a nyert impressziókat. Ebben az országban ugyanis, ahol a szokások oly gyorsan váltakoznak, nincsen kizárva, hogy már néhány év múlva egész más látványt nyújt majd egy Chryzanthém-bál Jeddóban, mint az, melyet Roko:Maikanban élveztem. Vén hársfa alatt. Bámulgatok természeti csudát. A törzsökét négyen karoljuk át, A kérge mégis ép s leveleit Jfjonti fák megirigyelhetik. Sudár törzsből deréknyivastagon Nxjidnak fel a magasba ágai Qyönyörüszép rendben, noha ezer Vihart kellett nekik kiáltani. lett, szépen do1 gozott Lehajtó nő alakjával mutat sok művészi tudást, amire több dolga is rával1. Pápp Gábor nagyigényü, nagy terjedelmű, de elég gyönge festménye a Csoln'akázás, melynek csak a jól visszadott hullámtörése szerez kedvelőket. Komoróczy Iván — úgy látszik — a kissé tompaszinü iuterieurökkel foglalkozik legszívesebben; igen tehetséges dilettáns s ennél többet valószínűleg ő maga se igényel. Csók István egy pompás festményét már dicsértem ; amit azonkívül elkövet, azt mellőzzük irgalmas hallgatással. Már most a Kossuth-utcai áll' mi elemi iskola derűs termeiben elhelyezett képekről kellene referálnom, de szörnyen szferetném, ha akadna valami jótét-lélek, aki ezt helyettem megcselekedje. Mert kérem szeretettel, hol vegyem én a- szem-nem-hallott, fül-nem-látta jelzők ama sokaságát, melylyel ezt a neo- impresszionista festésmódot megfelelően leírjam. A csendéletnek nyilvánított szemétdomb e teremben már nemcsak rikit, hanem szinte üvölt ; a tájkép földrengés állapotában leledzik ; a gyermekfej 70 esztendő redőitől seny- vedt; az önarckép egy részeg, kancsal komédiást mutat; a női akt — nem is akt ez, csak pucér — a zulukaíferek földjéről hozta csám- pás térdét, rézvörös ábrázatát. Ki, vájjon ki hitette el ezekkel az urakkal és hölgyekkel, hogy nekik — azért, mert rajzolni nem tudnak — muszáj ecsetet fogni és pocsék színfoltokkal rontani tönkre a drága vásznat. Fájdalommal láttuk viszont itten Bornemisza Gézát, akinek odakinn rrlüvészi munkáit találtuk. Az ő tehetsége csak segít növelni azt az eszeveszett csinálnám ha-tudnám táncot, melynek egyetlen alapja: a teljes művészeti impotencia. Nem lehet eléggé dicsérni a kiállítás rendezőinek komoly tapintatát, mely ezeket a rémes zöldségeket ebbe a méltán vadnak nevezhető terembe gyűjtötte rakásra s ezzel csat- tanóan demonstrálta, mennyire téves föltevés, mely a komoly és értékes nagybányai festő művészetet ezzel a képtelen irányú, tehetetlen erőlködéssel zavarja össze,, holott a kettő között csak annyi a hasonlóság, mint a tiszta búza és az ocsu s nem kisebb a különbség se, mint e kettő között. A kiállítás e hó végéig marad nyitva. Ajánljuk városunk műszerető közönségének figyelmébe, annál is inkább, ftiert tőlünk egy kellemes napi-kirándulás keretében is meglátogatható. Lepik virágos lombját most a méhek S közben vig nótákat zenélnek; A nyári nap tüzes csókot lehet; Árnyékában szellők pihennek el: Sok évszáz törhetetlen nagy tanúját Nyilatkozatra bírni mégse tudják; Pedig, ha megeresztené szavát, Hetedhét vármegyében hallanák. Állj itt továbbra is hallgatagon Dicső kor őreként!! Nem zavarom — Vén hárs! — nyugalmadat A Vértesek alatt, Csak arra kérlek: Ha idetérnek Magyar hazám fiai, lányai, Jelenből hősi múltba szállani Levélzugásod Tanítsa őket, Hajnalodásul i A szebb jövőnek. Károlyi Tóth Lajos. Tanintézeteink működése az 1911-12-ik iskolai évben. — Az idei értesítők alapján. — (Folytatás.) Polgári fiúiskola. „A nagykárolyi m. kir. állami polgári fiúiskola. IV. értesítője az 1911—1912. tanévről. Szerkesztette: Patek Béla igazgató.“ Az immáron 4 osztályúvá fejlesztett polgári fiúiskola múlt taneve állapotáról szól részletesen a 85 oldalra terjedő nagy értesítő második részé. Az első rész (teljes 45 oldalon, tehát' az értesítő nagyobb fele) Patek Béla igazgató hatalmas tanulmányát foglalja el: Flavius Claudius Julianna római császárról, kit közönségesen Julianus Apostata („Hitehagyott Julián“) néven ismerünk. E tagadhatatlanul nagy tehetséggel biró, de sajátságos temperamentumu uralkodóról — főleg egyháztörténeti szempontból — egyes nemzeteknél, főként a német, angol és francia népnél egész irodalom keletkezett már s a legkiválóbb történetíróknak nemes ambícióját képezi, hogy e kiváló uralkodónak élet- és jellemrajzát hü megvilágításban tárják fel a sok egyoldalú s Így egymásnak nagyon is ellentmondó történeti munkák alapján. A magyar irodalomban számottevő munka e császárról — mint a részletesen felsorolt források is mutatják — nem jelent meg, csak az egyetemes világ- és egyháztörténeti munkák szólnak róla a megszabott keretekhez alkalmazkodva — röviden. Valóban érdemes munkát végzett Patek Béla igazgató, hogy magyar irodalmunkban a hiányt pótolni óhajtva, a nevezetesebb forrásmunkák alapján a történeti kritika helyes alkalmazásával megírta erélyes tanulmányát Julianusról. Szerző áttanulmányozta a nevezetesebb forrásmunkákat (közel 40 latin, francia és német munkát) s igazán hangyaszorgalommal gyűjtötte össze a Juliánusra vonatkozó megbízható adatok halmazát. E tanulmány tehát szigorúan tudományos jellegű, mit szerző azzal is dokumentálni óhajt, hogy az általa használt forrásmunkákon kívül felsorolja a kérdéssel részletesebben ' és behatóbban foglalkozni óhajtók részére a Juliánus császárra vonatkozó munkákat, vagy 150-et. De ép mivel nem a nagy közönség, hanem főleg a történelemmel, még pedig a rómaiak történelmével foglalkozói* szőkébb körét érdeklő kérdést tárgyal, önkénytelenül is felmerül lelkűnkben az a gondolat: miért tette közé szerző e tanulmányát a 4 osztályú polgári fiúiskola értesitőjébnn ? Szerény nézetem szerint azt a kört, amely a polgári fiúiskola iránt érdeklődik, s igy annak értesítőjét forgatja s olvasgatja, ez a tudományos értekezés nem érdekli s valljuk meg őszintén, — kellőképp nem is értékeli. Szerintem ezen tanulmánynak tudományos folyóiratban volna az egyedüli méltó helye s nem az egyszerűbb osztály fiai számára létesített polgári fiúiskola értesítőjében ; ép a mai időben a polgári iskola — tagadhatatlanul szükséges — reformjának nagy kérdése van szőnyegen. Ez érdekli, ez izgatja a nagyközönség azon nagy részét, mely gyermekeit a polgári iskolába járatja. E fontos kérdés ismertetése és tárgyalása oly nagy mértékbon érdekelte volna bizonyára az Értesítő olvasó közönséget, amily csekély mértékben érdekli azt a közzétett tanulmány. A főgimnáziumi értesítő ismertetése kapcsán a legnagyobb mértékben helyeseltük azt, hogy életbevágó, szülőt és nagyközönséget egyaránt érdeklő kérdést tárgyal a bevezető értekezés, a polgári iskolai értesítőnél ezt még hatványozottabb mértékben helyeselnénk, nemcsak, hanem szinte egyenesen elvárnánk, hogy ne mondjuk: követelnénk. Igaz, hogy a VII. fejezet „A polgári iskola célja és feladata“ igazán szépen fejtegeti a kérdést (pár szóban erről is szólunk lentebb) de ép a most szőnyegen leVö reform kérdésének megismertetése a nagyközönséggel nagyon is helyénvaló lett volna. Az igazgató jelentése az 1911—12. iskolai TTtodern tartós 7 plisérozás és gouvlérozás NÁJTÁJER PÁL : Legszebb ruhatisztitás Vegyileg száraz utón! Tíagykároly, Széchenyi-U. 43. SZ. (A róm. kath. elemi fiúiskola mellett.)
