Nagykároly és Vidéke, 1912 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1912-07-31 / 31. szám

NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE 3 zett tanitórend kormányzó tanácsa által kine­vezett tanárok sorolhatók fel (a minek viszont I ellentmond az, hogy az egészségtan tanára a rendes tanárok sorába van felvéve, tehát a heti 1 órai egészégtan is a rendes tantárgyak \ között szerepel — mig a nem róm. kath. heti 17 órai hittan nem!) akkor — ezután — mondjuk b. cim alatt a „Vallástanárok“-at lehetne felsorolni. így az olvasó n^m jutna esetleg arra a téves gondolatra, hogy a róm. kath. főgim­názium más vallásu tanulóinak hittantanitása nem tartozik a rendes tantárgyak közzé. Ezt a — mondjuk — szépséghibát a fenti módo-! sitással már a jövő tanévi értesítőben el lehelne tüntetni. „A tanári karnak a nyilvánosságot érdeklő személyes viszonyai (talán helyesebb volna tár­sadalmi működése), irodalmi és közművelődési I tevékenysége“ c. rovat igen sovány, mert hiányos.1 ügy társadalmilag, mint irodalmilag és a köz­művelődési tevékenység terén sokkal több ta-j nár szerepelt, mint a felsoroltak. Irodalmilag ugyanis dr. Benkovits István tanáron és Cseh Lajos igazgatón kívül működött még Sróff Gábor Braneczky József és Erdélyi József, sőt -- ha a val- tanárokat is ide vesszük, közülök 8 — mint a helybeli lapoknak munkatársai. A társadalmi, illetve közművelődési tevékenységnél nincs felemlítve, hogy Sróff Gábor a „Kölcsey Egye­sület“ titkára volt s mint ilyen, igen élénk tevékenységet fejtett ki (pl. több estélyt ő rendezett), a „Peleskei nótárius“ előadásakor felolvasást tartott stb.; Jakab Gyula a keres­kedő tanonciskola igazgatója, Erdélyi József a „Kath. Legényegyesület“ tevékeny, ügybuzgó elnöke stb. stb. így a kicsinyke rovat teteme­sen megbővült volna — az iskola tekintélyének javára és emelésére. A tantestület állott 16 tanárból (14 rendes, — 11 k. t. áldozópap, 3 világi) és 2 oki. helyettes világi tanárból) s hat hitoktatóból. A rendkívüli tantárgyaknál figyelmet érde­mel az ének- és zene-rovat. Mindkét tárgyat a 1 főgimnázium kiváló ének- és zenetanára Bra­neczky József tanította nagy szakértelemmel | és pátatlan ügybuzgósággal. A magyar nyelvű írásbeli feladatoknál helyeseljük, hogy a vallási és erkölcsi tárgyú j tételeken kívül — mit az iskola jellege is í megkövetel — főként az V—VI. osztályban gyakorlati irányú feladatok is szerepelnek. Az Erdélyi József vezetése alatt álló „Se- gélyzö Egygsület“-re, mely ideális hivatást tel- í jesit, ez utón is felhívjuk az érdeklődők szives figyelmét, annyival is inkább, mert az egyesü­let igen szerény keretek között kénytelen mű­ködni s nagyfontosságu hivatását teljesíteni, mivel alapítványi tőkéjét a Szt. László-konvik- tus javára fordította. A „Kölcsey Önképzőkör“ a lefolyt tanévben is élénk tevékenységet fejtett ki Sróff Gábor vezető tanár elnöklete alatt. 6 nyilvános ün­nepélyt is rendezett általános érdeklődés mellett. Az irodalmi pályamunkáknál 3 hittani, 4 magyar, 1 latin, 1 német, 1 görög, 1 termé­szetrajzi s 1 természettani tétel szerepel. Di­cséret illeti meg a szives adakozókat, de a tanuló ifjúságot is azon szorgalmáért, hogy minden tételre akadt pályázó, némely tételre több is. A „Szertárak gyarapodása‘ c. rovat igazán gazdag „gyarapodásról“ számol be. Az „Adatok a főgimnázium ez évi történe­téhez“ c. fejezetben örömmel értesülünk arról, hogy az intézet ifjúságának magaviseleté álta­lában kielégítő volt, s szigorúbb büntetésre nem igen került a sor. Vallási kötelmeinek minden felekezetű tanuló eleget tett. Az egészségi állapot is jó volt. Katonai lövőgya­korlatok is tartattak s a szokásos évi torna- verseny a szokott nagy érdeklődéssel szintén megtartatott. A „Jótékonysági rovat' felette sovány, ám ha hozzávesszük a „Segélyző Egyesületre“, a pályadijak és a tornaverseny győzteseinek jut­tatott adományokat, a rovat jelentékenyen meggazdagszik. Az elmúlt tanév elejével megnyílt a fő­gimnáziummal kapcsolatos Szent László kon­viktus. Sok vidéki szülőnek édes óhajtása tel­jesült, sok buzgó tanügybarát sok évi ügy­buzgó, lankadatlan fáradozásának szép gyü­mölcse a konviktus. Az iskolákkal kapcsolatos konviktusok, internátusok fontosságát, mely a szülői ház melegét, őrködő gondját s gondos­ságát hivatott helyettesíteni, elismeri és belát­hatja mindenki. Ép azért fötörekvése ma már csaknem valamennyi főgimnáziumnak, hogy konviktusa legyen. A Szent László konviktus létesítésével sokat nyert a gimnázium jelen­tőségben, tekintélyben. A tekintélyesen sok és nagy adományok felsorolása után azt mondja a jelentés, hogy ez intézmény is a „kezdet nehézségeivel“ küzd. Azt hisszük azonban, hogy ahol oly lelkes, ügybuzgó, áldozatkész tagok állanak az egyes intézmények élén, mint itt a konviktusi biz. tagjai, ott hamaro­san túlesnek a kezdet nehézségein s már a közel jövőben a konviktus örvendetes meg­izmosodásáról olvasunk örvendetes jelentést. A konviktusi növendékek száma csak 22 volt. Kevés. Talán a közzé nem tett magas dij en­nek az oka ? Az értesítő a továbbiakban az ifjúság név­sorát és érdemsorozatát közli. Az utóbbit telje­sen feleslegesnek s korszerűtlennek tartjuk. Nincs ennek közzétételére semmi szükség. Azt az ethikai célt úgy sem szolgálja, amit elérni akar. A legtöbb főgimnázium a régi, ósdi, a mai korba nem való methódussal szakított is már. Többet árt ezzel az iskola, mint használ. (Lehet, hogy egy hosszabb cikkben visszatérek majd e kérdésre.) A főgimnázium­ba beiratkozott összesen 342 nyilvános tanuló s 9 magántanuló (5 fiú, 4 leány). Év végén levizsgázott 312. Tekintélyes nagy szám. Gim­náziumunk tehát a népes gimnáziumok közé tartozik. A sokféle s nagy gonddal összeállí­tott kimutatásból csak a következőket közöl­jük : magyar anyanyelvű tanuló volt 316, oláh 4, kevésbé szabályszerű osztályzatot a maga­viseletből csak 2 kapott; az igazolatlan mulasz­tások száma csak 16 volt. A két utóbbi adat örvendetes. Általános jeles osztályzatot 24 (elég kevés), jót 55, elégségest 180, 2-nél több tárgyból bukott 18. Az értesítő a jövő Magyarország méltó részvétele a kongresz- szuson nem csupán kath. szempontból kívána­tos, hanem főleg magyar szempontból, hogy a világ katholikusai előtt mint egy külön tekinté­lyes állam megfelelő képviselettel jelenjünk meg. Magyarország méltó megjelenését uralko­dónk és az uralkodóház is szivén viseli, ami kifejezésre jutott abban, hogy Izabella főher­cegnő személyesen vette kezébe hazánkban a kongresszus előkészítését. Ezen utón nyert megbízás folytán fordulunk az egyházmegye katholikusaihoz azon felhívás­sal, hogy a kongresszuson való részvételükkel annak magasztos célját és Magyarország im­ponáló szereplését előmozdítani szíveskedjenek. A résztvenni szándékozók f. évi augusztus 5-ig az Orsz. Kath. Szövetségnél (Budapest, IV., Ferenciek-tere 7) kell hogy jelentkezzenek, beküldve tagsági dijaikat 10 vagy 6 koronát, aszerint, amint nyomtatásban is meg akarják kapni a kongresszuson elhangzott előadásokat, vagy pedig csupán részt kívánnak venni. A Bécsbe való utazásra 33°/0 kedvezményt kap­nak azok, akik e célra az Orsz. Kath. Szövet­ségtől tagsági jegyeik beküldésekor további 1 korona ellenében igazolványt kérnek. Akik személyesen részt nem vehetnek, de úgyis mint katholikusok, úgyis mint magyarok érdeklődnek a kongresszus iránt, legalább ado­mányaikkal legyenek jelen s ezzel mozdítsák elő a. kath. ügyet és hazánk részvételét. Legcélszerűbb a 10 kor. tagsági díjnak a beküldése, melynek ellenében az illető meg­kapja az összes nyomtatványokat, olvashatja és megismerheti a kongresszuson történteket s az elhangzott beszédeket, de bármilyen csekély adományt is köszönettel fogad az Orsz. Kath. Szövetség. Amennyiben közelebbi felvilágosítás kíván­tatik, azt készségesen nyújtanak alulírottak. Vécsey Eszter bárónő Sárköz, Nemestóthi Szabó Albert dr. Nagykároly, mint az eucharistikus kongresszus alelnökei a «zatmári egyházmegye részéről. iskolai évre szóló tudnivalókkal zárul. Talán a kelleténél kissé részletesebben fog­lalkoztunk ez értesítő ismertetésével. Nem akartunk azonban e vezető iskolánk értesítője fölött rövidesen elsiklani. Általános nagy érdék- lődéssel viseltetik városunk nagy közönsége a főgimnázium iránt, (e sorok Írója is, — méltó téhát, hogy részletesebben szóljunk arról. Az érdeklődés fenntartását célozzák e sorok is, amelyeket a főgimnázium iránti szeretet sugalltak. Egyes megjegyzéseinkben is ez — és kizárólag csak ez — vezetett, kérjük azokat ily szempontból venni és mérle­gelni. Szívből kívánjuk, hogy főgimnáziumunk, mely oly fontos kulturális missziót teljesít s mely oly sok kiváló férfiút nevelt városunk­nak, az egyházaknak s a hazának, a jövőben is áldásosán működjék mindenkoron! Felhívás. A legméltóságosabb Oltáriszentség tisztele­tére f. évi szeptember hó 12—15-ig terjedő időben összesereglenek Bécsbe a világ minden részéből a katholikusok. A pápa helyettese, Ö felsége a király, a főhercegi család, idegen fejedelmek, püspökök és az arisztokráciától kezdve a munkásságig a társadalom minden osztálya egyaránt ott lesz, nagyszámban külö­nösen a monarchia két államából. Ezen eucharistikusnak, kongresszusnak ne­vezett gyülekezet az Oltáriszentség jegyében fog lefolyni, annak ismertetése és tisztelete fogja tevékenységének jó részét igénybe venni; voltaképpen azonban, miként elődei a madridi, montreali (Kanada), kölni, londoni stb. inkább a világ katholikusainak impozáns összejövetele lesz, egyházuk iránti hűségük kifejezése és azon kitűnő szónoklatok és előadások meghallgatá­sára, melyek az egyházat érdeklő politikai, tár­sadalmi és gazdasági kérdéseket is felölelik. TTÍit szól hozzá? (ifj.) Beköszöntött a kánikula. A hírlapok „innen-onnan“, „apróságok“, „vidéki esetek“ rovatai hosszú hasábokká váltak. Egy ilyen „különfélékben“ találtam a hozzávetőlegesen készített statisztikát, hogy Magyarországon 40000 titkos drámairó van, akik közül azonban egyetlenegy sem pályázott az Akadémia 100 aranyára, amely egy történelmi tragédia Írójá­nak ütné markát. Drámaíróink, ugylátszik, nem ismerik a magyar múltat s nem látnak abban mást, mint Fráter Gyötgyöt, .aki, szegény, há­romszor bukott már meg, hol a Nemzetiben, hol az Operában. Titkos drámaírók figyelmébe ajánlom ezért Martinovics történetét s mindjárt mellékelem is az első felvonás vázlatát. Körül­belül igy tessék megírni: 1. jelenet. Két szolga, mindegy hogy hívják őket, beszélget, megismerteti az összeesküvő­ket s mindegyikről mond egy-egy jellemző vonást. 2. jelenet. Minthogy ilyenkor már az elké­settek is megérkeznek, be lehet mutatni a főhőst. Szellemes, okos, képzett, rokonszen­ves férfi. 3. jelenet. A szolga, Spitzmann, — az inas áruló, tehát nem célirányos, hogy magyar­nak legyen rajzolna — jelenti: — Orglbauer elhozta az uj egyházi ruhá­kat. Az infulát, a pluviálét, meg a pásztor- botot is. Martinovics: Jól van, most nincs időm, majd megnézem később, vagy holnap. 4. jelenet. Ennek okvetlenül szerelmi ket­tősnek kell lenni, ha a fülénél fogva cibáljuk is elő. Megkívánja a publikum. 5., 6. és 7. jelenet. Tetszés szerint. 8. jelenet. Az inas a szeretőjével. Próbálja az apátur uj ornátusát. ]!££ÁJTÁJER PÁL : Legszebb ruhatisztitás Vegyileg száraz utón! Hagykároly, Széchenyi-U. 43. SZ. (A róm. kath. elemi fiúiskola mellett.)

Next

/
Thumbnails
Contents