Nagykároly és Vidéke, 1912 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1912-07-24 / 30. szám
L_ ct: Úgyszólván minden gondolkodó más eredményt hoz ki s csak a szerényebbek hajlandók azt egyéni felfogás s nem általános érvényű szabály gyanánt állítani fel. Az ellentmondó tanok e tömegét legyen szabad még egygyel növelni : Az ember boldogsága szükségleteinek és vágyainak káros visszahatás nélkül lehető minél teljesebb kielégithetésében áll! * A hesszeni nagyfejedelem a XVIII. században készpénzért árulta országának erőteljes if- jait a zsoldos hadseregeknek s ezek az ifjak nem ásót-kapát, hanem lándzsát-puskát kaptak a kezükbe. Pontosan igy cselekedtek a római nagyurak is, akiknek patriciusi gőgje és „római jelleme“ azonkívül azt se átaletta, hogy ifjú rabszolganőiket prostitúcióra neveljék s az ezzel szerzett keresményt ép oly kifogástalannak tartsák — a maguk részére! — mint a gladiátornak képezett rabszolgák vérdijait. Mind a két keresményt ép oly emelt fővel és nyugodt lelkiismerettel zsebelték be, mint akár mai főuraink a lóversenyek nyereményeit! * Az ősi Rómában a nemes Brutus, a „de- dék becsületes férfiú“ álnév alatt adott kölcsön a Salamisbelieknek 100-tól 4°/o-ért — egy hónapra. Cicero hozza ezt fel egy magánlevelében saját igazolására, mert a kitűnő szónok szintén űzte az apró (s nem is olyan apró!) üzleteket, mint az első triumvirátus tagjai. A mai törvényhozások komolyképü rendeleteket bocsátanak ki az ilyen üzletecskék ellen, ami épen olyan bölcsen céltudatos eljárás, mintha egy ártatlan kis pattanást gyógyitgatnánk annak a betegnek a lábán, akinek a fején tátong a veszedelmes nagy seb. Hiábavaló a pénzuzsora pókhálóját söpörgetni a társadalmi épület falairól most, amikor a tető gyűl ki fölötte a munka-uzsora fojtva parázsló tüzétől. A pénzuzsora ártatlan játék a föld- és munkauzsora pusztító falánksága mellett! * A tőke nemzetközi világpolgár: otthon van bárhol, ahová csak bekap. Tetszés szerint változtatja elemét s egyformán hízik a zöld mezőn, a sötét bányában, a poros gyárban vagy a fényes áruházban. Mi a proletár ? Bizvást lehet Darwinból vett szóval a rabszolga spontán változatának nevezni ! . * NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE A tőke igy beszél: Enyém a föld, az anyag, I a gép; tied csak a puszta izomerő, mely a-I mázok nélkül még csak nem is használati érték ; add el nekem e termelésnek utolsó eszközét s én nyújtok érette megélhetést. — amilyen mértékben épen szükséges a munkaerő 1 állandó'fentartására. A munkástömeg jelszava: felel rá: Az én hozzájárulásom nélkül minden javad csak holt tőke, amely oly kevéssé menthetne meg az éhenveszóstől, mint a pusztában haldokló, eltévedett utast a talált drága kincsek. Én csinálok kenyeret a földből; a munkám alkotta értékből egyenlő felerészt kívánok. * Istenfélelem és felebaráti szeretet? Krisztus-Isten győzött a földön, de Jézus-ember nem osztozik benne ! — Mit szól hozzá? ◄ ◄ ◄ ◄ ◄ ◄ ◄ ◄ ◄ ◄ ◄ ◄ A kereskedő- és gazdaközönség figyelmébe!!! m Van szerencsénk a n. é. H H kereskedő- és gazdaközőn- g£j JH ség b. tudomására hozni, H |jg hogy mindenféle g|f ■ GAZDASÁGI GÉPEK g Iff és eszközök, u. m.: kiféle ekék, H £ kapálógépek, szecska- és réparágók, || n tengeri morzsolok, darálók, vetögépek, tm ,! gabonaszelelö, szénaprés stb. Továbbá ™ lánckutak, Acetylén világítási bérén- j ‘ I dezések, tejbütőkészűlék, égő- és kenő- H ■ olajok, gépszijjak, varrógépek, csővek ■ j stb. a legjutányosabban mm esetleg kedvező fizetési fel-- j;: 5 tételek mellett is kiárusít- - B tatnak. Az áruk a termény j|* I és áruraktári telepen (a vas- B | úti állomás szomszédságá- B m :: ban) megtekinthetők. :: NAGYKÁR0LY1HITEL BANK SS részvénytársaság. == ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► BBBBBBBBflBB^BBflflB —LL1!__!tf_ 3 HÍREK. Dr. Kelemen Samu a ministerelnök- nél. A „Nap“ f. hó 23-án megjelent számában a következő közleményt hozza : „Lukács látogatója. Kelemen Samu országgyűlési képviselő, a függetlenségi és 48-as párt tagja ideérkezett és hosszabb látogatást tett úgy Lukács László miniszterelnöknél, mint Te- leszky János pénzügyminiszternél. A függetlenségi képviselő pénteken a miniszterelnök családjával együtt végignézte a lóversenyt. Velük volt Jakabffy Imre államtitkár és Papp Géza képviselő is. Vájjon mit keresett Lukács Lászlónál Kelemen Samu, a Justh- párti képviselő ?“ (Mi tudjuk ! Szerkesztőség.) Kinevezés. A kiráty Riedl Gyula szat- már-németi kir. törvényszéki és Szabó József erdődi kir. járásbirósági albirókat jelenlegi székhelyükhöz törvényszéki bíróvá illetve já- rásbiróvá nevezte ki. A „Nagykárolyi Dalegyesület“ választmányi ülése, szombaton volt Récsei Ede, egyesületi elnök elnöklése alatt. A választmány miután tudomásul vette az elnök szavaiból az országos versenyen elért fényes sikert, az elnök indítványára Vitek Károly karnagynak és Tremba Márton igazgatónak jegyzőkönyvi köszönetét szavazott egyhangú lelkesedéssel, majd elhatározta, hogy a nyert dijat november hó folyamán estély keretében fel fogja avatni. Elhatározta továbbá a választmány, hogy az idén is, mint minden évben, Szent István-napkor népünnepélyt rendez, melynek rendezésében az egyleti igazgatóval élén az egész működő testület részt vesz. Tremba Márton egyleti igazgató indítványára az országos versenyen az itteni dalegyesülethez beosztott vezetőknek Uray Gyula és Sukkért Károlynak, a „Lyra“ dalkör tagjainak az egyesület köszönetét fejezi ki. Récsei Ede elnök előadja, hogy Bárczy István, budapesti főpolgármester, az országos dalszövetség elnökségétől visszaakar lépni, mivel néhány fővárosi lap a verseny alkalmával téves irányú cikkeket írtak. A választmány az elnök azon indítványát, hogy az egyesület ragaszkodásának, szereteté- nek adva kifejezést és a magyar dal tovább fejlesztésének egyedüli biztosítékát csak Bárczy személyében látva, kérje, hogy maradjon meg a szövetség elnökének, nagy lelkesedéssel magáévá tette és elfogadta. Elhatározta továbbá az egyesület, hogy augusztus végén Tasnádon pen összehajtva ott fekszenek az ágyak feletti polcokon. Hüvelykujját beakasztja a nadrág zsinórjába s szakit rajta vagy két arasznyit. Aztán megint összehajtja s ahogy volt visszateszi a helyére. Mikor valamennyi regruta nadrágjáról igy leszakította a zsinórt, akkor visz- szamegy ágyába s nyugodtan elalszik. Álmában többször kajánul mosolyog, mintha csak ezt mondaná: — Lesz reggel had el haddl Majd kaptok az őrmester úrtól. Bizony kaptak is olyan kegyetlen szidást, hogy a fél kaszárnya csodájára sietett. Őrmester ur Sólyom egy félóra hosszáig káromkodott, aztán levezette őket a kaszárnya-udvarba. Ott csapott olyan lakodalmat, hogy belerószegedett valamennyi vendég. Mikor aztán ő maga is belefáradt az exer- cirozásba, előhívta az altiszteket s az öreg katonákat: folytassák most azok, amit ő félbehagyott. Mindenik keze alá adott egy vagy két regrutát, akikkel az állást, járást, fordulatokat S fegyverfogásokat gyakorolták. Vári Szabó Jánost frájter ur Kőndacs oktatta. Ripacsos képű, gyilkos tekintetű kis ember. Otthon béres legény volt, de már itt fráj- terségig felvitte az Isten a dolgát. A frájterség sajátságos egy rang: se nem altiszt, se nem közlegény a viselője. Több a közlegénynél, de kevesebb az altisztnél. S éppen ezért a legrettenetesebb hatalom. Minduntalan érezteti a közlegénnyel, hogy felette áll, s túlbuzgó, hogy megkapja az altiszti bojtot. Ilyen volt frájter ur Kondacs is. A nagy tahót ez oktatta a katonai tudományokra. Vári Szabó János derék munkás legény, otthon olyan rendet vágott a búzában, hogy senki sem ért a nyomába. A parádé mars iránt azonban abszolúte nincs érzéke, azt pedig, hogy merre van rechts vagy links, hosszú fejtörés után se tudta egészen bizonyosan megmondani. Ez elég ok volt frájter ur Kondacsnak arra, hogy fitogtassa minden fráj- teri hatalmát. Tele torokkal kiabált rá, elmondotta mindennek. De semmit se ért el vele, mert Vári Szabó János erre még jobban ösz- szekonfundálta a rechtset a links-szel. — Most megtanítom kendet! . . . Kiáltotta mérgesén a legényre. S meg is tanította. Vagy félóráig egyebet se csináltatott vele, csak letérdepeltette, hasra a főidre fektette, meg újra talpra parancsolta. Vezényszava csak ez volt: Le ! Erre a szóra Vári Szabó János a földre vágta magát, hogy csak úgy zuhogott. Alig érte azonban a teste a földet, már újra harsogott a frájter ur vezényszava: feli A legény nagy erőlködéssel talpra ugrott, de még ki se egyenesedett egészen mikor az előbbi vezényszó újra a földre parancsolta, így tartott ez vagy huszonöt percig. Szegény Vári Szabó János csak zihált, lihegett a fáradságtól, de a frájter ur nem adott pihenőt, hanem fogait vicsorgatva, rákiabált: — Nagy legény volt kend otthon, ugy-e ? Sarkantyus csizmát viselt, a biró leányával táncolt. Látja kend, igy járnak a hires legényék ! — s a puskatussal oldalba ütötte. Ez a beszéd, ez a cselekedet egészen kihozta sodrából a rengeteg legényt. Lábai meg[ meredtek a nagy indulattól, szeme veszedelmesen villogott. Frájter ur Kondacs ezt nem vette észre, vagy nem akarta észrevenni, dühösen tovább kommandirozott: Le ! De nem hallotta ezt már Vári Szabó János. Hatalmas öklével úgy vágta mellbe a csu- folkodó frájtert, hogy levegő után kapkodva hanyatt vágódott. Úgy terült el a földön, minha a villám csapta volna meg. No jaj neked, mint tettél jó Vári Szabó János! Megütötted a felebbvaiódat. Tudod-e, hogy ez nagy bűn, melyért szigorú büntetés, garnizon-áristom jár ? Nem bánta ezt a nagy tahó. Azzal se törődött volna már ha felakasztják. Megtette a dolgát, megmutatta, hogy őt büntetlenül nem bántalmazhatja senki. Nem akasztották fel, pedig őrmester ur Sólyom kilátásba helyezte. Még csak garnizióba se csukták. Az igaz, hogy ezt csak kapitány ur Homorovcsáknak köszönheti. Mert a kapitány ur szigorú ember, néha kegyetlen is, de igazságos ember. Nem tűri, hogy a századánál más is gorombáskodjók a legényekkel. Ez az ő jussa. És az ő jogait ne bitorolja senki. Se főhadnagy, se őrmestert se egy nyomorult frájter. Mert megmutatja, ki az ur a kompániánál. Most is megmutatta. Meghallgatta az esetet, s ő maga szolgáltatott igazságot. A frájter urat lefokoztatta s ráadásul be is csukta. De becsukta Vári Szabó Jánost is. Tiz napot töltött aa áristomban vason, vizen és száraz kenyéren. : Modern « :: bármily ruhafestés divatszinre HÁJTÁJER PÁL : ■’ Gallérok gőzmosása :: tükörfénynyel, hófehérre. Tlagykároly, Széchenyi-U 43. SZ. (A róm. kath. elemi fiúiskola mellett.) TT
