Nagykároly és Vidéke, 1912 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1912-07-10 / 28. szám
f A%*sTvA \ NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE lalt a fórum. S ennek a szavát — Isten szava a nép szava — elfolytani nem termett e földön hatalom. Akit az elitéi; el van az Ítélve. A fórummal szemben nem használ, nem is alkalmazható erőszak. Az erőszak a hatalom eszköze. De mikor egy ember és az ő klkikje áll szembe a közvéleménnyel, akkor nemcsak a jog és a törvény, de a hatalom is a fórum részén áll. A néphatalom az egyetlen igazi hatalom, melyről megvan irva : „Habár felül a gólya s alul a víznek árja, azért a viz az ur!“ Nemzetek mérkőzése. — Magyarok az Olimpiádon. — (—) Svédország fővárosában, Stockholmban most folynak az olimpiai versenyek. Az egész világ minden valamire való nemzetének válogatott ifjúsága méri ott össze sportbeli erejét. Első pillanatra úgy látszik, hogy ez az esemény talán mégsem olyan nagy fontosságú (vagy sokkal fontosabb ?), hogysem a mi szerény, helyi aktualitásokra fenntartott rovatunkban való tárgyalásra érdemes lenne. Csak első pillanatra. Mert aki magasabb nézőpontból tud erre az eseményre egy pár sugarat rábocsátani, az mindjárt más világításban is látja ezen eseménynek úgy egyéni, mint nemzeti fontosságát. A természetben irtózatos élethalál harc megy végbe mindenütt: a létért való küzdelem, mely millió és millió számra szedi áldozatait az élőlények egyedei közül. Az állatvilágban, különösen az alsóbbrendiieknél ezer, tízezer közül ha egy megmarad és hoz létre utódokat. a többi idő előtt elpusztul. Az emberi társadalomban is meg van a létért való küzdelem. Természetesen nem olyan borzasztó mértékben, mint az állatvilágban. Egyrészt az emberi ész csökkenti a létért való küzdelmet, a nyers erő mind alárendeltebb szerepet játszik, az elme mind fokozottab befolyáshoz jut, másrészt pedig az emberi társadalom okos egyénei öntudatosan igyekeznek szervezetüket erőssé, ellenállóvá tenni a még mindig meglevő és soha egészen ki nem küszöbölhető létért való küzdelemre. Ennek pedig egyik leghathatósabb eszköze a test művelése a sport utján. A testmüvelés szükségének öntudatossága kiszorította már azt a középkori felfogást, mely a testet lekicsinyelte, megvetette és csak a „lélek hitvány porhüvelyének“ tartotta. Ma már újra tudjuk, hogy csak ép testben lehet ép lélek. Igaz, hogy még a mai korban sem érlelődött meg eléggé az emberekben a test megbecsülése. Igen sokan szörnyen észszerűden életmóddal intéznek merényletet szervezetük ellen: alkohol, dohány, vérbaj, rossz levegő, mozgás hiánya satnyitják a generatiók testét. Némely sötéten látó gondolkozók a fokról- fokra való testi satnyulás utján az emberiség kipusztulását is látni vélik . Addig talán még sem jutunk. A baj felismerése már biztató jelenség. A társadalomnak mind szélesebb körében észlelhető már a mai embereknél erőteljesebb, egészségesebb fizikumú, erősebb idegzetű, észszerűbben élő jövő emberfaj létrejöttére való öntudatos törekvés: E célnak egyik, nem is épen utolsó rendű szolgálója a sport. Az élet küzdelmére alkalmas, egészséges, edzett fizikumú ifjúság nevelése a sport célja, hogy korunk idegölő munkájával, betegségeivel, bacilusaival folytatott küzdelemből győztesen kerüljön ki. Igazi sportember világos tudatában van a testmüvelés fontosságának, kerüli a szervezetére káros behatásokat, észszerűden életmódot. Igazi sportember sohasem lehet kiesapongó vagy alkoholista. E gondolatok már rég megérlelődtek a müveit nemzetek sportkedvelő köreiben ; szorgalmas és eredményes munka folyik e gondolatok gyakorlati < értékesítése végett. Hogy milyen mértékben sikerült ez a gyakorlati értékesítés az egyes nemzeteknél, arról számolnak be az egész világ előtt a négy évenként tartani szokott olimpiai versenyeken. Az öt világrész 22 nemzete küldte el az idén is ifjúságának legjavát a stockholmi olimpiai versenyekre, hogy tanúságot tegyenek hazájuk sportbeli fejlődéséről. És itt van a kérdés nemzeti fontossága! Minden ogyes versenyszám eldöntésekor felszökik a Stadion árbocára a győztes hazájának zászlója, a telegráf a világ minden részébe szétviszi a győztes nevét és nemzetiségét. Mi magyarok sem hiányzunk a nemzetek e nemes versenyéről, 120 kiváló magyar atléta ment ki Stockholmba a magyar névnek, magyar zászlónak, magyar nemzetnek dicsőséget és tiszteletet szerezni. És itt van a kérdésnek ránk magyarokra nézve a nemzeti fontossága ! Mert Tisza István nem tud addig élni és garázdálkodni ezen országban, hogy hírnevének annyit ártson a külföld előtt, amennyit azok a magyar fiuk használni tudnak ott Stockholmban a magyar névnek, amikor felszökik az árbócra a háromszinü magyar zászló, hirdetvén az egész világnak, hogy a céllövés (és majd a kardvívás, birkózás, úszás) világbajnokságát 130 versenyző közöl magyar ember nyerte el. tanul, hogy vizsgázik, hiszen kérik a kezét egyszer-másszor. Az öreg Seregi ravaszul hallgatott. Látta ő azt, hogy a gyerek jó kézben van, esztendek múlnak, amig valamirevaló álláshoz juthat. Gondolta, de nem mondta az öreg seregi, hogy a dolog végével pedig esztendők alatt ráértünk vesződni, az esztendők pedig szép lassan eltelnek. — Nem történt semmi nevezetes. — Férjhez ment a legidősebb Gáthy leány is, a legfiatalabb is. — Bizony jó volna már az Ágnesnek is fejkötő alá kerülni. — mondogatták olyankor Gáthyéknak. Az öregek hallgattak. Ágnes pedig mosolygott, bár lelke mélyén gyűlölte ezt a pletykázó, intrikáló, mindig a mások dolgával foglalkozó hadat. Az esztendők elmúltak és Seregi Pistából megyei aljegyző lett és akkor — minek csür- jem-csavarjam ezt a históriát, — addig fondor- kodott ravaszul az öreg Seregi az iktató könyvek közt, amiglen a fia einem jegyezte magát egy — szomszéd megyebeli gazdag kereskedő nem épen szép, de nagy hozományu leányával. Gáthy Ágnes az első pillanatban azt hitte, megszakad a szive, de büszkesége győzött mindenen. Ritka energia lakozott ebben a leányban. Mindent eltudott tűrni, csak azt az egyet nem, hogy a városkában szánakoznak rajta, gúnyos pillantásokkal méregetik, kárörvendő vigyorgással néznek a szemébe és bántják a szüleit is s elhatározta, hogy menekül erről a helyről. A kis hozományát elkérte a szüleitől, kikérte a beleegyezésüket is, azután felment a fővárosba tanulni a sziniakadémiára. — Hát színésznő lesz Gáthy Ágnesből ? No majd megjátjuk, mire viszi, megvigasztalódik-e ? mondogatták a kis városban és édeskés mosollyal, rosszul rejtegetett gúnnyal bucsuzkod- tak a büszke, szomorú leánytól, aki az élet egy uj ismeretlen útjára tévedt, hogy valahol egy kis boldogságot keressen még magának. Gáthy Ágnesben pedig, aki lemondott már a szerelmi boldogságról, a büszkeség lángja lobogott: megmutatni, hogy érez magában is valamit és megalázza a rajta szánakozókat. Harmadfél esztendő telt el s Gáthy Ágnest már ünnepelték. A büszke leány fürdött a dicsőségben, a hódolatban s magában azt mondogatta, hogy szinte jobb is, hogy nem ment férjhez, mert ime igy sokkal boldogabb. A harmadik év végén hazament. Persze hogy nagyot fordult a kisvárosi világ. A gunyolódók, a szánakozók, a gőgös fej- biccenéssel köszönök, a kegyesen leereszkedők most mind szerencsésnek érezték magukat, ha közelébe férkőzhettek, mindenki szeretetéről biztosította és dédelgették és babosgatták. Gáthy Ágnes csak egyet látott, a hódolatot. Ez kellett neki, ezt akarta. Hogy aztán este fáradtan leült a Gáthy- kastély csöndes verandáján, a csillagos égboltra tekintve, úgy elgondolkozott életének sorsán, ügy érezte ebben a csöndes pillanatban, hogy nem boldog mégsem. A dicsőség ragyogó, kápráztató, mámoritó valami, de nem minden melegség nélkül való. Mi hiányzik hát neki ? A parkban lépések hallatszottak, a legidősebb Gáthy leány, aki már évek óta férjnél volt, játszadozott ott a gyermekeivel. Á büszke Gáthy Ágnes elnézte a játékot, aztán egyszerre keserves zokogással borult oda az ablakpárkányra és sokáig sirt a sötét éjszakában. Iskolatársak 20 éves találkozója. A tanulótársi barátságnak fentartása, a szülőföld iránti kegyeletnek megőrzése, egymás sorsáról való értesülés és a netalán lesújtott társuk segélyezése céljából azon iskolatársak, kik a nagykárolyi római katholikus főgimnázium hatodik osztályának 1891—1892. tanévben tanulói voltak, elhatározásuk szerint becsületszavukkal kötelezték magukat, hogy a húsz éves találkozóra — barátságos összejövetelre — Nagykárolyban, a „Polgári Olvasókörében — ha az Isten életüknek kedvez — bárhonnan is megjelennek, vagy leküzdhetetlen akadályok által gátoltatva, levélben adnak hirt hollétükről és sorsukról. Mikcsa János m. kir. adóhivatali főtiszt és dr. Bruges Gyula m. kir. honvéd ezredorvos készítették elő az összejövetelt. Meg lettek hiva a volt tanárok és az iskolatársak, és pedig a tanárok közül: Boross Antal, Cseh Lajos, Csóti Márk. dr. Czirbusz Géza, Guba Pál, Haáz János, Holczinger Imre, Jakab Gyula, Járvás Mihály, Kovács Endre, Mácska Lajos, Nádor Béla, Marosán György gör. kath. hittantanár, dr. Ranchbauer József, Varjú János és a helybeli társházból Erdélyi József és Szentiványi Béla, továbbá Jenser Mihály rajztanár, Szolo- májer János tornatanár és Schrádi Pál róm. kath. kántor. — Iskolatársak: Bancsánszky László épitész-mérnök Amerikában, Bogiha Pál. százados-hadbíró Brassóban, dr. Bródy Miklós színházi karmester Kolozsváron, dr. Brugós Gyula ezredorvos Nagykároly, Klintók János gör. kath. lelkész Oroszfaluban, Csepreghy Antal takarékpénztári pénztárnok Nagykároly, Czakó (Ceisler) Emil bankdirektor Budapest, Dapsy Károly fényképész Nagykároly, Ember Jenő fővárosi tanító, Károlyi (Frick) János dr. kegyesrendi tanár Vácott, Hadál István külügy- miniszteriumi jogvégzett tisztviselő Wien, Horváth József oki. gyógyszerész és gyógyszertártulajdonos Szatmár, dr. Jakab Géza közjegyzőhelyettes Budapest, dr. Jékey István tb. főszolgabíró Erdőd, Karancsy Árpád körjegyző Nagy- sikárló, Kopeczek György oki. építész Budapest, dr. Kozmutza Béla, a budapesti Városmajor szanatórium igazgató-főorvosa, Merk Dezső pénzügyigazgatósági titkár Nagykároly, Mikcsa János m. kir. adóhivatali főtiszt Nagykároly, dr. Nádai Samu körorvos Székelyhidon, Papp Endre vasúti hivatalnok Mátészalka, Rónay Elemér cs. és kir. kamarás, földbirtokos Kiszombor (Torontálmegye), dr. N. Szabó Albert ügyvéd Nagykároly, Szilágyi Jenő kir. telekkönyvvezető Algyógyon, Szuszay József róm. kath. lelkész Nyírtasson, Thanhoffer Pál állatorvos Nagybánya, dr. Vetzák Ede ügyvéd THodern tartós L| I T 7\ i r n B TV I * legszebb ruhatisztitás i plisérozás és gouvlérozás H J I MJ L i\ i M L Vegyileg száraz utonl Dagykároly, Széchenyi-ll. 43. SZ. (A róm. kath. elemi fiúiskola mellett.)
