Nagykároly és Vidéke, 1912 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1912-06-19 / 25. szám
«kl I 2 NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE Eladó részvények. Két darab Nagykárolyi Kereskedelmi és Iparbanki és egy darab Szatmárvármegyei Takarékpénztári részvény eladó. Cim a kiadóhivatalban, Szatmár vármegye közigazgatási bizottságához nehány őszinte szó Grátián pópa ügyében. A „Szatmárvármegyei Közlöny* junius 9-én megjelent 23-ik száma, amidőn a közigazgatási bizottság üléséről referál, elmondja, hogy Grátián pópa egyik beadványában súlyos sértésekkel illette a közigazgatási bizottságot, amiért is ez a pópa ellen bűnvádi feljelentést tett s az Isten szent szolgája megijedve a bűnvádi feljelentéstől, kérvényt adott be, melyben a köz- igazgatási bizottság megsértése miatt a bizottságtól bocsánatot kér és kéri az ellene megindított eljárás megszüntetését. Grátián pópa beismeri, hogy tudatlanul, ok nélkül sértett, többé soha törvényekkel összeütközésbe nem jön s családjára való tekintettel kér kegyelmet. Bár dr. Falussy Árpád tiltakozott a bűnvádi eljárás megszüntetése ellen, a bizottság mégis azt határozta: „hogy a vádat vissza fogja vonni az esetben, ha Grátián az érendrédi állami iskolák ellen megindított agitációjút nem folytatja“. Ezek után nézzük meg Grátián pópa éveken keresztül szándékosan folytatott viselkedését, cselekedetét és vonjuk le a tanulságot s úgy Ítéljünk. Ha megnézzük: mint papot, lelki atyát híven bemutatja az „Est“ cimü fővárosi lap, hogy Grátián pópa, mint jólelkü pásztor, -miként nyírja a gyapjút. Gidán János gör. kath. hivő fia, mint pesti gyári munkás a gyárban baleset következtében meghalt s igy egyetlen fiát, ki. szegény édes apját keresményéből segítette, ki öregségére támasza lett volna, elvesztette. Mivel a fiú a munkásbiztositó tagja volt és életében keresményéből szüleit segítette, a törvény értelmében a fiú keresményének 20°/0-a mint évi járadék illeti meg a szülőket. Gidán János, mint Írni és olvasni nem tudó, jó gör. kath. hivő, elesett szegény ember, hogy miként lehessen hamar és biztosan az évi járadékhoz jutni, Grátián pópához fordult tanácsért, hiszen úgy 1 hallotta és tanulta, hogy csak a pópa a nép igazi, önzetlen tanácsadója, lelkiatyja, ingyen adja a jó tanácsot és útbaigazítást. Az önzetlennek hitt lelkiatya kész is volt ! az útbaigazítással és jó tanácscsal, ha a biz- ; tositási összeg felerészét neki adja, illetve kenyerének koldusbotját is megfelezi. Gidán, fia után a munkásbiztositótól meg is kapta az évi járadékot, de az önzetlen, dij- nélküli tanácsadó, jószivü pópa megjelent és követelte a biztosítási dij leiét, mivel pedig Gidán nem felezte meg a pópával a biztosítási összeget, beperelte, de a törvényes igazság a pópa követelését elutasította. Vájjon az ilyen pópák, akik, mint pásztorok, ily ügyesen tudják nyírni a gyapjút a nyájról, igazi lelkiatyák e? Avagy, mint ama jó pásztor: a Krisztus, életüket adják-e a juhokért ? Nézzük meg továbbá a tanügyi embert. Erről is megalkothatjuk a képet, ha megtud- j juk, mi is történt az érendrédi gör. kath. iskolában 1909. év tavaszán? Prunár Mihály ! akkori felekezeti tanítót feljelentette a kir. tanfelügyelőségnek, hogy oláhul tanít, a püspök- j nek pedig azért jelentette fel, hogy magyarul tanít. 1909 március 28-án nemes terve, atyai jóindulata tetőpontra jutott, mert Prunár tanítót felfüggeszttette. Április 1-től egészen október végéig nem volt iskola, sem a pópa nem tanított, sem helyettest nem állított. Pedig az iskolának tanító felfüggesztése miatt nem szabad szünetelnie, csak járvány-betegség miatt, bizonyára ez is ide soroztatott. És nem volt senki, aki azt az iskolai ázsiai állapotot megszüntette I volna és az ilyen basáskodó, felekezeti auto- | nómiának nyakát szegte volna. Mar ez elég ok | lett volna arra nézve, hogy az iskolaszék ellen fegyelmi indittassék, az államsegély az iskolától megvonassék és a felekezeti iskola nyilvánossági jogát örökre elveszítse. Szegény Prunár tanító, ki apró gyermekekből álló családjával kizárólag fizetéséből élt, csakhogy éhen nem halt a felfüggesztés ideje alatt, csak a jószivü emberek könyörülete segített rajta. Mi volt a bűne Prunárnak? Semmi egyéb, csak az, hogy magyarokkal is érintkezett, több esze volt, mint egy tyúknak, néha még a pópáéval is felért, olyan nadrága, mint a pópának, a felesége olyan ruhában járt, mint a pópáné. Szolga nem tudott lenni, hanem csak ember és tanító . . . Célja az volt, hogy Prunárt úgy befeketítse, hogy se a felekezetnek ne kelljen, sem az állam át ne vegye, mert ekkor forgott szóban az érendrédi állami iskolákban a gör. kath. val- lásu állami tanítók kinevezése. A főcél pedig az volt, hogy Prunár, mint tanító, állását veszítvén, apró családjával kenyér nélkül maradjon. Nem csoda aztán, ha a tanítót üldöző papokat tanbetyár titulussal illetik az elkeseredett hangú tanügyi lapok. Grátián pópa a saját gyermekei iskoláztatásánál is jó példával járt elöl, hogy Prunár eloláhositó kezeitől gyermekeit megmentse, a mggyar érzelmű városban: Belényesben járatta iskolába. Néhány évvel ezelőtt Grátián pópa azt mondta tanügyi embernek, meg fogja mutatni, hogy nem sokáig lesz Bodnár ur tanfelügyelő. Hála Istennek, hogy Grátián pópa tanügyi hatalma még mindig nem jutott el a tanfelügyelőséghez ! Pedig Érendréd és Szatmár közt nem is nagy a távolság. De hát igaz az a közmondás: „A kutya ugat, a karavan halad.“ Továbbá, hogy megismerjük, mint társadalmi embert is, igazolja egy oláh és magyar vegyes társaságban történt megjelenésekor tett azon kijelentése: „tanuljanak meg önök, magyarok is oláhul és akkor oláh dikciómat megértik.“ Hogy mennyire szereti Kölcseynek: „Isten áldd meg a magyart“ imádságát, legjobb bizonyíték a többek között erre néz ve Falussy volt főispánnak a közigazgatási bizottságban tett azon nyilatkozata, hogy Grátián pópa: „a legveszedelmesebb szatmármegyei nemzetiségi izgatok egyike, akinek kezdeményezésére tömegesen utaztak a szatmarmegyei oláhok Nagyváradra, hogy a felállítani szándékolt magyar gör. kath. püspökség ellen Radu püspöknél tiltakozzanak“. Ha nézzük továbbá a törvény emberét, hogy mennyire nem jött ütközésbe a törvényekkel cselekedete, igazolja az, hogy püspökségé utján feljelentette a községi elöljáróságot, feljelentette a volt főispánt, súlyos váddal illette a közigazgatási bizottságot. Ä lent elmondottak szándékosan elkövetett és beigazolt tények, amelyeket, ha komolyan és jó lélekkel mérlegelünk, vájjon lehetséges-e Grátián pópa ezen eljárását és cselekedetét egyszerű tévedésnek és tudatlanságnak minősíteni, avagy nem sokkal inkább szándékosan véghezvitt bűnös cselekedet-e, mely tanulságul a legszigorúbb büntetést érdemel? Grátián pópa tévedését, tudatlanságát még maga sem hiszi, mert egy mindenki által rettegett omnipotens- nek képzeli magát, de meg a „Karanterideli- bilis“ jelleg sem engedi meg. Grátián pópa nem igazi megtérésből, hanem csak bü.itetéstől való gyáva felelem miatt kér És az öreg Kocsárdy Simon távozott eredmény nélkül és rosszkedvűen. Kocsárdy Miklós az első percben élénken tiltakozott az apja parancsa ellen. Hogy ő most oda álljon az elé a nő* elé aki oda adta neki mindenét, a mije csak j volt, föltétien, vak bizalommal és azt mondja ott a szemébe, hogy: „asszonyom, idejöttem kijelenteni önnek, hogy annak, ami közöttünk volt, egyszersmindenkorra vége van. Álom volt, hazugság volt. A mit én önnek vallottam, mondtam és Ígértem, az mind hazugság volt és komédia. Gyűlölöm önt, ön pedig adja vissza szabadságomat.“ Hát lehetséges ez? És mindezt csak azért, mert különben a küszöbön a nyomor, az ínség, a mit Kocsárdy Miklós sem tűrni, sem leküzdeni nem tud egy pillanatra sem. Kocsárdi Simon azt mondta, hogy ennek meg kell történnie — és Miklós nem ellenkezett tovább. Égy egész szónoklatot készített elő magának. A lelkére fog beszélni annak az asz- szonynak, arra a lélekre, a melyik mindenik izében az övé. Nem volt szüksége rá. Az asszony elébe jött. Szóhoz sem engedte jutni, csak megfogta a kezét és beesett, könnyes két szemével belenézett a férfi szemeibe hosszasan, némán, aztán megszólalt: Tehát igazán akarod Miklós ? A férfi rettentő zavarban volt. Az a két könnyező szem perzselte a, lelkét. A torkát erősen fojtogatta valami. Menekülni akart, lehajtotta a fejét a mellére és alig hall- hatólag dörmögte : Akarom. Az asszony hátralépett egyet, óriási lelki- erővel nyugalmat parancsolt magára és így válaszolt: — ügy fog történni, a mint akarod. Mikor azután bezárult az ajtó a férfi mögött, egyszerre szilaj kétségbeeséssel kulcsolta össze a kezeit és végig bukott a padlón. * A felek ott állottak a biró előtt, ezúttal harmadszor, — utoljára. Az asszonynak olyan fehér az arca, mint a kréta, de különben nyugodt. Csak néha rándul hirtelen ökölbe a keze, csak néha villan fel, beesett szeme, lázasan, zavarosan. S mikor a biró fölveti a kérdést utoljára, tompán, színtelenül ejti ki az egyetlen szót; — Gyűlölöm 1 És azután vége a komédiának. A lánc kettétörött s a sápadt asszony úgy érzi, mintha ott benn is kettétört volna még vele valami. Érezte, hogy szédült, hogy végtelen homályba borul előtte a világ, hogy meginog alatta a föld, hogy porba omlik minden, min- I den, minden. ügy támolygott ki öntudatlanul. Az előszobában valaki megérintette a 1 karját. Kocsárdy Miklós volt. Az asszony ránézett értelmetlenül, kérdőleg. — Ne haragugy rám, Anna, — egy pár szavam volna hozzád.j A nő nem felelt, hanem követte a kis mellékszobába némán. A férfi betette mögöttük az ajtót. Láthatólag nagy zavarban volt. Az asszony odatámaszkodott az asztalhoz, hogy össze ne rogyjék. Végre megszólalt a férfi. — Bocsás meg Anna. Hidd meg, igy kellett tennem. Tudom, hogy nyomorultan cselekedtem, de nem lehetett másként. Kívánj valamit tőlem, Anna! Kívánjon valamit tőle! — Hogy legyen mivel megnyugtatni a háborgó lelkiismerete : megfizettem néki. Kívánjon valamit az összetört leikéért, a feldúlt, eltemetett boldogságáért. Oh milyen jó lenne oda kiáltani neki, hogy pusztuljon innen, a szemébe vágni, hogy nyomorult, szégyelje magát. Hanem az asszony olyan végtelenül gyönge, olyan rettentően összetörött volt ebben a szörnyű pillanatban. A férfi ismételte: Nos, mit kívánsz tőlem? S a „gyűlölő“ szegény, szerelmes, nyomorult asszony odaomlott a Kocsáry Miklós széles mellere és könybe fuló, zokogó hangon ezt válaszolta : — Egy csókot, Miklós, egy csókot — utoljára! :: Modem ruhafestés ^ |TÁ 1 E" D D T\ I :: gőzmosása :: bármily divatszinre :: í| ^ ^ ■ HJLI\ i H L tükörfénynyel, hófehérre. Tíagykároly, Széchenyi-U 43. SZ. (A*róm. kath. elemi fiúiskola mellett.)
