Nagykároly és Vidéke, 1912 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1912-06-05 / 23. szám
XXIX. évfolyam. Nagykároly, 1912. junius 5. 23. szám. Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden szerdán. Előfizetési árak: Egész évre .............................korFé l évre................................................” Negyedévre.........................................» Eg yes szám..............................,U” Községi jegyzőknek és tanítóknak egész évre 6 kor. Főszerkesztő: Dr. Adler Adolf Felelős szerkesztő: Főmunkatárs : Rédei Károly. ifj. Somossy Miklós. Laptulajdonos és kiadó: a „Nagykárolyi Petöfi-nyorpda Részvénytársaság“. Szerkesztőség: Kossuth-utCza 3. — Telefen 7. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76. Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttór sora 40 fill. Kéziratok nem adatnak vissza. Gyermekeink pályaválasztása. „Agyontárgyalt théma,“ laptöltelék, eredménytelen munka ily unalmas dologról Írni, mondhatja olvasóink egynémelyüké, látva a fenti címet. Lehet, hogy egyeseknél e cikk, mint álmosságot előidéző tényező szerepel, de ezen esetben is meg nem vetendő, mert az erőgyűjtés egyik kntforrása lehet. De a kiben a szülői szeretet kiolt- hatlan érzete megvan, az gyermekei boldogulásában leli a saját boldogságát s ha most gyermeke pályaválasztása előtt van, azelőtt az itt említendő eszmék, időszerűségüket is tekintve, nem fölöslegesek. A jelenlegi terhes megélhetési viszonyok között, amidőn úgy az ipari, valamint a kereskedelmi élet pang, sok szülő csak a hivatalnoki pályán véli feltalálni gyermeke boldogulását s e pályára küldi. Ha ezen elhatározás a fiú szellemi képességeinek, hajlamainak, vágyainak s a szülő anyagi tehetségeinek tekintetbe vétele alapján jött létre, a kitűzött cél legtöbb esetben eléretik. Ha azonban a szülő és fiú között az említett szerencsés helyzet nincs meg, a szülő a mai társadalmat uraló, beteges irányú eszméknek engedve, gyermeke természetadta képességeinek tekintetbevétele nélkül, csak az öncélja megvalósítására törekszik, gyermekével csak mint anyaggal bánik el, kinek még nincs tapasztalásadta meggyőződési ismerete, —• tehát nem is teljesülhet saját vágya, akarata, — a következmény: vagy a tudomány rögös mezején való küzködés, sinylődés s a gyakori bukás okozta szülői megszomoritás, vagy az anyagi javak hiányában a sok nélkülözés, szenvedés, tengődő életmód a testi szervezet nagy kárára. Végeredmény a sorssal való elégedetlenség'. Tehát óvatosak s ne önkényüek legyünk gyermekeink pályájának megválasztásában. Feleljen az meg mindég az ő egyéniségüknék s ne erőszakoljuk őket kizárólag a tudományos pályákra. Sőt tárjuk fel az ő természetadta képességeiknek megfelelő gyakorlati pályák előnyeit, jóságait. Sajnos, nálunk , a helyzet ezen eljárásnak az ellenkezőjét tünteti fel. Szembetűnő a kereskedelmi, de különösen az ipari pályák mellőzése, lenézése akkor, a midőn középiskoláink osztályai közül több mint egyharmada az összes osztályoknak zsúfolt s a tanárok panasza meg általános az oda nem való elemek nagy száma miatt. Tagadhatatlan, hogy ezen kedvezőtlen jelenség a társadalmat vezető eszmékkel szoros kapcsolatban van. Nézzük a nyugat vagyonos, hatalmas államait, mily virágzó, élénk iparral és kereskedelemmel bírnak. A jólétet, a boldogulást a gyakorlati s nemcsak a tisztviselői pályán keresik. Céljaikat rendszerint el is érik, mert ipartermékeik a csíny, a szép ízlés, a művészet s minőség szempontjából az idegen országok hasonnemü gyártmányait felülmúlják, melyeknek következtében nemcsak belföldi szükségleteiket elégítik ki, hanem kivitelök által sajnos hazánkkal is szipolyozzák, elvivén tőlünk is száz meg száz milliókat. De ha iparunk fejletlen, erősítsük, nemesítsük; ez nemcsak egyéni, hanem hazafiul kötelesség is. E cél elérése feltétlenül megköveteli, hogy e térre iskoláinknak ne a selejtes elemeit küldjük, hanem ellenkezőleg azon kiváló tehet- ségüeket, kik a polgári vagy más középiskola alsóbb 6 osztályát jó eredményTÁRCZA. Dal . . . Fehér akácz illatozó szép virága: Alattad volt szivem első álmodása. Lágyan lengő lombod szivem szerelmének Játszi szavát ahogy leste, átadta a sebes szélnek. A sebes szél tova vitte messze tájra. Kihez szállt vón, nem talált a barna lányra.... Azóta, hej! siratgatom első álmom.... Minden évben lavasz tájon, fehér akácz virágzáson. Kürthy Károly. *■ És hiába, csak szeretlek . . . És hiába, mert csak szeretlek én téged, De mást akartam mutatni, Mutatni akartam, nem rajondom érted S nem foglak téged szeretni. Minek szeresselek, hisz sokan szeretnek. De nem tud úgy szeretni más. Becézni, ölelni, óvni a lelkemnek Senki, mint én, a csalódás. Féltelek és áldlak, védlek s megsiratlak, Boldog vagyok, ha sirhatok, Reménytelen, boldog s kósza, álmaimnak Néma áldozata vagyok. Ha nem szeretsz, engedd hogy én szeresselek, S hogy nézzem igöző kék szemed Álmaimban mindig téged keresselek S csókoljam forró kis kezed Engedd meg azt is, hogy imádkozzam érted, Hogy boldog, nagyon boldog légy. Engedd, hogy nézhessem tovább is szép szemed Hogy engem is boldoggá légy. (Budapest) Papp Tibor. Menyasszonyok. Irta: Elza. Az egyik merészen öntudatos. Amióta karikagyűrűt visel az ujján, villogó szeme még kihivóbban néz szerte a világban; tartása feszesebb, járása ruganyosabb, büszkébb lett. A ruháját még sikkesebben fogja, mint azelőtt és beszéde is mintha egy árnyalattal vakmerőbb, provokálóbb volna. A másik csöndesen mosolygó. Mintha elveszített volna önmagából valamit; a mosolya álmodozó lett, a nézése lágyan, félénken simogató. ^Kerüli az embereket s közömbös sietéssel surran az utcákon végig. Feszélyezi az emberek köszöntése; a beszéde szórakozott és nyugtalan . . Meglátszik rajta, ha egyedül van, hogy valaki hiányzik mellőle. Valaki, aki leikével összefonta lelkét, akihez hozzákapcsolódott minden gondolata, aki nélkül réveteg és bizonytalan egész egyénisége. — A vőlegényem Kairóba visz nászutra! — meséli büszkén az első. A legelőkelőbb hotelekbe fogunk szállni és a legelegánsabb table d’ hoteokon fogunk részt venni! Mi a ti tervetek ? — Tudja Isten! Mi oda megyünk, ahol elrejtőzhetünk majd az emberek elöl. Hiszen mi nem vágyunk senki, semmi után ! — A vőlegényem három levelet is ir nekem naponta, két kertészüzletben abonált, a szobám olyan, mint egy télikert. Mimózák, szegfűk virítanak minden sarokban. Meg aztán Kugler a mindennapi kenyerem. És menynyi ajándékot kapok ! Villogó szeme kihivóan mélyed a másikéba, mintha azt kérdezné : Nem irigyelsz ? A másik nem felel szóval, de a mosolya az az álmodozó, gyöngéd, boldog mosoly olyan világosan mondja: Az én vőlegényem szeret engem! Ennél többet nem adhat nekem és énnél többet nem kivánok tőle. Elhalmoz szeretettel a világ minden édességénél édesebben. Azt gondolod, hogy el lehet azt beszélni szóval? Azt gondolod, hogy megértenéd valaha, amit az én lelkem érez ? Az első hátraveti magát kényelmes karos- székében és tovább beszél: — Hat szobás lakást béreltünk. Inast is fogok tartani. A bútoraim pompásak lesznek. Lesz egy külön bohémszobám, bohém zsuro- kat logok rendezni. Szerepet akarok vinni a
