Nagykároly és Vidéke, 1912 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1912-05-29 / 22. szám
) \ * fr . % J * $ a fejlődésnek olyan jeleit mutatják, amelyek földmivelö népünk nagyarányú szellemi haladásáról tesznek tanúságot. Most, midőn keserves válság gyötrelmei bántanak bennünket, jóleső érzéssel gondolhatunk erre a nagy haladásra, amely évtizedekig folytatott kitartó munkának az igen szép és hasznos eredménye. Viribus unitis. Gróf Gsáky Albin mondása: „Mig a gyenge sopánkodik, erdőt szánt az erős.“ Az erő az összetartásban nyilvánul. Vállvetve, összetartó munkával könnyű célt érni. Már pedig minden munkánkat, tettünket, cselekedetünket csak azért hajtjuk végre, csak azért teljesítjük vágyainkat, óhajainkat, hogy sikert, jó eredményt érjünk el! Az embernek szabad akarata van. Legjobb belátása szerint kiki úgy intézi és azért, úgy végzi dolgát, hogy jó eredményt felmutatva, sikert érjen el. Ilyen szép dolog megvalósításáért küzd, fárad, tesz, munkálkodik a helybeli „Kölcsey egyesület.“ Ezen egyesület szép, jó és nemes dolgokért munkálkodik. A megdicsőült, boldog emlékű Kölcsey szelleme őrködik ezen egyesület felett. Lelki szemeim előtt megjelenik Ö. Amint életében Szatmár vármegye ügyei intézésében a vármegyeháza nagy termében mindenkor kivette a nagy munkából az oroszlánrészt a múltban, azouképen a jelen időkben is szelleme szintén a vármegyeházában irányítja e szép, jó és nemesért lelkesedő, munkálkodó, az ő nevét viselő egyesületet. Szükséges tehát, hogy mindenki szeresse, mindenki pártolja ezen egyesületet, mert Kölcsey szerint: „Csak az boldog, ki szerettetik és szeret.“ Boldog ezen egyesület, mert hívei szeretik, a. hívei, tagjai pedig azért boldogok, mert szeretik a „Kölcsey egyesület“-et. Valóban méltó ezen egyesület a szeretetre, hiszen mindig helyesen, jól, a nagy Kölcsey nevéhez méltóan, annak szellemében cselekszik. Vart társadalmi, van közművelődési szakosztálya. NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE Több, mint öt évvel ezelőtt egyik helybeli lapban foglalkoztam ezen eszmével, hogy nem volna-e helyes, ha a dalárda és zenemükedve-1 lök egyesülete a Kölcsey egyesületbe, mint j annak külön osztályai beolvadnának ? Annak idején ezen ügy megbeszélésével, illetve a tárgyalásoknak emlitett egyesületekkel való megindításával az egyesület négy tagja bízatott meg. A kocka tehát el lett vetve. Helyesen, jól vettetett fel ezen eszme. Miként a szántó-vető a jól megművelt talajra reménnyel veti a magot, azonosképen vetette fel az egyesület akkori alelnöke az emlitett eszme magvát és ha a talaj jó, termékeny lett volna, akkor itt is siker koronázta volna a szántó-vető, illetve az eszme felvető munkáját. De fájdalom! nem úgy történt! Értsük meg alaposan a dolgot! Ismét Kölcseyt idézem: „Eszed járjon előbb nyelvednél és tettednél.“ Azt hittem akkor, hogy ezen eszmét siker fogja koronázni, azt gondoltam, úgy véltem, hogy a kiküldöttek az illető körökkel a nemes ügyhöz méltóan, az erkölcsi és anyagi siker biztos reményében fognak intézkedhetni és ekkor már az után csakugyan a társadalomnak, a nagyközönségnek kellene megmutatnia, hogy miként érez a nagy Köl- cseyvel és az annak nevét viselő egyesülettel. Talán nem történtek meg a kellő lépések ! Vagy talán a dalárda és zenemükedvelők egyesüle „rangján alulinak“ tartotta az egyesülést, illetve az al, vagy szakosztályhoz való sorolást? Mindezt én nem tudom, régen volt ez, több mint öt éve történt. Pénzünk az most sincs, ezelőtt öt évvel sem volt valami sok. A múltban a közönség megoszlott a Kölcsey egyesület, dalárda, zenemükedvelők egyesülete és műkedvelői előadások meghallgatása között és annak pártolásában. Most még drágább világ van, mint öt évvel ezelőtt volt. De mégis pártolnunk kell az ilyen egyesületeket. Ha külön-kütön tartanak előadást, mindre elmenni sok, mert pénzünk annyi, nincsen, mindet pártolni nem lehet, nem tudjuk, nem bírjuk anyagiakban. Erkölcsi szempontból azonban pártolnunk kell. Tehát akkor mit csináljunk? Megmondom. Ha a hegy nem megy Mohamedhez, akkor Mohamed menjen a hegyhez. Össze kell olvadni tehát a Kölcsey egyesületnek, dalárdának, zeneműkedvelők egyesületének, a műkedvelők gárdájának. így igen szép műsort adhatnak elő s a műsor végén legyen mindenkor tánc is. így mindenkinek eleget teszünk s mindig telt ház előtt folyik I le a műsor, mert az egyik embert a dalárda dala, a másikat a zeneműkedvelők egyesületének szép zenéje, harmadikat egy szép, kedves monológ, vagy dialóg, vagy műkedvelői színdarab, negyediket pedig tánc a fogja vinni az estélyekre. Annak idején azt hittem, hogy eme egyesületek a jövőben, mint a „Kölcsey egyesület4 szakosztályai fognak működni, de nem külön- külön, hanem egyesült erővel! És mi fog történni ezután ? Mindenki fogja pártolni eme egyesületet, mert műsora az egyes szakosztályok tevékenységét fogja bemutatni. Összetartásban az erő! A dalárda és a zeneműkedvelők egyesülete, mint a „Kölcsey egyesület“ szakosztályai egyesült erővel — unitis viribus -— még nem működnek állandóan! Azonban megfigyeltem egy örvendetes és megemlítésre érdemes eseményt. A nagykárolyi ágostai hitvallású ev. egyház javára f. évi ápr. 28-án műkedvelői előadás volt tartva. A műsor első és negyedik pontja a városi dalárda éneke volt. A nagykárolyi önkéntes tűzoltó egyesület egy mozdony fecskendő beszerzésére saját pénztára javára, tehát jótékony célból a zeneműkedvelők egyesülete, a dal egyesület és több helybeli műkedvelő közreműködésével szinielőadás, zene, dal és mozgó fénykép előadással kapcsolatos estélyt rendezett. A műsor első és ötödik pontja szerint a zeneműkedvelők egyesülete, a harmadik és hatodik pont szerint a városi dalárda működött közre. Tehát dereng a hajnal! Az öt év alatt elvetett mag kezd kikelni és ha kikel, hiszem és reményiem, hogy életképes lesz. Legyen is. Rajta fel! Egyesült erővel! Viribus unitis. Mikcsa János. I városi tisztviselők helyzete. Szalay Lajos, verseci főmérnök összehívására a városi tisztviselők Budapesten nemrégen kongresszust tartottak. A kongresszus célja a városi tisztviselők országos szervezetének megteremtése volt, hogy az a tisztviselői kar, amelyet nem az állam lát el, mozgalmat indítóén hozzávaló más-más szinü kék lesz : égszínkék a ruha, ultramarinkék a kalap, buza- virágkók a a napernyő, sötétkék a cipő, tengerkék a selyemharisnya, anilinkék a retikül, zsandárkék a kesztyű, pasztellkék a . . . Pubi . . . elég már, a kék menyboltra ! Hiszen, aki rád néz is menten megkékül. Médy. Kékülsz bizony te az irigységtől 1 Jobb lenne ugyebár, holmi kóristánét, édes nőcskét, öltöztetni divatkékbe ? A nagyságos mama (szigoruau). Médy, ne locsogj illetlenségeket! Papa {aggódva). Szeretném én tudni, mibe kerül egy ilyen kék csoda ? Médy. Oh ne félj papa! Körülbelül kitelik a 400 koronából. Pubi. 200 esik rád! I Médy. {úgy tesz, mintha nem hallaná). Ha akarod mindjárt fel is sorolom a holmik árát hozzávetőleg; lássad milyen okos és takarékost kis lányod van neked. A kalapon kezdjük, mert a kalap ma a legdrágább. De azért én nem szánok rá többet 70—75 koronánál, vagy j legíölebb 80-at; mondjuk 80. A napernyőt megveszem 30-ért, azsuros selyemharisnyának 12. kor. a rendes ára, glacébőr cipőnek 22, csipkekesztyü csak 6 korona, de a retikül 20 lesz legkevesebb, fátyol és a ruhához illő j selyem porköpeny a szükséges selyem alsóval } együtt lehet 130 korona. Pubi. Elszörnyedek. 300 korona. Médy. Soh‘se szörnyüködjél! Még csak a hozzátartozó részleteket említettem. Most jön már maga a ruha, amelyet senki emberfia ki nem állít 200 horonán alul. Pubi. Szóval még a családi pótlékon túl is túl 100 korona. Médy. Ezt a csekélységet az én aranyos papám nem fogja megtagadni az ő kis lányától. Papa. Hízelgő kis macska ! Pubi. Én nem bánom, papa, de tartom a just: becsületbeli szükségem van a pénzre. Házibarát. Igaza van a fiadnak; nem vonhatod meg tőle, amit a törvény is neki szánt. Papa. De ha máris túllépjük a családi pótlékot, mi hasznom belőle? A nagyságos mama. Szégyeld magad! ügy beszélsz mintha nyerekedni akarnál azon, amit a magas kormány és törvényhozás nem neked szánt, hanam családodnak. Ebben pedig úgy vélném, feleség is benne foglaltatik. Papa {rémülten). Te is utazol arra a Szerencs étien családi pótlékra ? A nagyságos mama. Nem én! Én mindig szerény megadással viselem a sorsom; mindig kész voltam lemondást és nélkülözést tűrni. Más asszony persze számíthatna valami csinos meglepetésre, mikor ilyen váratlan pénz áll a házhoz; én nem kívánok semmit, semmit. Csak úgy veszek ruhát, kalapot felöltőt, mintha nem is fürdőre készülnék. Papa {ijedten). Fürdőre ! ? A nagyságos mama. Talán még ezt is sajnálod tőlem? Szépen törődsz az egészségemmel ! Peddig most nem is mondhatod, hogy nincs pénzed ; megkapod a családi pótlékot. Papa. Meg, meg ! Dehogy kerül ki belőle még a fürdő költség is ? Papa {a házibaráthoz). Látod, mi haszon lesz a családi pótlékból? Leszel szives egy újabb váltót zsirálni ? Házabarát. Hm ? Épen erre akartalak kérni én is, mint akit az uj törvény mellőzött. Nem részesültem annak áldásában : a családi pótlékban. — Mit szól hozzá ? ♦ * * * A junius 6-iki automobil verseny alkalmával, mint megbízhatatlan forrásból értesülünk, a jelzett utcákon 40 rendőr fog a rend fenntartására ügyelni, a városi állatorvos nagy segédlettel vonul ki az első segély nyújtásokhoz, a jelzett utcavonalakon aznap baromfit ölni, nem szabad, az összes iskolák zárva lesznek az előadások szünetelnek és a hivatalokban is szünetel a munka. A jelzett utcákon aznap csakis a rendőrség közegeinek felmutatott baleset elleni biztosítási kötvényekkel lehet közlekedni. * * * A városi képviselőtestület nagy lelkesedéssel megszavazta az uj pénzügyi palotához szükséges 600.000 koronát. A vármegye törvényhatósága azt helyben hagyta, néhány í ember kivételével. A pénzügyminiszter minisz- I téri biztost és műszaki embert küldött le városunkba, akik itt is-ott is telket néztek. Találtak is, nem is, s elmentek. És azóta . . . áll minden a régiben. A eső esik, némelykor a nap is kisüt és mi megvagyunk nyugodva, hiszen itt marad a pénzügyigazgatóság, most már egészen biztosan. És mig keresni indulunk azt az építkezést, mely egy gyönyörű pénzügyi palotát ad a városnak, rátalálunk egy épületre, ahová ép most költözködik be a „vármegyei számvevőség“. Szőjjük tovább a következtetések láncait vagy hagyjuk abba ? Mit szól hozzá ? ____ tKM TT Jodern plisérozás és tar,óf NZUTÁIFRPÁI »9SZfbb ruhatisz,,itás,: gouvlerozas 11 n J I n J L i\ ■ n L vegyileg szaraz utón! Hagykároly, Széchenyi-U. 43. SZ. (A róm. kath. elemi fiúiskola mellett.)
