Nagykároly és Vidéke, 1912 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1912-05-22 / 21. szám
XXIX. évfolyam. Nagykároly, 1912. május 22. 21. szám. NAGYKAROUT ÉS VIDÉKÉ Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden szerdán. Előfizetési árak: Egész évre .............................8‘— kor. Fé l évre.................................4-— „ Ne gyedévre.........................2•— „ Eg yes szám.........................—-20 „ Község i jegyzőknek és tanítóknak egész évre 6 kor. Főszerkesztő: Dr. Adler Adolf Felelős szerkesztő : Főmunkatárs: Rédei Károly. ifj. Somossy Miklós. Laptulajdonos és kiadó : a „Nagykárolyi Petőfi-nyomda Részvénytársaság“. Szerkesztőség : Kossuth-utcza 3. — Telefon 7. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76 Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyiittér sora 40 üli. Kéziratok nem adatnak vissza. „Erős várunk nekünk az Isten!“! „Aki igazán cselekszik, a világosságra megyen, hogy az ő cseleketei nyilván- j valók legyenek, hogy azok Isten szerint valók.“ János ev. 3. 21. Ha lelkünk el akar merülni a pünkösdi nagyszerű események hullámzó folyamába, zúgva tajtékozzanak bár annak habjai vagy lágyan zsongva folyjanak | gyenge fodrai, hallani fogjuk füleinkben csengeni szüntelenül a Kóburg magaslatán felhangzott éneket: „Erős várunk nekünk az Isten !“ Születése órájától ama sziklavárból szerte hangzik a nagy világban, s beszél az „Istenfélő férfiaknak minden nemzetségek közül, kik az ég alatt laknak, — mindezekről beszél ama pünkösdi lélek és ének, az Istennek szent nevében véghezvitt munkákról. Az 1547. évben történt. A Mühlberg mellett vivott szerencsétlen csata véget ért; a protestánsokat legyőzték, leverték, csaknem megsemmisítették. Melanchton, Jónás és Kruciger, a magasbatörő hitnek e három főoszlopa, száműzött volt; megtörve, némán mentek át a város utcáján, sötét éjszakán. Egy világos ablakból a komor éjszakába gyermekhang éneke csendül: Mi erőnkben nincs segítség, Bizony hamar elveszünk! mire az utcán menő férfiak könnyeiket törlik s a gyermek énekéből a megtört lelküek ismét hősi bátorságot mentettek. Ez ének újra eszükbe juttatta, hogy erős várunk nekünk az Isten s végig zengett az a zugó habokon. Csaknem száz évvel később két sereg áll harcra készen a lipcsei sikon szemben egymással. A svéd király melegen érző szivét a lelkesült bátorság átvezette a tengeren, hogy vérét ontsa a szent ügyért. Amint az éj homálya tűnik s a nap ragyogó sugarai • széthintik fényöket, negyvenezer harcos éneke zug a kora reggeli csöndben : Ha a világ mind ördög volna . . . s midőn az esthomály sötét szárnyait kiterjeszti élőkre és holtakra, letérdel katonái között a királyi vezér s a csaták zajának elülte után e szavakat súgta fülébe a halk szellő : Annál vagyon a győzcdelem! . . . S ismét, később, több mint száz évvel később, az ének komoly intése nem a csaták tüzébe vezet, hol a hősök véröket ontják, hanem Felsö-Ausztria fővárosába, hol egy édes anyának forró könnyei hullanak. Vagy hitét kell elhagynia, vagy szerette gyermekeit! S im az édes anya leveszi tekintetét gyermekeiről, feltekint a magasba s 'könnyárba fuló hangon zokogja a szent ének szavait: Ha testünk elvész, Vagyonunk elvész, Hitünk nevünk s éltünk És minden gyermekünk: A menyország megmarad nekünk ! S igy, valahányszor a viz habjai zúgva tajtékoztak, a hab zúgásába belevegyült mindenkoron a pünkösdi ének zendülése is: Erős várunk nekünk az Isten ! És a pünkösdi lélek erejére szükségünk van nekünk is és ma is, sőt ma talán inkább, mint egykor. És Ö mellénk is áll, csak hallgassunk szavára, csak kövessük intését, csak ne vonjuk ki magunkat hatása alól. Ne vonulj vissza lanyhán, merő közönyösségből ott s akkor, ahol és a mikor Istennek lelke serkentve buzdit, hogy szived legszentebb hitéről bátor igékkel bizonyságot tégy; ne némuljon el ajkad a gúnytól való félelemből akkor, midőn a vakmerő gúnyolódást az önTÁRCZA. ELEGEDETTEN. Nem Jcufárszellemü Zsibvásárt élet, Mitől fáradt lelkem Frissülést remélhet; Aranynak, ezüstnek Garmadát sem kérem Soha az Istentől, Nem való az nékem. Sohsem áhítoztam Es nem fogok soha Vágyakozó szívvel Tülekedni oda, Ahol külsőségek Cifra gúnyájába A szeretet is csak Eszközül vett árva. Nevessenek rajtam, Sőt a hátam megett, Hitvány törpelelkü Hülyének címezhet: Emelt fővel járok; Bár kevésre érek, Mégsem ejthet foglyul Anyagias érdek. Az igazak utján Hadd vérezzék talpam! Jutalmamra szolgál, Hogy néhol akadtam Olyanokra, kiknek Lelkivilágában Embertelenséget Fikarnyit sem láttam. Nem dölyfösség bennem Csak magyar önérzet, Hogy kegyvadászásra Hajlamot nem érzek; Hyen formán pedig Szíriek között járok S alig valósulnak Ifjúkori álmok. Miként kohó tüze, A régi eszmények Lelkem közepében Forrongnak és égnek; Ha célokhoz többé Soha nem találok, Mégsem csaltak meg a Lobogásos álmok. Sikertelenségben Tűnhet valamennyi; Valóság már, amit Nem pótolna semmi, Mert, amit Istentől Leghöbb vággyal kértem: Családom körével Leszállt a menny értem. Károlyi Tóth Lajos. Jön! A Nagy testvérek Jön! Cirkusza. Magyarországon közkedvelt mülovarda-vállalat. — Elsőrangú bel- és külföldi artisták és artistanők. — Amerikai mintára teljesen fedett nagy sátor. — Kitünően idomított fajlovak, jgj Megnyitó előadás f hó 25-én szombaton. (§j Bővebbet a napi falragaszok. Tisztelettel Nagy testvérek. I g5^9Ct^CCCgBC^6gC^gC^bCOCCCCCOCC(XCCCCaC)tMcŐfcCCCCCCCCCfcCCCCCOCCCCCCCCCCCCiCOCCCCOCCCCCCCCCCCC)CC I r
