Nagykároly és Vidéke, 1912 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1912-05-15 / 20. szám
3 irat tárgyában kelt indítványát a közgyűlés határozattá emelte. A közgyűlés helybenhagyta városunk képviselőtestületének a „Korparéti birtok“ eladására, valamint a polgári fiú- és leányiskola építésének vállalatba adására vonatkozó indítványát. A vármegyei szabályrendeleteknek Kálnay Gyula főispáni titkár által összeállított és tárgymutatóval ellátott gyűjteményének felülvizsgálására a közgyűlés egy bizottságot küldött ki. Különösen megemlitendőnek tartjuk még, hogy a közgyűlés határozattá emelte dr. Makray Mihály nagybányai polgármesternek az egész vármegye területén fel és leadott áruk után szedhető vám engedélyezésének kérelmezése iránti indítványát. A magyar görög katholikus püspökség. Nem tartozom a román egyház kebelébe; épen ez okból távol van tőlem, hogy beleavatkozzam azon mozgalomba, melyet a nagykárolyi román egyház értelmesebb tagjai és polgári állású vezetői indítottak abból a célból, hogy templomukba az általuk nem értett román nyelv helyett a magyar nyelv használatát vezessék be. E sorokat sem Írtam volna meg, ha e mozgalommal kapcsolatosan a magyar nyelv ellenségei a magyarajku gör. katholikusok küzdelmét jelenlegi és jövő helyzetét önző okokból hazug és ferde állásba nem akarták volna állítani. Hogy a nagykárolyi román egyház világi vezetőinek küzdelmét a kevésbé értelmes hívek előtt, kik ezen egyházban kétségtelenül többen vannak, mint az értelmesek, — népszerűtlenné tegyék, a hívek közé dobták azt a hazugságot, hogy az uj püspökség területén a szertartás nyelve görög lesz és a szertartást a csak magyarul beszélő hívek ép úgy nem fogják érteni, mint a hogy nem értik jelenleg a román egyház hivei a román nyelvet; nincs ok tehát arra, hogy a nagykárolyi vagy bármelyik román egyház átmenjen az uj püspökség joghatósága alá. Ez hazug és rosszakaratú állítás, mellyel meglehet ingatni az értelmetlen tömeget, de nem az értelmes és gondolkozó embert. Papi forrásból tudom, hogy az uj püspökség területén a magyar nyelv a szertartások végzésében ép úgy fog érvényesülni, mint a hogy érvényesül ma a munkácsi egyházmegye területén a magyar ajkú gör. katholikusoknál. A külömbség csak az. lesz, hogy a mit a magyarajku gör. kath. papok a szent misében ma ó-szláv nyelven mondanak, azt az uj egyházmegye területén ó-görög nyelven fogják mondani. Ez a görög nyelv a szent misében két három mondatra fog szorítkozni. Azt a hazugságot is a nép közé dobták, hogy uj vallást akarnak behozni azok, a kik az uj püspökséghez akarnak csatlakozni. Mi sem természetesebb, ha az értelmetlen ember ily kijelentésre azt mondja a román egyház világi vezetőinek: „már én csak maradok a magam vallásában, nekem nem kell uj vallás“. A ki igy védi a 99 százalékban, tiszta magyarokból álló román egyházban á román nyelvet, az megérdemelné, hogy bíróság elé állítsák. A „Közérdek“ 18-ig számában olvastam, hogy a román lelkész egy kérvényt mutatott híveinek, a melyben kéri a romai Szentszéket, hogy engedje meg a nagykárolyi román templomban a magyar nyelv használását oly arányban, mint az az uj püspökségben lesz; egyben azt is kéri, hogy engedje meg a Szentszék a nagykárolyi román egyházban azon híveknek, kiknek tetszik, a magyarajku egyházba belépni. Mondhatom, hogy ez a legfurfangosabb eljárás, ami elképzelhető. A román lelkésznek esze ágában sincsen, hogy templomába a magyar nyelvet bevezesse, de az a célja, hogy az uj püspökséghez való átcsatolást megakadályozza. Ha a román hívek abban a reményben, hogy templomukba a magyar nyelvet befogják vezetni, belenyugosznak abba, hogy a nagyváradi román püspök joghatósága alatt maradnak, küzdelmük célját soha sem fogják elérni. Tegyük fel, hogy ma a nagyváradi román püspök megígéri a híveknek, hogy ha az uj püspökséget felállítják, — melyből Nagykároly hiányozni fog — a magyar nyelv használatát megengedi. Most azt kérdem a román egyház világi vezetőitől, hogy mit fognak akkor tenni, ha miután Nagykároly nem csatlakozott az uj püspökséghez, azt fogja mondani a püspök, hogy román püspökség alatt a magyar nyelvet nem engedélyezi (nagy urak mindig találnak kibúvót, ha Ígéretüket nem tartják meg). Minden esetre boszankodni fognak, szidni fogják a püspököt, ami neki nem fog ártani és 5—10 család átfog menni a magyar ajkú egyházba. De hiszen épen ezt akarja a román lelkész, midőn oly előzékennyen tessékeli ki egyházából magyar érzésű híveit, mert ezek után minden kellemetlenkedés nélkül fogja megtartani Nagykárolyban, egy tősgyökeres magyar városban, román nemzeti egyházát. Én itt elárulom, mert a legjobb forrásból tudom, hogy Nagykároly fel van véve azon lelkészségek közzé, melyek az uj püspökséghez fognak csatoltatni; meg vagyok győződve, hogy ezt tudja a román lelkész is püspökétől és azért oly előzékeny a magyar nyelv használatának ígéretében, hogyha lehet, beszélje rá népét, hogy tiltakozzanak az átcsatolás ellen. A vezetőktől függ, hogy mit fognak cselekedni. Minden esetre legjobban tennék, ha nem tennének semmit, hanem bevárnák a döntést, mely őket úgy is az uj egyházmegyébe fogja csatolni, hol más óhajukat mind el érik és egyesülve a két gör. kath. egyház egy fényes és tiszteletre méltó nagy egyházat fognának képezni, mely egyháznak tagjai egyesült erővel kivívnák a városban is az őket megillető helyet. NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKI TT7it szól hozzá ? (ifj.) A gyermeknapnak kellene beharangozni s az embernek meg meg eszébe jut a már százszor meghányt-vetett gondolat: miért olyan nehéz, radikális módon, a dolgoknak fenekére nézni? íme, urinőknek és szép lányoknak kell felkerekedni, hogy a nyílt utca sorára kiülve, szelíd s néha nem is épen szelíd erkölcsi kényszerrel csalogassák kj a járókelők zsebéből a filléreket, hatosokat éé koronákat. Az igy kimosolygott jótékony alamizsnából kellene összejönnie annak az egy millió, vagy több millió, vagy sok millió fillérnek, ami az elhagyott szegény gyermekek nevelésére szükséges. Volt egyszer egy gazdag bölcs ur s annak a kertjében volt egy csúnya mocsár. A mocsár gyermekei: a békák, lármájukkal zavarták a gazdag bölcsnek aranyálmait. Nosza kihirdette, hogy nagy jótéteményt művel, aki elhallgattatja a mocsár gyermekeit. Jószivü nők, irgalmas leánykák sereglettek a kert útjaira s nyájasan kérlelték az utánjárókat, segítsenek elhallgattatni a mocsár gyermekeit. A szép kérést nem is tagadta meg senki s mihamarább úgy el voltak látva a mocsár gyermekei, hogy bízvást lehetett remélni: most már csak elhallgatnak az istenadták s nem zavarják többé a gazdag bölcsnek aranyálmait. Hanem a szép jó cselekedet s minden buzgó igyekezet kárba- veszett egy nagy, gonosz ellenségnek azon a bűvös praktikáján, hogy a mocsár gyermekei mindig tovább szaporodtak. És a jótevő szépek hiába kérték, készséges urak hiába adakoztak; a mocsár gyermekei egyre többen lettek s évről- évre nagyobb lármájukkal háborgatták a gazdag bölcsnek aranyálmait. A baj mind nagyobb lett és senki nem bírta megtörni a gonosz varázslatot. Egyszer aztán mikor bételtek az idők, arra jött egy szegény bolond. Meghallotta milyen byj van ott a szép nagy kertben s szóra fakadt rá emigyen: „Oh te gazdag bölcs, minek fárasztód a te jóakaró barátaidat és szép barátnőidet hiába! Szárittasd ki a mocsarat: akkor majd nem lármáznak, nem is lesznek a mocsárnak gyermekei!“ A gazdag bölcs megfogadta a szegény bolond jótanácsát. A magyar állam hogyne volna gazdag, hiszen 500 milliókért építtet Dreagnouth-ot; s hogyne volna bölcs, hiszen törvényt csinált a gyermekvédelemről. A szegény elhagyott gyermekek védelméről; a mocsár gyermekeiről. Nagyra is van e törvénnyel, nem akar a fejébe férni, hogy az évröl-évre megindított közjótékonysági körséta s általános adakozó készség dacára a Gyermekvédő Liga tized-, huszad-, századrészét se bírja ellátni az elhagyott szegény gyermekeknek. Fenekére nézni a dolognak nálunk nem szokás. Ném szép hölgyek s jótékony uraknak alamizsnás fáradozása, hanem az államhatalom komoly, radikális hozzálátása tudna itt csak segíteni. A nyomort kellene megszüntetni: majd nem lenne többé elhagyott gyermek. Hol vagy szegény bolond, aki mondod: „szárítsátok ki a mocsarat!“ — Mit szól hozzá? HÍREK. Személyi hírek. Csaba Adorján, vármegyénk főispánja hétfőn Szatmáron elnökölt a közigazgatási bizottsági ülésen és a városi közgyűlésen és este visszatért székhelyére. — Placzhy Gyula kir. tanácsos, pénzügyigazgató hétfőn délelőtt Szatmárra utazott, hogy részt vegyen a közigazgatási bizottság ütésén és este hazaérkezett. — Debreczeni István kir. tanácsos, polgármester a polgármesterek értekezletén és a városok congresszusán való résztvétel céljából ma a fővárosba utazott. Cukornap városunkban. A „József kir. herceg Szanatórium-Egyesület“ fiókegyesületó- nek felállítása, illetve az erre szükséges költség gyűjtésére vasárnap cukornapot rendezett Ilosvay Aladárné, vármegyénk alispánjának neje, szombat este pedig a Magyar Király kávéházban thea-estelyt rendezett, melyen igen szép számú közönség vett részt. A jótékony célra meglehetős nagy összeget gyűjtöttek a „cukrosok.“ Vármegyénk közigazgatási bizottsága pénteken tartotta meg e havi rendes közgyűlését. Az alispáni jelentés megemlékezett a tavaszi árvizekről, melyek nagyobb károkat nem okoztak. A múlt hó folyamán útlevelet kapott 366 egyén, visszavándorolt 56' egyén. A kir. tanfelügyelő jelentése szerint f. évi szeptember hó 1-én 8 uj állami iskola kezdi meg működését. A tiszti főorvos jelentése szerint a múlt hónapban a vármegye egészségügyi helyzete kedvező volt. A pénzügyigazgató jelentése szerint 1912. április hóban befolyt egyenesadóban 37,683 K, hadmentességi díjban 1309 K, bélyég- és jogilletékben 56,757 K, fogyasztási és ital adóban 16,350 K. A kir. ügyész jelentése szerint a vármegye területén levő bírósági fogházakban áprilisban letartóztatva volt 184 férfi, 29 nő. Az egész hó folyamán szabadult 166 férfi és 26 nő. Gyászeset. Serly Antal erdődi kir. al- járásbiró, városunk szülötte, f. hó 12-én 40 éves korában rövid szenvedés után Erdődön elhunyt. A halottat városunkba szállították és itt tegnap nagy részvét mellett tették örök nyugalomra. A Nagykároly! Dalegyesület választmányi ülése, f. hó 15-én, tegnap volt a városháza rajztermében este 7 órakor. A központi dalszövetség leirata folytán, mely a verseny dalok nyilvánosság előtt való előadását rendeli el, elhatározták, hogy junius hó 9-én egy estélyt rendez, amelynek programmja ezen dalok előadása és még más érdekes szám. Kiküldték továbbá az augusztusi István Király népünnepély rendező bizottságát, amely a tűzoltó szövetség rendezőbizottságával karöltve fogja rendezni az ez idei nagy népünnepélyt. ITlodern tartós V m 4 |T*á IC'D D7\l plisérozás és gouvlérozás l| M J I M J L l\ i M L Legszebb ruhatisztitás Vegyileg száraz utón! Tlagykároly, Széchenyi-U. 43. SZ. (A róm. kath. elemi fiúiskola mellett.)
