Nagykároly és Vidéke, 1912 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1912-05-15 / 20. szám
XXIX. évfolyam. Nagykároly, 1912. május 15. 20. szám. lAGYKABOUr ÉS VIDÉKÉ Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagyk árolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlöny e Megjelenik minden szerdán. v* \ “HU* Előfizetési árak: Egész évre .............................8‘— kor. Fé l évre..................................4-— „ j Negyedévre.........................2‘— „ Egyes szám . . ‘.................—‘20 B Kö zségi jegyzőknek és tanítóknak egész évre 6 kor. Főszerkesztő: Dr. Adler Adolf Felelős szerkesztő: Fömunkatárs: Rédei Károly. ifj. Somossy Miklós. Laptulajdonos és kiadó : a „Nagykárolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. Szerkesztőség : Kossuth-utcza 3. — Telefon 7. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76 Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 öli. Kéziratok nem adatnak vissza. Egy rendelethez. (ifj.) Ritkán találkozik kormányható- sági intézkedés annyi lappangó ellenszenvvel, mint az e hó 4-én életbelépett fegyvertartási rendelet. Minden gyáros, kereskedő, magános szigorúan utasítva van a birtokában lévő mindennemű lőfegyvert, nyilvántartás czéljából pontosan bejelenteni az illetékes rendőrhatóságnak. A Werndl-puskától a Browningon át a Flaubertig, a golyók és töltények mennyiségével együtt. Ha régi kovás puska vagy valami játékpiszloly rozsdásodik a ház körül, annak sincs kegyelem adva. Minden gyanús itt, ami lő. Nem csoda, ha a sanda gyanú visszalö. Az emberek a malom alatt összedugják a fejüket. Dehogy is hiszik el, hogy a rendelet igazi czélja a közbiztonság nagyobb védelme. Ezt csak ürügynek tartják, amely mögött mélyen járó politikai okok rejtőznek. Ilyen mellékes alkalmak is szomorúan világítják meg, milyen káros állapot az, ha egy nemzet testében bennefészkel egy mindig salgó ártalom. Ha nem tüzel is íolyton, de mindig bánt és fáj és szőrit. Ez a káros rész a nemzet testében az állandó bizalmatlanság azok ellen, akik sorsát intézni hivatják. Sok százesztendő keserű tapasztalása tanúsítja, milyen alapos, mennyire alapos ez a bizalmatlanság. Nem egv-két ■ öngyilkosságot, nem valami véletlen balesetet akar ez a rendelet meggátolni,, rebesgetik mindenfelé. Még csak nem is egy uj adó alapjának készült. Az a czélja, hogy adandó esel- I ben, ha majd ismét készül valami, az ! önkény hatalma kész listával a kezében egyenesen rátehesse a kezét, rövidesen képes legyen elkobozni minden fegyvert, amit a magyar a maga nemzeti védelmére fordíthatna. Hogy támadhat ilyen gondolat ? S hogy lehet az, hogy millió ember egyszerre gondolja ugyanezt s aki mégis mástól hallja, az is menten befogadja? Van-e még olyan szerencsétlen nemzet a világon, mely az indokolt bizalmat- ságnak ekkora mértékével ébred, kél és fekszik ? Kerek e világ minden tájékán, ahol jóravaló emberek józan társasága alkot államéletet, királyok és dinasztiák mindenütt arravalók, hogy a nemzet legfényesebb expositurái legyenek. A kormányok arravalók, hogy a népek szuverén akaratának végrehajtói gyanánt szolgáljanak. Csak a magyart veri a sors balkeze oly nehezen, hogy a maga hozta törvényeinek legfőbb végrehajtójától, saját megbízott kormányától kell féltenie jólétét, önállóságát. Az a gondolat is, hogy : le-^z még még egyszer valami, a Duna—Tisza or- országának különlegessége. Hallatlan az másutt, hogy egy királyát tisztelő, más népeket becsülő, törvénytartó, jóerkölcsü népnek mindig készen kell állnia. Mindig készen kell lennie, mintha nem egy érdekközösséggel szorosan összefűzött szomszéd, hanem egy érdekellentéttel elválasztott ellenség volna az, akivel rossz sors, rossz órával összekovácsolta. Avagy a bölcsek is tesznek néha bolondot s csakugyan itt volna a magva a soha el nem alható gyanúnak ! ? De hát akkor milyen bölcsesség volna az, mely fenntartani, sőt még szorosabbra fűzni igyekszik az elevenbenvágő köteléket? Okos dolog-e, jó állapot-e, hogy abban kell felnőnie minden újabb nemzedéknek, hogy csak egy nagy leszámolás árán javíthat közállapotain. Önálló országnak független polgársága úgy TÁRCZA. fl gyilkos kőszobor. Irta: Zoltán Vilmos. A firenzei Caffe Garibaldi különszobájában hangos volt az élet. Ettore Gaetani, a fiatal törvényszéki jegyző tartotta legénybucsuját néhány meghitt barátjával. Ettorét mindenki szerette. Egyike volt a gondviselés ama kisszámú kiválasztott gyermekeinek, kiket a szerencse bőven elhalmoz minden adományával. Testi szépségén és erőn kívül ragyogó elme, nemes szív és tekintélyes vagyon jutott osztályrészéül. Ezt a sors most azzal tetézte, hogy neki juttatta feleségül a virágok városának egyik ünnepelt szépségét, conte di Catena nyugalmazott ezredes gyönyörű leányát: contessina Elvirát. Ettore Gaetani, kit az esküvőtől már csak rövid néhány nap választott el, úszott a boldogságban s örömében őszintén osztoztak barátai, kik irigység nélkül szemlélték szédületes szerencséjét. A lakoma már a vége felé járt s a fiatal- j cangolta a balkarját. Nos, ezzel az oroszlánemberek Veuve Cliquot isteni nedűjétől fel- nal gyűlt meg a bajom. Azt álmodtam, hogy hevülve élvezték maniiláik zamatos, finom amikor elmentem mellette, kedvem kereke- füstjét, mely kék fellegekben gomolygott a dett belekötni a haragvó állatkirályba. Sze- csillár izzólámpái körül. Valaki az álomvilágra mébe nevettem és karomat tövig beledugtam terelte a beszédet s Ettore igy szólt: j a torkába. És képzeljétek Csak, a kőoroszlán — Ha az álmokra adni lehetne, akkor most (leharapta karomat, én eszméletlenül vissza- I boldogság helyett halál és pusztulás várna hulltam a kövezetre és elvéreztem . . . j rám. A kis Enrico Rienzi, a bolondos bersaglierí Tíz szempár kérdőleg fordult Ettore felé s hadnagy, aki iegkevésbbó bírta a pezsgőt és ez igy folytatta: tökéletesen elázott, bambán rábámult a be— Képzeljétek csak, az elmúlt éjjel azt ál-; szélőre, ám a többiek, Ernesto Cola kivételé- j modtam, hogy meg kellett halnom. És még I vei, hangosan kaczagtak. hozzá milyen különös körülmények közt! Va- Cola, akit az a gyanú terhelt, hogy álnév ; lamennyien láttátok és ismeritek azt a hatal- alatt érzelgős verseket ir a helyi lapókbá, inas kőoroszlánt, mely a piazetlán áll, közvet- nagyképüsködni kezdett. lenül a palazzó Bomeili bejárata előtt. Nem — Az álmokkal nem jó tréfálni —szóit.— valami mestermü, de a késői reneszánsz ér- » — Nem is olyan régen egy nagynéném dekes emléke s ahogy tátott torokkal ott áll j ravatalon látta önmagát s harmadnapra meg- s kegyetlen tekintettel fogát vicsorítja a járó- halt. kelőkre, tagadhatatlanul kellemetlen érzést tá- A többiek hangos kaczagással elhallgat- I maszt az emberben. A Bomelliek egyik őse, tatiák a vészmadarat s legvidámabban Ettore ! Ugo, a félkarú oroszlánvadász készítette ama kacagott. Ezalatt a szobában, melyben kék ! fenevad emlékére, mely Afrikában összemar- ködfelhőkhöz hasonlóan gomolygott a czigaBIKSZAD gyógyfürdő, M (Szat mármegye). Megnyitás május hó 15-én. Meleg ásványvizfürdők, szénsavas fürdők, hidegvizgyógyintézet, in- halátió, 160 kényelmesen berendezett szoba, vízvezeték, acetelin világítás. Vasúti állomás, posta, távirda, telefon interurban helyben. Elő- és utóévadban államig tartózkodásnál a szobaárakból 30Vo engedmény. Pürdőorvos dr. HOFFMANN OSZKÁR. jg| Prospektust ásványvízről, árjegyzéket és mindennemű felvilágosítást kívánatra' készséggel küld' mamám A fürdöigazgatóság.
