Nagykároly és Vidéke, 1912 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1912-04-24 / 17. szám
XXIX. évfolyam. Nagykároly, 1912. április 23. 17. szám. NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. Nagykároly városhivata os hirdetéseinek közlönye. megjelenik minden szerdán. Előfizetési árak" Főszerkesztő: Szerkesztőség: Kossuth-utcza 3. — Telefon 7. r, . ' . Br. Adler Adolf ; Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76 Egész evre .............................8-— kor. „ , FpI p vrp 4.-__ Felelős szerkesztő: Fomunkatars: ; Bérroentetlen leveleket előttünk ismeretlentől Ne gyedévre..................................2-— Rédei Károly. ifj. Somossy Miklós. nem fogadunk el. . • . ■ . • • ” Hirdetések jutányos áron kozoltetnek. Egyes szám.............................— '20 „ Laptulajdonos és kiadó : Kö zségi jegyzőknek és tanítóknak egész évre 6 kor. | a „Nagykárolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. | Nyüttér sora 40 fill. Kéziratok uem adatnak vissza. A magyar nép jovoje. Csodálatra méltó őserö lakozik a magyar népben. Folytonos üldöztetések között, hajtva az erősebb törzsek, nemzetektől, lép a történelem színpadára, amidőn a Kárpátoktól koszoruzott s mintegy természetes védőfalakkal körülvéve megtelepszik mai hazájában. Az időtől kezdve története, csakúgy, mint ezelőtt: a küzdelmek szakadatlan láncolata. Nagyobb, erősebb, hatalmasabb nemzetek vesztek el, tűntek le a történelem színpadáról. A nemzetet emésztő testvér- háborúk, a tatárjárás, a törökpusztitás, egyes uralkodók gyilkos, nemzetünket jogi jellegéből kivetkőztetni iparkodó, szabadságát, függetlenségét megsemmisíteni igyekvő politikája nem birt erőt venni azon az őserőn, amely a magyar fajban van. A nemzetben lakozó öserőnek, az egész világot bámulatba ejtő megnyilatkozása, az 1848—49-iki dicső szabadság- harc. A jobbágyság eltörlésénél, a jogokkal felruházott milliókkal gyarapodott magyar nemzet igy megsokszorozott erővel veszi fel a küzdelmet évszázados elnyomói ellen. Ám a túlerő győzedelmeskedett ! A népszabadság vezérei akasztófa, golyó s nehéz rabsággal büntetve s maga a nemzet alkotmányos szabadságától, emberi jogaitól megfosztva szenvedi végig, a csaknem két évtizedig tartó szomorú és nyomora elnyomatást. A kiegyezés óta 55 év telt el. A nemzet ereje félelmesen megnőtt ... de terhei is megsokszorozódtak és ez a teher annál nyomasztóbb, kétségbeejtöbb, mert legnagyobb mértékben azoknak a vállaira nehezedik, akik a legszegényebbek s akik az alkotmány sáncaiból ki vannak zárva. Az a küzdelem, amelyért annak idején Széchenyit parasztlázitőnak nevezték . . . az a küzdelem ujult erővel tört ki; a nép követeli emberi jogait; követeli, hogy ott, ahol eddig róla és nélküle gondoskodtak, neki is legyen megfelelő képviselete. És a függetlenségi és 48-as párt programmjá- hoz híven követeli az általános, egyenlő, titkos, községenkénti választói jog törvénybeiktatását s amig ez meg nem történik, nem engedi az újabb százmilliókat felemésztő katonai javaslatokat törvényerőre emelni. Igen! ha a demokratikus választójog törvénybe lesz iktatva, ha ennek! alapján mindenki szabadon, meggyőzödé- sében sem pénz, sem hatalmi erőszak, j sem semmiféle presszióval nem befolyásolhatva gyakorolhatja választói jogát: akkor majd nyilatkozzék ez a népparlament: látja-e szükségét az újabb nagy terheknek s ha igen, találja meg a módját annak, hogy azt a nagy terhet, a hazának minden egyes polgára tényleges jövedelmének meg- \ felelő arányában viselje. Két alternativa előtt áll tehát a kormány: vagy erőszakká' töri le a függet-^ lenségi-párt küzdelmét, amit — tekintettel az 1904. évi november 18-ára s az azt követő megtorlásra — aligha fog megtenni, vagy uj választásokat rendel el. Ha Lukács, az uj miniszterelnök szintén nem hajlandó a választójogi reform gyors és radikális megoldására — amint a jelek mutatják, elkerülhetetlen az uj választások kiírása. A parlamentben ismételten el is hangzott már a népre való appellálás fenyegetése. Van-e hát még őserő a magyar népben, van-e benne annyi energia, hogy le tudja rázni magáról azt a démont, amely a legutóbbi választáskor megülte lelkét? Az az őserő, mely a századokon át tartott viharokban, az alkotmány és vallás- szabadságért vívott harcokban s a dicső 48—49-iki szabadságharcban megnyilatkozott s amely a már-már végpusztulásba jutott magyarságot meg tudta menteni s fenn tudta tartani .... megnyilatkozik-e az ő fenséges — s ha kell — félelmetes erejével, hogy sorsának intézését azok kezébe tegye le, akik az évezredes Magyar- ország tradícióinak letéteményesei s a megalkotandó modern Magyarország kiépítésére hivatottak ? A magyar nép jövője függ ennek az őserőnek a megnyilatkozásától ! Hazánk polgársága felismerte már — a nemzetünk sorsát eldöntendő küzdelemben kötelességét s bizonyára minden ,erejénél azon fáradozik, hogy vállvetett munkájával megalapozni segítse a modern Magyarország jövőjét. Úgy legyen ! I A vármegye közgyűlése. Nemcsak a két város: Szatmár és Nagykároly, hanem az egész vármegye közönsége által nagy érdeklődéssel várt és kisért törvény- hatósági bizottsági közgyűlés folyó hó 18-ikán d. e. fél 11 órakor lett megtartva a vármegye- háza nagytermében, szokatlanul nagy érdeklődés mellett. A törvényhatósági bizottsági tagok is tekintélyes számban jelentek meg. A hallgató s érdeklődő közönséggel zsúfolásig megtelt a hatalmas terem. Az érdekes s izgalmas lefolyású gyűlésről a következőkben számolunk be: Csaba Adorján főispán pont fél 11 órakor nyitotta meg a vármegyeháza nagytermét zsúfolásig megtöltő közönség előtt a közgyűlést és azonnal felolvastatta a vármegye állandó bizottságának határozatát, amely javasolja Nagykároly r. t. városa képviselőtestületének a pénz- ügyigazgatösági palota építésére felveendő 600 ezer koronás kölcsönének jóváhagyását. Óriási, szűnni nem akaró „elfogadjuk!“ „elfogadjuk !“ kiáltás hangzott fel a határozat felolvasása után. Midőn végre elnöklő főispán ismetelt csengetéssel csendet teremtett: Böszörményi Sándor szólalt fel, tiltakozván az állandó választmány javaslatának elfogadása ellen. Azt az unos-untalan hangoztatott egyetlen érvet emlegetve, hogy Nagykároly városának fekvése nem felel meg megyei központnak, újabb meggyőző érveket nem tudván felhozni: Szatmár városának előnyeit fejtegette. Végre indítványozta, hogy a közgyűlés ne hagyja jóvá az állandó választmány javaslatát. Elnöklő főispán ismételt felvilágosítására, hogy a szónok felszólalásában semmiféle indítványt nem tett, hanem csak a javaslat elfogadását ellenezte, — Böszörményi bizottsági tag elállóit meg nem tett indítványától. Általános nagy figyelem közepette szólalt fel ezután dr. Róth Ferenc kir. törvényszéki elnök. Szerinte az előtte szóló egészen más dologról beszélt, mint ami a szőnyegen levő kérdést illeti. Ugyanis nem arról van szó, hogy melyik város kapja meg a pénzügyigazgatóságot : Szatmár-e vagy Nagykároly, ezt a nagy- fontosságú kérdést majd magasabb szempontból Ítélve, eldönti a pénzügyminiszter. Most egyszerűen csak a felett kell dönteni, hogy Nagykároly városának határozatát jóváhagyja-e a közgyűlés, vagy nem? Ezt a határozatot kelt tehát megbírálni alakjogi és anyagjogi szempontból. Miután pedig az e két szempontból kifogás alá nem eshet, javasolja annak jóvá BIKSZAD gyógyfürdő m (Szatmármegye). Megnyitás május hó 15-én. Meleg ásványvizfürdők, szénsavas fürdők, hidegvizgyógyintézet, in- halátiő, 160 kényelmesen berendezett szoba, vízvezeték, acetelin világítás. Vasúti állomás, posta, távirda, telefon interurban helyben. Elő- és utóévadban állandó tartózkodásnál a szobaárakból 30% engedmény. Fürdőorvos dr. HOFFMANN OSZKÁR. 0 Prospektust ásványvízről, árjegyzéket és mindennemű felvilágosítást kívánatra készséggel küld wmmmm A fürdöigazgatóság.
