Nagykároly és Vidéke, 1912 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1912-04-17 / 16. szám
2 gyár nemzet részéről hálátlanságot tapasztalt. Hálátlanságról beszél a miniszter, hálátlansággal vádol a király ? Hallatlan dolog ! Mi vagyunk hálátlanok a király iránt ? Mi, a magyar nemzet? Hát ki ültette a magyar trónra a Habsburgokat ? Nem a magyarok ? Hát kik tették örökös királyokká Magyarországon a Habsburgokat? Nem a magyarok ? Hát ki védte meg Mária Terézia trónját ? Nem a magyarok ? Hát ki ontotta vérét a franciák, a németek, az olaszok elleni háborúkban, amely háborúkat nem a magyar nemzet, nem a magyar trón érdekében, hanem kizárólag a Habsburg-dinasztia érdekében viseltek fejedelmeink? Nem a magyar nemzet vére omlott ezekben a háborúkban? Hát ki viselte ezeknek a háborúknak rettenetes költségeit ? Nem a magyar nemzet ? Hát kifizeti a királyi háztartás tizenegy milliónyi költségét ? Nem a magyar nemzet ? Hát a Habsburg-dinasztia támogatásától tagadott már meg ez a nemzet akár vérbeli, akár pénzáldozatot? Nem! Hát alkotmányos szabadságunkat önállóságunkat közjogi és közgazdasági téren kinek hoztuk áldozatául ? Nem a Habsburg-dinasztiának ? De igen, annak ! És ezen áldozatok ellenében mit kapunk ? Játszhatunk alkotmányosdit addig, mig a király mondja : csitt ! Lehet ennél lealázőbb szerepe a nemzetnek? Lehetünk még kevesebbel meg- elégedők? Hozzunk még többb áldozatot? És még minket neveznek hálátlanoknak ! Nagy embereink átérezték ezt a visz- szás, szomorú helyzetünket és ha áldozatot kellett hozni, feláldozták hivatalukat, vagy saját személyüket, de nem álNAGYKAROLY ÉS VIDÉKE dozták fel a nemzet jogait. Héderváry azok közé a politikai művészek közé tartozik, aki áldozatot sohasem hoz a magáéból, csak a nemzetéből. Önző, hétköznapi gavallérság az ilyen s azt mutatja, hogy ő is, tábora is mindent készek áldozni a nemzet vagyonából, csak megtarthassák a hatalmat, megtarthassák azért, hogy a háttérben álló nagy kérdést, a politikai jogok általánositásának nagy kérdését hátráltassák és annak kedvük szerinti rendezését maguknak biztosítsák. Hiába minden prédaság a nemzet javaival, a hatalom nem maradhat sokáig kezükben. Érzi a nemzet, hogy politikai ’ életünk rothadt, az erkölcsöknek és a közélti tisztességnek pusztítója s hogy ebből a sülyedésböl, ebből a romlottságból csak egy feltámadás lehet, feltáma- I dás a politikai jogok általánosítása révén. Városi közgyűlés. (ifj.) A városi képviselőtestület vasárnap közgyűlésre jött össze, melynek tárgysorozatán sok érdekes és egy-két fontos tárgy is szerepelt. Tudnivaló ugyanis, hogy e két fogalom nem mindig fedi egymást. Bizonyos azonban, hogy mind a kettőt egyesíti magában, az uj polgári iskola épületének kérdése, amelynél a tisztelt városatyák ugyancsak meghúzták a szíjat. Az iskola építésére nem kevesebb, mint 42 vállalkozó adott be részben egyetemes, de túlnyomó részben parciális ajánlatot. Az ország minden részéről sorakozó vállalkozók közül csak a két helybeli jött komolyan szóba. A két urnák úgyse lehetett egymás ellen a falu tornya szempontjából jogos ellenvetést tenni, lévén az egyik benszülött, de másuttlakó, a másik pedig j idegen, de ittlakó. Végeredményben a kettő j közül a Bede és Jakábbffy cég kapta meg 59 szótöbbséggel a vállalatot 817116 koronáért. Mit azonban a Gál, Révi és Tatorján cég, mely 13000 koronával olcsóbb ajánlata dacára maradt kisebbségben, megfelebbezni készül. A városnak a belügyminisztérium részéről kiutalt államsegélylyel kapcsolatban, a tanács határozati javaslatot terjesztett elő, az összes városi tisztviselők fizetési illetményeinek felemelése tárgyában. Dr. Adler Adolf komoly érvekkel támogatott indítványt terjeszt elő, e tárgynak a napirendről való levétele, illetve az őszi közgyűlésre való halasztása iránt. Az előterjesztés helyessége által meggyőzött közgyűlés szótöbbséggel dr. Adler indítványát emeli a tanács javaslata ellenében határozattá. A polgármester 1911. évről előterjesztett eseményi statisztikájának érdekesebb adatai a következők: megcsináltuk a színházi gőzfűtést, kibővítettük a villanytelepet, épül a vasúti indó- ház, a Nagykároly—szalacsi vasút építéséhez 100,000 koronával hozzájárultunk. A város szolgálatába 28 egyén állott újonnan. Adóért ár- j verés volt 134 esetben. Iskolakerülésért megbüntettek 458 szülőt. A kórházba felvettek 1318 beteget, meghalt közüie 51. A nyilvános helyeken 627 esetben kértek és kaptak záróra engedélyt. A város által kezelt Gaál-szobor alapból 600 koronát az elkészült Gaál-arckép fedezé- 1 sere kiutalni határozott a közgyűlés s ez által I egy sok szóbeszédre okot adott, kínos kérdést juttatott — legalább egyelőre — nyugvópontra. Bejelentésre került még a néhai Cservényük Antal-féle 3000 koronás főgimnáziumi ösztön- dij-alapitvány, melyet a város közönsége elfogadván, a tanács kezelésbe vesz. Neményi Cipót színigazgatónak a színház idei szezonjából származó, 816 koronát kitevő, fűtési díj visszatérítése iránti kérelmét, mint indokolatlant, a közgyűlés elutasítja. Markovics és Lőwy mozivállalkozóknak a rossz üzletmenetre való tekintettel, méltányos nagylelkűséggel elengedi a város az utolsó negyedévi bérösszeget s a még fennálló 2 évi bérleti kötelezettségből őket kibocsátja. A jelentkezett újabb vállalkozónak, Manks Endrének, a városi színházban mozi céljaira, az előző bérlőkéhez hasonló kötelezettség ellenében 1914. máj. 1-ig bérbeadja s azonkívül megengedi, J hogy vásárok napján, a Nagypiac-téren felállítandó bódéban is mozielőadásokat tartson. Az orth. izr. hitközség kérvényt adott be, j hogy a város által a hitközségeknek adott segélyből reá a statusquo izr. hitközséggel Ez a Bokros András nótája, susogták a leányok, némelyik kissé el is pirult e közben. Mert bizony olyan a lánysziv, a nóta hangjára visszhangot ad s az a kis dobbanás pirosra festi az arcot. A jónevelésü ilyenkor úgy megriad, mint a tetten ért tolvaj és ijedten tekint szét: Uram isten! nem látta-e meg valaki ? Mert hát nem illik ám kimutatni a leánynak, hogy tetszik neki a r.óta — gazdája ! Rég nem hallották már Bokros András nótáját a községben. Két év előtt öltözött fel a katona mundérba kenyeres pajtásával, Török Ferenccel együtt. Ha Ferenc haza irt, azóta minden levélben benne volt Bokros üzenete: „Andris komám tisztölteti édes szülőimet, meg a Juliskát is.“ Juliska éppen akkor maradt ki az ismétlőből, mikor Ferke, meg a komája berukkolt katonának. Azóta a leány megnyúlt, megszépült, a gyermek takaros hajadonná fejlődött. Kérője is akadt a nyáron, de amikor keresték, hol az eladó, eltűnt, mintha a föld nyelte volna el. Csak öcscsikéje, a szemfüles Lackó gyerek tudta, hol van, de volt benne annyi becsület, hogy nem árulta el. Azonban másnap, mikor az édes anya dorgálta a leányát, hogy elcsavarogta a szerencséjét, elkezdte Lackó rángatni a mama szoknyáját. — No, mit akarsz? — riadt rá az anyja. — Küldje ki édes a Julist, — mormogja Lackó — mondanék valamit. — Hát nem mondhatod máskép ? — Nem — válaszolt a kis makacs. Nem volt más tenni való, ki kellett küldeni Julist, aki távozóban hálás szívvel tekintett öcscsére, amért szabadulást szerzett számára. — No mit akarsz ? — kérdi ismét az anyja. — Nem csavargott ám tennap a Julis! Én láttam. — Hói láttad? hisz mindenütt kerestük! — A kamrába láttam, bebújt a nagy teknő alá. — Hát mért nem mondtad meg ? — Azé’ mer’ ritt, aszonta, nem mén ű ahhó a legényhő, inkább meghal. — Hazudsz te Lackó ! — De biz isten nem hazudok ! Erre aztán Lackó mamája úgy tett, mintha sürgős dolga akadt volna és szó nélkül otthagyta a gyereket. Nemsokára pedig Juliskának került sürgős dolga benn a szobában. Tett-vett egymásután sok mindent; főgondja volt pedig, hogy édes anyjával szemközt ne kerüljön. Minden sürgős dolga mellett azonban ráért Lackót megölelni, megcsókolni. Ráadásul egy piros almát nyomott a markába, amit a gyerek önelégülten fogyasztani kezdett, jó nagyokat harapdálva belőle. Hogy, hogy nem, a kérőről nem esett több szó a háznál. De az édes anya szeme azután azt is észrevette, hogy mikor Ferke levele érkezik, az elolvasásnál a világért se hiányoznék Juliska. És mikor a végére kerül a sor, hogy Andris komám tisztölteti édös szüléimét, meg Juliskát is: akkor az ő aranyos Juliskájának a haja tövéig pirosság fut végig az ábrázatján. Amikor legutóbb adott hirt Ferke, az bizony szomorú dologról szólott. Az egész ezred Novi- bazárba indul. Nem jó szelek fújnak, azt beszélik a tiszt urak egymás között: alighanem háború lesz. — Erre már halálsápadtan támoly- gott ki Juliska a szobából. Nem várta be még azt a bizonyos tiszteltetem izenet elolvasását sem. Karácsony előtt aztán megint jött levél. Ezt is Ferke irta, de ez abban különbözött a többitől, hogy egyenesen Juliskának lett címezve. Rövid volt a tartalma. „Ütközet volt a hercegócokkal, amikor elesett a 'főhadnagy ur, meg hat jó pajtásunk. Akkor Andris is sebet kapott. Kórházba vitték. Engemet kívánt. Mikor odamentem, azt súgta a fülembe, írjam meg neked, ne sajnálj elmondani érte egy „Miatyánk“-ot. Akkor elállt a szava. Holnap temetjük szegény jó kenyeres pajtásunkat.“ Juliska gépiesen keblébe dugta a levelet, összekulcsolta kezeit, egy darabig róvedezőn állt, mig lassan, fokozatosan kimondhatlan rémület kifejezése merevedett arcára. — Ilyen helyzetben találta őt az anyja. A jó asszony nagyon megijedt. Jajveszékelésével föllármázta az egész házat. Orvosért futtatott, aki mihamarabb megérkezett. Ez ágyba fektette a leányt és megvizsgálta. Kérdéseket is intézett hozzá, de eredménytelenül, mert választ nem kapott. Végre rendelvényt irt, néhány megnyugtató szót mondott a szülőknek, különösen a lelkűkre kötvén, hogy nyugton hagyják a beteget, azután távozott. Az utón egynéhányszor megcsóválta a fejét a derék orvos, ami annyit jelentett, hogy aggódik és egyáltalán nem tud tájékozódni a baj oka felől. A szülők egész nap siránkoztak. A lánynak arcáról pedig egész nap nem tűnt el a rémület kifejezése. — Eljött az est, majd azon idő, mikor az egész család nyugalomra szokott térni. Lackót is lefektette édes anyja. A gyermek úgy volt szoktatva, hogy térdelve, hangosan mondta el az esti imádságot. Amint Lackó keresztet vetett, Juliska figyelni kezdett, szemei megteltek könnyel, fölugrott az ágyból, oda térdelt kis öcscse mellé és zokogástól fuldokló hangon mondta a gyermek után: „Miatyánk! ki vagy a mennyekben . . .* :: modern ruhafestés -n I T lí i r n DT\I : S^zmosása : :: bármily divatszinre :: ■( r\ J I A\ J L l\ í M L tükörfénynyel, hófehérre. Hagykároly, 5zéchenyi*u. 43. SZ. (A róm. kath. elemi fiúiskola mellett.),
