Nagykároly és Vidéke, 1912 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1912-04-10 / 15. szám
XXIX. évfolyam. Nagykároly, 1912. április 10. 15. szám. NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKÉ í y Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden szerdán. Előfizetési árak: Egéss évre .............................8-— kor. Fél é vre.....................................4-— „ Ne gyedévre .... . . 2-— „ Egyes szám.........................—‘20 „ Község i jegyzőknek és tanítóknak egész évre 6 kor. Felelős szerkesztő: Rédei Károly. Főszerkesztő: Dr. Adler Adolf Fömunkatárs: ifj. Somossy Miklós. Laptulajdonos és kiadó: a „Nagykárolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. Szerkesztőség: Kossuth-utcza 3. — Telefon 7. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76. Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 fill. Kéziratok nem adatnak vissza. Könnyezett a király? (ifj.) Könnyezett a király. így mesélik már ma a malom alatt s holtbizonyos, hogy esztendőre vagy kettőre a legkomolyabb történetirás is úgy fogja leadni a jámborhitü hazafinak, hogy a legalkotmányosabb király sirván, siratta magyar népe „háládatlanságát“. A dolog fenekén annyi az igazság, amilyen az ilyen udvari körökben játszó legendák fenekén lenni szokott. A valóság az, hogy Ö Felsége a király, inkább haragos, mint érzékeny indulatkitöréssel ejtette ki a lemondására vonatkozó szavakat s nem ő, hanem Khuen- Héderváry volt az, kinek e fenyegetésre majdnem könnyek szöktek a szemébe. Legalább ő igy beszéli. A fenyegetés mindenesetre elég komoly arra,, hogy nemcsak a miniszterelnököt, akire köztudomás szerint oly kitünően ráillik az osztrák-német költő megjelölése: „Ein treuer Diener seines Herrn“, komoly meggondolásra indítson. Alig van rá példa, hogy uralkodó hasonló kifakadást, mint megijesztő fenyegetést használjon népe iránt, azzal a nyilvánvaló célzattal, hogy a föltámadó érzelmek hatása alatt a megindult nép sietve siessen eleget tenni a I fejedelmi akaratnak. Értelmi politika helyett: érzelmi politika! Önmagában véve is helytelen irány. Minden nemzet politikáját az ö érdekei kormányozzák s nem az érzelmei. Avagy azt hiszi-e az a nagyszámával kérkedő munkapárti többség, hogy őket egytől-egyig a nép bizalma, ragaszkodása, magyar lelkének érzelmei küldöttek a parlamentbe ? ! Küldte bizony a hatalom és pénz eszközeivel az a föltevés, hogy a a 67-es irány jobban megfelel az ország érdekeinek. Roppant hibás és téves felfogás, amelyből okvetlenül fel kell ébrednie a választópolgárságnak de amint egyszer felébred rá, hogy ez az irány az ő érdekeit nem szolgálja, vége is lesz a többségnek. Ha nem áll érdekünkben, minek támogatnék ?! A népnek, amely pedig államtudományt, jogbölcseletet nem tanult, mindig volt annyi józan belátása, hogy a maga érzelmeivel nem hozakodott; elő ott, ahol sorsát intézték. Rég belátta, hogy a magyar nemzet szenvedése, veszedelme, pusztulása nem fáj a bécsi hatalmasoknak. Sebei meg nem indították, könnyei meg nem lágyították, panaszai meg nem mozgatták azokat, akik megszokták a nemzettől mindig, mindent venni, soha mit sem adni. Keserű tapasztalásokon okulva, nem is igen alkalmatlankodott nemzetünk, a maga érzelmeinek kifejezésével. Magának örült, magában búsult. Annál többször látjuk, hogy azok fordulnak érzelmi nyilvánulásokkal a magyar felé, akik vele együttérezni soha nem tudtak s nem is akartak. Ott van az a császár, aki szemtül- szembe dorgálja meg a szabadkirályválasztás jogához ragaszkodó ellenzék vezérét: „Már mindenki elfogadná az én Házam örökös uralkodását, csak te vagy benne az egyetlen akadály.“ így szólt a császár az ősz országbíróhoz s a szilárd meggyőződésű, de lágyszívű főárnak valósággal megszakadt a szive. A szemrehányásba belehalt! Hát a másik, a szép fiatal asszonycsászár, aki titokban egyet csip a kis fián, a trónörökösön, hogy sirásra fakadva, megindítsa az érzékeny magyarságot ? Hát az a 17 éves főherceg, aki nagy kínnal bemagolt pár magyar szót nyögött ki egyszer, amikor megint nagy szükség volt, a könnyenhivő nemzet nagy áldozat- készségére ? TÁRCZA. Vágy-utakon . . . Irta : Aurora. Jártam vágy-utakon büszkén, gőgösen. Kergettem színes, tarka álmokat 8 míg bohó ésszel száguldtam előre: Nem figyeltem meg az — állomásokat. A szivem, ez a szegény, bús utas, Akkor nem tudta még, mi a gyötrelem, S ha kértem kiszállásra egy-egy állomásnál, Nem állt szóba soha énvelem. Bejárta a bús gyötrelmek útját. Bár kin-sineken haladott tova : A feljajduló fájó vészjelzésre Nem állott meg, egy percre sem soha. De egyszer csak, rémdolog esett, Vonatom a nyílt pályán megállott S a hajdan büszke, gőgös nagy utas : A vágy-kupéból megtörtén kiszállott.-t-äx“*flz atya. Irta : Björnson. Oeveraas Thord volt a leghatalmasabb ember a gyülekezetben. Ő róla szól ez a történet. Ott állott egyszer a pap dolgozószobájában, egyenesen, komolyan és igy szólt: „Fiam született, meg akarom kereszteltetni.“ „Mi lesz a neve ?“ „Finn. így hívták az apámat is.“ „Kik a keresztszülők?“ Megmondta. Csupa előkelő ember az apa rokonságából. „Van még valami kívánságod ? kérdezte a pap és ránézett. Egy darabig szótlanul állt, aztán azt mondta: „Szeretném, ha nem keresztelnék együtt a többivel, ügy gondolom hétköznap. Legjobb volna most szombaton délben.“ „Egyebet nem kívánsz?“ kérdezte megint a pap. „Nem. Más semmit.“ Meglóbálta kezében a kalapját, mintha menni akarna. De fölkelt székéről a pap: „Hadd mondjak még valamit“ igy kezdte, megfogta a földmives kezét és a szeme közé nézett : „Adja Isten, hogy áldást hozzon néked ez a gyermek!“ * * * Tizenhat év múltán megint ott állt Thord a pap szobájában. „Nem öregszel Thord“, mondta neki a pap, mert nem látott rajta semmi változást. „Nincs gondom“, felelt Thord ! A pap nem szólt rá semmit; kis vártatva megkérdezte: „Mi jót hoztál ma ?“ „A fiam dolgában jöttem. Konfirmáltatni akarom“. „Jó esze van a fiúnak“. „Addig nem adom oda, amit a tisztelendő női- és férfiruha rakhel a Megérkeztek a tavaszi újdonságok Szabó Kálmán tárába, női és leányka-kabátok, elegáns férfi- és fiu-öltönyök és felöltők, melyek a tulhalmoxott raktár miatt mélyen leszállított árakban árusittatnak. A helybeli és vidéki tisztelt közönség pártfogását kérve vagyok tisztelettel SZABÓ KÁLMÁN.
