Nagykároly és Vidéke, 1912 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1912-04-03 / 14. szám

NAGYKÁROLY ÉS VIDÉK t 13 Hölgyközönség figyelmébe! Van szerencsém a nagyérdemű közönség tudomására adni, hogy Nagykárolyban, Wesselényi-utcza 37. sz. alatt a Népkonyha épületében folyó hó 9-én délután 2 órai kez­dettel a mai kor igényeinek megfelelő női felső ruházati és rajztanitási tanfolyamot nyitok. — Felhívom az érdeklődők becses figyel­mét, kik a női ruházat alapos módszerét és annak elméleti tudását óhajtják elsajátítani, az általam feltalált reform módszerével, mely a szabás összes művészetéhez alkalmas, bárki a szabás tudását elsajátíthatja. Az alapos taní­tásért és kiképzésért felelősséget vállalok. Több hatósági elismerő oklevél az ország különböző részeiből! Tandíj 14 napra 16 korona, melyből 4 korona beiratási díj előre fizetendő, az utólagos 12 korona pedig szabásaim teljes elsajátítása után. Önálló varrónőknek 14 napra összeses 12 korona. Privát oktatást elvállalok 8 napra 20 K-ért. Az összes divatminták kívánatra kaphatók. Tanulni óhajtók jelentkezhetnek Neumann Menyhért ur üzletében, Fő-utca. Tisztelettel MEIJMAM €1. szabástanitó. Mit szól hozzá ? (ifj.) Virágvasárnap. Az ember fia, a nagy- szivü és tisztalelkü fölment a városba, hogy e romlott világ bűneiért magára vegye, amit ön­ként vállalt, a kínszenvedésnek halálát. Ifjú­sága, szelídsége, vigaszthozó hangja, csodatevő hire a szivekbe markolt; a tanítványok hite magával ragadta a tömeget, hogy mindnyájan ágakat szegdeltek a pálmafákról s útjára terí­ték és feléje lengették a zöld pálmaágakat üd­vözletét kiáltván elébe. Az egyház pedig fönntartani s évről-évre megújítani rendelé a megható jelenet emlékét. S mi lett e szép gondolatból? A lelkesülés spontán kitörése átváltozott sablonszerű szertartássá, a pálmafa lombja füzfahájtássá. Hideg egünk alatt, mi hideg szi­vünkben igy sülyed le minden, ami valahol a napfényes vidéken valaha a lángolóbb kedé­lyekben ég felé tört forró buzogással. Természetkutató materialisták kézzelfogható bölcsesége nem árt annyit a természetfölötti kinyilatkoztatás transcendentalis uralmának, mint a jámbor igaz hívők rossz Ízlése, mely beéri pálmalombok helyett a barkával, eszme helyén az okoskodással, érzés hiányában cere­móniával. Avagy azt hiszitek, Haeckel maga át nem érzi az élet hiábavalóságának ellágyult hangu­latát? Nem fáj-e az ő szive is a gyermekkor elszállott illúzióiért? Nem szólanak-e neki is sejtelmes hangon a húsvéti harangok ? Mi haszna?! Nem ő tette, nem is ő az oka, nem is rajta múlik, .... de lehetetlen vaknak tenni magát, hogy meg ne lássa a szembeszökő va­lóságot : ami az első, ujongó, ihletszállta nép­nek élet volt s valóság, az a 2000 esztendős fáradtságtól fásult emberiségnek éltehagyott szimbólum. Fűzfa lett a pálmafából! Hithü keresztények, ájtatos muzulmánok, buzgó zsidók egyforma áhítattal s egyformán nagy számmal igyekeznek a Szentföldre. Oda- huzódnak meghalni Jozafát áldott völgyébe, ahol a legenda szerint először fog megharsanni a holtakat fölkeltő angyal harsonája. Óh, ti jámbor lelkek! Mért nem jut már eszetekbe, egy másik angyal elébe énekelni rórátét. Egy olyan riadót könyörögni le a be­zárkózott, magas egekből, mely nem a holtak­nak, hanem az élőknek hozná meg az élet szózatát. Amely megtanítsa rá az embert, hogy mit tesz emberi módon élni, mert senkinek se való úgy élni, mint a baromnak. Amely kihir­desse szerte a hazugság, a rútság, az ala­csony nemtelenség e világán, hogy az élet: igazság és szépség, hogy az igazság a szépség s hogy sacrilegiumot tesz a nagy, szent igaz­ságon, az örök szépségen, aki fűzfát nyom a pálmalengető kezébe. Igazságnak szép angyala jövel! * * + A Magyar Anekdotakincsbe is bejutott a derék, jóravaló mérnök-ember tragikomikus em­lékezete, akit szegényt, jó Debreczen nemes városában minden szabadkozása ellenére köz­erőszakkal megtettek szoborszakértőnek, azon a czimen, hogy Itáliából szakadt ide s ha a művészetek hazájából származik, muszáj neki érteni a művészethez. Odaczipelték az akkor készült Csokonai-szobor elébe s várták-lesték a szakértő orákulumot, amit a szegény talián hosszas fontolgatás után kinyögött efformán: „Hát ha hasonlít, jó ; ha nem hasonlít, nem jó.“ Nincsen benne kétség, hogy azok az urak, akik összeségükben a helyi Gaál-szobor bizott­ságot alkotják, a debreczeni indzsellérnél szak­értelmük, művészi készültségük, mübiráló ké­pességük által mind hivatottabb mübirálói az elkészült Gaál-szobor, azaz hogy portraitnak! Mert hogy a hatalmas szobormű utoljára szerény olajfestésü arcképpé zsugorodott össze, az ugyebár nem csoda ? Szüle időket élünk e drága világon ! Mit szól hozzá ? UJ sörnagyraktár! a Van szeréncsém a nagy­■ érdemű közönség tudomására m hozni, hogy Nagykárolyban, ■ a Nagypiactéren ■ m sörnagyraktárl ü H 0381 létesítettem, hol mindenféle m üveges és hordós söröket fogok fl-m. raktáron tartani. _ A n. é. közönség rendel­B m ményeit kérve, vagyok m tisztelettel ■ ifj. Matolcsy Sándor. ■ Haggenmacher-féie tjfc sörök! ^ hírek. Lapunk előfizetőinek, olvasóinak és munkatársaink kellemes húsvéti finne­pet kivánunk. Kinevezés. A király Dávid Samu szatmár- németii kir. törvényszéki betétszerkesztő bírót a VII. fizetési osztályba sorozott törvényszéki bíróvá kinevezte. Eljegyzés. Preisz Miklós adóügyi-jegyző eljegyezte Bunda Miklós építész nevelt leányát Berey Ilonkát Nagykárolyban. jóltevője, pirositó kimérője legyen, mikor a nő­nek egy sokkal szebb, egy sokkal ideálisabb hivatása van, mint a kenyérkereset. És ha most már csak az volt a vágya, hogy ezt a nemes hivatást betölthesse — rész­ben el is érte a célját akkor, amikor a hideg matematikát eldobta magától és helyette föl­tárta szivének számtankönyvét. Itt azonban már más számokkal dolgozik az ember, mert nem igen von ki; nem igen ad össze ; de an­nál többet oszt s még annál is többet sokszo­roz. Persze, ez sokkal könnyebben megy, mint megszerezni az orvosi diplomát, a gyógysze­részi oklevelet. Már tisztában lehetett a szerelem fogalmá­val egészen, mert igen gyakran megfigyeltem őket, amint boldogan turbékolgattak, szerelme- teskedtek együtt. Örültem neki nagyon, hogy a jóslatom beválott. De akkor még nem is sejt­hettem, hogy az a szerelmes kis galamb, mi­lyen hamar szárnyatörött lesz. Pedig gondol­hattam volna, hiszen egy felsőleányiskolából kikerült leány és egy igazi pesti dandy között, ha fejlődik is ki egy kis szerelem, az nem lesz olyan tartós, hogy annak a melegéből majd Budapestről—Batizfalvára is eljusson egy parányi. Bizony nem jutott el abból rövid idő múl­tán már semmi, mert Simándi Pista — a fivér jóbarátja — furcsa fogalmat alkothatott magá­nak az erkölcsről; arról az erkölcsről, amely neki már kötelességévé tette, hogy a leány sorsa iránt érdeklődjék; mert annak a sorsa erősen oda van kapcsolva az ő sorsához, egy széttéphetetlen, erős kapocscsal. Aztán telt az idő, a tavasz, a nyár s már közeledett az ősz is és vele együtt a búsgyöt­relmek rettenetesen lassan múló napjai; csak Simándi Pista nem jött el többé soha. A leány helyzete már tarthatatlan volt; bűnét már alig tudta palástolni. És hogy némileg mégis elrejt­hesse, éjjel-nappal tanult, — de ez csak arra szolgált, hogy szüleit félre vezesse vele — igy legalább indokolt volt, hogy miért halványabb napról-napra az orcája ... Hogy közelebb legyen lelkének meggyötrő­jéhez, magasra törő álmai rombadöntőjéhez, felvétette magát az egyetemre és szinleg ta­nulni kezdett, órákat hallgatott, de minden ambíció, minden cél nélkül. Egyedüli célja az volt, hogy Mefisztóval, akit még mindig imá­dott — újra összehozza a sors. Ez sikerült is neki. De amikor szemei lopva belepillantottak azokba a ravasz, fekete sze­mekbe, Gömbös Margit úgy vette észre, hogy azokból ő reá nézve örökre kialudt az a va­rázslatos melegség, amely pár hónnap azelőtt magasra törő szándékától eltérítette. És ez a feltevése csak megörökítést nyert akkor, ami­dőn látnia kellett, hogy az imádott férfi más leánnyal jelenik meg nap-nap után a Duna- parti korzón s boldogan lejtenek el előtte, mi­alatt ő egy újság lap mögé bújva követi lép­teiket egy csendes kis cukrászda ablakából.. . A vége aztán mégis csak az lett a dolog­nak, hogy folytatnia kellett tanulmányait; — mert ha régebben élt is a lelkében egy kis ambíció, hogy önmagának kenyerét saját keze munkájával szerezze meg — most annál na­gyobb szüksége volt erre, hogy ezt be is váltsa, mert most már közel volt az idő hozzá, hogy erre a kenyérre ezután ketten is tartanak számot. És amikor a gyógyszerészi oklevelet annyi küzdelem, annyi nagy dij árán megszerezte, boldogan zárta karjai közé édes kis leánykáját, akiért most már mégis csak még kellett mászni azt a rettenetes magaslatot, amely magaslatról egy önfeledett pillanat visszarántotta, hogy beszéljen előbb a szivével és csak azután, ha már avval is tisztában van — induljon el arra a fárasztó útra... Most már beismeri ő is, hogy nincs az a hatalom, nincs az a szilárd akarat, mely a szív vágyaival szembe merjen szállani; most már beismeri azt is, hogy a nők mégis csak gyengék ... És már most sze­retné gyermeke leikébe beoltani anyai szivének leghőbb óhajtását, hogyha majdan eléri azt a kort, midőn a szerelem napja az ő egén is felbukkan — sohase állítsa ellentétbe szivével az eszét; mert mégis csak akkor lesz ment annyi rengeteg szenvedéstől, ha azokat egy­mással karöltve engedi járni az élet göröngyös utain. TTlodern tartós 7 plisérozás és gouvlérozás NÁJTÁJER PÁL : Legszebb ruhatisztitás : Vegyileg száraz utón I Hagykároly, Széchenyi-U. 43. SZ. (A róm. kath. elemi fiúiskola mellett.)

Next

/
Thumbnails
Contents