Nagykároly és Vidéke, 1912 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1912-03-27 / 13. szám

NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKÉ séget fejtett ki a megyei közélet mezején. Em­lékét a közgyűlés jegyzőkönyvben egyhangúlag megörökíteni elhatározta. — Ezután a közgyű­lés áttért a tárgysorozat legnagyobb érdeklő­dést keltő pontjának : a halmi—bikszádi vasút részére adandó 200,000 koronás hozzájárulási összeg tárgyalására. Ezen összeg megadását Bányász Menyhért nagyszöllősi lakos kérelmezi. Az állandó választmány javaslata az volt, hogy a kért összeg ne pótadó kivetése, hanem az útadó alapra felveendő konverziós kölcsön alapján szavaztassák meg. A nagyfontosságu kérdéshez elsőnek dr. Fa- lussy Árpád szólott. Szerinte, mivel a tervezett vonal a vármegyéből kivezet s csak 18 kilo­méter hosszúságú, a megszavazandó 200,000 korona nem áll arányban azzal a támogatás­sal, amelyben a vármegye annak idején pl. a fehérgyarmati 54 kilométer hosszú vasúti vo­nalat szintén 200,000 korona segély megsza­vazásával részesítette. Az érdekeltek a nagykároly—peéri vasút segélyezésére felkérték Bihar- és Szilágyvár­megyéket is, de ezek kimondották, hogy a me­gyéből kivezető vasutakat nagyobb mértékben nem hajlandók támogatni, hanem 4—4000 ko­ronával segélyezik kilométerenkint a megye területén létesítendő vonalat. Javasolja, hogy Szatmárvármegye is csak ily arányban támo­gassa e vasutat, mely szintén kifelé vezet. A konverziós kölcsön felvételét, mely kér­déses és kétséges, nem ajánlja. Tekintve, hogy a határozat felsőbb hatósági jóváhagyást is igényel, kéri a fennti javaslatának elfogadását, hogy t. i. az útadó alapra felveendő kölcsön- ! bői kilométerenkint csak 4000 koronát szazaz- zon meg a közgyűlés. Ilosvay Aladár alispán ezzel szemben — utalva arra, hogy a vasút az általános kereskedelemnek előmozdítója lesz, kéri a javasolt 200,000 koronás hozzá­járulás megszavazását. Kende Zsiginond cs. és kir. kamarás csak 100,000 korona megszava­zását indítványozza, mihez dr. Falussy Árpád is csatlakozott. N. Szabó Albert — tekintettel arra, hogy a mostani vasútépítési viszonyok közepette a 100,000 koronás hozzájárulással a vasút kiépítése lehetetlenné tétetik, pedig a, megyei vasutak nagyobb.rtájayu támogatása l. eminens érdek, ajánlja a javásölf 200,000 korona j megadását. A közgyűlés nagy többséggel meg- [ szavazta a kért 200,000 koronás hozzájárulást. A tárgysorozat többi 206 pontját hamarosan letárgyalta a közgyűlés. A fontosabb határoza­tok a következők: A szatmár—-fehérgyarmati h. é. vasút igaz­gatóságába Ilosvay Aladár alispánt és Szegedy Antal bizottsági tagot, a nagykároly—máté- szalka—csapi vasút igazgatóságába ugyancsak Ilosvay Aladár alispánt és Jármy Andort vá­Mariska várt, várt. Nem jön. Bizonyára! nagyon lelkiismeretes. Nem ir, — nem jut hozzá. De azért reá gondol, a mikor csak egy percnyi ideje van. ügy tudott hinni az okos leány. Legközelebbi vakáción fürdőre vitte a törő­dött édes anyját. Megvont magától mindent, csakhogy azt a kis pénzt megtakaríthassa. Még mindig szép leány volt. Olyan, mint a nap­sugár, örült neki mindenki. A fürdőtulajdonos a tervbe vett időn túl sem akarta őket elen­gedni semmi áron. — Maga a mi Üdvöskénk, — Mariska, — mondogatta neki. Már nem volt fiatal ember, de még mindig erős és ruganyos. A régiek közül való volt ő, aki nem vénül meg harminc esztendős korára. Komoly munkában élte le napjait, nem ért rá megházasodni. Mariskába beleszeretett. Nem sokáig komédiázott, hanem egyszerűen megkérte a kezét. A leány elkomolyodott és fejét rázta: nem megyek férjhez . . . Aznap érkezett meg Gál Pista a beteges, sovány feleségével, — Elzával. A férfi is tört volt, hajszálai őszbe csavarodtak, arcán titkolt boldogtalanság nyomai látszottak. Mariska a vőlegénye vállára hajtotta fejét és sirt keser­vesen ... lasztotta meg egyhangúlag a közgyűlés a főis­pán indítványára. Az avasi járási székhely kérdésében N. Szabó Albert felszólalása után a régi helyen való székhely mellett határoznak. Hozzájárul a közgyűlés Nagybánya város 500,000 koronás, Krasznabéltek község 49,000 koronás kölcsön felvételéhez, nemkülönben városunk határoza­tához a nagykároly—szalacsi h. é. vasút segé­lyezése tárgyában. Jóváhagyják Turvékonya, Bikszád, Buján- háza és Terep községek határozatát a halmi— bikszádi vasút segélyezése tárgyában. Szatmár­vármegye jegyzői és körjegyzői nyugdijválaszt- mányának javaslatait az előadó referádája alapján jóváhagyják. Szenvedelmes vitát provokált Spitz Dezső felebbezése Nagyecsed községnek a gróf Ká­rolyi-család ellen indítandó perre vonatkozó határozata ellen. Az állandó választmány javas­lata az volt, hogy utasittassék a főügyész a per felvételére. Ez ellen N. Szabó Albert szen- vedelmesen tiltakozott, mint egy község auto­nómiájával szemben való erőszakos intézkedés ellen. A jogorvoslatnak nincs helye. A cél nyil­vánvaló : a bérlő kevesebb pótadót akar fizetni. Schönpflug főügyész, majd Ilosvay alispán hoz­zászólása után az állandó választmány javas­latát fogadják el. Kollonay András állatorvos oklevelének kihirdetése után a közgyűlés Pro- dán György hatóságilag kiirtott két lováért kár­térítésül az ebadó alapból 300 koronát rendel kiutalványozni. A tárgysorozat többi pontjait az előadók javaslata alapján fogadta el a közgyűlés, ame­lyet 12 órakor berekesztett az elnök. MEGVAN! amit minden ember keres! GRÜNSPAN IGNÁCZ bel- és külföldön készült lábbeliek nagy raktára Nagykárolyban, a városháza mellett, ahol mindenki a leg­kényelmesebb és legjobb cipőket kap­hatja a legolcsóbb árban. Egy próbavásárlással min­denki meggyőződhet arról, hogy sok pénzt takarít meg az, aki Itt szerzi be lábbeli szükségleteit! Műhely: Templom-köz 3. szám. (Saját ház.) Városi közgyűlés. Nagykároly város képviselőtestülete vasár­nap 111 bizottsági tag jelenlétében rend­kívüli közgyűlést tartott, amelyet Debreczeni István kir. tanácsos, polgármester pontban 10 órakor nyitott meg. Fontos, életbevágó kérdés csak egy volt a tárgysorozatban. A pénzügyi palota felépíté­sének anyagi kérdése. Büszkén mondhatjuk, hogy amint azt az előzetes értekezletek han­gulatából is látni lehetett, egyetlen ellenvetés nélkül, egyhangú, névszerinti szavazással hatá­rozta el a közgyűlés, hogy telekvásárlás és épít­kezés céljaim egy 600000 koronáig terjedő köl­csönt vesz fel, melynek tőketörlesztése és kamata évenkint mintegy 30000 koronával fogja a város büdgetjét terhelni. A pénzügyigazgatósági válság személyi vonatkozásaihoz, az egyeseket, különösen Pl achy pénzügyigazgatót ért támadásokhoz szóllott hozzá opportunus tapintatossággal Nemestóthi Szabó Antal, amire dr. Velzák Ede komoly, konciliáns hangon válaszolva, e kérdésben létre­jött a teljes béke. A pénzügyi palota elhelyezéséről, minthogy még nem érkezett meg a tárgyalások folyta­tása céljából a miniszteri kiküldött, komolyan, nem lehetett szó. A rendkívüli közgyűlés tudomásul vette: 1. hogy a belügyminiszter az 1909. es 1910. évre kiutalt államsegély felosztása tár­gyában hozott városi képviselőtestületi határo­zatokat, a Preisz Miklós jegyző részére kiutalt összeg kivételével, jóváhagyta; 2. az építési szabályrendelet módosítását, avval, hogy az a Nagykároly és Vidéke helyi lapban közzététessék; 3. hogy a vármegye törvényhatósági bizott­sága az 1912. évi költségvetést jóváhagyta; 4. hogy dr. Falusy Alajos rendőrkapitány a jogtudományi államvizsgát kötelezettségéhez híven, pontosan letette. Egyhangúlag, törvény értelmében névsze­rinti szavazással, jóváhagyta a közgyűlés a város tulajdonát képező tagos birtoknak árverés utján történt eladását. A kismajtényi határban levő, nem egészen 98 katasztrális holdat kitevő birtokot Rooz Samu és Róth Gyula szatmári lakosok vették meg 72590 korona vételárban. Panyola és Tiszakóród községek árvíz­károsultjai részére a közgyűlés aránylagosan felosztandó 200 koronát szavazott meg. A legközelebbi rendes közgyűlés, minthogy április első vasárnapja ez évben husvéttal esik össze, április hó 14-én fog megtartatni. DAL... Azt beszélik a faluban, Hogy én nekem bánatom van, Bánatom van /. . . Hejh! ha tudnák az emberek, Hogy mi bántja a szivemet: Nem szólnának, szapulnának, Megszánnának. Kürthy Károly. Mit szól hozzá ? (ifj.) »Hej, ha mostan Darwin apánk élne még, Örömében tán majommá változnék.“ Mert ime Nagykárolyban is kézzelfogható immár, hogy az ember fejlődik. Achillesnek, szegénynek, még csak egészen lent-lent a sar­kánál volt a sebezhető pontja. Nálunk már fejlődött, feljebb költözött a nagy Pont, zse­bünknél van az. Soha, soha a mi városi parla­mentünk egy szükséges, hasznos, jövedelmező életbevágó intézményre se szavazott meg 16°/0 pótadót. Miért? Tudom a választ; mert a pénzügy­igazgatóság elvitele végzetes veszedelemmel jár. Egészen ezt mondjuk, de gondolni, mást is gondolunk. A pénzügyigazgatóság minálunk most már, magyarán szólva, „dafke“ kérdés is. Csak azért se kapja Szatmár, csak azért se neves­sen rajtunk, csak azért is itt marad, csak azért is. E titkos, ki nem mondott, de mélyen érzett gondolat nélkül is megszavaztuk volna talán a 16°/o-oti de soha, olyan enthuziazmussal hatá­ros lelkesedéssel. Ez a ,csak azért isu kérdés — bátran ál­lítom — minden emberi cselekedet legfőbb moz­gatója. Vallásos és jámbor lelkek könnyebbségére, akik úgyis a jóizlésre hivatkozva, a belső ön­érzet szent nevében tiltakoznak majd e merész állítás ellen, magam hozom fel a példákat, amelyek azt bizonyítják, hogy ilyen hátsó »csak azért se“ gondolat nélkül is, megértve a ha­ladó korszellem intőszavát, a polgárság mindig kész volt az áldozatra. Városunk legközelebbi múltja sok ilyen, a fenti axiómát agyonbunkózó példát tud felmu­tatni. Csak egyet-kettőt említek. — 15°/0-os pótadó felajánlásával évekkel ezelőttt sikerült megalakítanunk a Városi Ta­TTÍodern ruhafestés :: |j i -p I r n n ti i : Gallérok gőzmosása : bármily divatszinre I A J L l\ iML tükörfény nyel, hófehérre, nagykároly, Széchenyi-U. 43. SZ. (A rom. kath. elemi fiuiskola*mellett.)

Next

/
Thumbnails
Contents