Nagykároly és Vidéke, 1912 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1912-01-03 / 1. szám

NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKÉ

Kérem a jó Istent, hogy engedje, miszerin a reánk kővetkező újévben vármegyénk közönsége és tisztviselői kara jó egészség és fokozotl munkakedvvel menjen át, hogy azoknak a nagj feladatoknak, melyek megyénk kulturális, gaz dasági és közigazgatási terén reá háramlanak akadálytalanul megfelelhessenek.

Egy boldog újév reményével üdvözlöm a bizottság tagjait s a közgyűlést megnyitom.

Ezután a bizottság tagjai az egyes ügyeli elintézéséhez fogtak s a városunkat különösei érdeklő ügyek mikénti elintézését lapunk mull számában közöltük.

Tudomásul vette a törvényhatósági bizottság a vármegyei legtöbb adótfizető bizottsági tagok 1912. évi megállapított névjegyzékét.

A megüresedett dobrai, avasujfalui és nagy- kolcsi bizottsági tagsági helyek betöltésére nézve a választás határnapját január 30 ára tűzte ki.

Jóváhagyta Felsőbánya, az avasi és erdődi járás községeinek, Gacsály, Koltó, Erdőszáda, Hagymáslápos, Mezőaranyos, Balotafalu és Sza- mosujfalu községek husvizsgálatról alkotott szabályrendeleteit, valamint Nagybánya vízvezetéki és csatornázási szabályrendeletét s még több községi ügyben hozott képviselőtestületi határozatot. Pál Lajos krasznabélteki lakosnak kiirtott lovaiért 300 korona kártalanítási összeget, özv. Babucsák Lászlóné szülésznőnek 60 korona segélyt szavazott meg. Kötelezte Kölese községet egy körorvosi lakás felépítésére. Több községnek tüzrendészeti szabályrendeletét, valamint a korcsmáknak vasárnapon zárvatartása tárgyában hozott határozatát jóváhagyta. Intézkedett a polgári elnököknek és orvosoknak az 1912. évi fösorozásra való kiküldése iránt. Cse- göld község tüzkárosultjai részére 300 korona segélyt szavazott meg. A községek beterjesztett költségvetései és zárszámadásainak felülvizsgálása és jóváhagyása után a közgyűlést elnöklő főispán berekesztette.

Az Orsz. Reform Club uj elnöke.

Dárday Sándor v. b. t. t., az Országos Reform Club elnöke, székfoglaló beszédjének az általános választójogra vonatkozó részét érdemes megismerni minden magyar embernek, miért is azt a következőkben közöljük :

Dárday Sándor a báró Bánffy Dezső, az Országos Reform Club elhunyt elnökének magasztalt hazafiságáról röviden megemlékezvén, ekkép folytatta beszédét:

Igyekezni fogok báró Bánffy Dezső szellemében eljárni s ezért annak kijelentésével foglalom el az elnöki széket, hogy bármely pártállás elfoglalása nem szolgálhat akadályul arra, hogy a politika reformkérdéseiben mindenkor radikális álláspontot foglaljunk el.

Egyéni meggyőződésem szerint, a világ- egyetem küzdelmeiben csak egy erős állami alakulatban lelhetjük létünk biztosítékát. A magyar nemzeti állam erőteljes kiépítése, fejlődése ép úgy a mi érdekünk, mint érdeke Ausztriának és a dinasztiának is. Igaz, hogy a konzervatív politika azt hirdeti, hogy a mindnyájunk által óhajtott erős magyar állam kiépítését veszélyeztetné az általános választói jog és szerintük e reform itt is oly bomlási processzust idézne elő, mint Ausztriában.

Ám más a helyzet Ausztriában, mint nálunk. Az egységes magyar állam nem ismer Horvát-Szlavonország kivételével tartományi provinciális alakulatot. A partikularizmus veszélye tehát nem forog fenn, mert a nemzetiségi aspirációk csak az egységes magyar állam törvényhozása utján számíthatnak érvényesülésre. Valójában a konzervativek is hatalmukat féltik, én nem féltem az egységes magyar államot és annak életerejét, mely az általános választójog által erejében növekednék, mert növelné a gazdaságilag és kulturai- lag legerősebb magyar fajnak asszimiláló képességét és eltompitaná a nemzeti kérdéseknek az élét.

Az általános választói jog az egyedüli módja annak, hogy hazánk polgárai a faji és nemzetiségi válaszfalak leomlásával egységes politikai nemzetté tömörüljenek, mert amig a politikai nemzet erkölcsi fogalma egy uralkodó fajnak lenyűgöző erejében nyilvánul, addig hiányozni fog az a morális, az az ideális kapocs, mely a politikai nemzetet faji és vallási különbség nélkül egybeforrasztja.

t Volt idő, amelyben a birtokos-osztály ma- gát tartotta egyedül az állam fentartójának, t j holott megfordítva, a hatalom bitorlásával tar- r' tóttá fenn magát a birtokos-osztály. Tartok- j tőle, hogy a hatalom osztályosai most is csak , hatalmukat féltik, noha távol áll tőlem, hogy

jóhiszeműségüket kétségbe vonjam, ép úgy, i mint a birtokos-osztály annak idején szent I meggyőződéssel hitte, hogy egyedül ők az : állam fenntartói. De megváltoztak az idők! i A munka és tudás a birtoknál és vagyonnál t hatalmasabb tényezőknek bizonyultak. Hisz elég ha reá mutatok, hogy a földbirtok adója ■ 90 millió forinttal van kontingentálva. Ugyan i kérdem, mily quotiens ez a mi kétmilliárdos háztartásunkban ? Ebből teljes bizonysággal állapíthatjuk meg, hogy modern állameletünk ! követelményeit földbirtok és fekvő vagyon csak vajmi csekély részben képes kielégíteni! A i szellemi és fizikai munka, a tudás produktiv eredményei százszorta felülmúlják az őstermelés értékét, de azért ezen igazságnak a hirdetése nem osztályharc és az általános választói jog követelménye nem tömeguralomra való törekvés, aminthogy nem is vezetett arra ott sem, ahol még a nők szavazati jogát is el- j ismerték.

Mi az általános választói jog révén csak a haladás útjára akarunk térni. Mi le akarjuk törni a nemzet egyetemehez képest, a bár tiszteletreméltó, de elenyészően csekélyszámu kiváltságos családok és azok csatlósainak egyeduralmát, akik nem a munka, a tudás és szellemi fölény alapján, — hanem meghajolva az egyes kimagasló kivételek előtt — legnagyobb rész- j ben szolgalelküséggel és prätorianus hűséggel tülekednek a hatalomért, amely harc megakasztja a haladást, rombol, gyöngíti a gazdasági erőket, aláássa és munkaképtelenné tette a törvényhozást. Ezen nem segíthet semmiféle házszabályrevizió, sem fegyverszünet, a mely talán ideig-óráig a hatalmon levő pártnak hasznára válhat, de nem gyógyítja a -i parlamentárizmusunkat, mert rég elis igazság az, hogy minden szervezet elpusztul, ha nem fejlődik. E fejlődésre és ezzel a parlamenti viszonyok gyógyulására nincs más mód, mint az, hogy az általános, egyenlő és titkos választói jog révén a nép széles rétegeire, az egész nemzet egyetemére kell támaszkodnunk.

Meg kell törnünk azoknak a politikai ha- ! talmát, kik azt a maguk részére hasznosítják. | Tartozom azonban az igazságnak annak í konstatálásával, hogy ezek alatt nem értem j az arisztokrata családokat. Ezek auliku- j | sok voltak és inkább ellentétben állottak í a hatalom kezelését hajhászó apró potentátok- kai. De mi nem az érdekközösség kötelékébe felvett érdemes honorátiorokban és egynémely nemzetiségi apostatában keressük szövetségeseinket, hanem a jogegyenlőség radikálizmusá- i ban. Ki meri azt kétségbe vonni, hogy nemzeti i I életünk fejlődésében visszaesés mutatkozik a I korszakot alkotó 1848-iki radikalizmushoz ké- I pest, amikor a magyar nemesség a saját önző i érdekeit önként dobta oda a nemzet felsőbb ér- i dekeinek, a közérdeknek javára. Ezen vissza- i esés ellen küzdünk, midőn azt mondjuk, hogy < az egységes magyar állam a nemzet igazi szükséglete és érdeke nem abban áll, hogy kizáró- i lag egyik részének uralma biztosittassék. A I nemzettest ezen önző része távolról sem identikus a magyar fajjal. Én Petrovicsot ép oly < jó magyarnak tartom, mint Petőfit s előttem ! Schädl Ferenc ép oly jó magyar, mint Toldy i Ferenc. A nemzet azon része alatt, mely a < nemzet érdekét a saját osztályuralmának biz- « tositásában keresi, azokat értem, akik nem az < egyenlő munkában, nem a tudás megszerzésé- s ben s hatalmában, hanem származásukban ke- s resik és találják is érvényesülésüket. 5

Balgaság lenne azt állítani, hogy ez kivétel i nélkül állana, mert hiszen ép a kivételek erősitik meg a szabályt — sőt megfordítva azon « a téren, amelyen leginkább észlelhető korsza- ( kunk haladása — az anyagi és műszaki ver- i seny terén az arány is megfordítva áll, mintha f csak konkáv és konvex tükörben szemlélnők j társadalmi viszonyainkat.

Igaz, hogy egyik ép oly torzkép, mint a £ másik! A sugártörések játéka ez, melyre az e elfoglalt álláspont bir nagy befolyással és ép r ezért semmi sem képezheti objektivitásomnak £ csalhatatlanabb bizonyítékát annál, hogy magam \

■ nyilvánítom torzképnek a szélsőséget. De vajjor , | szélsőség-e vagy nem, a cáfolhatatlan igazság | az, hogy korlátolt választási rendszerünkből kikerülő képviseletünk nem felel meg az egész nemzet igaz akaratának, melynek csak az olyan képviselőház felelhet meg, mely az egész nemzet igaz és közvetlen részvételevei alakul.

Radikálisok leszünk, azonban nemcsak a jogegyenlőség követelésében, hanem radikálisok leszünk a magyar nemzet, az egységes magyar állam létalapját biztositó kötelességek megszavazásában is. A mai radikalizmusnak nem lesz sem a képviselőházban, sem azonkívül a bábeli zűrzavaroknak támasza, mert a magyar állam egységének biztosításában is radikálisak va- I gyünk. Ebben állott volna bizonyosan boldo- 1 gult elnökünknek, báró Bánffy Dezsőnek politikai végrendelete is, ha tényleg hagyott volna hátra politikai végrendeletet.

Harcunk nem irányul egy párt ellen sem, hanem követeli a mai elavult pártformációk olyan újjáalakítását, hogy a pártalakulások nemzetünk szükségleteit, a való élet törekvéseit tükröztessék vissza és hazánk gazdasági fellendülésére való intenzív gondolkodás, vala- j mint a népjóléti követelmények ápolása előtérbe jussanak.

A mi korlátolt és korrupt választójogi rendszerünk kifolyása, hogy a párthüség zsarnoksága minden meggyőződést és szabad véleménynyilvánítást megbénít. Állítom ezt párt- | állásra való vonatkoztatás nélkül.

A mi korlátolt választási rendszerünknek kifolyása az, hogy választáskor a jelöltek s hangsúlyozom, hogy bármely pártnak a jelöltje, j nem meggyőződésének követésére, hanem a párthüségre esküszik; mert választási rendszerűn k folytán pártkülönbség nélkül az előzetesen kijárt és kieszközölt morális támogatás — nem is szólva az anyagi támogatás nyugtázásáról — párthüségre kötelez. Sehol a világon, csak nálunk képez sacrilegiumot a pártállás változtatása, mert az legtöbb esetben tényleg becsületbeli kötelezettség megszegésével jár. Az ilyen pratoriánus hűség jellegével biró párthüseggel szemben a meggyőződés követése nálunk megbízhatatlanságnak bélyegeztetik, mert korrupt választási rendszerünk folytán a párthüség nálunk becsületbeli kötelezettséggé fajult ! Még a magyar nyelv etymologiája is a „pártütés“ szókincsében történelmi fejlődésünkből vett oly kifejezéssel rendelkezik, melyet semmiféle más nyelven kifejezni vagy lefordítani nem lehet. Jól tudom és ki ne tudná azt, hogy a parlamenti kormányrendszer megkívánja pártalakulás szervezetet, amely bizonyos pártfegyelmet tesz szükségessé. A pártalakulásnak azonban eszményi alapon kell nyugodni. A meggyőződés tisztaságára és nem a pratoriánus hűségre fektetett pártalakulás eszményi alapja mellett el fog enyészni az erőszak gondolatának vakmerősége, mely csak oly pártalakulás mellett fo- gamzhatik meg, mely a prátoriánus hűségre letett esküvel összetoborzott többségre támaszkodik. A történelem tanúságai hitet tesznek arra, hogy az eszményi alapot nélkülöző többség szüli a kisebbségek obstrukciós ellenállását, amely immár majdnem a parlamentarizmus csődjére vezetett. Ezen nem segíthet semmiféle házszabályrevizió, nem segíthetnek kicsinyes háziszer ■'•c, mert parlamentarizmusunk halálosan sulyc betegségben sínylődik.

Az általános, egyenlő, titkos választójog az egységes magyar állam létalapjának biztosítására létesíteni fogja azt a morális, azt az ideális kapcsot, mely a politikai nemzetet faj- és vallási különbség nélkül egybeforrasztja, mig a lenyügözés politikája elkeseredést szül és csodálatosképen nem is megfékezett nemzetiségi elemeknél szül elkeseredést, hanem azon szinmagyar elemeknél, amelynek állítólag nemzeti érdekében tartjuk fenn a korlátolt és korrumpált választási rendszert.

Kell-e ennél cáfolhatatlanabb bizonyíték arra, hogy a választások alkalmával hamis cégér alatt folyik a bor. Nem a közjogi alapnak, hanem az uralkodó-pártok hatalmának fentartására van szükség a korlátolt és korrumpált választásokra.

Amig más államokat a polgári munka és a polgári uralom a kapitalizmus nívójára emeli, melynek produktivitása a megfeszített munka és tudás erejében rejlik, addig mi az agrárius őstermelés primitiv gazdasági fokán vegetálunk, az Isten áldását az időjárás esélyé-