Nagykároly és Vidéke, 1912 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1912-01-03 / 1. szám
Függetlenségi és 48-as párti Nagykároly város hetilap, a nagykarolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden szerdán. Előfizetési árak: Egész évre .............................8-— kor. Fél é vre.................................4-— „ Ne gyedévre.............................2'— „ Egyes szám.........................—'20 „ Kö zségi jegyzőknek és tanítóknak egész évre 6 kor. Főszerkesztő : Dr. Adlor Adolf Szerkesztőség: Kossuth-utcza 3. — Telefon 7. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76. Felelős szerkesztő : Fömunkatárs : Rédei Károly. ifj. Somcssy Miklós. Laptulajdoncs és kiadó : a „Nagykárolyi Petöfi-nycmda Részvénytársaság“. Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlent H nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyiltter sora 40 fill. Kéziratok nem adatnak vissza Tisztelt Olvasóinkhoz. Mint a „Nagykároly és Vidéke“ t. olvasóközönsége a lap homlokán a szerkesztőség névsorából látja és olvassa, az újév kezdelével a szerkesztőségben változás állott be. A lap eddigi felelős szerkesztője, ki a „Nagykároly és Vidéke“ megalapilásától kezdve annak lelkes, fáradhatatlan munkása volt, az utóbbi időben pedig egymaga végezte lankadatlan ügybuzgósággal a lap szerkesztésének nagy és felelősségteljes munkáját, nagymérvű elfoglaltsága s egyébb viszonyoknál fogva a lap szerkesztésének munkáját másokkal megosztani kivánja. S a szerkesztőségbe belépteti uj tagolt szives készséggel vállalkoztak arra, hogy szerény tehetségűkkel s szintén teljes buz- gósággal és lelkesedéssel vegyenek részt a lap szerkesztésének fontos munkájában. De ha ekként változás állott is be a szerkesztőségben, a lap szelleme marad a régi, amelyet immáron 28 éve óta követ. Biztosíték erre maga az az örvendetes tény is, hogy lapunk eddigi felelős szerkesztője továbbra is a szerkesztőség tagjai sorában foglal helyet s lelkes közreműködésével, a viszonyok alapos ismeretével, igazságszerete- tével és ügybuzgalmával fáradozni fog ezután is a „Nagykároly és Vidéke“ eddigi színvonalának megtartásán, de sőt emelésén. Igyen programmot, pláne uj program- mot adni és mondani, valóbanfeleslegesdologlenne. Hiszen alap28 éves fennállásának ideje alatt következetes, tántorithatlan hűséggel követett elvei s intenciói valóságos élő programmként áll az olvasóközönség lelke előtt. Továbbra is az eddig követett s jónak bizonyult utón óhajtja tehát szolgálni édes magyar hazánk, vármegyénk s Nagykároly városa és vidékének ügyét. Közremunkálni óhajt ezután is édes magyar hazánk, drága magyar nemzetünk javán, annak jobb s méltán megérdemelt boldogabb jövendője előkészítésén, még pedig a függetlenségi és 48-as párt eszméinek lelkes s tántoríthatatlan hirdetésével. Szent meggyőződésünk ugyanis, hogy csakis ezen eszmék győzedelmével jöhet s jön is nemzetünkre ama várva-várt boldogabb kor, „mely után buzgó imádság epedez százezrek ajakán.“ S a figyelmes szemlélő — tagadja bár ; kétkedő — látja s tapasztalja, hogy — bárba lassan is — de csak közeledünk ama dicső eszméknek és elveknek megvalósulásához, életbeléptetéséhez. Szent meggyőződésünk, hogy nemzetünkre, mely immáron végigjárta a mártyromság gyászos s véres kálváriájának hosszú, rettenetes útját, csakis ezen eszmék megvalósulásával virradhat a dicső feltámadás áldott reggele. S bár a politika' kérdések örökös tárgyalásaiba belemen"lni nem óhajtunk, — hiszen bőségesen oglalkoznak ezzel a fővárosi nagy politikai lapok, — azért mi, mint vidéki lap, a mi kisebb körünkben, a kínálkozó alkalmat mindenkor- megragadjuk ezután hogv a függet- lenségi és 48-as eszméket hangoztassuk, teljes tiszteletben tartván mások politikai meggyőződését; minden fontos, aktuális politikai kérdéshez hozzászólunk mi is meggyőződésünk, politikai elveink alap-1 ján, mindig szem előtt tartva legdrágább s legszentebb jelszavunk: „A haza minden előtt!“ Mint Szatmárvármegye székhelyén j megjelenő lap, természetesen örömmel foglalkozunk továbbra is a vármegye ügyeivel. Nemcsak részletes tudósításokat közlünk a fontos, édes mindnyájunkat érdeklő ügyekről, hanem — mint a közjaván munkálkodó lap — éber s élesszemekkel kísérünk figyelem- , rad minden mozgalmat, mely a vármegyei életben feltűnik, különösen a mostani zilált, nehéz időkben, midőn főként a vármegyék autonóm jogai egyik legbiztosabb s legszilárdabb védőbástyái a magyar alkotmánynak. De különösen nagy örömmel és szeretettel foglalkozunk továbbra is a Nagykároly városéit és ennek vidékét érdeklő ügyekkel. Édes rnind- I nyájunknak hő és fővágya, fórró óhaja . városunk boldogsága, biztos fejlődése, virágzása. Ennek javán munkálkodni önzetlen szeretettel, legkedvesebb felada- jtunk leend a jövőben is. Minden életrevaló eszmét, minden intézményt, minden nemes célt, mely városunk javát szolgálni hivatott — minden tehetségünkkel s teljes erőnkkel támogatni kötelességünknek ismerjük és tartjuk. Magátójj,., értetődő dolog tehát az, hogy — mint helyi lap — első sorban s főként a helyi ügyekkel foglalkozik ezután is, de mint eddig, úgy továbbra is mindenkoron a legszigorúbb tárgyilagossággal. Toliunk az igazságot és a tárgyilagosságot szolgálja mindenkor. Egyéni érdek és személyes harc egyformán s teljesen távol áll továbbra is a laptól. Mert igaz ugyan, hogy hizelegni könnyű dolog, gúnyolódni még könnyebb, bántalmazni meg éppen a legkönnyebb, — mi azonban teljes komolysággal, az ügyhöz méltó buzgalommal dolgozni akarunk, még pedig legjobb meggyőződésünk szerint, mert közcélokat csak lelkiismeretes munkával lehet és kell szolgáim. Csakis az ilyen munkának van becsülete! Bár szerénynek lássék is ez a keret — szerény nézetünk szerint — hivatását becsülettel tölti be az a vidéki lap, mely ennvivel beéri és távol tudja tartani magától az'olyait irányzatot, amelyen az emberi gyarlóság oiy sokszor megbotlik : a szenvedélyt és az egyéni érdeket. A fenntiekben vázoltuk lapunk 28 éves fennállása alatt követett irányát, mitől eltérni a jövőben sem fogunk. Ily irányú becsületes munkálkodásunkhoz tisztelettel kérjük laptársaink, az olvasó- közönség és mindenki szives jóindulatú támogatását és pártolását. Nagykároly, 1912. január 1-én. A „Nagykároly és Vidéké* szerkesztősége. Vármegyei közgyűlés. Vármegyénk törvényhatósági bizottsága múlt csütörtökön Csaba Adorján főispán elnöklete alatt tartott rendkívüli közgyűlését elnöklő főispán a következő beszéddel nyitotta meg:- A Mindenható kegyelme megegedte érnünk, hogy egy, a nagy mindenségben letűnő év utolsó óráiban ép erő és egészségben össze- i jőve, ezen utolsó közgyűlésben befejezzük a reánk rótt teendőket s bebizonyíthassuk, hogy kötelességeinknek igyekeztünk eleget tenni. Ha visszapillantást vetünk az elmúlt eseményekre, az elmúlással együtt jelentkező me- lankólikus érzés fájdalmassá válik lelkűnkben, visszaemlékezve azokra, akik még a közelmúltban is velünk karöltve munkálkodtak, de akiket a kérlelhetetlen sors sorainkból kitörölt. Reájok visszaemlékezve csak egy megnyugtató tudatban kereshetünk vigasztalást, abban, hogy fejlődik előttünk egy uj, az élet viharában edzett és tettre kész generáció, amelyik — bízom benne — akarni és tudni is fogja betölteni azt az űrt, amely a jobb hazába tértek után maradt. Örömmel konstatálhatom, hogy vármegyénk közigazgatása az évek óta tartó fokozatos fejlődés terén igyekezett lépést tartani a vele szemben támasztott követelményekkel s tisztviselői kara a jól teljesített kötelességérzetével zárhatja le az elmúlt esztendőt.
