Nagykároly és Vidéke, 1911 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1911-10-26 / 43. szám

L NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKÉ tett áldásos működésedért legfelsőbb helyen kifejteit áldásos működésedért legfelsőbb hely­ről nyert kitüntetésed alkalmából: tisztelettel­jesen és szívélyesen üdvözöl. A rövid tartamra mért emberi életben el­töltött 15 év minden ember életében jelenté­keny hosszú időszakot képez, de legnagyobb jelentőségű oly 15 esztendő, melyet a társa­dalmi és közéletben vezető szerepre hivatott férfiú kitűzött életczélja, eszményének, ábránd­jának megvalósitására szentelt munkásságban tölt el, melyhez jövőjét köti, melyhez nevét, becsületét fűzi. Életedből, még pedig férfikorod javából, ilyképen betöltött 15 évet ünnepelsz ma Te és ünnepel szívvel, lélekkel veled Nagy­károly városának egész közönsége, minden lakosa. Más téren előzőleg kifejtett munkásságod, vas szorgalmad, képzettséged és jellemed for­dították feléd közönségünk figyelmét, midőn 15 év előtt egyhangú lelkesedéssel emelt a polgármesteri székbe. Nem is könnyű volt a feladat, melynek megoldását vállaltad, mert egy város közigazgatásának vezetése, a mellé rendelt tisztviselők buzdítása és ellenőrzése, a jogkereső közönség ügyeinek ellátása régibb intézményeinék fejlesztése, a folyton haladó kor követelte uj intézmények teremtése és mindezők létesítésénél, kellő anyagi alap hiá­nyában kizárólag a közönség áldozatkészségére utalva egy egész embert igényelnek, de Te bölcs előrelátással és erős kézzel vezetted mindig a város kormányzatát, úgy hogy bizalmunk min­dig fokozódott, mert amik ma vagyunk: csak általad vagyunk. Ezúttal feladatom körén kívül esik alkotá­saidnak és érdemeidnek részletes felsorolása, méltattak azok ma ünnepi közgyűlésünkön, méltatni fognak majdan városunk történetének legfényesebb napjain. Ez alkalommal csak arra kérünk, hogy bár soha nem kerested a felsőb­bek kegyét és soha nem hajhásztad az olcsó népszerűséget, fogadd szívesen örömünk mai megnyilatkozását, mely nem az udvarias alaki­ságnak, hanem igaz tisztclelünk, nagyrabecsü­lésünk és szeretetünk őszinte kifejezése. Tartsd meg továbbra is eddig irántunk tanúsított ro­konszenvedet, városunk javára munkásságodat, adjon az egek ura hozzá tartós erőt, egészsé­get és hosszú életet! A beszédre a polgármester következőkép válaszolt: Mélyen Tisztelt Polgártársaim! Ezen fényes kitüntetés, melyben engem ma részesítettetek örökre felejthetetlen lesz előttem. Hálám legmélyebb érzését kelti fel az irántam tanúsított keresetlen szeretet ily nagymérvű megnyilatkozása. * Tizenöt évet eltölteni a köztisztviselői pá­lyán nem mindennapi dolog. Igyekeztem meg­felelni feladatomnak; mindenkor egy cél lebe­gett szemeim előtt, az, hogy polgártársaim ja­vára mindazt megtegyem, ami képességemtől és erőmtől kitelik. ígérem, hogy amig polgár­társaim bizalmát bírom s Isten erőt ad, igye­kezni fogok e város polgárai összesége javára működni. A zajos éljenzéssel fogadott beszéd után a fuvózenekar játszott egy szép dalt, majd a da­lárda énekelte el Them Károlynak ünnepi dalát s ezután a közönség a polgármester éltetésé­vel szétoszlott. A bankett. Este 8 órakor kezdődött a »Magyar Király“- ban a bankett. Ilyen előkelő és nagyszámú- közönséget s olyan kitűnő jókedvet, mint ezen a banketten, régen láttunk, Az a körülmény, hogy hölgyek is részt vettek e banketten, nagyban emelte a kedélyes hangulatot és az estét családiassá tette. Természetesen hozzá­járult ehhez a vendégeivel szemben midenkor figyelmes Wessely Manó jó vacsorája is. Ott voltak: özv. Gróf Károlyi Istvánná, Csaba Adorjánná és leánya, Ilosvay Aladárné, Deb- recztni Istvánná, ifj. Debreczeni Istvánná, Jur- csek Bélánó, dr. Kovács Dezsőné, dr. Schönpflug Béláné, Rooz Samuné, dr. Schönpfiug Jenöné, Kacsó Károlyné és leánya, Péchy Lászlóné, dr. Vetzák Edéné, dr. Kovács Józsefné, Heley Ábrahámné, Tattay Irén, dr. Antal Istvánné, Nonn Gyuláné, Néma Guszlávné, Baudisz Janka, Kurcz Erzsébet, Magot Györgyike. Az urak közül ott voltak: Csaba Adorján, Ilosvay Aladár, Plachy Gyula, Cseh Lajos, Récsey Ede, Marchis Romulus, Mitrovich Elek, dr. Kovács Dezső, dr. Sternberg Géza, dr. Vetzák Ede, dr. Nemestóti Szabó Albert, Ber­ger Ármin, Péchy László, Rooz Samu, Bo- rody György, Vetzák Ede, Madarassy Gyula, Madarassy István, Baudisz Jenő, Csilléry Dávid, Nonn Gyula, Jurcsek Béla, Aczél Fe­renc, Schnébli János dr. Antal István, dr. Ko­vács József, dr. Brugós Gyula, Pozsgai Káz- mér, Schusterich Ferenc, Janitzky Albert, Strohmájer Ferenc stb. Az összes hivatalok, a tanári és tanítói kar, a megyei és városi tisztikar képviselői és a polgárság nagy számban. Az első ' felköszöntőt dr. Kovács Dezső mondotta. — Sokan foglalkoztak már azzal a kérdéssel, hogy az ünnepelt 15 év alatt mit alkotott. Én ezen intimebb körben azzal a kérdéssel foglalkozom: hogyan alkotott ? Ez talán fontosabb, nehezebb volt, mint hogy mit? A külső körülmények nagyon befolyásolták te­vékenységét. Két nagy akadályt említek fel: az egyik a város szegénysége, a másik a föld­rajzi helyzete. Debreczeni energiája kellett oda, hogy felemelkedjünk arra a magaslatra, ahol vagyunk. Alkotott, de soha klikket maga körül nem csinált, politikai pártnak nem adta oda magát. Elmondhatja, hogy jól végezte dolgát. Férfias jelleméből kiemelek egy vonást s ez kristálytiszta önzetlensége. Ez ünnepies alka­lommal neki semmit sem kívánok; saját ma­gunknak kívánom, hogy Debreczeni István még sokáig legyen városunk polgármestere ! Ünnepélyes szavai után Borody György köszöntötte fel a polgármestert. — Kedves Barátom! Az irántad érzett őszinte megbe­csülés, ragaszkodás oly szép jeleivel találkoz­tál, amily elismerés csak kevésnek jutott osz­tályrészül. Alapja az a sok jeles tulajdonság, S amelyek szived gazdaságát képezik. Jelen al­kalommal megállapítom, hogy azt a tevékeny- í séget, amelyet kifejtettél, legjobban a tisztikar ismeri, akiknek nevében ürítem poharam. Mi vagyunk tanúi puritán becsületességednek, méltányossággal párosult szeretetednek, mely- lyel minden polgártárssal szemben viselkedek Fogadd tőlünk tiszteletűnk, szeretetünk, ragasz­kodásunk szivünkből fakadó kifejezését. Tisz­tes alakod még fényesebb glóriával van övezve. Te ugyanaz maradsz. Gondolkodásod, elha­tározásod, tetteid rugói teveled születtek és fejlődtek. Elmondhatjuk a költővel: Vir integer vitae scelerisque purus. Az egek Ura tartsa meg drága egészségedet, hogy még sokáig le­hess tanácsadója és előmozdítója a városnak. Isten éltessen! Borody György lelkes szavaival magával ragadta az egész közönséget. Utána Récsey Ede a polgármester feleségét köszöntötte fel. Magasztos ünnepnek voltunk szem- és föltanui. Az eddigi szónokok szavát a ragaszkodás, a tisztelet és a szeretet érzelmei hatották át., Ezt a szeretetet és tiszteletet hoztuk ide mind- { nyáján. Családot képezünk mi itt, a város családját. A családapának már kijutott az ünneplésből, illő, hogy a családanyáról se fe- j ledkezzünk meg. Tudom, hogy most a szive j hangosabban ver, hiszen a jóságos Urát ün-; nepeljük. A nő osztozik ura munkájában, bá­natában, méltányos, hogy osztozzék ura ün­neplésében is. A nő ambicionálja a férjét. A nő az- aki szítja az idealizmus szikráját, amely nélkül az élet ném élet. A jó feleség az, aki elsimítja férje homlokáról a ráncokat, amelye­ket a gondok szántottak rá. A nő buzdítja az urát a további kitartó munkára. A jó, derék asszony típusára, ünnepelt polgármesterünk | kedves feleségére ürítem poharamat, hogy mi- j nél tovább örvendjen a jól megérdemelt el- j ismerésnek. Kedves volt ez a figyelem s pereekig ün I nepeltük a polgármester feleségét. Récsey tar- ; talmas felköszöntőjét Csaba Adorján dikciója | követte. — A polgármester ellene volt az ün- i nepeltetésnek. Az ő sísava volt az egyetlen í ellenző, dissonáns szó. Az Isten adjon sok | ilyet! napot. Kívánom, hogy ez a jókedv és í derült kedély a várost mindenkor uralja. Az Isten ellesse Nagykároly közönségét! A főispán szavait éljenzéssel fogadta a közönség. Utána Cseh Lajos köszöntette fel özv. Károlyi Istvánnét. A mai napon, amikor a polgármester mun­kásságára gondolok, egy emléknek a vissz­hangja támad lelkemben. A tavasszal múlt 5 esztendeje, hogy Szatmárvármegye székházá­ban fehér asztalnál igy szólt gróf Károlyi Ist­ván : „Ha majd nemsokára a kaplonyi sírbolt penészes fülkéjében pihenek, gondoljanak rám szeretettel néha-néha.“ Lehetetlenség a mai napon meg nem emlékezni arról a férfiúról, aki Debreczenivel együtt buzgolkodott városunk elöhaladásán. Nemes életet ólt és hiányát na­gyon érezzük. Emléke közöttünk él, hiszen hányszor halljuk: „Bár ne halt volna meg, mennyivel mások lennének társadalmi- és kul­turális intézményeink!“ Amikor emlékét fel­újítjuk, lehetetlenség, hogy szeretettel és ra­jongással ne vegyük körül azt a nemes höl­gyet, aki évtizedeken ót élettársa volt, aki tiszta lelkületével, mint — a költő mondja —• balsors és szerencse között mosolygó ó* vi­gasztaló géniuszként állott 40 éven át olda­lánál. Nemes lelkülete nemcsak a családi körben, hanem megnyilvánul a közjótékonyság, a hu­manizmus terén, a társadalomban is. Sok sze­gény fiú és leány áldja a grófné nemes lelkű- letét. Kívánom, hogy az Isten ezt a kiváló nagyasszonyt Nagykároly javára és hasznára még igen sokáig éltesse! Az egész közönség óhaját fejezte ki Cseh Lajos tartalmas és szónoki erővel előadott be­szédjével s igy annál nagyobb volt az elis­merés ; a taps és az éljenzés percekig tartott. Mitrovich Elek a főispánt üdvözölte. — Tisza Aradon a következőket mondotta a többi \ között: Atyáink megalapították az egységes ; magyar nemzetet, a jelenlegi Magyarországnak kötelessége, hogy kidomborítsa a társadalmi egzsóget. Mintha hallanám az idők nagy sza­vát, midőn szózat hívta fel a nemzetet, hogy szív és érzelem minden magyarnál egy legyen. Tisza gróf a magyar társadalmi egység ki- domboritását óhajtja. Azt akarja, hogy minden magyar testvérül tekintse egymást. Ez a mag Nagykárolyban hálás talajra talál, mert van j olyan vezető férfiunk, aki szeretettel elő) jár. Ez Csaba Adorján. Az ő munkája, hogy köz- J remüködvén polgármesterünk királyi kitünteté­sénél, összehozott, érzésben egyesitett minket. Kívánom, hogy továbbra is ápolja megyénkben a magyar társadalmi egységet. Ő hozzon össze minket máskor is. Az Isten tartsa sokáig! A legszebb elismerés, a taps koronázta ke­resetlen szavait. Sternberg Géza dr. talpraesett, humoros, általános derültséget keltő dikcióval adózott a polgármesternek. — Nem vagyok szónok, azért rövid leszek. A rendező bizottság megtisztelő megbízásá­ból beszélek, de mint orvos meg akarok emlé­kezni egy kartársamról, aki nagyon súlyos be­teget gyógyított meg. A nagybeteg Nagykároly városa. De tartsunk sorrendet. Vegyük a kór­előzményeket. Néhai Báthory gyógyszerésznél Debreczenivel vacsorán voltunk. A vacsora alatt Nagykároly felvirágoztatásáról be*zélget~ tünk. Másnap este a Fazekas-utcába mentem egy beteghez. Koromsötét volt s lábam le­csúszván a pallóról, az egyik cipőm a sárban ragadt. Megyek tovább, találkozom boldogult Tímár lelkésszel, aki a betegtől jött s közösen panaszkodunk ezen állapotok miatt. Megyek tovább s a másik cipőm is lemaradt a lábam­ról. Következő nap kocsin mentem, de nem tudtam behajtani, mert egy megterhelt s a sárban fennakadt kocsi utamat állta. Ilyen TOodern ruhafestés :: M "i i -n I T H DT\I : tallérok gőzmosása : bármily divatszinre :.i\ rt J I A J L l\ i ML tükörfénynyel, hófehérre. ; 1 -v-'.' V' '■ i >n :' Hagy károly, Széchenyi-U. 43. SZ. (ft-róm. kah. elemi fiúiskola mellett.)

Next

/
Thumbnails
Contents