Nagykároly és Vidéke, 1911 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1911-11-23 / 47. szám

2 NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE ki mindent, ami az ő terveiknek nem kedvez, — mint odaállani a nép elé és bátran szemébe vágni, hogy ö nem ad reájuk semmit? Pedig higyje el a főrendiház elnöke, hogy fényes közjogi állását ö is annak köszönheti, hogy néhány évtizeddel ez­előtt volt a nép olyan merész és hatal­mas, hogy követelni merte népgyülésein azt a bizonyos 12 pontot s talán akkor volt valami értéke és súlya is a nép- gyűlések akaratának ? Lesz még majd ezután is. Kossuth Ferenc hetven éves. A múlt héten töltötte be Kossuth Fe­renc életének 70-ik évét, mely alkalommal nemcsak saját pártjának tagjai, hanem a többi ellenzéki pártok és a munkapárt szá­mos vezére és előkelő tagja, sőt a kormány tagjai legnagyobb része is felkeresték jó kivánataikkal. A Kossuth-párt tagjai egy művészi kivitelű albumot készítettek, a melyet a párt valamennyi tagja aláirt és ■Bírnak elejére gróf Apponyi a következő sorokat irta: „Kossuth Ferenc hetvenedik szü­letésnapja alkalmából tisztelettel, szere­tettel, hálával üdvözlik hűséges követői, az 1848-as függetlenségi Kossuth-párt tagjai, egyszersmind biztosítva őt ra­gaszkodásunkról és bizalmunkról a párt azon bölcs vezetése iránt, amely magában egyesíti az elvhüséget a nem­zet súlyos helyzetének mérlegelésén alapuló felelősségérzettel: Istenáldását kérjük további áldásos működésedre, mely hogy még sokáig tartson, hazánk egyik legnagyobb érdeke. HÍREK. Kölcsey-estély. A Kölcsey-Egyesület leg- közebbi estélyét december 9-én rendezi a vármegyeház nagytermében. Az estély a ta­tagok számára ingyenes lesz, nem tagok pe­dig 1 korona belépti dijat fizetnek. A változa­tos s igen érdekesnek Ígérkező műsor össze­állításán most fáradoznak a két szakosztály társelnökei. Ünnepelt orvos. Az Erzsébet Királyné Szanatórium betegei múlt pénteken ünnepsé­get rendeztek dr. Polatsek Elemér fővárosi or­vos tiszteletére abból az alkalomból, hogy tiz év óta — a szanatórium fennállásától — ke­zeli ingyenesen a gyógyintézet gége-betegeit. Dr. Polatsek Elemér, ki fiatal kora dacára mint gége-orvos igen jó hírnévnek örvend, vá­rosunk szülötte. Kinevezés. A debreczeni Ítélőtábla elnöke Serfy Ferenc helybeli lakos végzett joghallga­tóit a debreczeni Ítélőtábla kerületébe ideig­lenes minőségű segélydíjas joggyakornokká ne­vezte ki. Házasság. Kálmán Ferenc nagyváradi jó nevű kereskedő f. hó 26-án délután fél 3 óra­kor a helybeli status-quo izr. templomban es­küszik örök hűséget Kalafoni Jenő helybeli posztókereskedő leányának Jolánnak. Dalestily. Dalegyesületünk igen jól sike­rült dalestélyt rendezett folyó hó 19-én, vasár­nap este a városi színház helyiségében. Szép számú közönség jelent meg az estélyen, mely­nek soraiban ott láttuk Özv. gróf Károlyi Ist- vánnét és Csaba Adorján főispánt is. Az estély a dalárda énekével vett« kezdetét, mely Révfy Géza »Ismerek egy szép országot* cimü mü­vét adta elő Vitek Károly karmester vezetésé­vel, azzal a kifogástalan előadással, mely az egyletet jellemzi. A második számot az egye­5 sülét népszerű elnökének, Récsey Ede kegyes- rendi házfőnök felolvasása képezte, ki az ék­szerek és drágaságokról tartott egy szórakoz­tató és tanulságos felolvasást. Úgyszólván apró, ismertető képekből állott a felolvasás, tarkítva kedves, figyelemreméltó epizódokkal, mely igen tetszett a közönségnek s a felolvasónak zajos tapsokat juttatott fáradtságának jutalmául. Ked- ! vés és meglepő volt a harmadik és ötödik szám, j a négyeskar éneke. Fiatal leánykákból és a dalegyesület tagjaiból alakult énekkar adta elő Capi Cella „Árpád sírja“ és Révfy Géza „Há- | rom dal“ cimü müveit oly szép sikerrel, hogy a hallgató közönség nem győzte eleget tap- ! solni. A siker oroszlánrésze természetesen Vitek Károly karmestert illeti, ki igazán fáradtságot nem ismerő buzgalommal Végezte a betanítás nehéz munkáját. Az elért siker azonban méltó j kárpótlást nyújtott részére. A negyedik számot Heltai „Kacagnom kell“ cimü monológ képezte, melyet Szabó Gizi k. a. adott elő. Bár maga : a monológ nem valami szellemes és előadásra sem igen méltó, mégis a kisasszony kedves, I közvetlen előadásában élvezetet találtunk benne. A zajos tapsok bizonyították a közönség tet­szését. Azután egy vonósnégyes következett, melyet—a közben lemondott Obholczer Gyula helyett — Hermann László szatmári zenetanár, Preisz Miklós, Vitek Károly és Péchy László adták elő oly kiváló tökélylyel, amely a kriti­kán felül áll. Hermann László vendégművész azonkívül még három számmal lepte meg a közönséget. Saját szerzeményű „Nocturnijá“-t, Hubay „Hullámos Balaton tetején“ és „Csárda- jelenetek“ (Kossuth-nóta) darabjait játszotta el. A közönség lélekzetét visszafojtva hallgatta a mesteri játékot, melynek végeztével meg-meg- ujuló tüntető tapsokban adott őszinte elisme­résének kifejezést. Igen kedves volt a Btrey Margit, Csáky Ilonka, Filep Ilonka, Karicz Emma, Miks Mariska, Serényi Mariska és Er­zsiké által bemutatott élőképek. A három Grátia, a párkák és Nióbe szobacsoportozato- J kát mutatták be. Végül egy kis egyfelvonásos j vígjáték zárta be a műsort. Az „Asszonyparancs“ j kedélyes jeleneteit személyesítették Filep Ilonka j k. a., Tremba Márton és Kaizler Imre. Ügye-, sen mozogtak a színpadon s bátran, természe- i tesen játszottak, derültségre es jókedvre han­golva a közönséget. A szereplő hölgyeket a rendezőség egy-egy szép csokorral lepte meg. A kissé hosszúra nyúlt programm lezajlása i után a közönség a „Magyar Király“ kávéház j helyiségébe vonult, hol vacsora után kezdetét j vette a táuc, melyet a fiatalság a legjobb kedv­ben a hajnali órákig járt. Gyászeset. özv. Duha Jánozné szül. Szi- { lágyi Mária asszony f. hó 15-én életének 80 ik évében elhunyt és f. hó 18-án nagy részvét mellett tétetett örök nyugalomra. A kegyelet a koporsót koszorúkkal borította el. Szilágyi 1st- [ ván számvizsgáló nevelőanyját gyászolja az j elhunytban, A család a következő gyászjelen­tést adta ki: Alolirottak úgy a maguk, mint a j nagyszámú rokonság nevében is a fájda­lomtól mélyen megtörve jelentjük a legjobb, legnemesebb és forrón szeretett nevelőanya, nagyanya, anyós és rokonnak özv. Duha Já- nosné szül. Szilágyi Máriának folyó hó 15-én 5 és fél órakor, hosszas szenvedés után életé­nek 80-ik, özvegységének 32-ik évében, a ha­lotti szentségek ájtatos felvétele után történt gyászos elhunytát. A megboldogult hült tete­mei f. hó 18-4n d. u. 3 és fél órakor fognak a mesterrészi sirkertben örök nyugalomra té­tetni. Az engesztelő szentmise áldozat f. hó 20-án d. e. 8 órakor fog a helybeli plébánia templomban az Egek Urának bemutattatni. Nagykároly, 1911. november 15-én. Áldás és béke lengjen a sokat szenvedett sirhalma fe­lett ! Szilágyi István, Szilágyi Ilona férj. Körösi Józsefné nevelt gyermekei. Szilágyi Istvánná ízül. Blazsek Terézia menye. Szilágyi Stefánia, Szilágyi István, Szilágyi Aladár, Szilágyi Ma­riska,' Szilágyi Dezső. Körösi János, Körösi Bella, Körösi litván, Körösi József, Körösi Mariska unokái. Valastsek Mária özv. Hacker Fprencné, Valastsek Jozefa özv. Ripkó Józsefné, Valastsek Emilia férj. Karhesz Lajosné ro­konai. Nagykároly és Heves Béla színtár­sulata. A Szamos laptársunk a következőket írja: „A nagykárolyi színtársulat. Nagykároly­ban sehogysem akartak megelégedni a Heves Béla kiváló társulatával. Mivel ö:< nehány vas­úti állomással közelebb vannak Budapesthez, mint mi, az igényeik is nagyobbak és legalább is a Vígszínház személyzetére reflektáltak. Nagy büszkén le is mondtak hát Heves Béláról, aki I nem is nagyon fájlalta az igy elvesztett nagy­károlyi deficites szezont, mert hiszen sokkal ■ jobbat kapott helyette Déván, ahol rendkívül meg voltak elégedve ővele s neki se lehetett oka a panaszra. Ellenben a nagykárolyiak kap­ták cserébe Neményi Lipót színigazgatónak j rendkívül gyenge színtársulatát, amelynek ed­digi állomáshelyéről a leglesujtóbb hírek ér­keznek. A társulat legfőbb erői is olyanok, — mint a névsor mutatja — akik Szatmáron is megfordultak s többé-kevésbé sikertelenséget [ arattak. így aztán a károlyiak már előre fáz­nak a műélvezettől, amiben Neinényiék révén részük lesz.“ Hát erre két megjegyzésünk van. Az első az, hogy nem azért mondottak le a nagykárolyiak Heves Béláról, mert vele egy­általán nem voltak megelégedve, hanem főleg az >rt léptek ki a színi kerületből, mert a nagy­károlyi szinügyi bizottságot meghívták a szat­mári szinügyi bizottsági ülésre és a kiküldöt­tektől megtagadták a szavazati jogot. Másod- j szór a Neményi Lipót társulatáról eddig csak jót hallottunk, de ha úgy lenne is a dolog, mint laptársunk Írja, az állítólagos nagy igé- i nyeink mellett is inkább elviseljük azt, hogy | egy saisonban gyengébb társulat előadásait legyünk kénytelenek müélvezni, mintsem egy jobb társulat nyújtotta műélvezete mellett el­tűrjük a szatmáriak arculcsapását s ha Ne­ményi társulata nem log megfelelni várakozá­sunknak, ép úgy nézhetünk más színtársulat után, mint azt Szatmár is megtette. A rosszul informált sajtó. Nem tudjuk, ki informálja a szatmári laptársainkat a ká­rolyi eseményekről, de mondhatjuk, hogy az információ némelyik esetben igen rossz. Leg­utóbb laptársunk a Szatmár és Vidéke a kö­vetkező hirt hozta: „Aki a saját vermébe esik. Mihuk Ferencnek es társának társaskocsi vál­lalatuk van Nagykárolyban. A napokban Mihuk elfelejtkezvén mindenről, ami illik és a lakása címéről, végigfekádt kissé bepálinkázott álla­potban az országúton és elaludt. Közben arra jótt egyik kocsija és keresztül ment rajta. A kocsis ellen gondatlanság miatt meginditották az eljárást.“ Hát ez nem egészen igy van! Mert bár igaz, hogy a társaskocsi keresztül ment Mihuk Ferencen, azonban Mihuk egy egyszerű szegény napszámos ember, ki nem idegenkedik az italtól s igy a szerencsétlenség valóban megtörtént, de nem a társaskocsi vál­lalat tulajdonosai egyikével. Ha ezekkel meg­ismerkednének laptársunk szerkesztőségének tisztelt tagjai, akkor belátnák azt, hogy a tár­saskocsi vállalat tulajdonosok oly tisztességes polgáremberek, hogy ezektől érdemes lenne a fenti közlemény reájuk vonatkozó tartalmáért bocsánatot kérni. Esküvő. Dr. Pinkóczy Sándor zombori pénzügyi fogalmazó f. hó 18-án esküdött örök hűséget özv. Nagy Elekné leányának Jolánká- nak. Müvész-estély. A múlt csütörtökre hirde­tett Pintér-féle müvész-estély a kevés szám­mal jelentkező publikum miatt szombaton este lett megtartva a vármegyeháza nagyter­mében. Ezúttal majdnem telt házat sikerült összetoborozni. — A falragazok fehérkabarét hirdettek. Kabarénak kabaré volt az igaz, fe­hérnek azonban kevésbé fehér. Pintér Imre régi, erőteljes baritonja ezen este is tapsot aratott. Szerettük volna, ha az egész estét csak az ő számai töltötték volna ki. Szívből énekelt és művésziesen. Az ilyen programm- számok megfelelnek a közönség müiálésének is egyrészt, másrészt azon hely komolyságának ahol ez este lefolyt. Szellemes és nem sértő tréfái, ötletes megjegyzései általános derültsé­get kellettek. Parlagi Kornéliának mérsékeltebb ünneplésben volt már része. „Mikor a falmel­lek lehullnak“ cimü románcban azonban :: TOodern ruhafestés :: IJ ^ I T Ä I C“ H D’ÁI : Gallérok gőzmosása : :: bárrnil? divatszinre Pf rt J ! H y 5* r\ ! tgkörfé^ii^, bófefc|rre. Tlagykároly, Széchenyi-u. 43. sz. (* róm- k*h demi f'uisW* meHett.)

Next

/
Thumbnails
Contents