Nagykároly és Vidéke, 1911 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1911-11-16 / 46. szám

XXVIII. évfolyam. Nagykároly, 1911. november 16. 46. szám. Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetési árak: Felelős szerkesztő: Egész évre ............................8-— kor. Fé l évre . ............................4-— „ Ne gyedévre........................2-— „ Eg yes szám.........................—‘20 „ Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész tvre 6 kor. Dr. Adler Adolf I.aptulajdonos és kiadó : a „Nagykárolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság Szerkesztőség : Kossuth-utcza 3. — Telefon 7. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76. Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentő nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. Nyilttér sora 40 fill. Kéziratok nem adatnak vissza Béke. Hol vannak azok a galambok, ame­lyek a napokban rászálltak az országház­nak ereszére ? Pedig kell, hogy vissza- szálljanak, mert a békét áhitjuk. Áhitjuk mindnyájan és kivétel nélkül. Most egyet­len feltétel, hogy dolgozhassunk. Nekünk dolgoznunk kell, mert a nemzetkiépités munkájában csak az alapfalaknál tartunk s ez, ha a munkát serényen nem foly­tatjuk — beázik. Akkor pedig kárbavész a munka, sisifusi fáradságunk, magunk is reményt vesztettek leszünk munkánk sikerében. Mi nem engedhetjük meg az állandó közéleti zűrzavart és meddőséget, melyre bekénvszeritett valami fonák, vi- szályos állapot. Nekünk ezükségünk van egy zavar nélküli törvényalkotó testületre, vagy igaza lenne Kozma Andornak, ki szárnyaló versében, melyet szerényen krónikának nevez, európai kórságnak nevezi a mai helyzetet, mely megfekszik minden európai fórumot, ám ne féljünk — mondja — mert azért van haladás, mert a haladás vize széles rétegű s a kór csirái át nem hatolnak. A költő min­dég látnoka volt korának. Már Tibullus dalainak máguszi erőt tulajdonitottak. Lehet, hogy nagy igazság e vigasztalás, de a hazafiui aggodalom még sem bont­hatja ki a bizalom szárnyait. Lehet, hogy s. kis zenebona nem csinál számbave- hető kárt, de oly nagy értékek vannak kockán, hogy a hazafiui aggodalom min­denesetre jogosult. És mily erővel tudnók mi a köz­véleményt képviselni ama kérésünk elő­terjesztésekor a hivatottakhoz: hogy ke­vésbé gyűlöljék egymást, mint ahogy sze­retik a hazát s találják meg a békesség megnyugtató kompromisszumát! Nagy önteltség lenne, ha csak hiú reményt is táplálnánk, hogy a közvélemény szerény szócsöve gyönge hangját meghallgatnák ? Nagyobb hangokra, erőteljesre, tekinté­lyesre, fenségesen hangzóra, — siketek maradtak az urak. Mit akarna a tücsök, mikor az ég menydörög ? Ágyudörgés morajába minek muzsikálna belé a kósza cigány ? A béke galambját tehát nem hesse- getjük semerre. Just Gyula öcscse Zsig- mond hozta forgalomba a tornyai gányó örökéletü, fatalista szállóigéjét: valahogy csak lesz, mert úgy, hogy még sehogyse lett volna, sohasem volt Soha még nem illett helyzetre ez a bölcs mondás. Vala­hogy csak lesz. _ Hogy mint lesz, nem tudjuk. Lehet — hiszen még esnek cso­dák — hogy mégis a ház ereszére re­pül a béke galambja. És ez volna a leg­nagyobb csoda. Lehet, hogy lavírozunk a bizonytalan vizeken kisebb kárral, mint. sejtenők ; lehet, hogy ezt a müvihart is! kibírjuk s kilából belőle a Parlamentaris­mus, melynek csődjét jelentik mindenfelé, ahol az interncionalismus áramlatai erő­sebben fújnak. Csakhogy Tisza István grófnak a társadalom tudományi egyesü­letben a múlt hétre esett fényes sikere bizonyltja, hogy a nacionalismus még nagy, értékes java fajunknak s mi parla- mentarismusunkat az utolsó izig védeni tartozunk és védeni fogjuk. Többet mon­dani párt politika lenne s mi nem foglal­kozunk politikával. De a béke nagy ja­vait előtárni; a viszály nemzetpusztitó veszedelmét hirdetni, ki minősítené poli­tikának? A nemzeti érzés őrállójának el­lenség közeledését hirdető hangja ez, vajha meghallanák abban a táborban, hol a magyarság faját féltve, virraszt. A belügyminiszter a budai gyermekszanatoriumért A Gyermekszanatorium egész országos ak­ciójának élén Hohenberg Zsófia hercegnő és gróf Zichy János vallás- és közoktatásügyi miniszter állanak. Az ő nevük nem kizárólag disz az Egyesület homlokán, hanem oly nagy erkölcsi tőkéje a mozgalomnak, amelyből táplál- i kozik az Egyesület egész életereje. Gróf Zichy { János miniszteri állásának nagy terhei mellett í személyesen vezeti az immár hatalmassá meg- j nőtt gyermekszanatoriumi mozgalmat is és első sorban nekt s a munkában érdemes és tisz­teletreméltó társainak, Bezerédy Viktor belügyi államtitkár, ügyvezető elnöknek, Bosnyák Zol-1 tán, Náray Szabó Sándor és Ruffy Pálnak kő szönhető, hogy a „Balatonalmádi Zsófia Gyér mekszanatorium“ már teljesiti hivatását s hogy a budai nagy gyüjtő-szanatorium is tervezet alatt áll, azon programúi alapján, amelyet Bókay János egyetemi tanár, a magyar gyer­mekvédelem fáradhatatlan harcosa állapított meg. Hajduska Emil a Magyar Földhitelintézet igazgatója példátadóan buzgolkodik dr. Fodor Oszkár központi igazgatóval egyetemben azon anyagi eszközök előteremtésén, amelyek a nagyarányú építkezés megkezdéséhez szüksé­geltetnek. Bárczy István polgármester közölte gróf Zichy János miniszterrel, hogy a főváros Tanácsa a részletes építési programm ismerete során kivan dönteni a központi Gyermeksza­natorium segélyezésének mérvéről, elvileg azonban máris biztosította a polgármester a főváros közönségének legmesszebbmenő támo­gatását. Az ország társadalma is bizonyára si­etni fog annak a mozgalomnak, mely az em­beranyagot védi, ebben a sok külső és belső ellenségtől tépett országban, legújabb alkotá­sát, a Gyermekszanatóriumot nagy jelentőségé­hez képest felkarolni. — Maga gróf Khuen-Héderváry Károly belügy­miniszter is átérezven a magyar társadalmi gyermekvédelem nagy fontosságát, melylyel a külföld előtt is méltán elismert állami gyer­mekvédelem sikereit és eredményét'szolgálja, a legnemesebb érdeklődéssel viseltetik minden olyan társadalmi mozgalom iránt, mely a mo­dern magyar gyermekvédelem előbbre vitelét támogatni hivatott. Most a belügyminiszter me­leghangú körrendeletét bocsájtott ki, melyben az összes hatóságok és a nagyközönség figyel­mébe ajánlja azt az áldásos munkásságot, me­lyet a Hohenberg Zsófia hercegnő legmagasabb védnöksége és a gróf Zichy János vallás- és közoktatásügyi miniszter kormányzata alatt álló Gyermekszanatorium Egyesület kifejt. — Ez a legnemesebb emberbaráti cél szolgálatá­ban álló Egyesület — mondja a miniszteri rendelet — a Balatonalmádiban épített „Zsófia Gyermekszanatoriumá“-ban máris számos el­hagyott, beteg gyermek ápolásáról gondosko­dik, hogy pedig áldásos gyermekvédő munkál­kodását a jelenleg szervezés alatt állló máso­dik intézetében, a székesfővárosban — annak budai részén építendő gyermekszanatoriumban is minél eredményesebben folytathasssa, s a melegen érző szivek minden részvétére méltó szegény, elhagyott, beteg gyermekek könnyeit felszántva a jövő nemzedék megerősítését és gyarapítását, — úgy mint a múltban már oly ritka szép eredménynyel tette — továbbra is hathatósan munkálhassa, a közigazgatási tiszt­viselőknek ezen magasztos cél érdekében ki­fejtendő fáradozására állandóan nagy súlyt he­lyezek. — De kéri a rendelet a nagy közön­Leghíresebb tanárok előírása szerint beszerezhetők különféle Itiilszerelt, úgyszintén sérrltölölt. haskötőit. i/amtniltarlsnifali. irii/alorolt. Malta- kötök. feesk etnl ölt. ráillik, 1J mii ni i It iilonl v*f ess ép #’/* urak és hölgyek részére, — So.rlel/i-keszlelek. úgyszintén illatszereit, szappanok. pointerek. fésüli. fopkef'ék. továbbá a betegápoláshoz tartozó cikkek-I- BLAU KÁROLYNÁL ­NAGYKÁROLY, Keresk. Bankpalota. (Zárdával szemben.) »I« Külön próbaterem i

Next

/
Thumbnails
Contents