Nagykároly és Vidéke, 1911 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1911-11-02 / 44. szám

NAGYKÁROLY ES VIDÉKÉ lőre, a mig birja ezt. Tehát áll a harc vagy jön újra a nemzet Ítélete. És erre kell nekünk készülnünk. Népgyülésekkel, felolvasásokkal, értekezletekkel kell a vá­lasztó polgároknak megmagyarázni a küz­delem nagy horderejét, a választójog kiter­jesztésének nagy fontosságát. Össze kell tartani a függetlenségieket, — akkor azu tán jöhet majd a kormány bűnös pénzé­vel, pálinkájával, csendőreivel, — az eszme mégis győzni fog. Hurkaestély. ^ Tisztelettel értesítem a n. é. kö- zönséget, hogy Fény-utca 20. k.1 J szám alatt levő vendéglőmben ^ folyó évi november hó 4-én, szom- baton este rendezek, hol kizárólag házilag készített hurkát és kolbászt ho­csájtok tisztelt vendégeim rendel­kezésére. Tisztán kezelt kitűnő borok! Jutányos árak! Pontos kiszolgálás! Számos látogatást kér Kinczler Frigyes vendéglős. S I Halottak napján. Az emberi életet a Gondviselés ha­táridőhöz kötötte. A sírnál véget ér az és ez egyben az ; abszolút igazság érvényesül. Mert király és koldus, nagy és kicsiny, gazdag és szegény egy cél felé törekszenek s e cél: a sir. Lelkünket vissza kell adnunk Terem­tőnknek, hogy rejtelmes, az emberi tu­dás elől elzárt rendeltetésének megfelel­hessen. Kétségbeejtő gondolat a halál, az el­múlás gondolata. A teljes megsemmisü­lés tudata egyrészről nyomasztó hatást gyakorol a küzdő, fáradó emberiségre, a mely a cél nélkül való élet minden hiába­valóságát idézi fel, de másrészről felfor- galná azt a társadalmi rendet is, a melyre szüksége van az együttélő embrrtömegek- nek. Az a tudat, hogy az ember a sir szájá­nál teljesen befejezi pályafutását, a töme­gek lelkében a földi élet teljes kihaszná­lásának vágyát költené fel s az erőszak­nak, a nyers erőnek nyitna szabad teret. A történelem kétségbe nem vonható adatai bizonyítják, hogy akkor, midőn a földöntúli életnek még csak sejtelme élt az emberiség lelkében, a midőn az em­ber a lélek magasabb rendeltetésének tu­datával nem birt, a társadalmi rendnek és együttélésnek azt a formáját, a melyet j ma ismerünk, nem ismerték elődeink. Az erősebb joga húzódik keresztül aj történelem egyrészének szakán, mind- j addig, mig a Hd világitő láklyája meg nem jelen. A keresztény vallás megalapítója Jé­zus tanításai kezdik az emberiséget ki-: emelni abból az elmaradottságból, amely­ben évezredeken keresztül sinylett. A ke­resztény vallás szelíd tanai és erkölcsei j lettek annak a hatalmas átalakulásnak alapvetői, amelyek az embert arra a mél-1 tóságra emelték, amely a Teremtő leg­tökéletesebb alkotását megilleti. A lélek létezésének és magasabb ren­deltetésének az emberi tudatba való át­ültetése, a sirontuli életben való hit, megszilárdítása oly hatalmas tényezők voltak az emberiség fejlődésének törté­netében, a melyekhez hasonlót nem is­merünk. Egy tisztultabb, erkölcsösebb, szelíd, világnézet alakul ki, a mely legfőbb jónak az emberi életet tekinti. A jövő életben való bizalom, a jónak és gonosznak ju­talma és büntetése, a Teremtő minden-! tudásának és igazságosságának hirdetése,! a bünbocsánatban való hit az emberek lelkében olyan változásokat idéztek elő, a melyek hatása alatt csaknem önkényt külső kényszer nélkül alakul át a társa­dalom mai formájára. A szeretet vallása megteremti az érző, gondolkodó embert. Megtanulja az Istenben való hitet, bi­zalmat és szeretetet. Lelkében feltámad I ✓ — Játszó gyermekek vagyunk mind, Temetőkert a világ; Körülöttünk ciprus-lomb int, Lábunk sirról-sirra hág. És mig vérig elgyötrödve Nyüzsgünk mint a hangyaboly : Tárul, zárul sírok gödre, S jaj, kacag mind egybefolv .......... Sz ász Béla. Az élők a való szenvedők. Akik már ki- fszenvedtek, nem búsulhatnak többé. vigaszt csepegtetni beteg szivünkre s üdvöt' nyújtani, s e szó: „Isten!“ Andersen. Bird mind, amit Arábia Rejt kincstáraiban, múld fölül Indiát, Rakd meg bár palotákkal a Tyrrhén öble körét s Daunia partjait, Ha gyémántszegeket vere Ádáz kézzel a sors fényiakid ormiba: Nem rázod le a zord halál Tőrét és kebeled rém ijedelmeid. Horatius. nemcsak a sirontuli életben való hit, ha­nem a félelem érzete is, hogy a földi életben elkövetett bűnökért, h t itt nem is, de a másvilágon megtalálja bünteté­sét, viszont a föld szenvedésekért jutal­mát is feltalálja a Teremtő végtelen ir­galmasságában. Az elkerülhetetlen halált nem tekinti többé az élet határának, hanem csak oly zárkönek, a melyen túl egy tisztább, ma­gasabb rendű élet következik. A sir nem jelenti többé a szeretteitől való végleges elválást, hanem csak idő­legest, mert a Hit vigasztalásul nyujta neki a viszontlátás lehetőségét. Hisz m a földi élettől való megválás­nak épen a legnehezebb és az emberre nézve legborzasztóbb tudata az, hogy azoktól, a kikhez lelkűnknek minden ér­zetével ragaszkodunk, a kikkel szivünk egész melege összeforrt, kell elválnunk. És ha a tudatban a vallás vigasztal ó szavával hozzánk áll és azt hirdeti, hogy ez az elválás nem örök és lehetőségét nyújtja annak, hogy egykor még viszont lathatjuk egymást, a legnagyobb jót gya­korolja velünk, a mit csak gyakorolni lehet. A halottak emlékének egy napot szen­telünk az évből. Ilyenkor virágokkal díszítjük fel a sí­rokat, gyertyákat gyújtunk a halottak birodalmában : a megemlékezés jeleit ! Nincs oly kemény szív, a kit a sir- hantok látása gondolkozásra nem kény­szerítene. A biztos, erkerülhetetlen vég tudata ilyenkor feltárnád az ember lel­kében s az élet küzdelmei közben is a sírra tereli figye műnket. És ha végig nézünk a sírok ezrein, ha eszünkbe jut, hogy egykor ez«‘k is mind vidám, életerős, küzdő emberek voltak, a kiket csak pár nappal, hónap­pal, vagy évekkel ezelőtt közöttünk lát­tunk s ma már néma, hideg hantok alatt alusszák örök álmaikat, hu szivünk fel- jajdul a fájdalomtól, a melyet szeretteink elvesztése iránt érzünk s a csüggedés vesz erőt lelkűnkön, vájjon mi ad vigasz­talást bánatunkban, mi enyhíti szivünk fájó keservét: A Hit s a remény, hogy egykor feltámadunk. És lelkünk megnyugszik, szivünk há- borsága elcsendesül s megnyugvással te­kintünk a Teremtő megmásithatlan aka­rata elé, mely határt szabott ugyan a földi életnek, de végtelenné és örökké tartóvá tette azt az életet, a melyet a lé­leknek kell élnie! S a felhangzó zsolozsma után térdet hajtva feltör szivenkből a remény éltető virága : „Feltámadunk“. USCH Oft Gr BUZIÁSFURDO Jósika. Születésünk nem egyéb, mint halálunk kez­dete, úgy mint a gyertyabél is elenyészik, [mihelyest meggyujtják. Young. Halál! A fájdalomnak egy egész tengere fekszik e szóban. Két élű kard az, mely mi­dőn szivünk legkedveltebb kincsétől megfoszt, oly mélyen hat be lelkűnkbe, hogy körülöttünk homályba borul minden, habár a nap a bol­dogok millióira árasztja is fényét. Csak egyet­len egy szó, szintén mint amaz kéttagú, képes Hogy boldoggá tedd a halálodat — élni ta- ! [nulj meg, Hogy boldoggá tedd életedet — halni tanulj. Baráti Szabó Dávid. Meghalni az emberiség javáért, Mily boldog, mily dicső halál! Szebb s boldogitóbb egy hasztalan élet Minden kéjmámoránál. Petőfi. Inkább tisztes halált, mint gyalázatos életet. Tacitus. | BAKTERIUM-MENTES természetes ásványvíz ÜDIT-GYÓGYIT. ÜDIT-GYÓGYIT. Vese- és hólyagbajoknál, a vesemedencze idült hurutjainál, hugykö- és fényképzödésnél, a lég­utak és a kiválasztó szervek hurutos bántal- mainál kitűnő hatásúnak bizonyult. Orvosilag' ajánlva. Főraktár: 41—? Kerekes Ödön füszerkereskedö czégnél Nagykároly, Nagypiacztér.

Next

/
Thumbnails
Contents