Nagykároly és Vidéke, 1911 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1911-11-02 / 44. szám
XXVIII. évfolyam. Nagykároly, 1911. november 2. 44. szám. Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Wegj elenik mi nden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre .............................8•— kor. Fél évre.................................4-— „ Ne gyedévre.........................2•— „ Egy es szám.........................—-20 „ Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. Felelős szerkesztő: Dr. Adler Adolf l.aptulajdonos és kiadó : a „Nagykárolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. Szerkesztőség: Kossuth-utcza 3. — Telefon 7. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76. Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentő nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 fill. Kéziratok nem adatnak vissza Béke vagy harc? Minden politikus ezt a kérdést adja fel magának : béke lesz-e vagy harc ? A béketárgyalások megszakadtak ugyan, de öt napi fegyverszünet van. — Ennek dacára mindenkiben él még a remény, hogy végre mégis béke lesz. — A kormány és pártja igen furcsán értelmezi a béke fogalmát. A béke voltaképen azt jelenti, hogy mindkét fél közeledik egymáshoz, a kormány azonban — dacára, hogy igazán sarokba van szorítva, — úgy értelmezi a békét, hogy az ellenzék adjon meg mindent, ellenben a kormány nem hoz semmit. Az ellenzék engedje a véderőjavaslatokat keresztül, a választójog reformját azonban bízza Tisza Istvánra. Ma már mindenki tisztában van azzal — kezdve a legszélsőbb szociálistá- tól gróf Tisza Istvánig, — hogy Magyar- ország kulturális haladása és gazdasági fejlődése az általános választójog megalkotásától, az igazi népparlament behozatalától függ. Tudva ezt, az ellenzék nem tehet egyebet, minthogy a véderőreform és az általános választójog között junktí- mot állít fel, hogy a terhes katonai reformok ellenében legalább az igazi népparlamentet biztosítsa és a nép igazi uralmát akaratának érvényesülését a jövőben Jehetővé tegye. — Ezzel szemben a kormány azt akarja, hogy ;iz ellenzék simán engedje keresztül a katonai javaslatokat, a kormány pedig majd csak valamikor terjessze be a választójog reformjáról szóló javaslatokat, amelynek tervezetét, alap- feltételeit, egy grófokból álló értekezlet dolgozza ki, melyben Tisza István gróf praesideál. Hogy attól a választójogtól, a melyet Tisza István alkot meg és az irányát ő szabja meg, — mit várhatunk — mindenki tisztában van. Mit várhatunk a választójog terén Tiszától, aki a népjogok legádázabb ellensége ? A választójog reformjára nézve azonban a kormány semmiféle garanciát nem nyújt, csak Ígéretet. A kormány ígéreteinek értékét mindenki ismeri. Hiszen a kilences bizottság prog- rammját már vagy egy évtizede Ígérgetik és még mindig csak a papíron van. Menynyivel inkább fogják huzni-halasztani az általános választói jog megalkotását, ami a mai kormány és pártja uralmának megszűntét jelenti! A ki igy akar békét, — az nem akar békét. De nem is akart a kormány komolyan békét. Ma már egyre világosabban mutatkozik az a feltevés és- egyre alaposabb az a gyanú, hogy a kormány azt a tiszteletre méltó és nemes intenciókból fakadó békeakciót, a mit a ház érdemes elnöke: Berzeviczy Albert hazafiasaggodalmak hatása alatt megindított, alattomos célokra akarta kihasználni. Azt akarta a kormány, hogy a tárgyalás közben éket verjen a küzdő tábor közé, hogy a választójog kérdésén a függetlenségi pártokat összeveszitse. Arra számított, hogy sikerülni fog Justh Gyulát pártjával szembe állítani vagy, mint az újabb politikai szótár mondja: „Justh Gyulát izulálniagy amennyiben ez nem sikerül, legalább a két függetlenségi pártot, a fegyvertársakat összevesziteni. A kormány a saját és pártjának jelleméről vett mérték után azt gondolta, hogy a függetlenségi párt, mihelyt a hatalom birtoklását kilátásba helyezik neki, feladja programmját, cserbenhagyja a párt vezérét, aki a tárgyalások elején mindjárt átlátott a szitán és az egyik konzervatív értekezletre el sem ment. A számos csalódás között, a mi a kormányt érte, — ez szintén előkelő helyet foglalhat el. Vegye végre tudomásul a kormány, hogy nem politikai kalandorokkal van dolga! Tudják meg végre, hogy a függetlenségi párt nem közkereseti társaság, a mely a koncért mindig feladja az elvet, hanem ideális célokért, önzetlenül küzdő tábor, mely át van hatva Kossuth Lajos eszméitől 1 Az általános, egyenlő és titkos választól jog nélkül béke nincs! Mivel pedig ennek a knrmánynak és pártjának a léte ettől függ, el lehetünk rá készülve, hogy megakadályozza — legalább egyeTÁRCZA. Sárgult falevél . . . őszi szél sívít a táj felett, Tépi a sárgult falevelet. Az elválás oly fájó neki, Még a nagy éq is megkönyezi! Rég sárgult már, régen beteges, Zöldes, üde színe oda lett; Ette csak hervadás, gyötrelem, — Jobb lehullni szépen, csöndesen. Sívítő szél magával viszi, Halotti éneket zeng neki . . . Leveletlen marad a faág, Hópehelyből ölt fel gyászruhát! Kiirthy Károly. 2W5 Halottak napján. (Bourget.) Ha van boldog, ha van, akit irigylek én, Az olyan az, ki él, s nem töpreng életén, Ki hagyja, hogy a sors letépjen napot, órát — Mint engedi a fa, hogy a szelek leszórják És messze elvigyék megsárgult levelit — S nem sóhajt: minden év és nap, mely letelik, Közelb s közelb viszi a perchez, melybe végkép Eloszlik. mint az árny, elfoszlik, mint a légkép! Akit nem fojtogat az oldhatlan talány, Mely írva áll alant és fönt az ég falán, Aki nem rémülőn tapossa utunk rögjét, Melynek határain ott tátong két öröklét, — Az, mely a kis időt, mit eltölt idefönn Elűzi s az a más, mely majd utánna jön —: Oh annak szép lehet s vig minden perce röpte ; Elrontani a mát, a holnap nincs előtte. A holnap, igen az. A lét oly kurta itt, Hogy holnap oszlanak-e földi álmaid ? Holnap lehuny a szem, mely most kinyitva nagyra Holnap bus homlokod’ az eszme odahagyja, S az a mi te valál, árnyékba, ködbe dűl, Hová az emberek milliója egyre gyűl . . . Pokol vagy semmiség: uj harc vagy mennynek élte j Mi vagy, zord utazás, melynek nincs visszatérte ! | Fordította : Radó Antal, i Nagy elmék a halálról. — Halottaknapi tárca. — Miben van olyan nagyszerű költészet, Relytélyes mélység, mint benned halál? Ki ott lakói, hol a korlátos élet A végtelennel kezet fogva áll! — Madách. A gonosznak, a gyáva sziveknek Rettenetes vázkép a halál, Mint a félénk, kába gyermekeknek Rémitő az éjjeli homály. Berzsényi. A gyáva többször hal meg sir előtt, A bátor egyszer izli a halált. Minden csodák közt, melyeket tudok, Legrendkivülibbnek találom azt, Hogy a haláltól ember félni tud; Holott a kényszerű vég, a halál Eljő, ha jönnie kell. Shakespeare. Legjobb a rosszban és a legrosszabb a jóiban : a múlandóság. Petőfi.
