Nagykároly és Vidéke, 1911 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1911-10-26 / 43. szám
NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE A haladó élet követelményei elengedhetetlenül megkívánták, egyrészt, hogy a város falusias külső jellegéből kiemeltessék, másrészt, hogy a város az intenzív belső fejlődés útjára lépjen. Mindez azonban végtelenül nehéz volt, mert az anyagi eszközök jóformán teljesen hiányoztak hozzá. Nagykárolynak, ennek a kevés vagyonnal biró, csaknem tisztán a polgárainak áldozatkészségére utalt városnak nem közönséges te-j hetségü és igyekezető emberre volt szüksége,! hogy az átalakulás nagy munkája sikeresen, a város polgárainak tönkretétele nélkül kérész- tülvihető legyen. Egy egész emberre, egy kiváló emberre j volt szükség, aki törhetetlen akaraterővel, nagy eréllyel és rátermett hivatottsággal fog hozzá j hivatása betöltéséhez, aki egyéb célt nem ismer, egyéb törekvést nem táplál, mint a város fejlesztése érdekében való önzetlen munkálkodást. Ezt az egész embert, ezt a kiváló férfiút a képviselőtestület a nagykáfolyi járás volt főszolgabírójában, Debreczeni Istvánban találta fel, aki föszolgabirósága alatt a nagykárolyi í járásból mintajárást csinált és aki a nagykárolyi városi ügyek iránt évek hosszú során át tanúsított lelkes érdeklődéssel elérte azt, hogy j bár idegen város polgáraként született, mégis Nagykároly város első polgára lett. Megválasztása után nagy ambícióval, nemes lelkesedéssel és példás buzgalommal fogott kötelessége teljesitésééez és kitűzött céljának, a város fejlesztésének megvalósításához és ha eleinte találkozott is a tervezett intézményektől való félelem és idegenkedés külső jelenségeivel, letudta győzni azokat nagy emberismeretével, törhetetlen erélyével, az ügy iránti önzetlen lelkesedésével, mert erőt és bizalmat adott neki szándékának becsületessége, eljárásának önzetlensége és a tervezett eszme helyes voltáról való szilárd meggyőződése. És idők folyamán elérte azt, hogy a képviselőtestület, ha uj intézmény létesítésének tervével áll elő, a legnagyobb bizalommal bocsátja rendelkezéséze a szükséges anyagi esz-1 közöket. A képviselőtestületben nem tett, nem is szokott nagy hangú kijelentéseket tenni, j csak csendesen, zajtalanul tesz, dolgozik és j cselekszik a város érdekében. A tett embere ő, a szó nemes értelmében. | Tette, alkotásai dicsérik őt a legjobban. E te- teremben nem szükséges felsorolnom mind azokat az alkotásokat, amelynek létesítése a polgármester nevéhez fűződik, tudjuk, ismerjük azt mindnyájan, de tudja, ismeri ezt a vá-; ros minden polgára és élvezi is polgármesterségének áldását, amikor az asphalton villanyfény mellett sétál, — kövezett utcákon kocsi- kázik, az állandó színházba jár, gyermekeit modern színvonalon álló óvodába, elemi és polgári iskolába járatja, mikor Szálkára vasúton megy, — mikor betegség nehezedik reá és a kórházba kerül, mikor a kis Kossuth- kertben üde levegőt szív, amikor a merengő j Kölcsey-szoborban gyönyörködik, amikor a lánglelkü Kossuth-szobor előtt hazafias lelkesedést merit. Tudja és érzi a város egész polgársága, hogy mindezek az alkotások Debreczeni István polgármesterségéhez fűződnek, de tudja és érzi azt is, hogy amig a városi ügyek vezetése az ő kezében van letéve, addig a város fokozatos fejlődése biztosítva van. De nemcsak állásával szorosan járó kötelességeit teljesítette lelkiismeretesen, hanem teljesítette emberbaráti és társadalmi téren azokat a kötelességeket is, amelyeket csak a nemes szív sugal. Komoly külseje alatt ugyanis meleg szív dobog kebelében. Érezni véljük ezt, amint a városháza komoly falán a virágdíszt megpillantjuk és amint a polgármesteri hivatalos helyiségbe lépve, ékes virágok kellemes illata száll felénk. Nagyságos kir. tanácsos, Polgármester Ur! Amidőn Nagykároly város képviselőtestülete nevében őszinte szívből a legmelegebben üdvözlöm, — azt kívánom, tartsa meg az Isten igen soká nemesen érző szivét, alkotó elméjét és munkás kezét Nagykároly város boldogi- tására. Az éljenzéssel és „úgy van“-nal többször félbeszakított szónoki erővel előadott beszédet nagy tetszéssel fogadták, megéljenezték és megtapsolták. A szűnni nem akaró zajos éljenzés befejezése után Néma Gusztáv közigazgatási jegyző a városi tisztikar nevében az alábbi lelkesen és emelkedett hangon elmondott beszédben üdvözölte ékesszólóan a kitüntetett hivatalfőnököt. Mélyen tisztelt Képviselötestü Úti Diszközgy ülés! Melyen tisztelt ünneplő közönség! Nagyságos Királyi Tanácsos Polgármester ur! A város tisztviselőkara nevében van szerencsém üdvözölni Nagyságodat azon alkalomból, hogy Ö császári és apostoli királyi Felsége Nagyságodat a közügyek és Nagykároly város fejlesztése körül kifejtett buzgó tevékenysége elösmeréséül a királyi tanácsosi czimmel tüntette ki, s amidőn Nagykároly város közönsége, másfél évtizedet meghaladó időn át a város élén, a város haladása és fejlesztése érdekében kifejtett buzgó tevékenységgel s eredményes működéssel szerzett érdemei elösmeréséül és méltánylásául — Nagyságod tiszteletére egybe- gyült díszközgyűlésen ad kifejezést Nagyságod működése iránti legteljesebb elösmerésének és bizalmának. Nem a legfelsőbb helyről jövő kitüntetés s városi önkormányzatunk legfőbb szervének el- ösmerése az ck, amely a városi tisztviselői kart arra indította, hogy Nagyságod iránt mindig érzett nagyrabecsülésének, tiszteletének a sze- retetének ünnepélyesen is kifejezést adjon, ha- | nem Nagyságodnak a kötelességet meghaladó ! mérvű közéleti eredményes tevékenysége s azon személyi tulajdonai, amelyek a legfelsőbb kitüntetésnek s a közönség elösmerésének s bizalmának is okai. Ezen ünnepély óhajtott alkalom a lisztviselőkarnak arra, hogy Nagyságodat törhetetlen ragaszkodásáról ismételten biztosítsa. A negyedik évtized telik azóta, mióta, Nagyságod a közélet munkása. Ezen időből több mint másfél évtized óta városunk első tisztviselője. Tizenöt- éve múlt, hogy Nagyságodban a város — a haladás és fejlődés terén fáradhatatlan buzgalom polgármestert — s a város tisztviselőkara méltányos és igazságos, — a becsületesen végzett munkát megbecsülő s az i alája rendelt személyzetet munkatársainak tekintő vezetőt, hivatalfőnököt nyert. Senki sem ösmerheti jobban Nagyságodnak a város haladása és fejlődése érdekében kifejtett rendkívüli munkásságát, mint a városi tisztviselőkor, ha mégis erről itt ez ünnepélyes al kálómmal beszélni nem óhajtok, ennek oka egyrészről, hogy ezon rendkívüli munkásság méltatását az előttem szólott tisztelt képviselőtestületi tag ur tolmácsolta városi önkormányzatunk fegfőbb szerve a képviselőtestület részéről, másrészt pedig figyelembe kell vennem Nagyságod közösmert szerénységét, mely szívesen térne ki a kitüntetés s elösmerés megérdemelt megtisztelő megnyilvánulása elöl is. Nem hallgathatom azonban el, hogy azon másfél évtized, amely idő óta szerencsések lehetünk Nagyságod munkatársai lehetni, Nagyságodban nemcsak a kötelességteljesitésben elöljárót, a vezetése alatt álló tisztviselői karnak s összes alkalmazottaknak megbecsülőjét, — úgy a nagyobbakkal, mint a kisebbekkel szemben jóakaratu, méltányos és igazságos hi- vatalfőnőköt, hanem mint embert is úgy ta- j nultuk megösmerni, akihez a legnagyobb tisz- j telet mellett a legteljesebb bizalom szálai fűznek mindannyiunkat. Nagyságod által a város élén eltöltött másfél évtized ősszeforrasztotta a város tisztviselői karát Naggyságoddal úgy, hogy a Nagyságodat ért méltán kiérdemelt legfelsőbb kitüntetés s a képviselőtestület elismerése és méltánylása méltán öröme s büszkesége a város egész tisztviselőkarának. A közéleti működés s a köz érdekében való munkálkodás ritkán terem babérokat ; I több benne az eredmény nélküli küzdelem s meg nem érdemelt gáacs, mint az eredmény s az elösmerés. Nagyságod kitartó s önzetlen fáradozása, a i személyiségétől el sem választható lankadatlan tevékenysége a köz érdekében, megdönthetetlen hite a jónak felösmert ügy sikerében — mig egyrészről jelentős eredményeket tud | felmutatni, másrészről az elösmerés és mél- I tánylás kétségtelenül megtisztelő és buzdító megnyilvánulását is elnyerhette. A közügyek s Nagykároly város fejlesztése körül kifejtett buzgó tevékenység elösmeréseül nyert legfelsőbb kitüntetés — s a város közönségének bizalma, elösmerése s megtiszte- lése virágaiból font koszorúba őszinte örömmel fonja a város tisztviselőkara is törhetetlen ragaszkodása, tántoríthatatlan bizalma s őszinte becsüléséből fakadt tisztelete és szeretete virágait. Hiszen a Nagyságodnak méltán kiérdemelt osztályrészül jutott kitüntetés és elösmerés nekünk is buzdítás; a Nagyságod erkölcsi megjutalmazása mi bennünk is felkelti a hála s öröm érzetét; bennünket is jóleső érzet tölt el, látván a köz érdekében végzett becsületes munkának polgártársaink megbecsülésében nyilvánuló köszönetét. Legyen Nagyságodnak a legfelsőbb helyről jött kitüntetésben, a város közönségének ezen ünnepélyes díszközgyűlésen is kifejezett elösmerésében s megnyilvánult tiszteletadásában s a város tisztviselőkarának s összes alkalmazottainak őszinte ragaszkodásában még igen hosszú időn át öröme; s városunk élén munkaképességének teljében s jó egészségben Isten Nagyságodat igen sokáig éltesse! E beszédet is többször lelkes éljenzés szakította félbe. Ezután Debreczeni István ineghatottan állott fel, hogy megkösönje ünnepeltetését és körülbelül a következőket mondotta. Méltóságos Főispán Ur! Tisztelt Díszközgyűlés! Mélyen Tisztelt Hölgyeim és Uraim ! Nagy elfogultságon és mJyen érzett hálám kimentik azt, hogy nem tudom eléggé megköszönni az irántam megnyilvánult jóakaratot. Hálás köszönetét mondok Ö Felségének, a legalkotmányosabb királynak, ki a kitüntetést adta ; hála és köszönet a főispán ur Öméltóságának, ki azt nekem átadta; hála azoknak, kik számomra e kitüntetést kieszközölték ; hála és tisztelettel vagyok a képviselőtestület iránt, a mely engem mai határozatával kitüntetett. Kérem a képviselőtestületet, tartsa meg irántam bizalmát továbbra is és én ígérem, hogy mindaddig, mig e helyet betöltőm, a város össze- ségének a javát szolgálni legfőbb kötelességemnek fogom tartani. A polgármester keresetlen szavait feszült figyelemmel hallgatták, lelkesen megéljenezték és megtapsolták. Hetey Ábrahám elnök ezzel a közgyűlés tárgysorozatát kimeritettnek jelentvén ki, a jegyzőkönyv hitelesítésére Fürth Ferenc, Ki- rilla Adolf, Nagy Elek, Nonn Gyula és Sándor György képviselőtestületi tagokat felkérvén, a díszközgyűlést befejezettnek nyilvánította és éljenzések között berekesztette, a jelen voltak pedig siettek Debreczeni István polgármestert, ennek nejét, menyét és fiait gratulálni a kitüntetéshez. A fáklyásmenet. A díszközgyűlésről többen, különösen az ülésen részt vett hölgyek nagy része a polgár- mester szobájába vonultak, hogy onnan az ablakokból nézzék a fáklyásmenetet. Este fél 7 órakor Demidor Ignác rendőr- kapitány vezetésével a nagypiactérről fáklyásmenet élén 12 lampion között a dalárda tagjai haladtak, ezt követte a kaplonyi fuvózenekar mely az ünnepi hangulat s a jókedv emeléséről gondoskodott, jó összjátékban magyar nótákat játszva; utánna a 200 fáklyavivő, kiket ezrekre menő nép kisért a városházához, ahol két oldalt helyezkedtek el. Először a dalárda egy az ünnepelthez irt üdvözlő dalt énekelt kiváló szabatossággal. A dalárda éneke elhangzása után Rooz Samu képviselőtestületi tag a város közönsége nevében az alábbi nagyhatású üdvözlő beszédet mondotta, melyet többszöri éljenzéssel szakított félbe és megtapsolt a közönség. Rooz Samu beszéde a következőleg hangzott : Nagyságos kir. tanácsos ur, szeretett polgár- mesterünk ! Nagykároly város közönsége polgármesteri állásodnak 15 éves fordulója és e helyen kifej-
