Nagykároly és Vidéke, 1911 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1911-02-02 / 5. szám
XXVIII. évfolyam. Nagykároly. 1911. február 2. 5. szám. NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKÉ Függetlensegi és 48-as párti hetilap, a nacykároiyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. iBoleSersik mitsriers c&sHcrtökän. Előfizetési árak: Egész évre . . . .. . . . . 8*— Kor. Fél évre ......................................4-— .. Ne gyedévre.............................2-- „ Eg yes szóin . . . •. . . , —-SO Községi jegyzek és tanítóknak egész évre 6 kor. A politikai rész szerkesztéséért felelős: Dr. Adler Adolf szerkesztő. A szépirodalmi reszt vezeti: Simkó Gésa (omunkatárs. l.aptulajdonns és kiad • : a „Natiykárolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. Szerkesztőség: Kossuth-utcza 3. — Telefon 7. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76 Rérmenti'tlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések juiányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 fill. Kéziratok nem adatnak vissza. Pénzintézeteink. A .helybeli pénzintézetek üzleti beszámolója azzal az egyöntetű bevezetéssel kezdődi., bármelyiket lapozgassuk is, hogy az elmúlt esztendőt kedvező üzleti eredménynyei zártak le. Sablonos jelentés ez. Műid n évben megismétlődik. Aki az egyes intézetek belső életéh für- készöbben b- pillant, az mindig tudja, mi lejiik e mögötí a ! rmészetszeiüen szép beáll tű- mögött. Az idén' azonban még négyszemközt is 'bevallhatjuk, hogy a kedvező üzleti eredőiéi ívtől szóló strófák között semmitek: titok im-m . lappang, az idén csakugyan vál itUéimyi pénzintézetnek kivel' lese»* jő Esztendeje vo fi. -Soha: az a biz nyos lé z ényes, aki a közgyűléseken az igazgatóságnak köszönetét szókul! szavazni, ősz ntém en és méltóbb.m nem tolmcsollnüja ezt a köszönetét, mint most. Ha a közié len okát iiöngésszük ennek ..z á taianosab kedvező körülménynek, arra bukkanunk, hogy 1910-ben nagyobb üzleti bukás sem városunkban, sem a vidéken nem volt s igy a pénzintézetek ig.ike vagy másika nem zökkent meg egy perczie, amint ez minden kiemelkedőül) insolvenczia esetén történik. Ebben kell keresnünk a legközvetlenebb magyarázatot, mert ma már határozol tan eljutottunk oda, bogy a pénzintézetek mérlegeinek a kereskedelmi vagy ipari válla-, tok prosperálása adja meg a jellemző j alaptónust, ha teljesen intenzív befolyást nem is gyakorol reá. Mondhatjuk-e azonban azt, hogy a kereskedelem és ipar azért maradt szilárd az elmúlt évben, mert a pénzintézetek ott állottak a hátuk i mögött, inéit a bankok és takarékpénztárak a váltóleszámítoláson vagy jól garantált folyószámlahiteleken kívül más I módon is hozzájárultak a vállalaiok és nyílt üzletek erősebb menetéhez és hasznot hajtásához? 8-30 „BOURBON hé Cigaretta“ hüvely és papír. Legfinomabb minőség. Hamu és zsír nélküli. Gyári főraktár és el- árusiíás Somossy Miklós Doiiányfőtözsdéjében Nagykároly. A múltakra nézve nagyon bajos cm .őszinte és találó választ adni. Elvégre ; tetszetős frázisokkal —|ez kétségtelen — nem lehet a pénzintézeteket hübelebaláz: módjára belehergelni mindenféle íinanszi- rozásba csupán azért, mert ma a vállala | tok lamogat tsa a jelszó. Az intézetei vezetői nem a ínaguk pénzével gazdái kodnak, Így kétszer is meg kell kopog látniuk minden ezii [darabot, amíg \aa bpva daszánjá . A koc/kazat mindig nagyobü, valami njszeiii. tie bizonytalai kihelyezosfiél, még ha csinosabb kamat- jővede emtnel kecsegtet i , mintha azt t ; pénzt olyan váltóra adjak ki, amelyen -••elől-1 iáiul a nevek .egész, garma dija nvnj 'a kölcsönre ' őrzi OS dákra Amikor Téhá ; valaki megállapítja azt, hogy az intézetek a múlt évben még mindig nem részesítették a kereskedeanet és ipar; abban az arányban támogatásban, mint ahogy a kereskedelem és ipar eo ipso fölhajtja az üzletfeleket a bankot számára, akkor < z nem • lehet szeímvhárr'ás, akkor ez inkább dokumentuma lehet annak, hogy a vezetőségre bízott pénzzel való sátár- kodás még mindig azzal az óvatosság- igái és kötelességsz- rüen kicsinyes vigyá- í zato-ságga! történik, mint évtizedekkel i ezelőtt. És bolond véeménv a;, mintha a bankok csak azzal támogatnak a kereskedelmet vagy ipart, ha a fórum előtt ütik rá a bélyegüket valamelyik-vállalatra. íme: az ellenmondasok egész tömege ! merül fel az ember előtt, ha meditálni akar a bankok és a kereskedelem egymásra való hatásáról, vagy kölcsönös egvüi[működéséről. Meg keil elégednünk egyelőre a száraz tények megái lapít ás ával s örvendetesen kell akceptálnunk azt a föltevést, (mert ma még csak föltevés), hogy az intézetek kedvező üzleti eredménye szerves nekszusban van azzal, hogy a városunkbeli kereskedők köreiben is hasonló.sikereket tapasztalhatunk. Nem igen van jogunk kritizálni azt sem, hogy egyik-másik intézet többé vagy kevésbbé csuszott-e le a sablonos banküzletek talajáról, mert innen, kívülről a be^ső üzleti élet ismerete nélkül jogos és helyt álló véleményt nem is alkothatunk. De ha a múllak mérlegelésénél százféle koutroverz kérdés mered is felénk, a jövő megítélése inég sem igen zavaros, Egyes félreismerhetetlen jelek mar ebben a kaotikus ó szpvisszaságban is meglehetős precxizitással körvonalózzák a jövő útjá t Csak össze kell adnunk azokat a számsorokat, amelyek a zarszámadások- b n előttünk teküsznek, hogy a jövőbe bepi-lanti i.i-ssuuk Nem lehel letagadni 1 ezekben a számoszlopokban rengeteg tőkét találunk fölhalmozódva. Álomba idő pénzek forognak a mérlegekben. ÍA helyi tőkén kívül a pénzintézeteknek rengeteg visszleszámitolási tőke all rendelkezésére, amelyek módot nyújtanak arra. hogy az intézetek bőségesen szedjék azt a nyereségei, amely a 4 és fél "o és az átlag számítható ö és fél "/„ között eső kamatdifferencziában jelentkezik. Ám ismételjük, hacsak a helyi tökét vesszük (a b -tétek csaknem kivétel né'küi itthoni pénzek), akkor is i súlyossá válik az a kérdés: mit fognak a bankok ezzel a r- ngeteg pénzzel csinálni? Pedig ez a tőke még növekedni fog. A bankok, amelyek eddig megelégedtek a megszokott fináncziális müveletek- ! kel a csöndes, u. n. szolid munkával, kénytelenek a meglévő alaptőkéhez való ragaszkodásról lemondani s hozzá fognak nyúlni ők is az újabb emissziókhoz. A részvényesek szempontjából talán nincs is erre díyan nagy szükségük, mert a névértékhez viszonyítva a részvények igy is tisztes kamatokat hoznak, de hiába: az általános versengésnél el nem -maradhatnak. Ezért vehem bizonyosnak, hogy egy-két intézet az idén még jobban növelni akarja az alaptőkéjét. Ilyen körülmények között hovatovább lehetetlenné
