Nagykároly és Vidéke, 1911 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1911-09-21 / 38. szám
Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. Xs Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre .............................8-— kor. Fél é vre.................................4-— „ Ne gyedévre.........................2-— „ Egye s szám.........................—-20 „ Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. Felelős szerkesztő: Dr. Adler Adolf Laptulajdonos és kiadó : a „Nagykárolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. Szerkesztőség : Kossuth-utcza 3. — Telefon 7. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76. Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentő nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 fill. Kéziratok nem adatnak vissza A drágaság. Nemrégiben a francia asszonyok, a múlt vasárnap pedig Bécs város népe kelt harcra az élelmiszerek mérhetetlen drágasága ellen. A mai napon Budapest munkás népe tart tüntető gyűléseket, amelyeken tiltakozni készül az ellen a szipolyoző eljárás ellen, hogy az élelmiszerek ára napről-napra emelkedik anélkül, hogy ennek az emelkedésnek elfogadhaló okai lennének. Évek óta tűrjük csendes megadással, hogy a legszükségesebb, mindennapi élelmiszerek: a hús, a tej, a vaj, a főzelékek, sőt legutóbb a burgonya ára is oly mértékben emelkednek, amely sehogy sincsen arányban a fogyasztóközönség kereseti viszonyaival. Keressük, kutatjuk ennek a drágaságnak okát és nem tudjuk eltalálni. Nagyrészben a közvetítő kereskedelmet okozzák az élelmiszerek megdrágulásáért és a kik ezt áliitják igazuk is van. Mert tagadhatatlan tény, hogy a termelő közönség már annyira hozzá van szokva ahoz, hogy a fogyasztóval egyáltalán ne érint-l kezzék, hogy ezen változiatni volna a legfőbb feladat. A kö/.vetitö kereskedelem pár év óta, olyan arányban kezd működni, a melyet megengedni nem volna szabad. Százával járják a városi kereskedő ügynökei a falvakat, a kik azután összevásárolnak mindenféle élelmiszert a marhától kezdve a tojásig és gyümölcsig, úgy, hogy a városok népe a heti, sőt még az országos vásárokon is csak igen kis mértékben vásárolhat valamit a termelőtől, hanem az összes piaci kereskedelmet már a közvetítő kereskedés tartja kezei között. A termelőre nézve természetes, hogy kényelmesebb, ha anélkül, hogy be kellene jönnie a városba, lakóhelyén adhatja el portékáját, pláne olyan áron, amilyent a városban kapna, ha portékáját oda vinné. Mert az is tény, hogy ezek az ügynökök olyan áron vásárolják össze az élelmiszereket, amilyen áron adják, mert ez reájuk nézve mindegy. Ök a maguk szükséges nyereségét hozzáütik a vételárhoz és igy adják tovább, jól tudván azt, hogy annak a szegény fogyasztónak meg kell adni azt az árat, amelyet tőle kérnek, mert élni csak kell, az életnek az első feltétele pedig a táplálkozás. Hogy ez igy van, mindenki tudja. Hiszen csak kisértse meg valaki kimenni a falukba és ott vásárolni a termelőtől. Biztosítjuk, hogy alig kapja meg olcsóbban, mint például a mi piacunkon, mert a falusi gazda egykedvűen vállat vonva, kijelenti, hogy nem adja portékáját olcsóbban s ha nem tetszik majd megveszi, az, vagy ez a kereskedő. Ha azután a kisebb város népe mégis csak megsokalja á folyton fokozódó drágulást és szükségleteit nem szerzi be kellő mértékben és inkább kész nélkülözni, a közvetítő kereskedelemre nézve ez sem baj, mert egyszerűen össze- pakkolja áruit és viszi a fővárosba, vagy Bécsbe és ott eladja kétszeres áron, mert hiszen a nagy városok mindinkább szaporodó népességének szükséglete — úgyszólván — kielégithetlen s megvesz mindent olyan áron, amilyen áron adják. A közvetítő kereskedelem kapzsisága pedig mérhetetlen. Minden legcsekélyebb ok elegendő arra, hogy az élelmiszerek ára emelkedjék, sőt gyakran minden ok TÁRCZA. Veletek van az Isten... — Irta: Verner Jenő. — Margit, a szőke csoda, valami ideges vágyakozással óhajtotta már a csöndet. Olyasvalami után áhítozott, ahoi nincs semmi zaj, társadalmi nyűg, vagy fényűzés, ha ugyan fényűzésnek lehet fnevezni azt a sok vendéglátást, színházba, korzóra, hangversenyre és zsurrajárást, mely ezer változataiban is végre sablonossá válik s az érdeklődés központjában álló asszonyt, a törékeny idegrendszert öli. Meg kell pdni, hogy ura elég jó férfi, pazar bőkezűséggel szórja aranyait a selymekre, utakra, más úri passziókra, lakása is a művészet kincsesháza, melyben a gondtalan élet biztosítéka az anyagi hőség kézen fekvő, mégis úgy találja a szőke csoda, a hogy őt férje ura flörtölő barátai nevezik, hogy sem a brilliánsok, sem a nagyvárosi úri kényelem nincsenek ínyére. Valami • sajátságos rángás cikkázik át habfehér testén, valahányszor a gyerekkori barátnő Pápai Nagy István tanító felesége ir a faluból. Ez a csöndes, cseresznyefeketeszemü ábrándos asszony az ötödik gyereket szoptatja már és most is olyan áradozással, olyan végtelen nemes egyszerűséggel Írja le a családi otthonát, azt a szeretetet, mely ott él a meleg lelkében egy barna kis igényű tanító iránt, aki még csak nem is gavallér, mert esztendőkig jár egy-egy öltözet ruhában, nem is áldozatkész, aki az ő Ilonkájának valami párisi divat után készíttessen ruhát, hanem megvannak azzal, ha Ilonka valami batisztból üti össze a falusi Ízlés igazán szalonképtelen toalettjét. Micsoda naivitással Írja le a gyerekei buksi fejét, az arcuk alma pirosságát, melyet ajkukra von a falu levegője, talán egy tál krumpli, mely előttük gőzölög. Ez a csoda asszony megroggyan a dologban, hozzá áll a mosóteknőhöz, aki valamikor francia novellákat fordított, ecsetekkel dolgozott s fényes budoárról álmodott. Ez az aszszony, aki havonkint 41 forintot kap, szivarra se költő, a krajcárokat fogához verő urától, unos-untalan arra kéri Margitét, méltóságos Cséffay Tibor cs. és kir. kamarás feleségét: — Gyere el egyszer Margit, nézd meg a szegény emberek boldogságát. Menne a szőke csoda, de férje ura már kijelentette : — Ugyan édesem, hogy mehetne el maga azok közé az emberek közé ? Aki Michel Angelo képeiben gyönyörködhetik, nem megy szobafestőkhöz szépet tanulmányozni. Különben én úgy látom, hogy ennek az erőltetett szives vendéglátásnak valami stréber szándéka van ? A tanító arra számit, hogy az én asz- szonykám összeköttetése révén, majd kiemelem tanitó uramat a sárfészekből, hogy valami nagy iskolához helyezzem igazgatónak, mert már érzi, hogy pereputtyával nem bir megélni a fizetéséből. Az asszony meg határozottan a pumpolás benyomását teszi. Teszi pedig azért, hogy Ön meglássa a nyomorúságot, kinyissa a tárcáját és oda szórjon a ruhátlan gyermekeknek egy-két ezrest. Ezt megteheti IFJ.STEIB ANTAL gőzerőre berendezett kelme-, kékfestő : és vegyészeti ruhatisztító intézete : Nagykároly, Kossuth-utca 2. Műhely: Majtény-utca 22.
