Nagykároly és Vidéke, 1911 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1911-09-14 / 37. szám
\ »> f NAGYKÁROLY ES VIDÉKE csendben, feltűnés nélkül, elismerést nem várva működött az egyesület és sikerült is neki, ha nem is teljesen visszahódítani az elvesztett terét, de legalább gátat vetni a románság terjeszkedésének és további térhódításának. A magyarság megerősítése, támogatása a nemzeti egységnek céltudatos fejlesztése, az összetartozás ápolása voltak azok a nemes feladatok, melyek az egyesület működését irányítják és irányították. És ha a nemzet ennek a közművelődési egyesületnek ünnepén azzal a lelkesedéssel vett részt, amelyet megérdemel, csak kötelességét teljesítette. Az ünnepi hangok közé azonban súlyosan bántó hang vegyült, mely buzdítson bennünket arra, hogy az Emke eddigi tevékenysége még mindig nem elegendő ahoz, hogy célját elérje, sőt kettöztetett erővel kell arra törekednünk, hogy tevékenységét, erejét s az ennek megszerzéséhez szükiüséges eszközöket rendelkezésére bocsássuk. Az Emke ünnepe előtt a románság kulturegyesülete az „Astra“ is gyűlést rendezett, a románérsekség székhelyén: Balázsfalván Ha megfelelnek a lapok közlései a valóságnak, a balázsfalvi gyűlésen történtekről, ha tényleg román testvéreink mindazt elkövették a mit erről a gyűlésről közöltek a lapok, akkor az „Astra“ gyűlése nem volt egyéb, mint egy politikai tüntetés, melynek célja, a magyar nemzeti állameszmének kigúnyolása s a magyar- országi románságnak, Romániával való szemérmetlen kacérkodása. Sajnos, hozzá vagyunk már szokva ahoz, hogy a románság részéről. — a hol csak lehetséges — inzultusoknak és támadásoknak legyünk kitéve. Megszoktuk már, hogy gyűléseiken mindazt lekicsinyeljék, a mi magyar s tüntetőleg hirdessék azt, hogy ők nem akarnak és nem fognak a magyar nemzeti törekvéseknek sohasem deferálni. Hozza vagyunk szokva már ahoz, hory nemzeti színeinket ne ismerjék s csak egy császárt dicsőítsenek, a kinek egyébiránt hűséges alattvalói hódolatukat mindenkor siirgönyileg fejezik ki. De a mit a románok balázsfalvi „Astra“ gyűlésen elkövettek, az minden eddigi tettüket felülmúlja s e felett szó nélkül elsiklani nem lehet és nem szabad. Beigazolódott, hogy a románság a közművelődés cégére alatt a legveszedelmesebb politikát űzi, a melyet saját veszélyeztetésünk nélkül tovább tűrnünk oktalanság lenne. A balázsfalvi gyűlés bizonyara az Emke gyű ése előtt akarta bebizonyítani azt, hogy ime: velük szemben hiába való minden törekvése a magyarságnak, mert ők sokkal erősebbek és már hatalmasabbak annál, semhogy a magyar közművelődési egyesület az ö szándékaikat ellensúlyozni tudná. Ez a tüntetés a mi végleien szegénységünknek kiálló bizonyítéka. Nem volna még egyetlen nemzet a föld kerekségén, mely megtűrné, hogy saját földjén, saját polgára1 egy idegen nemzet fiainak részvételével és jelenlétében oly szemérmetlenül tagadják meg saját hazájuk egységét és á lamiságát, mint a románok tették Balázsfalván. S mig lelkünk az Emke jubileumi ünnepségét örömmel üdvözli, addig a balázsfalvi gyűlésen történtekért keserűséggel telik meg szivünk és súlyos megtorlást követelünk mindazok ellen a kik jeliben a tüntetésben részt vettek, vagy I elnézték azt. hogy a magyar nemzetet ilyen csupán megalázzák. , Ez nem politika, hanem nemzeti érdek, melyben minden magyar embernek, feltétlenül egyesülnie kell. A legjobb óvszerként fertőzd betegségek ellen, UOLERA, gyomor és altesti bántalmaknál és mint üdítő ital is, ivó- vagy savanyuvizzel hígítva, elismerten kitűnő szolgálatot tesz a Gr. Kegievich István utódai COGNAC BUDAFOK. Bel- és külföldön kitüntetve. kizárólag DÍSZOKLEVÉLLEL - Mindenütt kapható! a legszebb dal volt fülének. Az acél szemének sugarától csiszolódott fényesre, fürge keze alatt a kis lakat híven zárta el szivének ezer edós titkát. ügy örült a kis lakatosiuas. Boldogan vitte haza anyjának a remekművet, melyet az nagy becsben tartott. Évek múltak el. Repül-rohan az idő, akárhogy belekapaszkodunk is lebegő szárnyába, hogy visszatartsuk. A kis lakatosinas nőtt, erősödött s lassanként kicsi lett neki a kék munká-zubbony. Szorgalmasan dolgozott, tanult és évek múltán a kis inasból hasznos polgára lett a hazának. Mikor ki hajózott az élet viharos tengerére, anyja egy talizmánt adott át neki. Az a régi doboz volt, az ő első müve, melyhez a gyermekkor édes emlékei tapadtak. Újra látta magát, mint kis lakatosinast. Újra átélte a boldog gyermekéveket, mikor még keserves sirása is inkább vidám kacagás volt. — Csak akkor nyisd fel e dobozt, — mondta neki anyja, — mikor életed legboldogabb napját éled. Ha szived túlárad az örömtől. De már nem tudsz többet sirni. Az ami benne van, újra megtanít könnyezni. Ismét teltek az évek. Sokszor virult ki az ibolya, sokszor hervadt el a rózsa. Sokszor pihent a főid fehér szemfedöje alatt. Megfeszileü. munka árán az egykori kis lakatosinasból hírneves gyáros lett. Munkásai rajongtak érte, mert szeretett atyjok volt nekik, I Száz meg száz inunkáscsaládnak ö volt a jótevője. Nevét áldották a szegények és ügye- fogyottak, mert senkit sem bocsátott el segedelem uclkül. Végre ki virult az ő szivében is a szerelem virága, eljött a nap. midőn puha fészkébe ve- : zette csicsergő párját. Ünneppé avatták ezt a napot a gyári mun- j kások. S midőn látta az egyszerű emberek hü ! ragaszkodását, szeretetük jelét, ezen a napon szive túláradt a boldogságtól. Eszébe jutott a talizmán, eszébe jutottak anyja szavai . . . Megilletődéssel vette elő a regi, öreg dobozt s kinyitotta. A dobozban megfakult, el- rongyolódott kis munkás-zubbony volt. Csodálkozással vette ki. Megismerte. Ez volt az ő első kis munkásöltönye. Újra látta magát mint kis lakatosiuast. Sírva borult rá a megfakult kis zubbonyra s miközben erős vállai heves zokogástól remegtek, ajkához szorította a drága ereklyét. Az alkonyi szellő diadalmasan hozta be a nyitott ablakon a munkások zaját. Újra megtanult sirni. Mindezt a kis kék zubbony tette. Szent zászlója a tisztes iparnak. Vármegyei közgyűlés. Vármegyénk törvényhatósági bizottsága f. | hó 12-én kedden tartotta meg közgyűlését, amelynek különös érdekességet kölcsönzött a versed hires átirat tárgyalása. Hogy a vármegye közgyűlésének többsége a versed átiratot el fogja fogadni az előre j látható volt. Mert hiszen hetek óta folytak az előkészületek a közgyűlés preparálásának érdekében, s alig latiunk még annyi külső tisztviselői, körjegyzőt es községi bírót egy egy közgyűlésen. mint most. És hogy ezek u.szava- :zaiok hová lettek leadva az tudható. Hogy ennek dacára mégis csak 86 szavazat többséget tudott a hatalom összehozni, jele annak, hogy a függetlenebb elem nem ért egyet a versed á' íratta i s inkább meg sün jelent semhogy sznvazaiával azt a kormányt támogassa, mely a katonai javaslatok elviselhetetlen terheivel akarja ezt a szerencsétlen országot megnyomorítani. A 600 bizottsági tagból alig egv harmada, 236 jelent meg. Az elb nzéki bizottsági tagokat [a szorgos mezei munkán kívül visszatar otta a (szokatlan nap is, meri a vármegyei szabályirendelet szerint közgyűlést csütörtökön kellett volna megtartani, nem pedig kedden, a mely- napon a vármegye három nagy községében vau hetivásár. A függetlenségi párt az érvek egész töme- J gévei védelmezte álláspontját es támogatta i Ilosvay Aladár vármegyénk közszeretetben álló : alispánjának javaslatát, ki a versed átiratnak irattárba leendő helyezését javasolta. Dr. Földes Béla Nagybánya város hírneves képviselője, ( Dr. Fal ussy Árpád volt főispán, Jókey Zsigmond nagybirtokos hatalmas eljenzéseklől kisért szép beszédekben fejtenék ki a lüggetlenségi párt álláspontját, melyekkel szemben a munkapárt szónokai N. Szabó Antal és Domahidy István | alig voltak képesek a kormány védelmére valamit felhozni. A vármegye alispánjának javas- t latával szemben Domahidy István tette meg az 1 elleninditványt, ki azt javasolta, hogy a ; vármegye Írjon fel az obstrukció ellen, sőt j bíztassa a kormányt erélyesebb rendszabályok ! alkalmazására is. És a közgyűlés 161 szavazattal 75 ellené- | ben Domahidy István indítványát fogadta el. Feltűnést, nagy felháborodást keltett Lukács j Konstantinnak a királydaróci magyarfaló pópá- [ nak felszóllalása, a ki a román nemzetiségi párt nevében jelentette ki, hogy ők kivánják a norUj üzlet. Van szerencsém Nagykároly és vidéke n. é. közönségének szives tudomására hozni, hogy a Kereskedelmi és Iparbank újonnan felépült palotájában a mai modern kornak megfelelő elsőrangú uridivat, kesztyű és kötszer áruházat + BLAU KAROLY Tj.Tid.rva,t, keztyü és kötszer "üzlete ===== NAGYKÁROLY, FŐ-TÉR. (A zárdával szemben.) == +
