Nagykároly és Vidéke, 1911 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1911-08-24 / 34. szám
I kerületbe, melynek székhelye Dés. Hozzátartozik Beszterce, Zilah, Nagy- és Felsőbánya stb. Városunkban a szerződtetett színtársulat minden év jan. 1-től, márc. 15-ig fog játszani. A képviselőtestület egyhangúlag elfogadja a felolvasott szervezeti szabályokat s megbízza a polgármestert, miszerint a szinügyi bizottság két tagját esetröl-esetre a képviselőtestületnek bejelentse. Közkórházunkban régóta érezhető egy állandóan bent lakó orvos hiánya. Tekintve, hogy a város ezidőszerint nincs azon helyzetben, hogy egy orvos részére a kórházban megfelelő lakást építtessen, ennélfogva a képviselőtestület felhatalmazza a pol- mestert, hogy amidőn az üresedésben levő kórházi orvos-pénztárosi állásra pályázatot fog hirdetni, miszerint ezen föltételek közé az is felveendő, hogy a megválasztott orvos a kórház közvetlen közelében kell hogy lakjék. Ujfalussy Jolán állami óvónó előzőleg a népnevelési egylet, utóbb a város szolgálatában állott, amidőn dajkatartásra a várostól 24 kor. és tűzifát kapott. Az államhoz átlépvén, az állam a dajkatartásra csak 20 koronát engedélyez és a tűzifát évenként 4 köbméterrel redukálta. Ujfalussy Jolán a két fizetés közti különbözetett a várostól követeli. A képviselőteslület a jogosulatlan kérelmet tekintve, hogy a város az óvoda átadásakor semmi féle kötelezetséget kérelmezővel szemben nem vállalt, elutasítja. Nagykároly város 1912. évi nyomtatvány szállítását a Manyák és Tóth nyomda nyervén, a tanács ezen határozata ellen a Kölcsey- nyomda r.-t. felebbezésnek helyt ad és a polgármestert uj árlejtés meghirdetésére utasítja. Tudomásul veszi a képviselőtestület, miszerint a vallás és közoktatásügyi minister az iparos és kereskedelmi tanonciskolát az 1911/12. tanév végéig főgimnáziumban elfoglalt helyükön kivételesen meghagyja. A kar. iskola azonban még a f. év végén kimegy a gimnáziumból s költözködik saját emeletes helyiségébe, az iparostanoncok rajzterme pedig a felépítendő állami elemi fiú iskolában fog elhelyeztetni. A kereskedő társulat azon kérelemmel járul a képviselőtestülethez, hogy a kér. tanonc iskola előtt kisajátított 52 Q-öl árát ölenként 20 koronával váltsa meg. Tekintve azonban, NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE hogy a keresk. testület által megvett telek ára négyzetölenként csak 14 koronát tett, tehát precedens nem alkotható és a tanács által javallatba hozott ölenkénti 14 kor. összeget fel nem emelheti a képviselőtestület, azonban Ígéretet teszen, hogy a kereskedelmi iskolának adandó segélyt méltányosan fel fogja emelni. A képviselőtestület elutasítja Fülöp Mária, Bársony Sándorné, Rosenblatt Jozefina és Emma, Sipos Gusztáv, Fried Szidónia, Patay Szeréna és Irén nagykárolyi illetőségét, ellenben elismeri ; Rác Mária és Gábor, Gálfi Margit és kk. gyermeke. Turcsán Mária és Gizella illetőségét. Polgármester bemutatja az 1911. évi junius és julius hónapokról felvett pénztárvizsgálati jegyzőkönyveket, melyek szerint a városi pénztár teljesen rendben találtatott. A tárgysorozat 5. és 13. pontját a képviselőtestület nem tárgyalhatta, mivel a határozathozatalhoz megkivántató képviselő létszám teljes nem volt. Ezeket újból a szept. hó 10-én tartandó városi képviselőtestületi közgyűlés elé utasította a képviselőtestület. Több tárgy nem lévén, elnöklő polgármester a jegyzökönyvhitelesitéséra Csernyi József, Szalay Bálint, Sternberg Lipót, Juhász Imre és Papp Lajos képviselőtestületi tagokat jelöli ki s a közgyűlést befejezettnek nyilvánítja. HÍREK. Személyi hir. Plachy Gyula kir. tanácsos, póneügyigazgató folyó hó 21-én szabadságáról haza érkezett s átvette hivatala vezetését. Adler Ernő, Lapunk szerkesz_______________ tőjét és családját sú lyos csapás érte. Ügyanis egyetlen fia Adler Ernő jogszigorló, lapunknak éveken át munkatársa folyó hó 21-én reggel 7 óra után hosszas szenvedés után jobblétre szen- derült. Mindannyian, kik az előzékeny, finom modorú és műveltségű fiatal embert ismerték, nagy részvéttel viseltettek iránta már betegsége ideje alatt és fokozottabb a részvét most elhunytakor nemcsak a korán elhunyt nagyreményű fiatalember, hanem a család iránt is, melynek ő volt egyik szeme- fénye. A gyászoló-család a következő gyászjelentést adta ki: Dr. Adler Adolf és neje Kaufmann Her- min, leányuk Margit és ennek férje dr. Sternberg Zoltán, a rokonság nevében is, mély fájdalommal tudatják, a forrón szeretett, feledhetetlen jó gyermek, testvér, sógor és rokonnak Adler Ernő jogszigorlónak, élete 25-ik évében, folyó hó 21-én d. e. 7 órakor hosszas szenvedés után történt gyászos el- hunytát. Drága halottunk hült teteme folyó hó 23-án d. e. 10 órakor tog a Kossuth-utca 3. számú gyászházból a helybeli izr. sirkert- ben örök nyugalomra tétetni. Nagykároly, 1911. augusztus 21-én. A „Nagykároly és Vidéke Takarékpéni- tár Részvénytársaság“, a melynek az elhunyt egyik alapitója és felügyelő-bizottsági tagja volt, a következő gyászjelentést adta ki: A „Nagykároly és Vidéke Takarókpéztár Részvénytársaság“ fájdalommal és megille- tődéssel tudatja, hogy egyik alapitója és felügyelő-bizottsági tagja Adler Ernő folyó hó 21-én csendesen elhunyt. A megboldogult földi maradványai folyó hó 23-án délelőtt 10 órakor fognak örök nyugalomra helyeztetni. Emlékét mindenkor kegyelettel fogjuk őrizni I Nagykároly, 1911. augusztus hó 21. A következő szövegű gyászjelentést adta ki a „Nagykárolyi Izraelita Szentegylet“, melynek az elhunyt szintén tagja volt: A „Nagykárolyi Izraelita Szentegylet“ mély fájdalommal jelenti, miszerint az egyletnek nagy reményekre jogosított fiatal tagja Adler Ernő ur f. hó 21-én reggel 7 órakor életének legszebb tavaszán 25 éves korában csendesen elhunyt. A megboldogult hült teteme e hó 23-án délelőtt 10 órakor fog a gyászházból az izr. temetőben örök nyugalomra helyeztetni, mely kísérethez való csatlakozásra az egylet tagjai tisztelettel felkó- retnek. Nagykároly, 1911. augusztus 21-ón. A Szentegylet Elöljárósága. A ravatalt a kegyelet elborította szebbnél- szebb koszorúkkal, melyek a következő feliratokat viselték: 1. Felejthetetlen Emőkénknek — Géza, Feri, Laczi. (Dr. Sternberg Géza és fiai.) — 2. Kedves Emőkénknek — Margit és Endre. (Dr. Sternberg Endre és neje.) — 3. Felügyelő-bizottsági tagjának kegyelettel — Nagykároly és Vidéke Takarékpénztár RószHa kár esett állom a béremből. De aztán ne adja az Isten, hogy azon az erdőn valakit csak átmenni is lássak! Mert úgy összetöröm, hogy lepedőben viszik haza onnan! Nem bánom, ha a tömlöcben veszek is! Ez a nyilatkozat egy kissé meghökkentett. Mert mégsem szerettem volna, hogy éppen öszrekelve erdőkerülő nélkül maradjak esetleg. De meg az elkeseredésből világosan láttam, hogy Joó János ebben az esetben csakugyan alig lehet hibás. Beteg volt szegény s nem tudott vigyázni. Ez pedig megeshetik akármelyik erdőkerülővel. Megsajnáltam a szegény embert s szelidebb szavakkal fordultam feléje: — Na jól van, János! Most az egyszer bele nyugszom még ebbe a kárba is. De aztán máskor jobban vigyázzon ám! S nehogy ártatlanul megverjen valakit, mert baj lesz belőle! Joó János hálálkodva köszönte meg a jóságomat s menyre-földre fogadkozott, hogy jövőre nem lesz baj. Aztán dörmögve távozott. Amint egyedül maradtam, a dolog izmét boszantani kezdett. Tapasztalásból tudtam, hogy az efajta lopásoknak rendesen folytatása is van. S ki tudja: vajon csak két métert loptak-e el ? Hátha több ia hiányzik még? Délután már nem birtam nyugodni. Vettem a puskámat s elindultam az erdőre, hogy magam számláljam meg a métereket. Az erdőn azonban elfogott a csodálkozás. Ismét számítom, meg ismét számítom, s akárhogy siámitom: nincs híja a fának. Mind a hatvan móterrakás megvan! ŰT- Miért fizet egy hölgyért drága árakat? "áll t szem Y Ö R Ö S KIRÁLY O S Védjegyű, dr. Dénes-féle üdítő U1 A W A wjr*aj' A A CinpniYY T Ji órákra megszünteti a dohányzási ingert. Egy több aIiA W Am JN A * A9A a A1J1 napra elegendő elegáns doboz ára 40 fillir. Viezontelárusitóknak árkedvezmény. ügynökök kerestetnek. = ....- • • ■■ Főbizományos: ifj. Weisz és Társa Budapest, I., Fehérvári-ut II. szám. ..... . ■ — Hát ez az ember megbolondult ? Gondolom magamban. Ez már mégis érthetetlen dolog. Veszem a mezőt egyenesen a falu vége felé. Ott lakott Joó János. Tudtam, hogy igy naphaladat tájban vacsorára mindig haza kerül. Otthon is volt. A ház előtt a töltésen üldögélt s veszekedett a feleségével, aki a pitvarban főzte a vacsorát. — Hát maga .mit beszólt nekem, hogy elloptak a fából? szóltam hozzá közeledve. Jóó János felugrott, lekapta a kalapját a fejéről s csodálkozva nézett a szemembe : — Ej, azért a haszontalanságért csak nem fáradott oda ki, tekintetes uram? De bizony künn jártam s megolvastam mind a métereket. Megvan mind a hatvan. — Meg na, tekintetes uram, még ilyent se láttam, a mióta élek. Az Isten a feleségemet vegye el. — Vegyen el téged gazembere hangzott a pitvarból a felesége hangja, — ha legalább hatszor végig nem olvastam azokat a métóreket. S nem tudom, nekem ötvennyolcnál nem jött ki több sehogy. Tipegett-tapogott, vakarta a fejét s igyekezett a dolgot magyarázni. — ügy kell lenni tekintetes uram, hogy először hibásan olvastam, az aztán anynyira megzavarta az érzésemet, hogy azután is hibásan olvastam. Mert nem -venném fel, tekintetes uram, azért a faluért, hogy az én kezem alól elvesszen valami! Szegény ember vagyok, de sokat adok az effélére! Mialatt ekként fogadkozott, egy suhanc állt meg a kapuban. Zsák volt a vállán. Látszott, hogy Havadtőröl hozta a malomból. A kapun keresztül bekiálltott: — Megmondta a havadtői zsidónak, János bácsi! Azt üzeni, hogy éjfélkor a fáért ott lesz kün az erdőn. S azzal sietve tovább ment. — Mi a szemed világát karatyolsz, te vízfejű? — förmedt Joó János a távozó suhancra, elvörösödve egész a füléig. — Hogy nekem üzent a havadtői zsidó ? Nekem ? Üzent az öregapádnak! Most már megértettem mindent. Az én emberem ugyanis azt a két méter fát a zsidónak akarta eladni. De előbb kipuhatolta nálam, hogy nem lesz-e nagyobb baj ‘belőle ? S mikor aztán látta, hogv a kárba belé nyugszom: akkor üzent le Havadtőre, hogy majd az éjjel csakugyan jöhetnek a fáért. Arra nem számított, hogy ilyen szaporán utána nézek a dolognak. Szigorú tekintettel mértem az emberemet végig, aki zavartan, hebegve kapkodott a szavak után: — Csak nem teszi fel rólam, tekintetes uram ? Erre a kérdésre nem feleltem semmit, hanem kezemet vállára téve, határozottan értésére adtam: — Tudja mit János ? Most már ha az erdőből csak egy szál fa elvész, a bére bánja meg s amellett azonnal elcsapom! Érti ? — Értem, tekintetes uram! Lesütött fővel kisért a kapuig s mikor magára maradott: nagy haraggal bement a pitvarba s megverte a feleségét.
