Nagykároly és Vidéke, 1911 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1911-08-24 / 34. szám
XXVIII. évfolyam. Nagykároly, 1911. augusztus 24. 34. szám. Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre............................81—- kor. Fél évre....................................4-—- „ Negyedévre ....................• 2-— , Eg yes szám..........................—’20 „ Községi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. Felelős szerkesztő: Dr. Adler Adolf Laptulajdonos és kiadó: a „Nagykárolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. ! Szerkesztőség : Kossuth-utcza 3. — Telefon T. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76. Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 fill. Kéziratok nem adatnak vissza A városok hivatása. > A mióta a „Nagykároly és Vidéke“ politikai lappá lett, e helyen legtöbbször országos politikával foglalkozó cikk jelenik meg. A napi politika annyira összeforrt a magyar közélettel, hogy az alól alig vonhatja ki magát valaki, annál ke- vésbbé az a sajtó orgánuma, mely célul tűzte ki, hogy a politikában is irányitólag hasson. A városoknak a politikában is vezetni kell; kulturális, közgazdasági és nemzeti szempontokból vett feladatuk ez is. S csak sajnálni lehet, ha feladatukat ez irányban nem tudják kellő sikerrel teljesíteni. A városoknak az országos politikában való befoyása nőni fog a választói jognak kiterjesztése' esetén és az általános választói jog behozatala a városok fejlődését illetőleg is éreztetni fogja hatását. . TÁRCZA. A sor» változhatlan rendelése folytán elmerengve gondolkozunk egy nagy reményekre jögcsitó ifjú elhunyta alkalmából. Magunk előtt látva a korán elhunyt ifjú szomorúan mosolygó szelíd arcát, a kórlelhetlen végzet megmásit- hatlan intézkedését kutatva, lázongó kebellel kérdezzük: miért kellett neki kora sírba szállva itthagyni azokat, akiken szive csüggött és sírba vinni az egyetlen fi-gyermeküket bálványozásig szerető szülőknek reményeit. A legszebb ifjúkorban — még nem is negyedszázadot élve — szállott gyászos sírjába és mégis pótolhatlan űrt hagyott maga után; azok is kivétel nélkül szerették, akikkel csak futólag érintkezett és akik csak a nyilvános életben ismerték, A fájdalom nagyságát gyászos, korai elhunyta felett azonban igazán csak mi érezzük, kik hozzá közelebb állva, nemcsak elméjének, de szivének is gazdag De most nem politikai, hanem a városok olyan hivatásáról akarunk szólni, melynek megoldása úgyszólván egyedül a városi polgárságtól függ. A régi mezővárosokból rendezett tanácsú városokká lett városok helyzete a legrosszabb, inert- ezeknek szegénységük dacára oly kulturális célt kell szol- gálniok, mint a kiváltságokkal, regale jogokkal felruházott gazdag, régi városoknak. A polgárság adózó képessége ily városokban van leginkább igénybe véve. Nagykároly városa is ezen városok közé tartozik. De a város fekvése, mely egy nagy gazdag vidék emporiumaként jelölte ki, történelmi múltja, eddigi fejlődése, intellektuális fs gazdasági ereje előírják azon kötelességeket, melyek a városi, jelleg kidomboritásához megkívántainak. S habár a polgárság anyagi megerőltetésébe kerül is, létesíteni kell'azon intézményeket, melyek nélkül eléje szabott hivatásának meg nem felelhet. [kincseit ismertük. Keblében érző szív dobogott. mely a leggyöngébb es a legnemesebb érzelmekre vala képes. Lekötelezőén előzékeny, finom modorával a vele érintkezőket valósággal elragadta. Sokoldalú képzettséggel és nagy műveltséggel rendelkezett. Vérbeli iróember volt, ki fáradhatlan szorgalommal, igazi rátermettséggel és hivatottsággal kezelte az írói ] tollat, mely most kihullott kezéből. Törhetetlen szorgalommal munkálkodott még akkor is, amidőn a nemes, minden szép és jó iránt logékony szivét — azt a szivet, amelyből mindenkor az igazság iránti fogékonyság, elfogulatlanság, pártatlanság, idegenek iránt való tisztelet és szülők iránt rajongásig fokozódott szeretet csillogott elő — a betegség megtámadta. Hosszas betegsége alatt melegen érdeklődött a köz- és társadalmi élet minden megnyilvánulása iránt, de különös gyengédséggel irányította figyelmét lapunkra és egész utolsó percéig kivette részét annak szerkesztési munkálataiban. Mint egy áldásos, jótékony eső után a felhőtlen, tiszta ég, akár az egész égboltot, akár egy darabját lássuk, mint az összhang, akár távolról vagy közelről halljuk, mint a* éltető napsugár, akár itt, vagy a messze távolban, fényt és meleget áraszt mindenre: Az utóbbi években örvendetes fejlődés tapasztalható az építkezésekben; kulturális célt szolgáló közintézmények is létesültek. Az építkezések emelték az ipart és kereskedelmet, az uj intézmények kiterjesztik áldásos működésűket a vidékre, melynek minél távolabbi vidékre, nagyobb körzetre való kiterjesztésétől függ városunk fejlődése. A városok fejlődési képességének fokmérője az, hogy mily messze vidéket képesek kulturailag és gazdaságilag magukhoz kötni és érdekkörükbe vonzani. Ha egy nagy vidéknek piacát képezi az a város, ha kulturális intézményei a közeli és távoli vidékre kiterjesztik kultur- hivatásuknak áldásait, ha lakosai megtalálják benne mindazt, ami a mai kulturális viszonyoknak megfelel, ha a kulturális viszonyok mellett a megélhetési viszonyok is jók, akkor előszeretettel keresi, fel a vidék és állandó otthonnak fogja választani a városba kívánkozó jobbmódu vidéki nép. ilyen volt az egész élete, tiszta, összhangzó, viiágos'és mdeg. De most már vége ! Beteg, sokat szenvedett szive nyugalom után vágyódott. Nyugodjunk meg a Mindenható intézkedéseben, hiszen nem • vég elválásról van szó, hanem gondoljunk a legszebb viszontlátásra: Boldog ő, mert az ólet megpróbáltatásaitól menten, reményeinek legnagyobb részét vitte magával sírjába. Az elköltözöttben lapunk szerkósztője egyetlen fi-gyermekét, a Nagykároly ős Vidéke Tákarékpénztár Részvénytársaság egyik alapítóját es felügyalő-bizr . ji tagját, mi pedig szorgalmas és tehetséges munkatársunkat, a kedves és jó barátot vesztettük el. Emléke itt él közöttünk! Joó János. Irta: Jakab Ödön. Joó János fürge, zömök kis ember volt. Korára nézve már úgy hatvanas lehetett, de azért senki sem becsülte volna idősebbnek ötven esztendősnél. A haja csak a füle környékén volt deres egy kissé vastag, eszterhás bajusza pedig egész fekete voit. Valami bizalomkeltő nyájas mosolygás ülte örökké a képit IFJ. STEIß ANTAL gőzerőre berendezett kelme-, kékfestő : és vegyészeti ruhatisztító intézete : Nagykároly, Kossuth-utca 2. Műhely: Majtény-utca 22. Adler Ernő. 1886—1911.