Nagykároly és Vidéke, 1911 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1911-08-03 / 31. szám
3 NAGYKÁROLY ES VIDÉKÉ. A vidék, amely eddig csendesen viselkedett, az aratási munkálatok befejer zésével, majd igyekezni fog kifejezést adni akaratának és kívánságának s majd annak idején jogosan elvárjuk, hogy a kormány lapjai ezt a kifejezett akaratot honorálják is. Volt idő, — nem is olyan régen, amidőn az ország egész közvéleménye egy táborban állott. A nemzeti jogok védelmében egygyé forrott s egyakarattal kisérlelte mega nemzet elvitázhatatlan jogainak érvényesitését. Pedig akkor még nem is kívánták a létszámemelést és az ezzel jaró elviselhetetlen terheket, hanem csak arról volt szó, hogy a magyar nemzet nyelve, jelvényei a hadseregben érvényre jussanak. Az egész ország harcban állott s egyértelmüleg sorakozott a küzdő ellenzék mellé. Akkor megnyilatkozott a vidék oly erővel, amelyet csendőrszuronyokkal kellett elnémítani. Akkor félreismerhetlenül kifejezést adott akaratának s dacára, hogy egy köz- benjött képviselőválasztáson, a jól ismert eszközökkel sikerült is Kimennek összehozni egy munkapárti többséget, még ez nem jelenti és nem is jelentheti azt, hogy az a nagyrabecsült vidék szentesítette volna hozzájárulásával mindazt, amit a kormány elérni kíván. Ha az a jó vidék tudta volna, hogy nemcsak a létszámemelés és a katonai terhek, hanem a dohány árak emelése, az illeték terhek növelése, a gyújtó, petróleum és egyéb monopóliumok behozatalához is lesz szerencséje, alig hisszük, hogy a megeresztett milliók dacára is ott ülne a képviselőházban az a bizonyos munkapárti többség, amelyre a kormány támaszkodik és hivatkozik. Ne hivatkozzanak azért azok a kormányt támogató lapok a vidékre és , a vidék hangulatára. Az általános egyenlő és titkos választójog megvalósítása melletti és a katonai javaslatok elleni küzdelemben ott fogja találni maga mellett az egész vidéket a küzdő ellenzék, amely nemcsak bátorítást meríthet a közvélemény megnyilatkozásából, hanem szentesítését mindazon alkotmányos eszközöknek, amelyek az egyiknek megvalósitását s a másiknak megbuktatását segítik elő. flz ellenzék igazságai. ügy látszik tényleg nincs kegyetlenebb dolog annál, mint szemebe mondani az igazat annak, aki azt úgyis tudja. Andrássy Gyula gróf nagyon kegyetlen dolgokat mondhatott a munkapárt szemébe, ha jónak iátták olyan j gzorsan igénvbe venni annak a Tisza Istvánnak a segítségét, aki csak pár nap eíőtt jelentette be, hogy nem fog a Házban beszélni, hanem az országban fogja kifejteni a hamisitat- ; lan munkapárti igazságokat. Andrássy Gyula beszéde azonban arra késztette a munkapárt szellemi vezérét, hogy ellensúlyozza és megcáfolja az ellenzék érveit és igazságait. Nem sikerült. Andrássy Gyula beszéde után két dolog tisztán áll Isten es ember előtt: a beterjesztett javaslatok a nemzet megalázását és elviselhetetlen terheket képeznek s nem hogy haladást, de visszaesést mutatnak a nemzet jogos követelményeivel szemben; a másik pedig az a megállapítás, hogy .'még abban az esetben is, ha a javaslatok keresztül mennének, nem lenne orvosolva és megoldva a katonai kérdés. Ez a kérdés továbbra is mint szúró tövis volna a nemzet testébe ékelve. Nem érdeke tehát a [dinasztiának, hoiy egy elkeseredett harc után, önzetlen és a nemezt jogaiért való küzdelem után, erőszakkal hajtsanak keresztül egy ilyen fontos javaslatot. A dinasztia érdekére mutatott rá, s nem csalódunk, ha azt mondjuk, hogy ha a nemzet érdekét nem is, de a dinasztia érdekét bizonyosan meg fogják látni fenn, s gondolkodni fognak olyan megoldáson, mely kielégíti a nemzet aspirációi mellett a nagyhatalmi állás követelményeit is. Andrássy Gyula beszedébon volt még egy nevezetes passzus, amelyben rámutatott arra, hogy a nemzet megváltozott álláspontján ki- vül más momentum is játszott közre a munkapárt diadalánál. Nem kis szerepe volt abban a pénznek és pálinkának. Pénzzel és pálinkával szerzett többség, hozzá véve még a kormány, szokatlan (speciális magyar es orosz szokás) hatalmát, a hivatali pressziot stb. — olyan többség, mely nem képviseli a nemzet akaratát. Az ilyen többséggel szemben minden fegyver jogos, az ilyen többséggel szemben nem jog, de kötelesség a technikai obstrukció. Mert ne feledje el senki: a mi parlamentünk nem az a parlament, ahol ervekkel, a szó erejével meg lehet valaha is valakit győzni. Soha példa rá nem volt, hogy ilye. nagyfoniosságu kerdesekben a többség az igazság előtt behódolt volna. Soha sem a józan megfontolás, sem a hazaiiui belátás nem késztetett többségét arra, hogy a harcban frontot változtasson. Az egyetlen dolog ami fordulatot képes teremteni a kilatástalauság, a helyzet változása, a hatalom féltése, egyeni érdek s csupa olyan dolgok, melyeknek a meggyőzéshez semmi közük sincs. A kormány es pártja el van tökelve, hogy nem enged. Nem is engedhet, inert az osztrák kormánnyal való megállapodás köti minden pontban, s akkor, amikor uagynehezen, élete megmentésevei -— mert hisz megegyezés nélkül kormánybukás jön — a megállapodást egyszer megcsinálta, nem fogja magat kitenni egy esetleges újabb tárgyalás esélyeinek. Ezzel szemben el a kisebbség azon érve, hogy sem a nemzet megalázása nélkül, sem a nép megsarcolása, lönkretetele nélkül nem lehet ezt a javaslatot törvénnyé emelni. Akkor amikor a nép. képviselőinek ez a s/iiárd meggyőződésé. becsületes hite és hozza igazsága, lemoruság. Hány családnak nincs meg a betevő falatja és hányán kóborognak hajlék nélkül ! Elhatároztam, hogy vagyonom egy részét a nyomor enyhítésére fordítom. A három gavallér hallgatott. — Adjanak valami jó tanácsot. Hogyan fogjak hozzá ? A szerelmes, a lovagias és erős férfiak még mindig hallgattak. — Nekem már van tervem. Itt a fővárosban nagyon sok jótékonysági egyesület van, mindegyiknek adok 10,000 irtott. Ügy-e szép dolog ?-— Szép! — felelte tompán Miklós. — Szép ! — szólott mélabusan Géza. — Szép ! — mondotta keserűen Aladár. — Arra kérem tehát magukat, hogy holnapra írják össze nekem valamennyi jótékony egyesületet. " Másnap ugyancsak az ernyő óriás alatt ült a társaság s az özvegy átvette udvarlóitól a jótékony egyesületekről szóló jegyzéket. — Mi az? — kérdezte az özvegy, Miklós csak öt ilyen egyesületet ismert. Géza csa- négyet é& Aladár hármat ? —r Nincs több. — erősitgették mind a hárman. Többet nem beszéltek a dologról, de Ba- bótiné már kezdett hinni Merkúr tanácsában. Hogy megbizonyosodjék sejtelméről, elment a statisztikai hivatalba. Ott egy vöröshaju fiatalemberhez utasították, aki a szép asszony látására nagy zavarba jött, ami Babótinét nagyon mulattatta. — Mivel szolgálhatok ? — kérdezte a vöröshaju. —- A fővárosi jókony egyesületek névsorát szeretném. — Rögtön. Tíz perc múlva megkapta az özvegy. Kerek hetvenkét egyesületről szólott a jegyzék. Babótiné és három kérője vidám beszélgetésbe merültek a jó uzsonna mellett, a mikor az özvegy hirtelen elkomorodott. — Mi baja ? — kérdezte Miklós. ■— Ma délelőtt templomban voltam .... —- Már megint ? szólott közbe aggódva Géza. —- És könyörögtem azért a megtért lelkű bűnösökért, akiket szabadon bocsátanak a börtönből. — Áldott jó szive van — jegyezte meg féléken Aladár. — Elhatároztam, hogy minden szabaduló rabot gazdagon megfogok ajándékozni, hogy uj életet kezdhessen. Maguk derék fiuk, hiszem, hogy segítségemre lesznek. Ugv-e megteszik azt a szívességet, hogy összeírják el ben az esztendőben kiknek üt a szabadulás órája ? A következő nap mindegyik lovag beszámolt a küldetéséről. — Az illeni börtönökből, kezdette Miklós — csak egy ember szabadul ki. Ez azonban nem szorult segítségre, mert a börtön kapujában már amerikai nagybátyja várja, akit az uj világban műtrágya királynak neveznek.-— Én is csak egy szabaduló bűnösről tu-1 dók, — folytarta Géza, az én emberemnek nincs szüksége támogatásra. Amikor ugyanis a harisnyakötéssel egy kis pénzt szerzett, sorsjegyet vásárolt, s a szerencsés fickó megütötte a főnyereményt. — És mit végzett maga ? —■ fordult, az özvegy Aladárhoz. _— Oh, az én emberem még jobban járt. De ennek története van. Volt neki egy rettenetes gazdag nagynénje, aki halálát érezvén, magához hivatta es szóbeli végrendeletben ráhagyta egész vagyonát. A szerencsétlen fiótást az öröm annyira megrendítette, hogy siketnéma lett. Természetesen, pörre került a dolog s az én emberem elvesztette a port azon az alapon, hogy egy süket örökös nem hivatkozhat szóbeli végrendeletre. Sőt még be is csukták e miatt nehány esztendőre. A mikor most tudatták vele, hogy kegyelmet kapott, az öröm megint annyira megrendítette, hogy elmúlt a baja s Így kiáltott fel: bála Isten, most már megnyerhetem a poromét! Az özvegy megköszönte a fáradozásukat s azutan elment a statisztikai hivatalba, A vöröshaju most már nem jött zavarba, sőt nemcsak székkel, hanem cukorkával is megkiuál- gatta. Amikor megtudta, hogy miről van szó, hamarosan kisütötte, hogy az idén kerek háromszázkilencvenhét bűnös szabadul ki a börtönökből. Babótiné, aki eltogadta a széket és a cukorkát, a bucsuzásnál már nem találta annyira vörösnek a statisztikust s megengedett neki egy kézcsókot. Egy kellemes szeptemberi napon ismét Uj! 'ü Most már nem titok. gf Uj! Mindenki tudhatja, hogy a Nagykárolyi Kereskedelmi és Iparbank díszes palotájában a mai kor igényeinek megfelelő fényesen berendezett uridivat, kesztyű és kötszer áruházat létesítettem, a hol a legfinomabb ingek, gallérok, nyakkendő újdonságok, bőrkesztyűk mérték szerint, miederek, selyem kesztyűk, férfi- és női harisnyák, Kötszerek: Sérvkötök, gummi harisnyák. Dianna övék azonkívül a legjobb férfi- és női óvszerek, francia gummi különlegeségek a legolcsóbb szabott árak mellett kaphatók — kötszerek részére külön terem — titoktartással. — A nagyközönség pártfogásáért esedez + BLAU KÁROLY + uxidivat, kesztyű. és kötszerész 1STagykároly. = (Kereskedelmi Bank palota.)
