Nagykároly és Vidéke, 1911 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1911-07-20 / 29. szám

NAGYKÁROLY ES VIDÉKE.

I

szem

VÖRÖS KIRÁLYÖS védjegyű, dr. Dénes-féle üditö

Tf M Jfc ■Wf’TkT ja TQ GiynPVT.T. 0L Órákra megszünteti a dohányzási ingert. Egy több JLJLJnL w JW ™ napra elegendő elegáns doboz ára 40 fillér.

Viszontelárusitóknak árkedvezmény. Ügynökök kerestetnek.

Főbizományos: ifj. Weisz és Társa Budapest, I., Fehérvári-ut II. szám.

ellenzéken az uj pártalakulás hallatár; erőt vesz a hatalom utáni kapzsiság őr dögé és keresztül csúsztatja a javaslato kát, hogy mielőbb részt vehessen az „u pártalakulás“-ban.

Nem! Tisztelt Pénzügyminiszter Ur Uj pártalakulás bekövetkezhetik és ug1 fordul igen hamar, hamarabb mint az a többség szeretné, de a javaslatok ; kormánnyal együtt bukni fognak, amint hogy azok a véderő reform javaslatok, í melyek a nemzet jogos követeléseit neu vették tekintetbe, különb, népszerűbb tisztább eszközökkel dolgozó kormányok kai együtt megbuktak. Ha a katonai javaslatok megbuktatták Tisza Kálmánt Széli Kálmánt, Tisza Istvánt és Khuen- Héderváry urat, a miniszterelnök ur azt másodszor sem fogja elkerülni. Olyan véderő reform, amellyel parallel a nemzel anyagi megerősödéséről gondoskodás nem történik, nem sikerülhet.

A miniszterelnök nemrég uj választásokkal fenyegetett, ha nem sikerül a javaslatok megszavazása. Rajta! Álljunk ismét az urnák elé! Nincs az a Tisza István, akinek a nemzet haladó vonatát visszarendelnie sikerüljön.

Dr. Bognár Oszkár.

Az általános házbéradó városunkban.

Az 1910. évi január hó elsején életbelépett, 1909. évi Vl-ik törvénycikk 10-ik §-a alapján városunk első kerülete — mivel ebben a tényleg bérbeadott, vagy a bérbeadottakhoz számítandó lakrészek száma több mint felét teszi a lakrészek összes számának, — a folyó évben általános házbéradó alá került.

Az ezen kerületben lakó háztulajdonosok, kik eddig házbéradót nem fizettek, a községi elöljáróságnál a bevallást — a városi adóhivatalbeliek útmutatása szerint — úgy tették meg, hogy remélhető volt miszerint — a menyiben az a haszonértéknek megfelel, — s az adóval s különösen a nagy városi pótadóval megterhelt polgárság úgyis sinylem fogja jó darab ideig a házosztály adóról a házbéradóra való átmenetet, — a pénzügyigazgatóság

i í a bevallások alapján fogja a haszonértéket . megállapítani.

De nem úgy történt. A pénzügyigazgatóság . a kivető közegek becslését nem fogadta el,

1 hanem azt oly magasra emelte, hogy a ház- tulajdonosok a házbéradó ily magas összegben ! való megállapítása ellen csaknem kivétel nél- , kül felebbeztek.

t A közigazgatási bizottság ez ügyben Kacsó Károly műszaki tanácsost, az állainépitészeti 1 hivatal főnökét és Nemestóthi Szabó Antal ■ kir. közjegyzőt, mint a bizottság tagjait kül- i dötte ki a hasznosítás megállapítására, illetve [ az összehasonlításon nyugvó becslés megejté- sére s ezen bizottság a múlt héten házról- j hazra járva vizsgálta meg a házbéradó alá ! eső bérbe nem adott lakrészeket s e bizottság i véleménye lesz irányadó a felebbezések elbi- j rálásánál.

Nem ismerjük a bizottság véleményét, de hisszük, hogy az a háztulajdonosokra nézve nem lesz kedvezőtlen.

Mert minden adók között a házadó mutatja a legnagyobb aránytalanságot, tudniillik i a házosztályadó és a házbéradó között óriási az eltérés. S ha egy városi körzetben — nem j az egész városban — a házosztályadóról a házbéradóra kell áttérni, nagyon vizgyázni kell arra, hogy a házak használati értékének közteherrel való sujtása minél jobban simuljon az elet- és igazság követelményeihez s az összehasonlításon nyugvó becslésnél figyelembe veendő a ház fekvése, az utca, a melyben a melyben a ház van, az építési állapot és minden olyan mellékkörülmény, melyből a haszonérték megítélhető.

S ha a házadónál az adóalapot a házak évi haszonértéke alkotja is, sohse szabad egyházat, mely jövedelmet nem hoz, mely csak a tulajdonos lakásául szolgál, — oly haszonér- tékünek feltüntetni, mintha az bérbe lenne adva. Mert inig a tulajdonos a bérháznál ber- jövedelmet élvez s a karbantartásra csak a legszükségesebbet költ, addig a bérbe nem I adott háznál a befektetett töke hozamhiánya is sszámba veendő és figyelembe veendő az I épületfenntartási költség magasabb volta, az értékcsökkenés és a használat általi avu lás is.

Ezenfelül már a kincstári érdekből is figyelem fordítandó arra, hogy nem szabad az adó alanyt túlságos mértékben megterhelni és egy várost fejlődésében megakadályozni.

Már pedig a fejlődésében akadályoztatik meg egy város, ha 1— dacára annak, hogy a i1 házértéke s a háztulajdonos házjövedelmezősége í nem emelkedik, mégis legalább háromszor i: annyi adót kell fizetnie most, mint eddig -—• j

'

_____________________________________

i csak' azért, mert abban a kerületben a lakrészeknek valamivel több mint fele bérbe van adva.

S ha most figyelembe vétetik, hogy a horribilis emelkedés nem csak az állami adónál, hanem a községi pótadónál, valamint a törvényhatósági adóknál is emelkedést okoz, nem természetes dolog-e az, hogy házától sok ember megszabadulni igyekszik s inkább lakónak megy, mintsem azt a horribilis adót megfizesse?

S akkor mi lesz? Hogy nagyobb lesz házakban a kínálat, mint a kereslet s ez a házak értékét is devalválja

Nagyon óvatosan kell tehát bánni a ház- osztályadórol a házbóradóra való átmeneteinél ott, ahol ez az átmenet a városnak csak egy körzetében történik, mint most nálunk az első kerületben; mert a házakban realisált tőke magasabb kamatoztatása tulnyomólag a * népesség számától függ és a hely gazdasági jelentősegétől, kulturális fejlődésétől s különösen a kínálatot meghaladó kérésiéitől függ, már pedig ezen körzet, a hol most ez a horribilis adózási átmenet van a házbéradóra, nem bir mindazon kellékekkel, melyek a befektetett tőke magasabb kamatoztatását elősegítik, mert a népesség itt nem sürü, a gazdasági jelentőség nem nagy s ha kulturális fejlődés van is, de nincs a kereskedelmi- cs ipari-, szóval a gazdasági fejlődés- es fellendülés azon fokán, hotry lakásokban a kereslet a kínálatot felülmúlná.

Csak nagyobb népesség együttélése esetén áll elő a természetes fejlődésnek az a folyamata, mely az erősebb adóztatásnak feltételeit maradandólag biztosítja és kizárja a véletlen eselveit.

Ily helyeken könnyű a háztu'ajdonosnak bérbeadni a házát és az adót áthárítani a bérlőre.

Azonban ott, ahol kisebb a hely, kevésbé van alkalom a ház bérbeadására s a háztulajdonos maga használja a házba fektetett tőkét, fizesse annak kamatait, viselje a karbantartási, biztosítási költséget, szenvedje a természetes avulás által előálló értékcsökkenést, ott nem szabad a haszonértek összehasonlítás utján való megállapításánál a törvény rideg szavaihoz ragaszkodni és nem szabad a méltányos- sági szempontokat figyelmen kívül hagyni.

A lakosság számának és szaporodásának, az adózó képességnek, az eddigi megterhelésnek, a város ipari-, kereskedelmi- és gazdasági fejlődésének, a kereseti viszonyoknak, a bérbe nem adott házakba fektetett tőkék kamatainak, a karbantartási költségeknek, a természetes avulásnak és a mostani adóteher emelkedésének, szóval az összes száinbavehető mellékkörülményeknek figyelembevételével kell tehát áthidalni a házosztály adóból a házber- adóra való átmenetet, hogy az megrázkódtatás nélkül eszközölhető legyen, hogy a természetes fejlődés zavart es megrázkódtatást :ie szenvedjen s első sorban magának a kincstárnak kell arra ügyelni, hogy a túlságos ineg- :erheitetéssel a belsőségek es házak értékét e ne nyomja, mert sokkal többet vészit az építkezés és az ingatlan forgalom kevesbedé- sevei ezáltal, mint a mennyit a házbéradó- oál a magasabban megállapított haszonérték- lél nyer, mert ép abban a körzetben akadá- yozza meg az építkezést, a hol az a kincsúrnak a legtöbb jövedelmet hoz és nem he- yes fináncpolitika az, ha az államkincstár nem rigyáz az adóalanyra s maga gördít akadályodat egy város fejlődése elé.

Erre az álláspontra kell helyezkedni a köz- gazgatási bizottságnak s remélhető, hogy humánusan gondolkodó pénzügyigazgatónk is ily ormában fogja tolmácsolni illetékes helyen az időzök érdekeit s ha felülről talán oly utasítást nyertek is, hogy rideg álláspontot kell ilfoglalni e kérdésnél, a jobban informált mi- liszter belemegy7 abba, hogy e kérdésnél a örvény szigora a humanitás fokozottabb mér- ékbeni alkalmazásával enyhittessék.

Apám újra haragba jött, de őt a herceg lecsillapitá s azután a herceg hozzám jővén, arcomat megsimogatá s e szavakat móndá:

— Derék gyerek vagy fiam. A tied az a narancs. Sohase tartsd gráciának, ha oda kell adnod, ami a tied.

E szavakat — úgymond Deák Ferenc — sohase felejtettem el, gyakran eszembe jutottak akkor is, mikor a bécsi kormánnyal alkudoztunk.

II.

„Magad légy olyan ember, mint amilyennek fiadat szeretnéd“.

E bölcs mondásnak szintén története van, melyet én mondok el.

1872. évi karácsony előtt való nap délutánján meglátogattam Deák Ferencet Angol Királynő szállodai lakásán. Szerencsére néhány percig maga volt.

— Azért jöttem kedves bátyám, hogy megkérjem, engedje meg, hogy fiamat ide elhozhassam.

— Hány éves a fiad ?

— Negyedfél.

— Miért akarod idehozni ?

— Hogy kedves bátyámat láthassa, azt hiszem akkor különb ember lesz belőle.

— Ostoba beszéd.

Rossz kedve volt az öreg urnák, nem szólt többet s én nem hoztam a dolgot elő többé, noha tervemről le nem tettem.

A következő nyáron gyakran kivittem a kis fiút az állatkertbe. Ott találtam egyszer Deák Ferencet Kvassay Laci társaságában, amint nézte Casanova asszony oroszlánait és kezében fogva simogatta a kis hat hetes orosz- lánkölyket.

Eléje vezettem fiamat, azt mondám neki:

— Fiam, nézd meg ezt a bácsit. Ez Deák Ferenc.-— Ma van junius 6-ika. Ha felnősz, jusson eszedbe, hogy te megláttad Deák Ferencet. Légy erre büszke s légy erre méltó.

Deák Ferenc komoly képpel nézett reám és a fiúra. A fiú odament hozzá, az oroszlán- kölykökről lehúzta kezét s megcsókolta azt. Az öreg ur arca szelíddé vált s kezét reátevén a fiú fejére, azt monda nekem :

A gyermekek legjobban követik apjuknak példáját. Magad légy olyan ember, mint amilyennek fiadat szeretnéd.