Nagykároly és Vidéke, 1911 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1911-07-06 / 27. szám
XXVIII. évfolyam. Nagykároly, 1911. julius 6.----------------------------------------------------yí--------*--------------— — 27 . szám. ■4---------TFü ggetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos kölönye. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Itfec^ele nik ininden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre..................................8*— kor. Fé l évre...........................................4-— „ Ne gyedévre.............................2-— „ Egyes szám...............................—-20 „ Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. Felelős szerkesztő: Dr. Adler Adolf Laptulajdonos és kiadó : a „Nagykárolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. Szerkesztőség : Kossuth-utcza 3. — Telefon 7. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76. Rérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közbitetnek. Nyilttér sora 40 fill. Kéziratok nem adatnak vissza A tanév végén. Országszerte bezárultak az iskolák' ajtajai s úgy a tanári kar, mint a tanuló iljuság szerteszéledt, hogy a vakáció kedves és kellemes napjait élvezhessék. Altatános érdeklődéssel forgatja a közönség és a szakférfiak egész serege az egyes iskolák által kiadott értesítőket, melyek közül a legnagyobb érdeklődés mégis a középiskolák s különösen a gimnáziumok értesítőit kiséri s mely természetes is, mert hiszen nálunk a tanuló ifjúság legnagyobb tömegét ezek szolgáltatják. A tudományos pályákra való készülés nálunk még mindig oly nagy mértékben nyilvánul, a milyen talán egyetlen európai államban sem. Ha okait keressük ennek, igen könnyen megtalálhatjuk abban, hogy hazánk kereskedelme és ipara még mindig gyermekkorát éli s Magyarország sehogy sem akar kivetkőzni sem földmi- velő, sem pedig jogászi jellegéből. Nem mondhatjuk, hogy az általános szakkörök nem igyekeznének a bajon segíteni. Hiszen ha csak a legutóbbi tiz évet vesszük, igen sok kereskedelmi és polgári iskola nyílt meg, a melyek hivatva volnának arra, hogy a tanulás terén egészségesebb állapotokat teremtsenek. A kereskedelmi és polgári iskoláknak volna feladata az, hogy a gimnáziumoktól elvonják a felesleges anyagot. E tekintetben nincs is panasz, mert általánosan ezek az iskolák igen sok tanulóval birnak, sőt sok helyen valósággal túl vannak zsuffolva. És ha ezek a tanintézetek megfelelnének annak a feladatnak, a mely tulajdonképpen céljuk volna, hogy tudniillik az országnak képzett, müveit iparosokat és kereskedőket neveljenek, — csakhamar helyreállana — az az egyensúly, amelyre oly nagy szükségünk van. Sajnos azonban, azt kell látnunk, hogy ezek ;i tanintézetek nem kereskedőket és iparosokat, hanem hivatalnokokat nevelnek növendékeikből. Méltóztassanuk csak elolvasni egy-egy ilyen iskolának tájékoztató kiadványait. Ezekben igen nagy súlyt helyez az intézet arra, hogy a növendékekkel megismertesse, hogy a kereskedelmi vagy polgári iskola elvégzése milyen pályákra képesít. Fel van ott sorolva egy egész sereg tiszti és altiszti- állás, a mely azután természetes, hogy a szülök és növendék figyelmét megragadja s midőn a nehezebb és drágább gimnázium helyeit a könnyebb és olcsóbb polgári vagy kereskedelmi iskola felé fordulnak, teszik ezt abban a reményben, hogy ezeknek elvégzése is képesíti őket a hivatalnoki pályákra. A kereskedelmi vagy polgári iskolát végzett növendéknek már derogál kereskedőnek vagy iparosnak lenni. Ezeknek nagy része a gomba módra szaporodó pénzintézetek és a kisebb állami, megyei .vagy városi szolgálat kenyerét keresi. Mindenáron urak akarnak lenni s inkább nyomorognak szűkén megszabott évi fizetés mellett, semhogy odaállanának a gyalupad mellé s úgy maguknak, mint az országnak előnyére müveit és szakképzett kereskedőkké és iparosokká lenni. Alig van arra eset, hogy látnánk olyan kereskedőt és iparost, a ki ezeknek az iskoláknak elvégzése után lépne a pro- l ductió pályákra. Azoknak, akik a kereskedelmi és pol- I gári iskolák felállítását sürgették, nem ez a cél lebegett szemeik előtt. Ki akarták emelni iparunkat és kereskedelmünket tagadhatlanul embrió korából, belőlük a külföldéhez arányos versenyképes kereskedelmet és ipart teremteni. Sajnos, ez nem sikerült, mert e helyett megszaporitották a proletárok számát. A másik lényeges hiba, mely tanulóifjúságunk feje felett lebeg, a nőknek mindinkább nagyobb térfoglalást a tanulás terén. Az úgynevezett diplomás nők száma hietetlen mértékben növekedik. Alig van ‘ ma már olyan polgári leányiskolát végzett leány, aki innen visszatérve a szülei házhoz, ennek melegén és védelme alatt arra a hivatásra készülne elő, mely a legtermészetesebben illeti meg a feleség és háziasszonyi hivatása. Akár jómódú, akár szükebb anyagi viszonyok között is van az a leányka, részint saját, részint szülei akaratából okvetlen diplomára törekszik. Még mindig a tanító női pálya az, mely felé legjobban gravitálnak, de már is aggodalommal szemléljük a nőknek a kereskedelmi tanfolyamok iránt való túlságos hajlandóságát is. A nők e téren a legnagyobb konkurensei a férfiaknak. Mert inig a fiunöven- dékeket helyes módszer mellett reá lehetne vezetni arra, hogy a kereskedelmi és ipari pályák reális oldalát keressék, s ezeket a hivatalnoki pályák elől a qua- lifikationális törvény megszorításával el lehetne riasztani, addig a nők sohasem lépnek a praktikus, hanem kizárólag a hivatalnoki pályákra. A nők igen könnyen találnak alkalmazásra. Mig a diplomás tanító kisasz- szonyok egész serege vár évekig arra, hogy valamely eldugott kis falu szurtos gyermekeit vezethessék be az elemi ismeretek labirinthusába s a vallás és köz- oktatásügyi minisztérium referensei nem győzik a kilincsező tanitókisasszonyokat biztató ígéretekkel elutasítani, addig a kereskedelmi s különösen a pénzintézetekben nap-nap mellett szaporodnak a női alkalmazottak. Mert a nők sokkal szerényebb igényekkel lépnek fel, kevesebb fizetéssel is megelégszenek s ma, miután mindenki arra törekszik, hogy kiadásait a lehetőségig redukálja, sőt örömmel veszi a nők olcsó munkaerejét, igy veszitenek mindinkább tért a férfiak, 18-30 BOURBON íí Cigaretta hüvely és papír. Legfinomabb minőség. Hamu és zsír nélküli. Gyári főraktár és el- árusitás Somossy Miklós Dohány fddözsdéjében Nagykároly.
