Nagykároly és Vidéke, 1911 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1911-06-22 / 25. szám

N J * F' ■-JL XXVIII. évfolyam. Nagykároly, 1911. junius 22. 25. szám. NAGYKAROLf És VIDÉKÉ sirvi 24 & Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos kölönye. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Rüecgjeienik minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre .............................8‘— kor. Fél évre.................................4-— * Ne gyedévre.........................2-— „ Eg yes szám.........................— ‘20 B Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. Felelős szerkesztő: Dr. Adler Adolf Laptulajdonos és kiadó : a „Nagykárolyi Petöfi-nyomca Részvénytársaság“. Szerkesztőség : Kossuth-utcza 3. — Telefon 7. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76. Rérroentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 üli. Kéziratok nem adatnak vissza Újabb küzdelem. A magyar képviselő háznak az idén nem lesz nyári szünete. A véderő reform tárgyalása, helyeseb­ben mondva a létszám emelés oly sür­gős feladatává vált a Khuen kormánynak, hogy a nyári időszak felhasználásával, a képviselők kifárasztásával akarja annak elfogadását kierőszakolni. Az üléseknek egy órával való meg­hosszabbításáról már gondoskodtak s a továbbiak során, ha látja Khuen és tá­bora, hogy az ellenzék komolyan fogja a harcot a véderő reform ellen megindítani és folytatni, bizonyára gondoskodni fog más eszközökről is a melyekkel az ellen­zék harci kedvét és készségét letörje. Hiszen a véderő bizottság ülésén tar­tott beszédében kijelentette, hogy hajlandó a nemzetre is ap°l!áini, vagyis a képvi­selőházat is feloszlatni, uj választásokat irni ki, de a létszámemelésnek és az ezzel járó terheknek törvényerőre kell emel­kednie. Természetes, hogy a magyar kormány elnöke ezt a kijelentését erejének és ha­talmának teljes tudatában tet’e és tehette. Hiszen a háta illegett áll egy oly tábor, a melylyel akaratának feltétlenül érvényt képes szerezni, a mely hajlandó lesz a nemzetre nézve elviselhetetlen terheket elfogadni, megszavazni mindent a mit Khuen akar s már mégis a megtizedelt ellenzék még mindig oly erős, hogy ezzel a nagy és készséges táborral szemben a harcot felvenni képes és fel is fogja venni. Ennek tudatában nem marad más hátra a kormánynak, mint fenyegetések­kel megpróbálni, vájjon az ellenzék nem fog-e meghátrálni előle ? A leguagyobb ijesztéssel, a képviselő­ház feloszlatásával áll elő azonnal a mi­niszterelnök. Igaza van abban, hogy a véderő re­form elfogadása, vagy el nem fogadása tárgyában a leghelyesebb és legigazabb ut a nemzet megkérdezése lenne. Oly horuibilis terhek vállalása előtt, a milyen­nel a véderőreform jár, mindenesetre a nemzet itélőszéke elé kellene Kimennek politikáját vinnie, mert ez esetben joggal hivatkozhatna arra, hogy a nemzet ebben a kérdésben mellette döntött, ha az uj választásokról győzelmesen kerül ki. Ámde van egy kis bökkenője a do­lognak. A véderőreform kérdése még mindez ideig nem képezte a nemzet Ítéletének tárgyát. A választások alkalmával még nem tudta a nemzet azt, hogy a két éves katonai szolgálat ellenértéke gyanánt mily elviselhetetlen terheket kell vállalnia. Nem tudta azt, hogy nemzeti követeléseiből a hadsereg terén semmi sem fog teljesülni s egyetlen lépéssel sem fogunk előbbre jutni önállóságunk külső nyilvánulása tekintetében, ahonnan szemben fogunk állani egy oly arányú létszámemeléssel és oly anyagi terhekkel, a melyeknek válla­lása meghaladja a nemzet erejét és tel­jesítő képességét. Mert ha a nemzet mindezeket ismerte és tudta volna, lehetetlenségnek tartjuk, hogy azokat egykönnyen vállalta volna is és dacára Khuen erőszakoskodásának és vállasztási hadjáratának, a választásból I oly győzedelmesen került volna ki. TÁRCA. Búcsú-beszéd.* Kedves fiatal barátaim! Szivem mélyéig meghatottak szónokuknak a most elmondott íelköszöntö szavai; engedjék meg azért nekem, hogy ezekre én is, mint volt osztályfőnökük csak röviden, nehány szóval válaszoljak. A bibliában olvastam egy 90 éves szent- életű zsidó főpapról, Simeonról, akinek egye dűli hö vágya az volt, hogy megláthassa a zsidók várva várt megígért királyát, Krisztust, a Messiást. Midőn szülői őt a jeruzsálemi tem­plomban az Urnák bemutatták, karjai közé vette s igy kiáltott föl: „Nunc dimittis servum tuum Domine in pace, quia viderunt oculi mei Salvatorem“. Most bocsásd el Uram a te szol­gádat békességben, mivel látták szemeim az Üdvözítőt. Ugyanilyen hő vágy lakott már régóta az én lelkemben is, t. i. az, hogy oda kalauzol­‘Mondta Dombai Gyula kegyesrendi tanár az érettségi banketten, 17-én. hassam magukat tulajdonképeni életük kezde­tére, hogy oda vezethessem magukat az érett­ségi vizsgálatra. Ez megtörtént. A második hő vágyam pedig az volt, hogyha már az isteni Gondviselés megengedi .érnem, hogy első vá­gyam beteljesüljön, akkor eme vizsgálatuk enedménye minél fényesebb legyen. Ez is meg­történt. Ezekután én is felkiáltok : Most már én is örömmel bocsátom el magukat és én is nyugodtan eltávozhatom innen, mert hő vá­gyaim beteljesedtek. Azután az ünnepélyes és magukra és reám is végtelen boldog perc után, amidőn tanke­rületi királyi főigazgató urunk maguknak ezen érettségi vizsgálat eredményét, amely vizsgálat nemcsak eredményében, de lefolyásában is gyönyörű volt, kihirdette, körém csoportosultak s egyik társuk eme szavakkal nyújtotta át ne­kem csoportképüket : „E képpel kedveskedünk három évi fáradságos munkájáért s egyúttal arra kérjük, hogyha néha-néha e képre tekint, emlékezzék meg rólunk mindig kedvesen“. Igen jól esett ragaszkodásuknak e megnyilvá­nulása. Ezúttal azonban őszintén mondhatom, hogyha nem is maradt volna fenn emléküknek ily szemmel látható bizonyítéka, még akkor is mindenkor élénken emlékeztem volna vissza mindnyájukra s az együtt eltöltött szép időkre. Hisz mindnyájan odanőttek lelkemhez, mind­nyájuknak képe maradandóan be van vésve szivembe. Bátran elmondhatom, hogy mind­nyájukat legkedvesebb emlékű tanítványaim közé sorozhaiom. Ez az érzelem indított en­gem arra, hogy most itt maguk között meg­jelenjek. Ha együtt voltunk annyi éven át a munkában, a szenvedésben, találkozzunk leg­alább egyszer oly alkalommal is, amikor csak öröm, boldogság tölti el mindnyájunknak lel­két. Hiszen megtörténhet, hogy innen szét­oszolva a szélrózsa minden irányába, talán soha többé nem tatálkozunk ez életben ! Kedves fiatal barátaim! Mikor a kis magot elvetik a földbe, az a földben levő jótékony nedvek hatása következtében elkezd csírázni s egyszer csak azt vesszük észre, hogy kis nö­vény dugja ki a földből húsos leveleit. Ha ezt a kis növényt gondosan ápoljuk, tapasztalhat­juk, hogy napról-napra szépen fejlődik, erősö­18-30 11 BOURBON“ Cigaretta hüvely és papír. Legfinomabb minőség. Hamu és zsír nélküli. Gyári főraktár és el- árusitás Somossy Miklós Dohány fődőzsdéjében Nagykároly.

Next

/
Thumbnails
Contents