Nagykároly és Vidéke, 1911 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1911-05-25 / 21. szám
XXVIII. évfolyam. Nagykároly, 1911. május 25. 21. szám. Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. vv-, *, ____ ^ ^ Na gykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. megjelenik minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre.............................8-— kor. Fél évre.................................4-— „ Ne gyedévre.................... 21— Egyes szám.........................—-20 * Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. Felelős szerkesztő: Dr. Adler Adolf Laptulajdonos és kiadó : a „Nagykárolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. Szerkesztőség: Kossuth-utcza 3. — Telefon 7. I Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76. Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 fill. Kéziratok nem adatnak vissza Városi kötelességed (V. L.) Ha Táros akarok lenni, intézményeim legyenek városiak. Azt csak csúfolják városnak, mely e rangsorba illeszkedik és falusias institutiói vannak. Hogy a városi jelleg kötelezettségeket ró reánk, abban nincs ellentmondás, hogy e városi kötelezettségek elviselhetetlenül terhesek, abban is megegyezünk mindannyian. Marad tehát a vitatkozás terének az, hogy nem lehetne-e közjövedelmeinket szaporítani ? Hogy a városi, a községi adót emelni nem lehet, — ezt mindenki érzi. Ez tyúkszem, melyre ne lépjen senki, mert ez fáj. De nem volnának-e közjövedelmeink, amelyek a közköltő aranykulcsát leszállítanák? Erről érdemes konsiderálni. Nagykörös nincs a világ végén. Ősi magyar város. Arany Jánosról és az irodalmi triászról nevezetes. Újabban nagy konyhakerti export. Ennek a városnak negyedszázadnál jóval idősebb községi takarékpénztára van. Az évi tiszta jöve- dfelem a százezer koronát meghaladja és í progresszív minden évben nő jövedelme. , Elláthatja belőle a város a közigazgatást s talán az iskolaügy nagy részét. A közköltő mérsékléséről tehát ott .beszélni lehet és mégis szabad városi feladatokat szolgálni. Van is villanyvilágítása, aszfaltja egészséges vizet adó artézi kutjai. A város kanalizálva van. Az öt ujjunkon eltudjuk sorolni azokat a helyeket, ahol szeretett hazánkban községi takarékpénztár van. Nagybánya város él belőle városi kötelezettségeinek s bár a meglévő nehány intézmény gyönyörű példáit mutatja a közjövedelemszerzésnek s bár a városok egész sereg állandó és mozgó tőkét kezelnek, — ideges összerebbenés van, ha valaki felveti a kérdést. Egy pár nagyrészvényes ideges félelme ez a konkurenciától. Csakhogy a köznek nagy érdekei előtt, e különben se igazolt idegességnek meg kell szűnnie. Jól fundált s meglevő takarékpénztárak kibírják a községi takarékpénztár konkurenciáját, hiszen a községi takarékpénztár éppen jellege miatt egész sereg takarékpénztári üzletágat nem is frekventálhat. Ne tessék megijedni a községi takarékpénztártól, nagy részvényes urak ! Ami azonban a részvényesek részéről a jogos önvédelem óvatosságának látszik, — az már a belügyminisztérium városi osztálya részéről kissé a kerékkötés cselekedete. Évek, óta fekszik a belügyminisztériumban néhány, a haladást zászlajára írott városnak községi takarékpénztárt felállító határozata jóváhagyás végett. S mit tesznek ezzel? Gyűjtik, tanulmányozzák, vagy már régtől ad akta is tették. Hogy miért? Ennek okait még csak nem is sejtjük. Bizonynyal komoly közigazgatási aggodalmak; lehetséges, hogy a községi takarékpénztárakat felállítani óhajtó városok nem voltak elég erősek erre az alkotásra. Ámbár már Budapest székes- főváros csak e részben nem aggodalomkeltő. Hihetőleg törvény készül, amit legjobban szeretnénk, mert törvénnyel a részvénytársasági érdeket is meglehetne védeni és e mellett a törvény széles területen megindítaná a községi takarékpénztárak mozgalmát. TÁRCZA. Ünnepi beszéd.*) Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nem mondanék igazat, ha azt állítanám, hogy a Gondviselés egyedül csak a magyarok szivébe oltotta be azt az érzést, melyet hazaszeretetnek nevezünk ; de ha azt állítom, hogy nincs nép, nincs nemzet, melynél lángolóbban égne e szeretet, mint a magyarnál, akkor igazságot mondok. Szeretjük mi e honnak minden porszemét; szeretjük a Nyírség futóhomok tengerét, a Hortobágy délibábos végtelen síkságát, mert a miénk ; szeretjük az Alföld „aranykalászszal ékes rónaságát* ; szeretjük a déli Kárpátok erdővel borított bérceit; a magas Tátra hóval koronázott tetőit, mert a miénk. Szeretjük e hazát úgy részeiben, mint egé*) A helybeli Kölcsey-Egyesület május 21-én tartott közgyűlésén elmondta Mitrovicl) Elek, g. kath. esperes. szében, mert alig van egy-egy tapalatnyi földje e honnak, melyhez a múltnak öröme vagy bánata, dicsősége vagy gyásza hozzá ne volna fűzve. Rokon és barátok nélkül élő nemzetünknek 1000 éves fényben, dicsőségben változó története szól hozzánk e föld minden porszeméből ; — és mert látjuk nemzetünket magasra emelkedni, fényben úszni, mint a Kárpátok hó- boritotta tetőit, ha a déli nap reá tűz; mert látjuk leszállani mélyen, mint a nyugaton elvesző napot, mely után sötétség következik, hogy keleten uj fényben emelkedjék fel, — azért szeretjük e hont. Nemzetünknek fénye, dicsősége büszkeséggel tölt el bennünket; nemzetünknek gyásza, ! sülyedése nem csüggeszt, de tettre késztet, acélozza akaratunkat, hogy visszaállítsuk fényét a nemzetnek, hogy elérhessük azt, hogy tisztelettel szóljon rólunk az idegen, ha meg- ! ismer bennünket. Ezt kívánta szolgálni Nagykároly intelligens j közönségének is az a része, mely évekkel ezelőtt megalapította a .Kölcsey irodalmi és társadalmi egyesületet* ; e célt szolgálják Önök mindannyian, kik a .Kölcsey-Egyesület* mai közgyűlésére eljöttek, hogy egy órára elringassák leiköket a cultura gyermekeinek dalánál; e célt kívánom szolgálni én is, midőn Önök elé állok, hogy gondolatokat ébresszek Önökben, mely gondolatok közelebb hoznak bennünket célunkhoz; e célt szolgálta Kölcsey Ferencz, kinek kizárólagos emlékezetére tartja egyesületünk mai közgyűlését, miért is beszédem középpontjául Kölcseyt fogom megtenni. Ismerem tehetségemet és épen azért távol van tőlem az, mintha azt hinném, hogy én képes vagyok Önöknek irodalmi értékű munkát nyújtani, de ha csak azt nyújtom is, amire képes vagyok, már Kölcsey szellemében jártam el: — és ha mindnyájan megtesszük azt, amit tehetünk, már egy lépéssel vittük közelebb nemzetünket ahoz a magaslathoz, ahol látni szeretnék, ahonnak mások is meglátnák. A közvitéz nagyon kis ember. Közte és a hadvezér között óriási a távolság; de én még nem olvastam győzelmet, melyet bár a leg18—au s / „BOURBON Cigaretta hüvely és papír. % Legfinomabb minőség. • Hamu és zsír nélküli’ 4 Gyári főraktár és el- vfilTifiOPU Mil/IflO Dohány fődőzsdéjében árusítás ÖUIIlUOdjf IVllmUO Nagykároly.
